Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-28 / 26. szám

8. BALATONVIDÉK 1908. március 15. A Balaton-kultuszt Napjainkban sok szó esik arról, hogy a Balaton-kultusz nem részesül a kellő figyelemben s odavetve olyat is hallunk, hogy a hitbizományi is holtkézben levő Balatonpart van főként elhanyagolva, nincs rajta kultura, sőt némely helyen valóságos sivatag. Konstatálnunk kell ezzel szemben, hogy a szép magyar tenger kultuszának napról-napra szaporodnak a megértői, pártlogói, ugy, Hogy a haladás, fejlődés fokon kinti menetével leszámolva, a gáncsnak el kell esnie. Sajnos, hogy e kultura tárgyában egyesek elég késő ébredéssel, sok igaztalausággal terhelik az u. a. »holtkezeket.« Ugy iruak, ugy beszélnek, mintha ezek a holtkezek e kultura fejlődésének valósággal akadályozói lettek volna a múltban is •s kerékkötői lennének ma is ! Ezek a »holt,kezek« a mai generációt isok-sok évvel megelőzőleg, sok fáradsággal s még több anyagi áldozattal »éltek« az Isten áldotta s?ép Balatonunk kultuszának, nem várva ebből a maguk javára anyagi hasznot, hiába remélve csak némi erkölcsi elismerést is. Elég itt csak Balatonfüredre utalnunk 1 Mennyi fáradság, mennyi áldozat, esett itt a Balaton kultuszának s ebben a hazai közérdeknek a hazai Szent Benedek-rend »holt. kezébőlt már akkor, mikor őseink nem is goudoltak a Balatonpart kívánatos felkarolására. De nézzük a veszprémi káptalan fholt kezét*, mit tett ez e célból a múltban s mit tesz a jelenben még mindig. Hazánkban a mult század közepe táján kezdték építeni a vasutakat, melyek pezsgő életet, erőteljes fejlődést, és vagyonosodást, hoztak nyomukban ; a déli vasút a Balaton hosszában az ötvenes évek végén építtetett ki, mely a veszprémi káptalan birtokáu, Balaton-Világostól Zamárdiig mintegy 17 kilométer hosszúságban, átlag 35 méter szélességben húzódik s igy közel 110 kat hold. területet foglal el. A veszprémi káptalan e nagy birtokot, dacára az idegen részvénytársaságnak, ingyen adta át, igaz, hogy 50 évvel ezelőtt ezen birtok négyszögöle, mely most 4—6 korona, 10—12 fillérnél nem ért, többet, de a 20,000 korona értékű tőke 50 év alatt kamatok-kamatjával óriási összegre szaporodott volna s e nagy áldozatot, meghozta a káptalan a közjó érdekében, a Balatonkultusz fejlesztésére. A déli vasút kiépítésével az akkor még bölcsőkorát élő siófoki fürdő csakhamar fellendült s igy lett talaja 1890-ben a Siófok-Bulatonfürdö Részvénytársaságnak, mely megvevén a káptalantól a fürdő körül fekvő, mintegy 55 kat. hold, részben uádas, részben fásitott legelő területet, négyszögölenként átlag 50 filléres árban, azt a káptalantól ingyen kapott óriási mennyiségű töltőfölddel kellő magasságra emelvén, létrehozta a most már nagyhírű és igen látogatott fürdőtelepet. Hogy a fürdőközönség minél inkább vonzódjék Siófokhoz, a fürdőtelephez vezető kocsiút és a Sió között elt,eiülö mintegy 5 kat. hold árnyas séta utat a káptalan ingyen használatra átengedte a fiirdőzőknek, a Sió jobb partját nagy költséggel befásitatta,' lehetőleg egyengetteti és gondoztatja ; ugyancsak itt a 80 években 30 kath. hold kiterjedésű fenyvest telepitett, azt sétautakkal ellátta és a fürdőközönség kényelmére, üdülésére bocsátotta : a balatoni gőzhajózás emelésére a kikötő területet ingyen adta, a balatoni halászat érdekében is minden áldozatot meghozott és meghoz, tovább menve, mintegy 8—10 kath. hold területet adott a siófoki lóverseny céljára az urlovasok társaságának évi 20 korona jogelismerési díjért. A Balatonpart futó homokjának megkötése céljából emberemlékezetet meghaladó idő óta folyton-folyvást fásit, szőlőt telepit, különböző növényzet ültetésével, vetésével kísérletez tetemes anyagi áldozattal a most már eléggé látható eredménnyel, anyagi haszon nélkül, a Balatonkultusz emelésére. Legutóbb a Balaton-apadást Világostól Siófokig 84 kat. hold területen fenyőkkel beerdósitett, melyre nézve hadd álljon itt a magas kormány elismerő diszes oklevele : »A veszprémi székesegyházi káptalan a tulajdonában levő kopár területeken közgazdaságilag becses erdősítési munkálatot végzett. Fáradozása, kitartása, áldozatkészsége értéktelen területen erdőt nevelt, mely gondos ápolás mellett a nemzeti vagyon alkotó része lesz. Közhasznú munkásságáért örömmel nyilvánítom teljes elismerésemet és őszinte kö ízönetemet. Budapest, 1905. december hó. Br. Feilitsch, s. k. Hogy a felső Balaton-part almádii fürdőhelyén sem nézte összetett kézzel a fürdő fejlődését, hanem ahhoz szívvellélekkel és anyagi támogatással is hozzájárult, szintén a tények igazolják. A fürdőjogot a Fürdő Részvénytáraságnak kezdettől évi csekély elismerési dij mellett adta bérbe; a fürdő mellett, a t.ó partján mintegy 10 kath. hold rét és nádas birtokának használatát, ingyen adta át, csupán az adót tartozik a Fürdő Részvénytársaság fizetni. Ezen területen a R.-társaság rövid idő alatt árnyas és virágos parkot varázsolt, mely vetekedik bármely fürdő sétaterével ; csekély évi bér mellett koosiutat engedett legszebbsétányának áthasitásával a dobogásra felriadt. Szentjóbi leugrott a nyeregből, megkötötte a lovat és hirtelen elhatározással belépett a kapun. — Szentjóbi vagyok — mondá miközben szemei gyönyörűséggel tapadtak a szép asszony arcára. Önhibámon kivül zavarom. Amorette az oka. Mmdig ide hoz, erre a helyre. Különben pedig meg akarom köszönni aggódó gondoskodását. Ez az állat csakugyan kissé vad, de remélem, hogy idővel megfékezem. A báróné mosolygott — Amikor óvtam tőle, csak emberi kötelességet teljesítettem. Hiszen tudja talán, milyen szerencsétlenséget idézett fel. — Tudom, hallottam. — És ön nem félti az életét? — Erre a kérdésre nem tudok felelni, mert még sohasem gondolkoztam rajta. A. válasz kissé szentimentálisan hangzott, de gyöngéd mosolyt csalt a báróné ajkaira. Amorette azontúl is, csaknem naponta a kastély felé vitte a gazdáját. Szentjóbi, ha nem is látta mindig a bárónét, 1 beérte azzal, hogy egy-egy méla pillantást 1 vetett a lefüggönyözött ablakokra, amefürdöhöz ; a Kneipp-t.elephez területet és konyhakertet mérsékelt bér mellett adott, át saját költségén 4 soros fákkal bsültetett hosszú sétányt létesített a fürdő közönségnek. A szőlőkulturának is szolgálatot tett azáltal, hogy mérsékelt árendáért, 12 kat. hold bő termőföldet adott át amerikai szőlő iskola céljaira. Legutóbb a balatonparti a forgalmi áron messze alul, a vörösberényi határtól a palózuoki határig, almádii, alsóŐrsi, lovasi és palózuoki jól jövedelmező szántó- és rétbirtokából adta át a szükséges nagy kiterjedésű részeket. Le nem zárkózik el egyesek kérelmétől sem, amennyiben villa-telkeket, adott ós ad el ; egy szállodának is eugedett területet, sőt ehhez, látva a conourrentia szükségességét és jogosságát, olcsó kölcsönt is nyújtott. Ime a veszprémi káptalan »holt kezet mily éltető segítője a Balaton-kultusznak, amely mint, a múltban, ugy a jövőben i» kiveszi részét a munkábsn minden téren. Vallástalanság és a nevelés. (Vége.) Hazánkat a romlás utján feltartóztatni és a népet a régi, jónak ismert útra visszavezetni a mi feladatunk. Azt, mondják, hogy mindenki a saját hivatását becsüli legtöbbre. Engem nem vakit el az elfogultság, de azt mondom, hogy az előbb vázolt feladatunk révén mi honmentők vagyunk. Megmentjük hazánkat a végpusztulástól, megmentjük népünket az internacionalisták mérgétől, megmentjük, sőt erősbitjük az erkölcsöt. S hogy valaki ennél többet tenne a közjó érdekében, vagy oly önzetlenül ós haszon nélkül mint mi, azt kerekeu tagadom. Mi e szerény f körben mindnyájan falun működünk. Érintkezünk a romlatlan néppel. Van alkalmunk tapasztalni, hogy egy Isten s hazatagadó eszméktől megmételyezett ember mily óriási pusztítást visz végbe a nép között. Sajnálattal láthatjuk, hogy a mi fáradságos munkánkat, a mi általunk elvetett vallásosság, jámborság, emberszeretet magvait mily könnyen, játszva rontják meg. Hódítanak híveket azzal a hangzatos frázissal, hogy a vallás az maga a sötétség, a vallástalanság meg a felvilágosodás. E-i ez a gyengébbeket megtéveszti. Az emberi lélekben megvan az a hajlandóság, hogy az uj, az ismeretlen iránt érdeklődik. És ezt felhasználjak az önző érdekeket szolgáló népáiuitók s minden bolondsággal telebeszélik a nép fejét. Es ez a felnőtteket nagyon rosszra tanítja, nagyon rosszul neveli. A mi helyes, jóra lyek mögött egy karcsú nő-alak körvonalai rajzolódtak. Amikor a gyászév letelt, a báróné egy napon igy szólt: — Ön javíthatatlan Szentjóbi. — Hát azt akarja, hogy önnel is baj essék ? — Amorettet gondolja,? — Azt. — Ha parancsolja, nem ülök rá többé. — Nincs jogom hozzá, hogy önnek parancsoljak 1 — A világ legboldogabb embere lennék, ha elihez joga volna. A báróné az ajkához tette a mutatóujját. — Nos hát ? parancsolom ! Szentjóbi magához vonta a szép aszszonyt. — És mi lesz Amorettel ? — Visszavezetjük szépen az istállóba. Idővel talán kocsiba fogjuk. — Neki kell bennünket az esküvőre vinni. Hiszen nélküle sohase találkoztunk volna. r. j. * A „Veszprémvármegye" legutóbbi számából vettük át e cikket. Szerk. E pillanatban halk sikoly hangzott a kastély eikélyéről. Szentjóbi csodálatos ügyességgel megfékezte a paripát s azután kiváncsi szemmel nézett fel az erkélyre. Egy fekete «sipkeruha tünt el az erkély ajtajában. Ideje sem volt gondolkozni azon, hogy kinek az ajkain rebbent el az aggódó sikoltás, amikor megnyilt a kertajtó ós egy inas lépett ki rajta — A méltóságos asszony kéreti a nagyságos urat, tessék vigyázni azzal a lóval, mert nagyon szeszélyes és szilaj. Szentjóbi leszállt a lóról. — Mond meg őméltóságának, hogy köszönöm a figyelmeztetést. Aggodalma mélyen meghatott. Azzal kantáron fogta a lovat s elvezette az országútig ; ott fölült rá és hazalovagclt. Másnap reggel újra nyeregbe ült. Ezúttal szabadjára engedte a lovat. Menjen, a merre akar. Ö maga cigarettára gyújtott és elmerült gondolataiba. Egyszerre fölpillantott. Amorette megint csak ott állott a Csorbái kastély kapuja előtt. Közel a kapuhoz, kényelmes zsöllében gyászruhás fiatal nő ült ós olvasott. A ló-