Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-14 / 24. szám
8. BALATONVIDÉK 1908. márci us 15 . nyan szerzik meg e veszedelem csiráját már iskoláskorukban, részint a hosszas és tulfeszitett iskolábajárás közben, részint a túlzsúfoltság miatt megromlott iskolai légkörben. A közegészségi szempont ís mindenekelőtt ujabb iskolák erigálásának s nem az ingyenes népoktatásnak adja az elsőséget. Mindezekhez még nyugodt lélekkel hozzáadhatom a magam meggyőződését is Buzáthnak- a minap kifejtett nézetéhez, hogy még soha nem hallottam az érdekelt szülök köréből egy hangot sem, mely az ingyenes népoktatást kövelte volna. Jó, legyen meg. De ha majd a népoktatás bajainak orvoslásában a sorrend erre is elkövetkezik. De akkor is elvárhatjuk, hogy általa a hazafias kath. népiskolák működése elé akadályt ne görditsen. Mert Apponyi javaslata minden jó szándék és ideális célzat mellett is számos ujabb nehézséget tartalmaz a hitfelekezeti iskolákra nézve. Az állami nigerencia ezen iskoláknál a már eddig is igénybe vett államsegély révén már úgyis majdnem teljesen illuzóriussá teszi az Önkormányzati jogot. A legújabb, ujabb és szinte túltengő befolyás biztosításával pedig majdnem teljesen megsemmisiti azt. Nincs most terünk és időnk se e tekintetben részletekre kitérni. A több súlyos sérelem között csak arra a lealázó tervre utalunk, mely a kath. és egyáltalán minden feleke7eti iskolát ér, mikor az iskolai hatóság által kiadott iskolai bizonyítvány érvénj'ességét a községi helyhatóság (elöljáróság) láttamozásától teszi függővé. Gondolatnak is szerencsétlen, megvalósulás esetén pedig megaláA BALATON-V 1DEK TAHCAJA. Vörösmarty szobránál.*) Mólyen tisztelt ünneplő kö.önsóg! Kedves Dalosok ! Pünkösd ünnepét üli ma a földkerekség, az isteni tüz hevének, a nyelvek adományának a félénk csüggedés megszűnésének, a tettekre ébredés nagy napjának fenséges ünnepét! Ma kétezer éve csodálatos változáson ment át a világ. Tizenkét egyszerű, félénk, alázatos ember állt ki a nemzetek szine elé s rettenthetetlen bátorsággal hirdette a lelki megujulás, teljes átalakulás szükségességét ós lehetőségét. Az eszme, melyet hirdettek, gyökeret vert. és átalakította az egész világot. Nekünk magyaroknak is volt egy gyönyörűséges piros pünkösdünk. Ennek a hajnala akkor derült fel, mikor Vörösmarty Mihály lantján felzendült a hatalmas szózat isteni erővel, buzdító lelkesedéssel : 'Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar !> Hosszú, sötét, csüggesztő, reménytelen, kínos éjszaka előzte meg ennek a piros pünkösdnek várvavárt hajnalhasadását. A romlásnak indult hajdan erős magyar oly gyenge, oly elfajult volt már, hogy még a reményre is képtelennek látszott. Ki engedte magát forgattatni nemzeti mivoltából. Se érzése, se szokása, se erkölcse, s e nyelve nem volt már magyar. TI * } £ Fejérmegyei Naplóból vettük át dr. .Lakatos \ incének ezt a magas szárnyalású, költői ihlettol megalkotott remek emlék-beszédét zása lesz ez mindenkor az iskolai hatóságoknak. Ezt ós más szembetűnő nagy hibáit ennek a javaslatnak minden körülmények között korrigálni kell, mert különben Apponyi alig fog kath. plébánost iskolai igazgatónak, KÍ a tanitó és az általa kiállított iskolai bizonyítványhoz a falu érdemes birájának láttamozását kikélje. Egyébként a szándékot és az ideális célt nem vonjuk kétségbe s ezzel is egy lépéssel közelebb jutunk a szociális alkotások terén : a kitűzött és ránk váró feladatok megoldásában. A székesfehérvári dalosverseng. Kiküldött, tudósítónktól. Pünkösd ünnepeiben folyt le a Dunáutuli Dalosszövetség által rendezett dalosverseny Székesfehérvárott. A versenyben a mi Dalkörünk is résztvett s amint előre hittük ós reméltük, abból mint egyik győztes, diadallal, megkoszorúzva került ki. Örömmel tölt. el bennünket a Dalkör ez ujabb diadala, mellyel nemcsak maguknak szereztek dicsőséget, hirt, nevet, de városunknak is. Derék dalosaink szombaton délután fél háromkor indultak el hazulról. A tikkasztó hőségben utjuk nem volt valami kellemes, de azért vidáman t.réfálgatva, majd nótára gyújtva csak eltelt az idő Székesfehérvárig. Hat óra után robogott, be velük a vonat az állomásra, hol a már korábban érkező dalárdák zászlók alatt s több ezerfőre rugó néptömeg fogadta őket s a velük együtt, utazó nagykanizsai Irodalmi és művészeti kör dalárdáját. A kiszállás után Rmischer Béla a D. V. műhely dalárdájának elnöke köszöntött* szívélyes szavakkal a dalostestvéreket, majd pedig a székesfehérvári dalárda üdvözlő dala harsant fel, melynek elhagzása után a rendezőség felállította a menetet s megindultak a városba. Elől díszruhás rendörök, majd a Duuánluli Dalosszövetség lobogója alatt az elnökség, majd a D. V. munkások Leányai égtek az idegenért, majmolták a külföldi szokásokat. A magyar félig halva volt. Hazánkat a tátongó sir mély örvénye várta a dísztelen halálra. A költők egyebet se tettek, csak keseregtek, csak zokogtak a prófétával : «Ime, hogy elsötétült az arany, hogy megváltozott a legjobb szin.» Vörösmarty volt az, aki lángszavával talpra állította ezt a szerencsétlen nemzetet. Dus képzelete, mellyel a gyáva utódoknak megmutogatta az ősi dicsőség ragyogó képeit, bűbájos nyelve, mellyel kéit, intett, buzdított, lelkesített, korholt, átjárta a jégkebleket, melyek fásult sziveket rejtettek magukban. A nemzet eszmélni kezdett. Megértette a költő szavaiból, hogy az a kis szikra, mely néhány lionfisziv elrejtett zugában csillogott, fellobbanthatja a honszerelem perzselő lángját. A szikra valóban lángra gyulladt. A balszázadoknak rémes éje véget ért. A szikra a hon napja lett, melytől feldobogott a holtnak látszó nemzet kebele. Ha ez a szobor ma életre kelhetne, ha megszólalhatnának néma ércajkai, ha az élet tüze átjárhatná minden parányát ós szive feldoboghatna, a mai magyaroknak is azt kiáltaná : Oh honfi, őrizd e tüzet, S ne félj, ha vész borul: E szikra fényt ad és hevet S ég olthatatlanul. Égjen is örökké, olthatatlanul minden magyar szívben a honszeretet. Sohasem volt erre nagyobb szükség, mint ma, zeuekara s utána az egyes dalárdák névsorban zászlóik alatt. A városba vezető ut elején gyönyörűen díszített diadalkapu fogadta a dalojokat,. A lobogó díszt öltött házsorok közt ezernyi néptömeg folytonos éljeui-óse közben ért a menet a vármegyeház elé, hol a város közönsége nevében Saára Gyula dr. polgármester üdvözölte a megérkezett kedves vendégeket. A szives hangú üdvözletre a jelenlevő dalkörök nevében Lakatos Vince dr. tanár, dalkörünk elnöke válaszolt, megköszönve a szép ós lelkes fogadtatást, mely biztató előjele annak, hogy ez antik városban a dalosoknak antik vendégszeretetben lesz részük. A talpraesett válasz nyomán zugó taps és éljen harsant fel, mely csak percek multán csendesült, el. Ezután a jeligék eléneklése közben a zászlók megkoszorúzása következett. Székesfehérvár legszebb hölgyei töltötték be e tisztet. A mi zászlónkra Kuthy dr. kir. tanácsos, főigazgató bájos leánya, Margitka kötött koszorút. Az ünnepélyes aktus a himnu-z elóneklésével ért veget. A megyetérről szerenádot adni oszlottak el a dalkörök s nyolc óra után a város különböző részein csendült meg a dal, hol lágyan, hol meg menydörögve, nagy gyönyörűségére az ilyesmihez nem szokott székesfehérvári ' özönségnek. 9 órakor a kath. kör helyiségében ismerkedésre gyűltek össze a dalosok. Itt mindegyik dalárda egy-egy dallal mutatkozott be egymásnak. A székesfehérváriak kezdték s utánuk mindjárt dalkörünket kiváuta hallani a közönség. Rieger «Bucsu» cimü nehéz műdalát adták elő nagy hatást keltve. A közönség rokonszenvét teljes mértékben sikerült megnyerniük, mert ugy ez alkalommal, valamint, később, valósággal tüntettek mellettük. Éjfélre járt az idő, midőn vége lett, a nemes versenyzésnek s a dalosok szállásukra tértek pihenui ós erőt gyűjteni a másnapi döntő mérkőzéshez. Vasárnap reggel a sziliházban gyülekeztek a dalosok s elpróbálták a hétfői moustre hangverseny számait. A próba után a vármegyeház tanácstermébe vonultak át, hogy résztvegyenek a Dalosszövetség közgyűlésén. A közgyűlést Széchenyi Viktor gróf főispáu szép beszéddel nyitotta meg. Fontosabb tárgyak : a választmány jelentése, a zsűri megalakítása ós a jövő gyűlés bernikor a hamis próféták száma oly ijesztően megnövekedett. Magyar dalosok ! Foglaljátok a haza szent nevét dalaitokba, énekeitekbe ! Vörösmarty ajkain az Istennek, a magyarok Istenének szavai lebegtek, ő mondta ki a rendületlent, azért tudta megírni a hazaszeretetnek soha el nem évülő, örök érvényű evangéliumát. Mert érjék bár ezt a nemzetet a legirtóztatóbb csapások, vagy áradjon ki felette Istennek minden áldása, az minejig igaz marad: Hazádnak rendületlenül. E szavak legyenek odavésve szivünk közepébe ! Minden magyar kebel legyen egy-egy kemény szikla, melyről megszégyenülve pattanjanak vissza a hontagadók silány, hamis igéi. Ajkatok éneke zengjen a hazáról, erről a fiaitól hűtlenül elhagyott édesanyáról, hogy beteljesüljön Vörösmarty parancsoló jóslata, melyet Liszt Ferenc hatalmas zenéje fakasztott orpheusi lantjának húrjain : S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek Es a gyenge és erős serényen Tenni, tűrni egyesüljenek : És a nemzet, mint egy férfi, álljon Erckarokkal győzni a viszályon! S még a kő is, mintha csontunk volna, Szent örömtől rengedezzen át Es a hullám, mintha vérünk folyna, Athevülve járja a Dunát; S a hol annyi jó és rossz napunk tölt, Lelkesedve feldobogjon e föld.
