Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-22 / 12. szám
2 BALATONYIDÉK 1908. március 22. vigan terjed köreiben a destructiv vallástalan, nemzetietlen szellem, mind megannyi melegágya a fölforgató szocializmusnak. Ezzel a társadalmi bomladozással szemben fölemelő példáját adta a társadalmi egyetértésnek Hontvármegye közönsége. Főispánjával, alispánjával élén a megye egész társadalma : az intelligentia, az iparosság és földmivesosztály együtt ünnepelte a Népszövetség megalakítását a megye székhelyén. Mert ott nem Budapestről kölcsönvett fejjel, nem nyomdafesték íután, hanem saját fejjel gondolkodnak az emberek. Mig másutt ebben az áldott hazában ha egy riporter néppártot, fekete reakciót, sötét középkort, klerikális fészkelődést kiált, rémülettől borzongva futnak szét az embei'ek s szepegve vonulnak a szabadelvüség odúiba — a divide et impera elve pedig diadalmasan győz a társadalom gyámoltalanságán. így a jelszavaktól, hazug vészkiáltásoktól ós ámításoktól megbontott, széttagolt társadalmon erőt vesz az okosabbak kisebbsége, kik a markukba nevetve tartják kezükben nemcsak a polgárok ezreinek véleményszabadságát, de minden néven nevezett közhatalmat is az egész vonalon. így kormányoz egy okos, gondolkodó,szániitóós bátor kisebbség ma Magyarország sok szép városában s vezet teljes gőzzel. Mig mi a szabadság jelszavaival elkápráztatva fenekedünk, nem veszszük észre, hogy a magunk kis Körében stm italunk és merünk szabadok lenni. Az az országfutó szociálista agitátor, a fórumon, a néptömeg ezrei «lőtt kidülesztett mellel vakmerő szabadsággal hirdeti elveit s gyűjt hiveket a hiszékenyek közül, mi nem merjük legsajátabb meggyőződésünket, véleményünket nyiltan hangoztatni. Nem, mert gyávák, önálló gondolkodásra tunyák— vagyunk s zsurnaliszta uraságok tói levetett jelszavakon nyargalászunk. Csak termétes, hogy szabad elhatározást sem birunk formálni. Maradunk megcsontosodott jelszavakkal keleti n} 7ugalmunkban s nem vesszük észre, hogy a világ körülöttünk nem pihen, hanem kerül — fordul. Pató Pálként mai adunk megszokott szolgaságunkban s örülünk, hogy mások uralkodnak fölöttünk s szíveskednek kormányozni bennünket még ott is, hol nekünk kellene már csak számunknál fogva is kormányozni másokat. Ilyen keleties fatalizmussal ugyan mikor fogjuk azt a nagy, azt az országos szabadságot és függetlenséget ki vivni, melyért esztendőnként egyszer oly tűzzel égünlc és szavalunk —• de tenni — — mit sem tudunk. Biz ez balkánias, kissé igen keleties ! Mindezeken változtatnunk kellene, ha komolyan akarnók társadalmi helyzetünk megváltozását is. Komolyan? Ki beszél ma ilyenről? Es ki veszi ma komolyan a nagy s fenyegető társadalmi problémákat ? Dugjuk inkább fejünket a homokba — aztán fujhat a szél, hisz az a dolga ! Március 15-ike. Hideg, fagyos nap viiradt ránk március' idusának hatvanadik évfordulóján, .a. földet vékony hólepel takarta s metsző, éles bakonyi szél lenget te -szomorúan a házak ormaira tűzött trikolórokat. Mintha a természet, alkalmazkodni akart volna az ünneplő emberek hangulatához, komor rideg külsőt öltött, melyre csak néhány futó percig vetett rövidke fényt és derűt a felhők közt bujkáló márciusi napnak egy-egy bágyadt sugara. A rügyfakasztó március enyhe melege, derült égboltja helyett, csipös hideg és komor szürkeség köszöntött ránk. S valljuk meg őszintén, az idei ünneplésünkhöz ez utóbbi keret jobban illett. Hiányzott abból is a melegség, az a melegség, mely a lelkesedés szent tüzéből támad, mely gyújt és életre kelti, kifejezésre juttatja a szivekben szunnyadó érzelmeket. Hiányzott,, nagyon is feltűnően hiányzott ünneplésünkből a lelkesedés. Csak külsőleg ünnepeltünk, minden mélyebb érzelem nélkül. Szomorú tény, de való, hogy szabadságunk 60-ik évfordulóját fásult lélekkel, fagyos közönnyel ünnepelte közönségünk. Most nem kutatjuk okát e közönynek, majd legközelebb visszatérünk rá. Itt csak anynyit jegyzünk meg, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség dicső emlékű napján rút dolog a széthúzás. Egy szívvel, egy lélekkel, közösen kell e napon ünnepet szentelnünk, ha azt akarjuk, hogy ünnepünk a nap emlékéhez méltó legyen. Nem volt összetartás, egyetértís, nem is volt impozáns az ünnep. Szolgáljon az idei kudarc okulásul a jövőre. Az egyes ünnep égyk a következő sorrendben folytak le : Reggel 8 órakor az összes iskolák növendékei tanáraik, illetve tauitóik vezetésével templomba mentek ünnepi szent misét hallgatni. Mise alatt a főgimnáziumi énekkar szebbnél-szebb egyházi énekeket, végeztével pedig a himnuszt énekelte A szent mise után a községi elemi iskolai tanulók ünnepélye kezdődött a városház tanácstermében. Hosszú sorbau, zászlók alatt vonult fel a tanulósereg a városházhoz, melynek nagytermében már ekkorra nagy közönség gyűlt egybe. Az ünnepély a himnusz eléueklésével kezdődött. Utána Murai Lajos igazgató szép beszédben méltatta a nap jelentőségét, majd több fiu és leány alkalmi költeményeket szavalt lelkesen. A szép ünnepély a szózat éneklésével ért véget. 10 órakor a főgimu. ifjúság önképzőköre t.aitotta meg ünnepélyét, a tornacsarnokban. Nem hagyhatjuk emlités nélkül, hogy ugyanez időre tűzték ki a helyi gyermek védelmi liga alakuló gyűlését is. Rossz akaratot nem tételezüuk fel, de mindenesetre figyelmetlenség volt a rendezőségtől gés egész görcsös rángassa fokozódhatik. Nagyobbak és fontosabbak azok a kóros elváltozások, melyeket az idült szeszmérgezés áldozatainak a belső szervein látunk. Igazán bátran el lehet mondani, hogy ezen szerencsétleneknek nincs egy ép egészséges porcikájuk. Hogy ezen utolsó állításomat igazoljam, az alkoholistáknak csak első legfontosabb betegségére hivatkozom, a véredény elmeszesedésre. A nevét mindenki ismeri. A baj röviden foglalva abban áll, hogy az ember ütőereinek falaiba, a legvékonyabbaktól a legvastagabbakig mészsó rakódik le, mely a legerősebb és legfinomabb gummit felülmúló rugalmasságú ütőér falát, merevvé, törékennyé teszi. Minthogy ismert tény, hogy testünk minden porcikája el van látva véredényekkel, tehát előbb kockáztatott állitásom, hogy az alkoholistának nincs egy ép porcikája, ezzel beigazolást nyert. Felemlítem itt mindjárt, hogy a véredények^ ezen betegsége oka legtöbb esetben az agyszélhüdésnek, mert a véredények a betegség folytán rugalmasságukat elvesztve törékenyek lesznek, kiszakadnak, s az agyban vérömlést okoznak, csak ugy, mint akár egy megrepedt vízvezetéki cső. Betegek lévén a szervezet tápláló csatornái, az. erek, nagyon egyszerű következtetés, hogy a szervek sem működhetnek kifogástalanul, melyet ők vaunak hivatva táplálni, a rendes működésben megtartani. De vegyük most az ember szerveit sorba s kezdjük mindjárt az agyon. Már maguk az agyat burkoló ós tápláló, védő agyhártyák is betegek: a kemény agyhártya, mely egy finom, vékony gyöngyfényű, de igen szivós leple a koponya csonton belül az agynak, el vastagszik, homályos lesz, rajt épugy mint az arcon az apró visszerek kitágulnak ; a finom, vékony középső agyhártya, mely pókháló finomságú, átlátszó, zavaros lesz s hozzá nő a belső, az agyat közvetlenül borító hártyához, mert ez is hasonlóképen megváltozott. Maga az agyállomány petyhüdt, vizenyős, elveszti szép elefántcsont-fehér és szelíd s/.ürkés barna sziliét és sötétebb veres árnyalatot vesz fel. Az agynak rendesen üres hasadékaiban és üregeiben, homályos, zavaros viz gyülenilik össze. Az agy a lélek működésének közvetítője az ember életfolyamában ; ha az agy beteg, a lélek működésének nyilvánulása sem lehet rendes. Vagy ki hinné el, hogy Paganini vagy Reményi egy törött, repedezett, rosszul hangolt hegedűn tudna művészileg játszani, ha még oly nagy mestere is a hegedű kezelésének. A lélek művészi működébe is hiányos lesz ott, hol eszköze elromlott vagy bomlásnak indult. De menjünk egy lépéssel, vagyis néhány centiméterrel odább Az alkoholistának torka rendesen gyuladt, innen a harakolás, különösen reggel. Tüdeje hurutos s később a hurut következtében tágult. Hát szive, az a uyomorult, örökké dolgozó sziv, amely oly óriási munkát végez születésünktől halálunkig s melynek pihenése is csak abban áll, hogy lassabban dolgozik. Az egész-séges ember erőteljes, veresbarna, majdnem csontkeménységü szive mellett az alkoholistáé petyhüdt, sárgás fakó, egészen hájjal fedett roncs, mely nyomásnál az ember ujjai alatt elmállik, mintha már idő előtt feloszlásnak indult volna. A gyomor, a belek is hurutosak, ami maga utáu vonja azt, hogy az alkoholista sohasem éhes, hanem mindig szomjas, de csak szeszre, mert az istenadta viztől ugy undorodik, mint akár magunk a büdös, tisztítatlan szeszből készült pálinkától. A máj nagyobb, mint a rendes embernél s vagy lassan, szépen elzsirosodik, vagy pedig egyszer csak fogja magát s bizonyos megnagyobbodás után elkezd zsugorodni ós zsugorodik, zsugorodik mig beáll a vízkórságnak egy neme, mikor a nyomorult ember felső teste elfogy, mint a kamphor, alsó teste és hasa a felgyülemlő viztől feldagad s olyan lesz, mint a keresztes póké s lábai, mint az elefánté s ennek repedéseiből lassan-lassan szivárog a viz s vele az életerő. Még nem hagyhatom emlités nélkül eme sorban utoljára a veséket, amelyek szintén betegek s ha egyéb baj előbb ki'nern. oltja a nyomorult áldozat életét, a vizkdrság lesz szomorú végének oka s itt lesz valósággá ama szatyricus mondás, hogy megöli a viz azt, aki legfeljebb csak mosdásra használja. Az alkoholnak az agyra gyakorolt befolyásánál fogva igen könnyen megérthető tény, hogy az alkoholmérg«zésnek akár heveny, akár idült állapotában az ember, az isteni, erkölcsi, társadalmi és állami törvények mesgyéjén halad és sajnos, nagyon ingatag támolygó lépésekkel. Az ilyen ember emelkedett hangulata na-