Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-11-08 / 45. szám

1908. december 3. BALATONVIDÉK 7. mely után koldaukint még cirka 12 ingyenes napszámot, is köteles szolgálni. Bizonyára lesznek kedves olvasóim között sokan, akik ezt mesének gondolják, de a legőszintébben mondom, hogy ez tiszta valóság. Még többen lesznek azok, kik joggal mondják, hogy könnyű papiroson gyárat alapítani, de alioz sok péuz kell. Természetesei-, hogy ilyen dolgokhoz pénz; kell, de ha figyelembe vesszük a természeti kincseket, melyek a Balaton melleit fekvő községekben kiaknázva ninosenek, szépen lehet 3—4 ezer korona befektetéssel 100—200 embert egy-egy községben ipari dologgal ellátni. A jelen év tavaszán, Vors községbe ugy véletlenül odakerült egy olasz gyáros s gyékényt keresett. A község mellett elterülő Kisbalatonban talált is A Festetics-uradalom bérlőjétől 200 koronáért, kivette a Kisbalaton egy részét, hogy a nád közül a gyékényt, a sást szedhesse. Az olasz gyáros 12 olasz és 100—160 vörsi munkással szedette egész okt. 15 ig a gyékényt. Sőt az olasz gyáros kijelentette, ha 20 évig a gyékényszedést, bérletileg kivehetné, ő kész volna Vörsön gyékényfeldolgozó gyárat, építeni, hol évenkiut 200 embert, tudna foglalkoztatni. Több mint 15 ezer koronát hagyott, a községben, aminek az volt a hatása, hogy a nép adóját már egészen befizette, adósságát törlesztette, a hitelszövetkezeti takarékban pedig szép kis összeget gyűjtött, össze. E jelenségre vagyok bátor felhívni HZ illető körck figyelmét, ha az olasz gyáros bérletet, szedési dijat, szállítást, vámot, fizet és mégis kijő vele, miért ne lshftne nálunk ezen is iparágat meghonosítani, terményeinket magyar munkással feldolgoztatni. A gyárakat, ne a központra, Budapestre összpontosítsák hanem alkalmas vidéki helyekre telepítsék ki, liol a munkabér olcsóbb, a.z előállítási költség kevesebb, igy a készített, áru is olcsóbb lehet, és a magyar mégis szépen keresne mellette. Vagy állítson a külföldi gyárat, hisz magyar terményt dolgoztat fel, magyar munkás dolgozik, magyar haza látja anunk hasznát. De hangsúlyozom azt, hogy az ily természeti kincsek tulajdonosai is figyeljenek a közhasznú bérietre ós ne emelgessék a bérletet évről-évre, mert a változó bérlet elveszi a külföldi vállalkozó kedvét. Ha a külfö'di gyáiat nem állit, állítsanak a nagybirtokosok. Az ilyen vállalko zás mindig szép haszonnal jár és nem is lealázó, hisz külföldön hány gróf, herceg gyártulajdonos, sőt mi több, maga Vilmos császár is egy porcellángyár tulajdonosa. Igy, ha a balatonparti községekben, egyikben gyékény, nád, a másikban fonó, kosárkötő stb. gyár lenne, boldogulna a magyar, nem kívánkoznék Amerikába, njra felél edne a nép hangulata, újra hangzanék a dal és nem lenne mindig éjszaka a magyarnak. Rácz Rezső. Muraközi levél. Stridó, 1908. nov. 6. Mult levelemben tett Ígéretemből kifoljóag most, néháuy szóval vázolni fogom a vidék gazdasági helyzetét. Felsőmuraköz hegyvidék. Ennek megfelelően a nép foglalkozása is a szőlő- ós gyüinölcstermelés, a baromfitenyésztés és ujabban a dohány termelés. A tal»j nagyon jó, a nép elég szakszerűen végzi munkáját. A szomszédos városok intelligenciája majdnem miud tart itt magának lukszu -szőlőt. Horvátországi, belsőzalai, stájerországi uradalmaknak szebbnél szebb szőleik vannak itt, melyekben nyarankint csakúgy hemzseg a vidék szépségéért lelkesedő nyaralók serege. A bor, —• melyet e hegyvidék termel — nagyon jó. Az idei bő szüretek alkalmával is elkel 30—44 fillérért, literje. De a borok jó minősége mellett legjobban bizonyít azon körülméuy, hogy híresek a luttenbergi borok. (Mellesleg mondva, ha a luUenbergiek saját cégérük alatt, jó bőit vittek a piacra, az mindig stridói volt.) Az idei szüretek Stájerországban nem igen sikerültek — minőségre. A stájerok most ugy segítettek magukon, hogy eljöttek hozzánk bort venni és ezzel javítják meg boraikat. Glj ümö őstermelése is igen nagy e vidéknek. Kitűnő fajgyümölcsöket nagy mennyiségben termelnek e vidék lakói. A baromfitenyésztés szintén nagy. Különösen Budapest, Bécs és Grác a szállításaik helye. Dohánytermelése még ke/detleges fokon áll, de tekintettel, hogy még csak nemrég kapták meg az engedelmet rá, kielégítő, amit produkálnak, ügy látszik a talaj és a viszonyok kedvezők s igy a nép e réven is jó jövödelmi forrásra tett szert, Fel iomuraköznek megvannak ugyan a kedvező gazdasági viszonyai, de vannak neki olyan hátrányai is, melyek bizony nagy kárára vannak a vidék lakóinak. Mindenekelőtt a legnagyobb baj, hogy nincs vasút, mely lehetővé tenné a páratlan természeti kincsek és gazdasági előnyök kellő kiaknázását. Vasutat, óriási költségek árán lehetne csak létesíteni, amiről sajnos — belátható időkig le kell mondani. Van azonban a stridóiaknak egy másik kívánságuk is, mely csekély jóakarattal teljesíthető lenne s a vidé.i gazdasági viszonyain óriásit lenditene. Már évek óta kérik ugyanis a felsőmurn.köziek, hogy a síridói postahivatal mellé szervezzenek táviróbivatalt, és kössék össze Stridót. valamelyik közeli t.áviróá^lom ássál. A minisztérium részéről azt kívánták, hogy a költségekhez a vidék járuljon hozzá. Erre megindult a gyűjtés. Hamarosan sikerült is összegyűjteni 1000 koronát. Ezz el azután újra felmentek a kormányi hoz, mely ezt, kivánta, hogy a meglevő f 1000 koronához még gyűjtsenek 800 at és három évig vállaljanak garanciát az évi 500 kor. jövödelemért. A dolog még most sem dűlt, el. A gyűjtés még mindig folyamatban van, sajnos azonban ez nem kielégítő. Az állam e néhány száz koronáért most egy egész vidék gazdasági és szellemi életét gúzsba köti, nem engedi érvényesülni. A különben nagyforgalmu posta naponta, a rossz vasúti összeköttetés miatt, csak egyszer közlekedik. Már ez maga is a távíró felállítása mellett, érvel. De meg azután politikai szempontból is nagy szükség van rá. Mi lenne ugyanis e vidék maroknyi ma»3"arságával egy esetleges horvát, lázadás idején ? A rossz postiközleke dós, táviróhi vatal hiánya következtében hírt. sem hallanánk semmiről 4s mi a Bárdi család sorsára juihatnánk az állam szükkeblüsége miatt akkor, midőn a hazafiatlan katonatisztek pezsgőjére milliókat, adnak. —ma Eszébe jut, hogy akkor is ilyen szép, verőfényes nap volt, mikor megölte azt az embert. S amint eszébe jut újra ez a kinos jelenet, melyért cserébe elcsukják örökre az Isten áldó szabad napja elöl, egész testében megrázkódik. — Ah érdekes, nagyon érdekes — súgja a jegyző ur az egyik bírónak, aki álmosan bólingat mellette s nem sokat gondol az egész dolog érdekességével. El van ő foglalva más érdekesebb dologgal, szzal, hogy mikor nyeri vissza azt a tiz forintot, amit tegnap este elhúztak tőle a kaszinóban. . . . Az akácviragokat megrázta a szellő, a rab lelkét pedig az emlékezés. . . — Van valami mondanivalója? — kérdi száraz hangon az elnök. — Van. Az, hogy az urak se ^ehettek volna máskép, mint én tettem. A jegyző urnák hamarosan az a felelet tolul az ajkára, hogy igenis, ők máskép tehettek volna, de a másik pillanatban már mosolyog. Hogy is gondolhatott olyat, hogy ez a szegény falusi csizmadia párbajra hívta volna ki azt, aki a feleségét elszerette. Hanem azért mégis büszkén forditja fejét az elitélt fele. mintha mondaná : — Mi máskép tehettünk volna, mert nekünk szabad ölni, minket az a törvény véd, mely téged elitéi. II. A szegénység. Boldogok, igazán boldogok voltak. A költészet, fénye ragyogta be náluk az élet nyomorúságát. De egyszer az asszonykának eszébe jutott, hogy egy majálisra el kellene menni. Hízelkedve ugrott a férje nyakába, össze vissza csókolta és ugy kérte : — Ugy-e veszel egy csinos ruhát, csak azt az egyet, többet nem kérek. A férfi éppen azon gondolkodott, hogy hoonau vegye holnapra a konyhapénzt s kedvetlenül bontakozott ki az ölelő karokból. Az asszonyka nem szólt semmit, csak némán nézett maga elé s ugy érezte, mintha az a szép, poétikus fátyol egyszerre foszlanék szerteszét s ott állana előtte az élet a maga rideg valóságában. — így lesz az mindig ? — kérdé mintegy magától. Azután szótnéz a szegényes bútorzatú szobában — a lemenő nap egy sugára a kopott függönyökön szelid fénynyel áttörve ott ragyog a férj fekete kabátján — a kopott, pecsétes, JÖSSZ állású szalonkabáton. Igy lesz ez mindig ! S elkezd sirni, könnyre könny hull lassan, csendesen Siratja magát, a férjét s azt az egész boldog, poétikus életet, melynek immáron vége lett. Ami ezután jön, az már próza, az élet nyomorúsága. S a férj szemében, mintha könnycsepp ragyogna S megkezdődött az igazi élet, a szegény emberek gondterhes, nyomorult élete, melybe már hiába vet fényt az ifjúság, a szerelem, örök árnyként lebeg fölötte a szegénység nyomasztó érzete. . . Akar-e Ön megbízható és szolid kelyen vásárolni ? Igen ? ! 1 KESZTHELYEN Neiimark Adolf Üzletét l^Z % $ ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, ijői és gyermekharisipt, qői kézimunkát, rövidárut gtb. jö minőbbel} raktáron tart. m