Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-22 / 12. szám

1908. február 91. BALATONVIDÉK ép ezt az időt választani. A közönség megoszlott. De azért ott voltunk mindnyájan, akik nemcsak külsőleg színből, de igaz szívvel ünnepeltünk. Tartozunk annak kijelentésével, liogy ez volt az egyetlen ünnepség, mely a nap emlékéhez igazán méltó volt. Egy rövid ideig tarló fény, derű a nap szürkeségében. Hiába, csak az*ifjú sziv tud lelkesedni. A szép hazafias énekek, az érzéssel. ós lelkesen előadott költemények, majd Révész Ferenc VIII. o. t.. gyönyörű ünnepi beszéde, mind egytől-egyig gyújtó lelkesítő volt. Koronája az ünnepélynek azonban Berkes Ottó főgirnn. igpzgató záró beszéde volt. Mind tartalma, mind előadása a szónoklatok remekévé avatták e beszédet s csak általános közóhajt tolmácsolunk, midőn e helyen arra kérjük az igazgató urat, bogy e beszédét az idei értesítőben közölni kegj'eskedjék. A felemelő üunepélyröl a Kossut h-nóta hangjai mellett oszlott szét a közönség. A délutáni ünnepélyeket 5 órakor a főgimnáziumi felolvasó estély nyitotta meg az Amazonban. Már 4 óra után megindult a népvándorlás az Amazon felé s 5 órakor az összes helyek el voltak foglalva. A felolvasó-asztalt Pap László dr. főgimn. tanár foglalta el s tudásának gazdag tárházából remek stylusban megirt értekezésével közel 5 negyed óráig gyönyörködtette hallgatóit. Csak fokozta az általános figj'elmet és érdeklődést, hogy szemünk előtt vetített képekben jelentek meg szabadságharcunk kimagaslóbb személyei és eseményei, majd a kiegyezés s az ezt követő koronázás. A gyönyörű tanulmányt osztatlau tetszéssel fogadta a közönség s végeztével percekig ünnepelte a szives felolvasót. A felolvasás után gyülekezni kezdett a közönség az esti nyilvános ünnepélyre. Az egyesületek a Greoigicon-ulcában sorakoztak zászlók alatt. 7 órakor megindult a több ezer főre rugó tömeg s fáklyás menetben zenekisérettel a Hungária elé vonult. Itt az Iparosok dalkörének énekszáma nyitotta meg az ünnepélyt, Mfjd Gorzó Pál szivalta el a Hungária erkélyéről lelkesen és tűzzel Petőfi «Neinzeti dal»-át. Után i Bozzay József dr. mondotta el az ünnepi beszédet. A szépen átgondolt hazafias beszédet többször szakította félbe zugó éljenzés. A beszéd után Baion Ignác szavalta Ábrányi Emilnek «Március 15ike> cimü remek költeményét, nagy hatással. Az iingyon hamar túlmegy az általánosan megengedett határokon. Pedig mindenesetre nem valami épületes látvány a biggadt, ko moly férfiúnak átváltozása lármás, szószátyár nyeglévé ; kevésbbé kellemetlen látvány, de magára a szereplő egyénre nézve mindenesetre szomorúbb, ha a vidám, jóhangulutu világfi elérzékenyedik és sóhajt, sir, haszontalanságok felett. Az agynak izgatott állapota folytán a gondolatok gyorsan követik egymást s épen az izgalom hatása alatt a gondolatátvitel a beszélő szervre is igen könnyen, akadálytalanul történik. Hiányozván az izgalom állapotában a fék, sokszor mond az ember olyant, amit józan állapotában elgondolni is alig mer, nem hogy kimondaná. Tekintve azt, hogy az érzelmek és indulatok is fokozott mértékben lépnek fel, nagyon természetes, hogy ámbár az embernek szép és jó iránti szeretete is síró szavakban nyer kifejezést, megjelennek olyan elrejtett s az ész és jó ízlés által féken tartott indulatok is, melyeknek nyilvánulása a legsúlyosabb következményekkel járhat. Ezért történnek részeg állapotban az összetűzések, összeszólalkozások s minthogy az agy mozgást szabályozó központjai is izgalmi állapotban vannak, tettleges sértések, sőt verekedések olyan egyének közt, akikről fel sem tételezhetjük, hogy józan állapotban ilyenre képesek volnának. Az alsóbb néposztályok összeszólalkozása, vagy összeverekedése rendesen a íendőrség vagy csendőrség, legtöbbször azonban a józan, vagy józanabb körülálló érdekeltek beavatkozása által végleges elintézést nyer. A középnepélyt, a Dalkör éneke zárta be. A nagy tömeg a Kossuth-nótát énekelve újból végigvonult a Fő-utcán, miközben néhány éretlen suhanc a ki nem világított ablakokat behajigálta. 8 órakor bankéit vo.t, a Leiiner szállóban. Az ünnepi felköszöni őt, Pap László dr. tartotta. A lelkes, hazafias beszéd nagy hatással volt a jelenlevőkre s a szónokot hosszasan éljenezték. Beszédet mondtak még : Nagy István városbíró, Csák Árpád dr., Pri-'Znyák István, Henc Lajos ós Tóth János. Említésre méltó, hogj' a kibocsájtott aláírási ivek alapján a rendezőség a vacsorát 100 személyre rendelte meg s mindössze 46-an jelentek meg. Az átkos széthúzás óriási kárt okozott a vendéglősnek, aki.pedig ugy a diszes felteritéssel, valamint a felszolgált kitűnő étel- és italokkal a legnagyobb elismerést érdemelte ki. Az ő érdeme, liogy a kis társa-ág vidám hangulatban a késő éjjeli órákig együtt, maradt. Hova lettek a milliók? Korrajz. Irta : Csánk Béla. (Folytatás.) Ennyi ziir-zavar, ideges kapkodás után' végre megszületett a misealapokat illető kormányjavaslat., mely szerint : az alapokat, az alapítók egyenes örökösei az államtól hat hónapon belül visszavehetik, az oldalági rokonság, sógorság, a jogkeresetből kizáratik. A ki nem veit alapok, tekintet nélkül rendeltetésükre és a végrendelkezők akaratára, egyszerűen jótékony célra (ismét hazugság !) fognak fordítatni. A törvény érvényessége visszaható erővel is bir. Ne neked: szabadság, egyenlőség, testvériség ! Ne neked : szabadegyház, a szabad államban ! A legegyszerűbb emberi jogok ily vakmerő arcul csapása után, lephet-e még meg valami bennünket, ami a szélsőségek hazájából — Franciaországból jő ? Ez még Lasie<-nek, a telivér republikánusnak is elég volt arra, hogy ezen javaslatot. «loi de brigantage»-nak (rablók törvénye) nevezze. Ugyanezen szavakkal ítéli el azt a párisi főrabbi is, ki az Univers izrnelite mult decemberi füzetének vezető osztálytól felfelé azonban másnap folytatódik és harmad vagy negyed napon kardok csattogása, vagy pisztolyok dörrenése által intéződik el. A harmadik módját az elintézésnek, mely jóval ho'sszabb idő múlva a járásbíróság, vagy a szolgabírói hivatalban történik, csak épen megemlítve, bátran elmondjuk, hogy a párbajok 90 százaléka heveny szeszmérgezéseknek utójátéka. Hány, évek hosszú során gondosan ápolt jó viszony, benső barátság elszakíthatlannak vélt kapcsai pattannak szét ily felhevült,, beszámithatlan állapotban, mig viszont hány olyan alakkal áll szóba és köt baráti viszonyt a tegezésig az ember, akit tiszta, józanul itélő agygyal a baráti viszonyra érdemesnek nem tart. Az érzelmeknek szertelen*égig való fokozódása még a legszebb és legkedvesebb és élettanilag egyik legfontosabb érzelmet, a szerelmet is beszennyezi. Megtörténik a legplátóibb szerelmesen is, hogy beszédje aljas és trágárrá lesz s ezután következik a fokozott, majd féktelen indulat hatása a vétek a szerelem, sőt a közönséges tisztesség ellen. Pedig ezen bün bűnhődése az, amely megpecsételi annak igazságát, amit Mózes V. könyvének, 5. részében a 9. versben olvasunk: «Mert én vagyok a te Urad Istened, boszuálló erős Iston, ki megbünteti az atyáknak bűneit fiaikban a harmadik-negyedik nemzetségig.» Hogy a heveny (acut) szeszmérgezés egyes állapopotai s azoknak egyes megnyilvánulásai milyen összevisszaságban jelentkezhetnek, arra nézve ismerek saját tapasztalatomból egy esetet. Egy minden tekintetben kifocikkében szintén «1oi de brigantage»-nak nevezi. Dacára ennek, a javaslat, a szabadkőművesnek iszonyú erőfeszítése mellett — csak . néhány szótöbbséggel ugyan — a parlament által már elfogadtatott s pár hete annak, hogy a szenátus elé tárgyalás céljából felküldeiett. De mi történt a közelmúlt napokban? A jog és igazságnak, az emberiség történetében ily példátlan eltiprására, az elhunytak végakaratának ily alávaló negligálására, a francia protestáuság, mint egy ember kel fel. kérő, de egyszersmind tiltakozó szavát a szenátushoz intézi, bogy azt, az említett s a képviselőház által már el is fogadott javaslat megszavazásától viszszatartsa. Stapfer lutheránus lelkész ugyanis, ki a párisi egyetemen a protestáns Iheologia tanára s egyszersmind dékán, a francia protestánsok összesége által aláirt következő kérvényt nyújtotta be a szénái ushoz : A szenátor urakhoz I • Azon súlyos pillanatban fordulunk az urakhoz, midőn oly törvényjavaslatról kell határozniok, mely a jogrendszer fundamentális tételeibe ütközik és a jogrendet sérti. Mi a protestáns vallás hivei vagyunk, egyházközségeink a törvénynek megfelelőleg kultusz-szervezetekké alakultak át, igy hát bennünket közvetlenül a rendelkezések nem érintenek ; azonban azért fordulunk a magas szenátushoz, hogy ne adja beleegyezését a legnagyobb igazságtalansághoz. Ne engedjék meg, hogy az egyházi (katholikue) misealapit ványok az állam tulajdonába menjenek ál és alapitóik intenciója ellenére világi jótékony célokra fordítassanak. Semmi sem bántaná keserűbben a katholikusok lelkiismeretét és lelkiismereti szabadságát, mint ezen intézkedés törvényesítése ! Nem járulhat hozzá becsületes ember s igy a szenátus sem, az egyházi vagyon azon részének elrablásához, mely a halottak lelkiüdvéért alapitatott, anélkül, bogy mindazokat, kik az ima hatásában a halottakra vonatkozólag is hisznek, durván meg ne sértené ! Ha az alapítványok rendelkezéseinek nem birnak eleget tenni, akkor vissza kell azokat a jogos örökösöknek adni s ezen öröklésből a francia joggyakorlat szerint kizárni még az oldalörökösöket és az egyházközségeket sem lehet. A törvén3

Tjavaslat érvénye viszgástalan uri emberen a heveny szeszmérgezés első jele nem abban nyilvánult, hogy arca kipirult volna, sőt épen ellenkezőleg halott-sápadt lett, az élénkség csak abban nyilvánult, hogy bőbeszédűbb lett valamivel, azután énekelt és táncolt ; gondolatfüzése és következtetései a legkifogástalánabbak voltak, ugy, hogy ezen téren épen nem tette még csak a becsípett ember benyomását sem a szemlélőre, de az elvek miket ilyenkor nagy hangon hirdetett, olyanok voltak, melyek homlokegyenest ellenkeztek azzal, amit józan állapotában vallott. S mindezen elveket a leghelyesebb következtetésekkel és érvekkel a legnagyobb indulatban védelmezte. Másnap az emiitett

x urnák lialavány sejtelme sem volt arról, mit beszélt, mit állított s lehetetlen volt reá bizonyítani azt, hogy tényleg nem teljesen öntudatlan állapotban tett és beszólt a szesz hatása alatt. Ezen utóbbi esetig a szesznek az átlag emberre való hatásáról volt tisztán szó. Mint emlitém azonban, hogy a szesznek hatása az emberre a mennyiségen kivül az ember egyéni sajátságától is függ. Az előbb tárgyalt eset már egyike azoknak, melyeket kóros (pathologicus) névvel jelzünk. Ezen sorozatba tartoznak elsősorban azok, kiknél nagyon csekély szesz menynyiségek is súlyos mérgezést idéznek elő, másodsorban azok, kiknél a felsorolt szeszmérgezési tünetek közül, csak egyesek jelentkeznek, de azok oly mértékben, hogy például egyes gondolatok, érzelmek és indulatok hasonló exorbitaus kitörései csak dühöngő őrülteknél észlelhetők. (Folyt, kőv.)