Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-10-04 / 40. szám

2 BALATONVIDÉK 1908. október 4. lenségünk egyik gyümölcse. Szerve­zetlenebb osztálya társadalmunknak alig van a gazdaosztálynál. Fataliz. xnussal határos nemtörődömsége im­már szinte közmondásos! Csak ter­mészetes, ha mások határoznak és rendelkeznek róla és nélküle. Másik nagy baja borászatunk­nak az alkohol, a pálinka hihetet­len mértékű használata s kelendő­sége. Egymást érik a pálinkás lebu­jok és butikuk. Botrányosan és meg­döbbentően emelkedik az alkohol ál­dozatának száma. Még sem látunk kormányunknál sem valami bátor és céltudatos törekvést az alkohol­veszedelem elhárítására ! Minden gyanúsítástól távol még sem tévedünk, ha itt is egyesek és a finánc érdekek esnek döntő suly­lyal a latba a pálinkamérések sürü engedélyezése mellett! Nos ! Két urnák nem lehet szol­gálni — a magyar népet menteni, a bor értékét növelni, meg az alkohol forgalmát is favoiizálni—képtelen­ség. Pedig nálunk ez is megy. Csak­hogy szőlősgazdáink az ily Janusarcu politikát nem igen köszönik meg. Nem azt sem, hogy a nemzeli kor­mány annyira sem tudott haladni a vasárnapi munkaszünet szabályozása körül, hogy legalább a pálinkámé­réseket záratná be vasárnaponkint. Folytathatnánk még. De minek! Ennyi is elég, hogy bortörvényünk alapos és radikális revizió alá vé­tessék, még pedig ne évek múlva, mikorra már gazdáink belepusztul­nak a bő Isten áldása mellett is bo­raikba, hanem azonnal. Hallogatásra idő nincs. A bortörvény revíziója megérett, meg kell azt csinálni. Ad­dig minden bő termés mellett is sa­vanyúan szüretel a gazda olcsó bort — a drága hordóba ! Delegációk előtt. Keszthely, 1908. olet. 3. Végtelenül mozgalmasnak Ígérkezik az idei öszi delegáció, amelynek üléseire nem­csak monarchiánk, hanem egész Európa figyelui fog. A miniszterek idegességét mi sem jel­lemzi jobban, rniat az a körülmény, hogy a delegációk összehivasának időpontját el kellett halasztani. A szokatlan érdeklődés főoka, hogy Törökország ügyeit, a revali, isohli és ma­rienbadi találkozásokat, valamint a zsand­zsák-vasut építését és — last not least, — Bosznia Hercegovina helyzetének rendezé­sét fogják vita tárgyává tenni. Különösen az utóbbi kérdés az, ame­lyet okvetlenül rendezni kell, mert külön­ben elvesztjük az okkupált tartományokat és a forradalom a nagy szerb agitáció kö­vetkeztében könnyen felütheti feját, A vezető körök a boszniai helyzetet nem ismerik, a nép kívánságait nem értik, másszóval oly fejetlenség uralkodik, amely nevetséges. Burián István báró közös pénz­ügyminiszter megmutatta, hogy képtelen a boszniai ügyek további vezetésére, bukása befejezett tény. Baerenzeither volt osztrák kereskedelmi miniszter kijelentette boszniai ut.ja alkalmával, hogy az osztrák delegáció minden rendelkezésére álló eszközzel küz­deni fog Burián ellen. Nem osoda, hisz aki figyelemmel ki­sérte Kállay óta a boszniai gazdálkodást, BZ megdöbbeu, mert a helyzet, teljesen megváltozott, a lakosság túlnyomó több sége ellensége monarchiánknak; a sarajevói kormánynak nincsen tekintélye s csak a nagyszámú katonaságnak és csendőrségnek köszönhető, hogy eddig komolyabb össze­ütközésre nem került sor. Ez Burián poli­tikájának a következménye. Nem ismerik tanácsadói az országot, nem is akarjáí. Burián sohasem érintkezik senkivel, hanem évente egj'szer lemegy szemleutra az okkupált tartományokba, természetesen az egész idő alatt a kies Ilidzse fürdőben tartózkodik, ahol nem érintkezik senkivel, sem beusziilöttekkel, sem hivatalnokokkal ; panasszal, ügyes-bajos dologgal nem lehet elébe jutni ; pár tanácsadója pedig a bécsi közös minisztériumban azt teszi, amit akar; a jelenlegi osztályfőnök a tanácsosok, kik­nek személye gyűlölt odalenu a Száván tul s kik ennek dacára teljhatalommal dirigál­ják Bécsből az okkupált tartományok ügyeit, pedig nem is ismerik a helyzetet ; ezek az urak szinte uralkodói hatáskörrel vannak felruházva, nem osztályfőnökök, hanem ba­sák, kiknek neveit a boszniai nép csak ká­romkodva ejti ki. Ezek azok, kik nemcsak hogy felforgatták tövestül a boszniai viszo­nyokat, hanem tönkretették ezen tartomá­nyokat,. A delegációknak első kötelessége lenne számonkérni mindent Buriántól ós a kom­promittált egyének eltávolítását követelni. Persze a miniszter mit sem tud, mert, egész szemleulja nem egyéb, mint nyolc-tiz napi kényelmes fürdőzés Ilidzsében. Az önkormányzat kérdését sem lehet továbbra elodázni ; azt meg kell oldani, nehogy a bosnyákok idegen hatalmi be­avatkozással maguk oldják meg. Persze ké­nyelmetlen s kényes kérdés, a régi éra egyéneivel nem oldható meg. Modern, sza­badelvű, független ós becsületes emberekre van szükség, kik nem a saját érdeküket s a miniszter kegyét szolgálják, hanem a monarchia, különösen Magyarország és a bosnyák nép érdekeit. . Bosznia és a Hercegovina helyzete köz- és nemzetközi jogilag is rendezendő. Hisz 30 óv után csak tudni kell, hogy kié azok a tartományok : a török szultánéi-e, vagy az apostoli magyar királyéi ? Égy pillanatig sem lehet, efelett gondolkodni. A miniszternek azonban be kell járni az országot, a néppel érintkeznie, a tiszt­viselői karral beszélnie. Ilidzséből ós Bécs­ből, talpnyaló kegyencek és lakájok adatai alapján sem lehetett világos képet nyernie a helyzetről. A nép gazdasági krizís előtt, áll, a nagy adók, a rosz termés, a törökös közigazgatás, a kivándorlás, minden oldal­ról nyomják. S ha valaki : újságíró vagy hivatalnok ir, beszél, őszintén feltárja a helyzetet, kiutasítják vagy kitoloncolják, ha csak épen be nem csukják. Ez nem po­litika, ez öntudatlan s céltalan lavirozás, nincs értelme éa harminc évi nehéz kultur­munka eredményét semmivé teszi. A delegációknak erőnek erejével dű­lőre kell vinnie a kérdést, ha Buriánnal nem, ugy ellene ; uj ember kell a közös pénzügyminisztérium élére. Aki nem fogna a horvátokkal, holnap a szerbekkel, aztán meg a mohammedánokkal tartani, miután lesz a költők lantján Keszthely, mely ak­koriban hazánk legemlegetettebb városa volt, kis Athóna stb. A XVIII. század végén keletkezett, énekek fennen magasztalták Festetics György gróf lángoló hazafiságát. Nála nél­kül alig született balatoui költemény, «Ki gróf Festetics György szép lelke mértókét Keresi, kérdje meg Balaton vidékét, E tájt, melly Édeunó alkatott, általa. Mellynek ő hív attya, s megáldó angyala,» énekli Kis János, a későbbi superintendens, 1799-ben. Kis J. testi lelki barátja, Füred jó­kedvű poétája, Horváth Adám «Balatoni Veszedelem* c. versében leföst.i az 1789. junius 23-ikí rémes vihart, melyhez hason­lót máig sem ismerünk. Csokonai Vitéz Mihály pedig kit keserű sorsa a szenve­désnek édes gyermekévé avatott, Tihany közelébe érve, elsirta lelkének fájó kétség­beesését s a szép vidék szemléletébe szinte elmerülve felavatta magát a Buiaton egyik legnevesebb lantosának. Az említettem költői termékek tehát, már a XVIII. század végén zengik a Ba­laton szépségét. A XIX. század elején Festetics Öy ö l'gy gróf irodalmi ünnepei (1817-1819.) újra a Balaton felé irányítják költőink fi­gyeimét. Kisfaludy Sándor balatoni regéi­nek óriási hatása egy-két évig mintha el­némította volna a többi magyar költőnek a Balaton szépségét zengő húrjait. Mintha senki sem merte volna az akkori magyar közönség áhítatos figyelmét megzavarni. Minden szem Csobánc. Tátika és Somló felé fordult. László és Rózsa szomorú sorsa könnyeket, fakasztott, ahol csak fel­zeugett: «ÜHy mellém a kandallóhoz. . .» De a múzsák berkében nemsokára itt, is, ott is félharsog a dal. Berzsenyi lelkesedve szemléli a keszthelyi «bölos» halhatatlan alkotásait. Festetics mozgalmas életet te­remt az irodalomban, de anyagi téren is óriásnak mutatkozik. Megalapítja a Geor­gikont. Horatius tanítványa meghajlik a nagy érdemek előtt. Ha Festeticsre nézett, kinek «lelke perikiesi századnak született*, meg kellett látnia a Balatont és Keszt­helyt, is. Meg is zengi mind a kettőt görög­római versmór'ékben, de annál tüzesebb, hazafias érzéssel. Büszkén izeni Matthisson hires német költőtársának: «Nézd, vala­merre veted szemeid, szép minden előt­ted.* Hálás szivvel magasztalja a fü'-edi kutat, mely <sebeire aeglei balzsamot áldva önte.» Ez a füredi kútnak első költői rek­lámja. Csokonai «A tihanyi echóhoz* c. versében Füredről osak mint mulató hely­ről emlékszik. A Balatonvidéknek eg3'ik legszebb költői leírása Kis Jánosnak «A Balaton­inellyék» cimü verse 1825-ből, melyben a Balatonnak és vidékének legelrejtettebb szépségei is feltárulnak. Ugyan ebben az évben itta Dukai Takács Judit «A Keszthely vidék leirása» o. költeményét. A némelyektől érdemén fe­lül magasztalt költőnő Igaz Sámuel Hé­bé-jét gazdagította ezzel a költői leírással, melyben azonban nincs meg a kívánatos lendület. Igen fontosak azok a kéziratban ma­radt költemények is, melyek 1820-ban Festetics György gróf halálának első év­fordulójára készültek. Ezek nemcsak Fes­teticset siratják el, hanem a Balatont is inegóueklik. Ez irók közé tartozik : Sztró­kay Ignátz a nemes magyar társaságnak rendes titoknokja, Fichtner Ferentz könyv­tárnok, Károlyi János, Szabó Pál, Barse­nyi Farkas, Vidos József. Virág Benedek, a hires ódairó is több­ször megemlékszik a . Balatonról. Ruszék József keszthelyi plébánoshoz irt epistolá­ját igy fejezi be : «. . . kedves előttem Versed. Még többet várunk. Példának okáért (kérlek ezért ne neheztelj rám) a keszthelyi ten­gert írd le vagy^ a Badacsont. Örs és a zirci Bakonyság. Es mi nem ? illendő tár­gyak tolladra lehetnek.* Bacsányi 1798 bau «A keszthelyi ha­jóra* c. versébeü lelkesedve emlegeti a nagy grófot, ki vitorlás gályát járatott a Balatonon. A haza haladásáért hevülő költő e hajóban, mint kis példában, a magyar föld nagy népének ujulását., haladását látta, Ugy látszik, erre a hajóra céloz az egyik kéziratos költemény, mely Festetics elhunytát, siratja: «Zugj, te is, Balaton tava, te oh! kies vidéke Keszt helynek; megilletőd vén sirasd Tihany környéke Festeticset, kit, szerettél, ki reményed táplálta, Örömeit, az életben benned ki feltalálta.

Next

/
Thumbnails
Contents