Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-28 / 26. szám

1908. junius 29. BALATONVIDÉK 3 vezető nevelői határunkat tönkre teszi és ép olyanná teszi a népet, melytől ini mindeddig óvtuk. De most már felmerül a kérdés, mi módon védekezhetünk a nép elvaditása ellen, miféle taktikával bódithatjuk vissza a népet ? Ez a tanítónak nagy erőfeszítésébe és egész élete munkájába kerül. Érintkezzünk minél többet a néppel. Beszélgetéseink folyamán irányítsuk az ő gondolkodásmódjukat a mi véleménynyilvánításainkkal. Tartsunk számukra felolvasásokat, alakitsuuk egyleteket, melyek hivatva lesznek vallásos és hazafias kulturát szolgálni. Tartsunk iskolai ünnepélyeket. melyek ugy a szülőkre, mint a gyermekekre nagyon jó hatást fognak gyakorolni. Nem szabad elmulasztanuuk semmiféle alkalmat sem, hogy az általuk vallott szép eszméknek kifejezést ne adjunk. Egy nehéz, fáradságos feladat. Művelt embernek állandóan a műveltség alacsony fokán álló nép körében lenni s hozzá hasonló vagy nálánál magasabb műveltségű emberek társaságát teljesen nélkülözi;i, bizony nagy önmegtagadás. De mily felemelő az a tudat, hogy ezzel a hazának, > z Istennek szolgáltunk, embertársainkkal tettünk jót. De a felnőttekkel való érintkezés által nemcsak őket neveljük, hanem a gyermekek nevelése is sokkal hatásosabb, sokkal jobb lesz, ha a két nevelő t. i. a szülők és a tanító kölcsönösen ismerik s előmozdítják egymás uevelői működését. De a felnőttekkel való érintkezésben még nem merül ki a tanitó munkássága. Az iskolából kikerült ifjak az iskola elvégzése után, ugy szabadjukra hagyva, bizony elkanászkodnak. Ezeket sem szabad kieresztenünk kezeink közül. Ifjúsági egyesületeket kell alakítanunk, melyeknek célja az ifjúság szórakoztatása, szórakozva tanítása, a vallásos ós hazafias szellem ápolása. Itt pótolhatja a tanitó az elemi oktatás hiányait, folytathatja az ott megkezdett munkát Fejlesztheti a nép ismeretkörét oly szélesre, hogy az felér esetleg a középiskolák alsóbb osztályaiban tanított anyaggal. Utoljára hagytam, mit legelébb kellett volna említenem. Neveljük az iskolában a gyermekeket, ugy, hogy ezek lelkében a vallástalauság magvai ne találjanak termő talajra. Hintsük el az Isten, felebaráti szeretet., hazaszeretet magvait, melyeket mind nekünk, mind a szülőknek ápolni kell. Tisztelt, közgyűlés ! Ezekben vázoltam röviden a vallástalanságot, annak bennünket érdeklő oldalát. Vázoltam, leírtam az utat,, melyeu nekünk haladnunk kell, ha le akarjuk győzni ellenségeinket. De rosszul fejeztem ki magamat. Nekünk nem legyőzni, hanem meggyőzni kell őket. Győzzük meg a mi igazunkról s ezzel megmutattuk az utat, mely az erkölcsi boldogulás felé vezeti népünket. Színház. Thalia papjai újra itt vannak. Eljöttek, hogy szórakoztassanak bennünket, hogy náluuk áldozzanak a művészet, oltárán. Sajnos, a színművészetnek két veszedelme* vetélytársa van, melyek háttérbe szorítják az igazi művészetet; ez a cabaret és a mozi. A közönség sokkal inkább érdeklődik e kettő iránt, mint a színház iránt. Színhazainkat gyéren látogatják. A direktorok ebből levonták a konsekvenciát. Cassadarabokat, adnak. Ilyenformán a színészet nem annyira a művészetet, mint inkább az üzletet szolgálja. Már pedig ahoi a művészet, szolgálatában az üzleti szempontok vannak előtérben, ott a művészet nemcsak háttérbe szorul, hanem egyenesen talaját veszti. A közönség megcsappant érdeklődése következtében a direktorok azt tartják, ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd megy Mohamed a hegyhez. Alkalmazkodnak ők a közönséghez. Telerakják a műsort oly, többnyire idegenből fordított fércmunkákkal, melyek a közönség buja érzékiségét, felcsigázva, telt házat csinálnak. Ily módon elérik azt, hogy leszállított árak nélkül is nagy látogatottságnak örvendhetnek. S hogy azután az ily előadások hová sülyesztik a művészetet, milyenné fejlesztik a közönség ízlését, azt nem fejtegetem. A. Szilágyi-féle színtársulat érdemes direktorának alkalma volt meggyőződhetni arról, hogy Keszthely város közönsége még tudja tisztelni az igazi művészetet s megveti az olyau frivol darabokat, melyek nem állanak irodalmi, művészi színvonalon s nélkülözik az erkölcsi alapot. E körülményt ismételten figyelmébe ajánljuk a társulat t. igazgatóságának. Válogassa meg az előadandó darabokat ebből a szempontból és inkább adjanak egy darabot többször, de annak azután ugy tartalma, mint előadása legyen igazán művészies. A közönséghez is leune néhány szavunk. A közönség egy része a színészekben még mindig hitvány éhenkórász népséget lát, kik minden haszounélküli munkát végeznek. Erre a nagyon is közönséges észjárásra meg kell jegyeznünk azt, hogy a színészek igenis unud müveit, intelligens emberek, kik nagy kulturmunkát végeznek, melyért az elismerés babérja illeti őket. (Hogy akadnak köztük kivetnivalók, azt az egész testületnek rovására irui nem szabad). ü- színészetnek igen nagy missiója van a nemzeti szellem ápolása körül a magyar kultura terjesztésében. Emlékezzünk csak vissza Déri Ocskai brigadérosára. Az ő játékának hatása alatt labancot szeretett volna ütni a közönség előadás után. Hát mi ez, ha nem a nemzeti érzés ápolása ? Egy tüzasen eltáncolt, csárdást élvezettel s nemzeti büszkeséggel eltelve néz végig a közönség. A magyar tárgyú, magyar szellemű színdarabok, magyar színészek által előadva élesztik a közönség lelkében a fajszeretetet, a hazaszeret at, tüzét. És ha a színészek mást se tennének, már ezért is nagy hálára köteleznének bennünket, már ezzel is nagy szolgálatot tettek a hazának. Pedig tesznek nekünk még más szolgálatot, is. Aki érzi magában, hogy a társaságban ügyetlen, szegletes, az járjon színházba, ott olcsón, észrevétlenül, anélkül, hogy ügyetlenségeket követne el, melyekórt pi| rulnia kellene, finom modort sajátit el. Nagy befolyása van a színészetnek a közönség erkölcsi érzékének a fejlesztésére is. És itt nem találunk eléggé elítélő szót a frivol, erkölcstelen darabokra ós azok sziurehozására. Az ilyen darabok a szó szoros értelmében megmételyezik a közönséget. A Balatonvidék mindig ellensége volt ezeknek ; ostorozta ós ostorozni is fogja mindenkor. De legjobban hat nevelöleg a szinház a művészi érzék, a műizlós fejlesztése dolgában. Itt tanulja az ember megismerni és tisztelni a szépet. A művészet a szép megtestesitóse. Már most a szinházbau egyszerre háromfélekópen, három művészet által jelenik meg előttünk a szép. Először a szavakban, másodszor a színész játékában, harmadszor a zenében állítják elibénk a szépet. Bizony a színésznek nincs könnyű dolga. Délelőtt próbák, este előadás, délután szereptanulás, bizouy nagyon fárasztó ós idegölő munka. Üdülésre, nyugalomra vajmi kevés idő jut,. S mégis a közönség ezt nem látja be. A színészekkel szembeu nagyon méltánytalan. Becsüljük a színészeket, mert, ha valaki tesz a hazának ós a közönségnek szolgálatot, akkor azok a színészek. Ők szórakoztatják, mulattatják va közönséget akkor, midőn talán maguk legjobban sirni szeretnének ; félre teszik, elfojtják saját, érzelmeiket és csak a közönséget, szolgál( ják. A közönségnek ily öuzetleu szolgái I megérdemlik, hogy minden müveit ember I kalapot emeljen előttük. HÍREK. — Személyi hirek. Festetics Tassilo gróf ur őnagymóltósága családjával együtt a héten hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Závody Albin a nagykanizsai kir. törvényszók elnöke a mult hét folyamán városuukban időzött. 25-én hivatalvizsgálatot tartott a helybeli járásbíróságnál. — Malonyai Dezső ismert, tollú belletrista, a mult hót folyamán városunkba érkezett,, hogy «A magyar nép művészete* c. munkájához adatokat gyűjtsön. A. jeles író hosszabb ideig fog városunkban tartózkodni. — Hivatalos látogatás a gazdasági akadémián. Folyo hó 23-án Forster Kálmán miniszteri tanácsos, Dubravszky Róbert miniszteri osztályt,auácsos kíséretében, gazdasági akadémiánkat megszemlélte, a mely alkalommal a gazdaságot, kísérletezést, a kertet, és szőlőt is megtekintették. A látottak fölött teljes megelégedésüket j fejezték ki. Délben a tanári testület, a Hullám szállóban a magas vendégek tiszI teletére dejeunert rendezett. — Irodalmi ünnepély Egyházashetyón. Főgimnázíumuuk VII. osztályának tanulói Berzsenyi Dániel szülőházának megkoszorúzása céljából f. hó 21-óu Egyházashetyóre utaztak. A tanulságos és kedves kirándulásról egy résztvevő a következőket közli velünk : Reggel 8 órai vonattal indultunk zászló alatt Lakatos Viuce dr., Papp László dr., Gótzy M., Lukács István tanárok és Szollár Istváu helybeli tanitó vezetésével. Az utat Bobáig vonaton tettük meg, ahol már vártak ránk Nagy Sándor nagybirtokos ur fogatai, melyek Egyházashetyóre szállítottak bennünket. Es itt megjelent; előttünk Jókai magyar uábobja, Nagy Sándor ur személyében. Olyan vendéglátásban nem volt még diákuak része. Amit szemünk, szánk megkivánt, teljesült egyszerre. A szeretetreméltó, kedves háziúr személyesen ügyelt fel, hogy semmiben fogyatkozásunk ne legyen. Elbűvölve a szives fogadtatástól, szívből éljeneztük hoszszasan, majd pedig mindnyájunk nevében Boronkai Gergely társunk mondott keresetlen, de szívből jövő szavakkal köszönetet a tapasztalt bőkezűségért. A pompás ebéd elköltése után sorbau, zászlóval vonultunk Berzsenyi szülőháza elé, ahol már várt ránk az egész falu. A »Hymnus« eléneklése után Lakatos V. dr. mondott rövid, de szép ós lélekemelő beszédet. Majd utána Krausz Dezső VII. o. t. szavalta el Berzsenyi »A magyarokhozc c. ódáját, tűzzel ós lelkesen. Utána Szerecz Alajos VIL o. t. lelkes és szép szavakban fejtegette Berzsenyi munkásságát és egész életét. Boronkai Gergely VII. o. t,. szavalata és a Szózat eléneklése után a kis ünnepély, mely remélhetőleg sokáig emlékezetében, marad a jó hetyei népnek, véget ért. Újra visszamentünk a kastélyba, hol| uzsonnához ültünk, mely semmibeu sem maradt, el az ebédtöi. Vig nótázás közt telt el az idő, midőn egyszerre csak előjártak a kocsik,, hogy egy házzal tovább vigyenek bennünket,. A káldi plébános, Kiss Sándor ur, ki tulajdonképen kezdeményezője volt az egész kirándulásnak, barátságos hajlékába költöztünk át. A megérkezés után rögtön vacsorához kellett ülnünk, de sajnos, az előzmények után nem nagy kárt tudtunk beune tenni, bár házigazdánk mindegyrebiztatott. Itt újra feltaláltuk az igazi magyar vendégszeretetet.. Házigazdánk mindenkép azon volt, hogy otthonosan, jól érezzük magunkat, ami sikerült is. Vig éneklés, tósztozás után csak éjfél fe'ó tértünk nyugalomra. Másnap, szt. mise után. v t.tük vándorbotunUat, vagy pardon, hisz' diáknak nem szabad bottal járni, fölkészültünk ós Láncra hajtattunk, a tejgazdasági szakiskola és sajtgyár megtekintésére. Először meguéztük a mintaszerű tehenészetet, azután pedig a vaj és sajtkészitésmódjával ismertetett meg bennünket egy kedves szakiskolai tanár. Itt is tejbenvajban fürödtünk. Mikor már elpusztitot-