Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

8. BALATONVIDÉK 1908. március 15. veti árnyékát a jövő a balpártiak gyűléseiben s egyebütt. A nagy tömegre ez idő szerint imponáló s fanatizáló hatása csak a tág tüdő, a tele torok s vakmerő fel­lépésnek van. Ezt követi árkon-bok­ron keresztül. Félő tehát, hogy megfelelő alap, kellő előkészítés és politikai iskolá­zás hiányában ez a magában nagyon becses anyag a szociálista ós dema­góg izgatók martaléka lesz ! Ez a jogos aggodalom nyilat­kozott meg politikusaink ajkain s ez szolgál jogos okul arra, hogy az or­szág törvényhozása eleve minden es­hetőségre elkészüljön. Ez ellen a ve­szedelem ellen lesz szükségünk a módosított házszabályokra, melyet a t. Ház bölcsesége rövidesen törvény­erőre fog emelni. Azonban addig is, mig erre szükség lesz, vagy hogy a házszabál}'ok szigorúbb kezelésére szükség ne legyen, tegye meg mindenki hazafias kötelességét. Tanítsuk a né­pet. Világosítsuk föl, hogy az alkot­mányos jog nem abban áll, hogy csupa nri ellenszenvből és silány önér­dekből mándlis és csizmás tudatla­nokat vagy minden előképzettség nélkül szűkölködő demagógokat küld­jünk az ország házába, hanem arra termett egyéneket. Mi ebből a szem­pontból is szerencsés gondolatnak tartjuk a népszövetség eszméjét s megvalljuk, politikai iskolázottság tekintetében is sokat várunk tőle. Egy ilyen szellemben nevelt és irá­nyított tömegre éppen olyan hatás­talan lesz az esetleges erőszakosko­dás, mint a hazafias parodizálók erőltetett színjátéka. A háziipari kiállítás a Hun­gáriában ma este 7 óráig 20 fillér belépődij mellett megtekinthető. Hol épüljön fel az igazságügyi palota? Egész versengés támadt e kérdés fö­lött s eddig mintegy 6 féle terv fekszik az igazságügy miniszter ur asztalán, melyek ugyan nem a hivatalos város, de egyes érdekkörök jóvoltából és buzgólkodásából kerültek oda. Hogy a sok szépen megin­dokolt, elhelyezési terv közül melyik fogja a miniszter ur tetszését, megnyerni, nem tudhatjuk, de mindenesetre óhajtandó volna, ha ezek közül a legjobbak mellett, a kép­viselőtestület is szót emelne. De hát melyek a legjobbak ? Az a kettő, amely a Kossuth Lajos-ntcán óhajtja felemelve látni az igazságügyi palota diszes épületét. Célszerűségi és] nyomós város­szépitészeti okok szólnak e tervek mellett, melyek egyike a Reischl-féle házat, a má­sika pedig a Kriszt-féle házat a szomszédos telekkel együtt, ajánlotta a miniszternek megvételre. E két hely között igazán nehéz a választás. Bármily szempontból Ítéljük is meg Őket, egyaránt megfelelők. Mig az elsőt, központi fekvése s az ebből eredő könnyű hozzáférhetőség és szépitészeti okok ajánlják, a másik a cél­szerűség, az olcsóság és a város fejlődésé­nek jövője érdekébeu volua megfelelőbb. Ha rajtunk állna a választás, mi mégis ez utóbbiuak adnánk az elsőséget. Célszerűbbnek tartjuk ez utóbbi he­lj Tet azért, mert nagyobb a telek, szaba­dabb a tér, melyen nemcsak hogy kényel­mesen és megfelelően lehetne az épületet elhelyezni, de az esetleges fejlesztésnek nem lenne bevágva az utja. Aztán, ami szintén figyelembe veendő, nyugalmasabb az utca, nincs örökös zaj, mely zavarná a tárgyalások nyugodt, higgadt menetét. Van még más egyéb ok is, ami a Reischl-féle ház fölött ez utóbbinak ad előnyt. Az izr. imaház és a leányiskola miatt ott átjáró háznak kellene az uj épü­letnek is lennie, amelyben ép az emiitett okból megfelelő börtöuhelyiség sem volna elhelyezhető. Már pedig erre is tekintettel kell lenni. Felhozhatnók még az ár különbözetet is, bár meg vagyuuk róla győződ vo, hogy a tulajdonos, nagynevű elődjének nyomdo­kait, követve, készséggel hozna áldozatot a város szépítése érdekében s a házat a be­mondott értéken alul is átengedné a célra. Ami a város jövő fejlődését illeti, megfelelőbbet nem is lehetne találni a Kriszt-féle háznál. Rövid idő múlva az u. n. felső Hancók-rét, a régi állomás környéke parcellázva lesz sa város arrafog terjeszkedni, így hát nem fog annyira kiesni a városból, mint azt sokan hirdetik. De ha ez nem lenne is meg rövidesen, neküuk arra kell törekednüuk, hogy a hozzánk érkező ide­gen már az első pillanatra kedvező benyo­mást nyerjen városunkról. Fő utcánk a vá­ros közepe felé már is mind csinosabb, mig azt a részt nagyon emelné az igazságügyi palota impozáns épülete. A többi négy terv szóba sem jöhet, bár mint halljuk, erősen reménykednek kü­lönösen a hancókiak, mert a hancóki cou­sortium ingyen telket ajánlott fel a minisz­ter urnák azon esetre, ha a palotát a város ez uj részén emelteti fel. Mindenesetre igen ajánlatos lesz, ha a hivatalos város még a döntés előtt a fent emiitett két terv valamelyike mellett állást foglal, mert könnyen megeshetik, hogy egy kis protekció megfoszthatja a Kossuth Lajos-utcát- reménybeli ékességétől. — o. Hova lettek a milliók? Korrajz. Irta : Csánk Béla. (Vége.) Az előadottakból, most már elég vilá­gosan érthető, hogy hova lettek a milliók? hova lettek az egyháznak csakis a hitéle­tet, s a közszükségletet istápoló milliói ? Gonoszul elherdáltattak, a szennyes kezüek lelkiismeretlenül elsikkasztották azokat. Az egyház leg dősebb leánya, a francia kath. egyház pedig, minden disze, ékességétől galádul megfosztva, ugy áll most, mint a nyári jégverés után lombjától és gyümöl­csétől megfosztott, ös-zeroucsolt fa. Temp­lomai, zárdái lassan-lassan pusztulásnak in­dulnak, szerzetesei az országból kiűzetve, földönfutókká tétettek, a világi papság biztos fizetés, jövödelem nélkül csak is a hivek nyújtotta alamizsnán tengődik s «hol még alamizsna sincs, vagy a hol a lelkész, még elég nmukabiró, p«pi állás mellett nyit a büntető törvény. Azt hiszem, hogy közepesen erős borból egy nagyobb kávés kanálnyi elegendő arra, hogy egy tizenkét­tizenhárom hónapos gyermeket megrésze­gítsen s két-három éves gyermek egy evő­kanálnyi bortól már berúg. Természetesen az ilyen gyermeknek gondolkodása, ér­zelmi és indulatvilága kezdetlegesek lévén, a szülő észre sem veszi az alkohol mérge­zés első, izgalmi állapotát, <3e ha kutat tovább az ember, a szülő kénytelen be­vallani, ha csak ugy saját, mint gyerme­kének rovására hazudni nem akar, hogy a gyermek hamarosan és mélyen elalszik, de arra nem gondol, hogy a szesz mér­gező hatása alatt történt ez. S igy megy ez tovább a gyermeknevelés minden foko­zatán. Ha a gyermek észszerütlen táplálás miatt halvány, senyvedő penészvirág,.majd­nem minden szülő feljogosítva érzi ma­gát, hogy gyermekét borral erősítse, vagy épen, hogy jobb határt érjen el, china­vasborral gyógyítsa, ahelyett, hogy szak­szerű útmutatás, vagy az egyszerű termé­szetes józan ész parancsa szerint gyerme­két rendesen etetné. Ha a gyengébb tehet­ségű gyermeket a rendes iskolai órákon kívül még német, francia nyelvvel, hegedű vagy zongora órákkal agyonterhelik s a gyermek vézna, csenevész és gyenge, csal­hatatlan szer a bor, természetesen ilyen­kor a szerencsétlen szülő felfogása szerint egy kis jó diópálinka sem árt, mert étvá­gyat csinál. Mért kínozza az ilyen szülő gyermekét a felesleges teherrel, mely csak megfosztja a gyermekkor gyönyörűségeitől, a napsugártól s az istenáldotta szabad levegőtől s az egészséges, jól táplált, jól nevelt gyermek örömteli, szilaj, akaratlan mozgásától, mert az ilyen gyermek csen­des, nyugodt, látszólag jól nevelt, alap­jában pedig egy kis beteg virág. Méltóz­tassanak elhinni, hogy ennek a gyenge gyermekkori s szakadatlanul előre haladó szeszmérgezésnek igen nagy hatása van arra, hogy a 14—15 éves gimnazista ide­ges s hogy mint 20—22 éves egyetemi hallgató fásult, nyegle lesz. Hosszasabban késtem s tán élesebb voltam ezen kérdés tárgyalásánál, de ne méltóztassanak rossz néven venni, mert az elsorolt hibában épen mi, értelmiségi középosztály leledzünk legnagyobb mértékben s mert ezen hibá­nak egyedüli mentsége, a majomszeretet már maga is vétek. Valódi mentségül fel­hozhatnám a tudás vágyat, mely betegség esetén a lexiconhoz, vagy épen Platen ol­vasásához vezérli a középrendü szülőt, melyre viszont azt vagyok bátor mondani, hogy a hajdú ne akarjon harangot önteni, mert mindent jóvá lehet tenni, de az el­rontott életet visszaadni csak a minden­ható tudná. Ha a heveny alkoholmérgezés ilyen változást idéz elő agyunk által közvetített szellemi működésünk nyilvánulásában, mely az őrültséggel határos, nagyon egj'szorü és világos a következtetés hogy az idült, állandósult alkoholmérgezésnek valóban őrültség a vége. Ezen következtetés he­lyességét a tapasztalat tényleg igazolja is. Már magának az agynak szemmel látható kóros elváltozása felkelti figyelmünket s kétséget támaszt lelkünkben, hogy ily beteg agy rendesen működhessék. Az át­menet a rendes lélekműködésből az őrült­ségbe rendesen lassú ugyan, de a figyel­mes szemlélő kutató tekintetét nem ke­rüli el. Az alkoholistának lassan bekö­vetkező szellemi gyöngeségét az erkölcsi érzés terén látjuk először nyilvánulni, amennyiben bizonyos erkölcsi tompultság lép fel, amely valóságos erkölcsi érzékte­lenséggé fokozódhatik. Ebből ismét folyik a jellemnek oly változása, amely azért felötlő, mert sem az illetőnek társadalmi állása, sem nevelése s egyéb körülményei nem nyújtanak reá eléggé elfogadható magyarázatot Elhanyagolása az erkölcs, a tisztesség, sőt a tisztaság általános köve­telményeinek, jelzi előre a szellemi sülye­dést, mely később mint végleges züllöttség nyilvánul az alkoholistánál. Később jelent­kezik az észbeli tehetség mind nagyobb mérvű sülyedése, egész a butaságig. Javu­lások s visszaesések észlelhetők s emellett igen gyakori az alkoholistánál, hogy nem bírja a szeszt, vagyis csekély mennyisé­gek is rendkívüli nagy részegségi állapo­tot idéznek elő. Ingerlékenység s meg­okolhatlan hangulatváltozások, érzéki té­vedései', különösen a látást illetőleg, ül­dözési téveszmék, gyakori jelenségek. Jel­lemző az akaratgyengeség, mely abban nyilvánul, hogy a világos pillanatokban felismert veszélyek dacára a legközelebbi alkalom halomra dönt minden erös foga­dást. Természetes, hogy az ilyen ember eltekintve a balesetektói, melyek lépten­nyomon érhetik, mindenféle büntetendő cselekményre is képes. Az alkoholistáknál

Next

/
Thumbnails
Contents