Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

1908. március í 6. BALATONVIDÉK 5. egyéb tisztességes kenyérkeresettől sem vo­nakodik. Igy látunk ma már a plébániákon bereudeze tt műhelyekben, papi talárban öltözött «iparos papok» at, amint ott szor­galmasan dolgoznak. Egj Gaboury abbét, mint. műlakatost, a fúrógép mellett, Cla­vel-t a polienasi lelkészt, mint Órást, Clessó már idősb plébánosát Girard abbét, az asztalos gyalupadnál, Carteaux-t a magniis­reigniersi plébánost, könyv- és képnyom­dája mellett, Hollbeck abbét, festőállványa előtt s igy még sok másokat. íme a szabadkőműves tábor teljes di­adala ! De az egyház ezen ádáz ellenségé­nek, mint előtte már oly sok másoknak, osak rövid lólekzelü lesz a győzelme ! Csak arra lesz jó, hogy az elnyomott igazság egykor — annál diadalmasabban törjön ki sírjából ! Mindezek pedig e helyen csak azért mondattak el, hogy a francia egyházrablás kapcsán — a türelmes olvasó figyelmét, a bennünket oly közelről érintő ma­gyar katholikus egyház jelen állapotára is felhivjam. A mígyar katholikus egyház, hála a Gondviselésnek, az apostoli király hitbuz­galmának, az országnépe igazságszeretetó­nek, vagyonában még érintetlenül áll. A magyar katholikus egyházvagyon, melyet, elég hüásan «papi vagyon» ntk is szokás mondani, volt. és következetesen ma is az, melyből a hitélet terjesztésére szükséges templomok ezrei, a nevelés, ta­nitásiigyét szolgáló zárdák, iskolák nagy­száma, a szegény- és kórházak, tápintéze­tek, papi és tanítói lakások tömege épült és lartatik is fenn széles e hazában. Az aránylag elég jól dotált egyház ezen va­gyonával teszi lehetővé, hogy hívei a val­lási élet áldásait,, gyermekeik iskoláztatá­sát minden nagyobb megerőltetés, anyagi áldozatok nélkül élvezhetik. Ki tudná itt felsorolni, hogy még mennyi és mennj'i üdvös, hasznos célt szolgál ez a sokat hánytorgatott, magyar katholikus egyházi vagyon ? Ugyanezen itt felsorolt nemes célo­kat szolgálta az egyházi vagyon, más or­szágokban is és mégis már legtöbb helyen, a lelkiismeretlen gonoszság azt elrabolta. Ami pedig már oly sok helyen megtörtént, nincs kizárva, hogy idővel nálunk is meg­történhetik. Ezt pedig meg kell akadá­lyozni ! Kell, högy minden kath. hivő — többet mondok — minden jogot és igaz­ságot tisztelő fia e hazának, ha majd eljö az idó, ezen ujabb istentelen egyházrabló merénylet ellen sikra szálljon ! Erős a hi­tem, ha majd eljö itt is a küzdés, a harc ideje — amint bizonyára el is jő — pro­testáns véreink, francia hitsorsosaik példá­jára velünk egy táborban fognak küzdeni. A felforgató elemeknek nem fognak se­gédkezet. nyújtani ! Azoknak, kik elsősor­ban ugyan a kath. egyház és intézménye­ire fenik fogaikat s ha azt elnyommok si­kerül, ugy folytatni fogják a harcot, min­den keresztény eszme, végül minden positiv vallás ellen. Midőn pedig már a szomszédom háza óg> vájjon okos, helyes dolog-e az iinmi­nens veszély láttára házam, vagyonom megmentését nem szorgalmazom ? Ez bi­zonyára minden józan észt, előrelátást, nél­külöző, végromlást, pusztulást, okozó pél­dátlan hanyagság lenne ! Nos, ilj'en kipótolhat lan mulasztás lenne az is, ha a magyar katholikus egy­házi vagyonnak sokak által már úgyis hangoztatott konfiskálását, az úgynevezett • szekularizációs törekvés»eket ölbe tett kezekkel néznök. Mi volna pedig ezen egyházi vagyon megmentésének legszükségesebb, legége­tőbb feltétele ? Mi lenne más, mint a • katholikus autonómiádnak, az egyház szellemében leendő megteremtése ! Igen, egy oly egj'házi autonómiának szervezése, mely a kath. egyház hit- és kormányzati ügyeit, teljesen érintetlenül hagyva az egy­házi vagyont : a magyar katüolikus hivek Összességének, vallás- és nevelés célokra szolgáló örökre elidegeníthetetlen vagyoná­nak deklarálná s mint, ilyent a parlament által jóváhagyott, a király által szentesi­tett törvényben biztosítaná. Csak ez az egy mód lenne, ezen kivül nincs más, az egy­házi vagyon megmentésére. Tagadhatatlan tények, számos precedens példák bizonyít­ják, hogy az egyházi vagj'ont a régi cim és régi jogok mellett a konfiskálástól meg­menteni nem lehet, hogy az, az idején alkalmazott óvintézkedések nélkül, az arra éhes had zsákmányává lesz. Míg ha <a magyar katholikus hivek összességének va­g3'0na» címét viselendi s annak a célhoz mórt kezelésében a híveknek is jog adat ik, nincs az az erő, hatalom, mely ezt a tíz­millió katholikust, magáénak vallott va­gyonától megfoszthassa ! A hazai katholikus autonómiának kö­zel négy évtized óta vajúdó dolgával — mely még eddig semmi positivumot nem adott — igazán már torkig vagyunk. Ugy főst az, mint az az ismeretes <bolygó zsidó», ki 20, 30, 40 év után itt-ott felbukkanik, megmutatja magát, hogy azután ugyan annyi időre ismét eltűnjék. Igy, az egyes uutonomia kongresszusok által megszer­kesztett elaboratumok, végzések is majd ennek a miniszternek, majd más hatalmas­ság íróasztala fiókjában várják ismét a 20,30, 40 év múlva tervezett, feltámadást. E do­logban a kulisszák mögött, a tízmillió kat holikushoz igazáu méltatlan játék folyik! Mindezen huza-vona, késedelem pedig oka lehet majd egy nagy kalasztrófánaK, mely az anyagi javakban ez idő szerint, még hatalmas magyar katholikus egyházat is a koldusbotra juttatja, csak azért, mert a nyugalom szeretete, (quietam non uio­vere !) továbbá az önzés, a védelem komoly niuukáját még csak meg sem kisérlelte. Vájjon az igazságos történelem niinö lesújtó szavakkal fogja egykor azokat il­letni, kiknek füleik van a hallásra, de nem hallanak, szemeik a látásra, de nem lát­nak, csak azért, mert hallani, látni nem is akarnak ! Soha idő, alkalom nem kinálko­zotr, oly kedvező, mint a közeli években, ezen elmúlt pár óv alatt, , melyekben a katholikus autonómiának az eg}'ház szelle­mében leendő behozatala, úgyszólván az egész vonalon biztosítva lett volna ! De mi csak alszunk, mindig csak alszunk, midőn a szomszéd házának tüzkóvóje már ami házunk üstökét is kapdossa ! Vájjon a magyar katholicizmus mikor ébred fel egy­szer, ezen mindent végromlással fenyegető bűnös álomból ? Yutskiíg (ígörgi) dr. felolvasása. A főgimnázium tanári kara által ren­dezett felolvasások sorozatában a mult ked den Vutskits György dr. tartott igen érde­kes tárgyú felolvasást a vulkánokról és gejzirokról. Ismertette hazánk klasszikus szépségű vulkanikus vidékeit, köztük a balatonmel­liki kúpokat is. Sajnos, hogy a mi szép vidé­künkről a tárgyhoz vágó képek nem álltak a felolvasó rendelkezésére, Be máskép is átmenetileg fellépő elmezavarodások közt leggyakoribb a delírium tremens. Váratla­nul megjelenő, minden cél és ok nélkül való izgalmi állapot, vagy félelem, mely főképen oly egyéneknél jelentkezik, akik tulajdonképen egyszer-egyszer nagyon so­kat nem isznak, csak keveset, de állan­dóan s szakadatlanul a szesz behatása alatt állanak. Rendesen vagy valame y betegség, vagy valami lelki rázkódás, vagy egy sú­lyosabb szeszmérgezés váltja ki a delírium tremens kitörését. Az ilyen elmezavaro­dott nyugtalan, helyét nem találja, mintha mindig keresne valamit, vagy valami is­meretlen veszély elöl menekülni akarna, izig-mozog, álmatlan, napokon át nem nyugszik egy percig, érzéki tévedések za­varják, ezek közül különösen jellemző rá­juk vagy apró állatok, főkép egerek, pat­kánj'ok, kutyák megjelenése, vagy rend­őrök, katonák tömegesen történő szerep­lése. Ezen állapot tarthat két naptól nyol­cig, mig végre egy mély álom véget vet eme kínos állapotnak. S érdekes, hogy ezen betegek felébredésük után, bár mint egészséges emberek viselkednek pár napon át, a betegségük alatt átélt érzéki csaló­dásokat, mint valóban megtörténteket ad­ják elő s csak később látják be érzéki té­vedésüket, de ezek ugyanekkor ugy el is tűnnek emlékezetükből, mintha soha meg sem történtek volna. Az egész kóros ál­lapot lefolyása alatt feltűnő a végtagok nagy mértékű reszketése, honnan a beteg­ség nevét is nyerte. Igen gyakori az alko­holizmusnál még az üldözési téveszme, mely nem szakember előtt nem tűnik fel első pillanatra, mint valamely elmebetegség­nek tünete s igen sok szerencsétlenségnek lesz okozója. Ide tartozik a feleséges al­koholistának azon megrögzött véleménye, hogy felesége megcsalja s képzelhető mennyit kell ama szerencsétlen asszony­nak kiállania, aki egy züllött férj mellett még ilyen gyanusiiásnak kitéve, minden­féle piszkolódást tűrni kénytelen. Hogy az ember, ki a szeszmórgezés folytán ilyen állapotok bármelyikébe eljutott, a társa­dalmi kötelékek közt, hány helyen botlik s hányszor ütközik az illem és törvény legkíilömbözőbb pontjaiba, azt ugy hiszem felesleges bővebben fejtegetnem. Nem a guny, nem a megvetés, mellyel ilyen sze­rencsétlen embertársunk iránt viseltetni tartozunk, hanem a szánalom ós jóindulat irányítsanak bennünket eme nyomorul'ak megjavítására. A szesznek élettani hatása a szervek működésére már az ősidőkben előkelő he­lyett biztositőtt neki a gyógyító, erősítő szerek sorában s ezen helyet az alkohol most is megtartotta és méltán. Nem aka­rok ezen a téren bővebben elkalandozni s csak a pezsgőnek életmentő hatását hozom fel, mint gyakori esetet, mikor a súlyos kórágyon pihegő beteg a szeszes italok helyes alkalmazása által úgyszólván a túl­világ kapuja elől tér vissza ismét szeret­teinek körébe. Mint élvezeti cikk már a szeszes italok legnemesebbike, a bor, oly magas becsülésben állott, hogy a keresz­ténység istentiszteletében nélkülözhetlen szerepet játszik. Tisztára átok alá vetni a szeszes italokat azért, mert az ember is­tennek ezen adományával visszaél, lega­lább is észszerütlenség. Hát mivel nem élt vissza már az ember ? Hisz visszaél az Isten és szent nevével, visszaél a barát­ság, a szerelem, a becsület szent érzelme­ivel, visszaél még a mérges, de istenál­dotta morphinnal is, hát a legközönsége­sebb élvezeti cikkel, hogy ne élne vissza ? Érdekes tény az, hogy az alkoholizmus­nak legsúlyosabb esetei és legtömegeseb­ben azon államokban lépnek fel, melyek­ben bor nem terem, a sör pedig nem képezvén rendes élvezeti cikket, a nép a pálinkát issza. S azt hiszem nem rossz nyomon járok, mikoraz alkoholizmusnak okát kutatva a páliuka s egyáltalán a nagyon magas szesztartalmu italoknak élvezetében vélem feltalálhatni. Az alkoholizmusnak legkétségbeesettebb példányait pedig a tisztítatlan magasabb rendű szeszfajtákkal kevert pálinka ivók közt látjuk. Erre nézve Ludvig bécsi tanár igen érdekes kísérletet végzett; egy gazdag gyáros ba­rátjának telepén két italmérés volt, az egyikben a tanár felügyelete mellett csak tiszta aethylalkoholból készült pálinkát mértek, a másikban pedig tisztítatlan, úgy­nevezett kozmaolajokat tartalmazó szesz­ből készült pálinkát. S Ludvignak saját szájából hallottam, hogy a külömbsóg a két italmérés vendégeinek magaviselete közt : például vasárnapon, váratlanul fel­tűnő volt. Mig a tiszta aethylalkoholból készült italok élvezői vidámak, jókedvűek voltak, énekeltek, táncoltak az ital hatása alatt, addig a másik helyiségben ivók rö-

Next

/
Thumbnails
Contents