Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-14 / 24. szám

1908. junius 19 3. BALATONVIDÉK 3 lyónek kitűzése voltak. Ez utóbbi pontnak tárgyalásánál Lakatos Yince dr. Keszthely város képviselőtestülete nevében meghívta a Dalosszövetséget Keszthelyre s a köz­gyűlés egyhangú hozzájárulással Keszt­helyt jelölte ki a legközelebbi dalosver­seny és közgyűlés helyéül. Délután 3 órakor Vörösmarty emlé­kének áldoztak a dalosok. A megye-téren sorakozva zászlók alatt Vörösmarty szob­rához vonultak, hol Garay Sándor karnagy vezetése alatt, a Szózatot énekelték el. Majd Lakatos Vince dr. mondotta el óriási ha­tást keltve gyönyörű ünnepi beszédét, me­lyet a Fejérmegyei Naplóból átvéve la­punk mai számáuak tárcarovatában közlünk egész terjedelmében. A fellelkesült tömeg viharos éljenzésben tört ki s percek teltek el addig, mig a zaj annyira lecsíllapult, hogy Garay karnagy eldirigálhatta a him­nuszt. A szobortól a színházba vonult a me­net, hol a verseny kezdődött. A szépen díszített nézőteret, már jóval a verseny kezdete előtt zsúfolásig megtöltötte a szé­kesfehérvári előkelőség s amint sorra ki­léptek a versenyző daláidák, mindegyiket, tapssal és éljeuzéssel fogadták. A közönség nem győzött eléggé gyönyörködni a szebb­nél-szebb dalok precíz előadásában. A verseny után a dalosok a fehérvári szőlőhegyre rándultak ki, hol igaz magya­ros vendégszeretettel látták őket vendégül a szőlősgazdák. Dalkörűnk tagjai és a kí­sérők Almássy tanácsos, Havranek ós Boros urak vendégei voltak. ' A felejthetetlen kedves órákért dal­körünk tagjai ez uton is hálás köszönetüket, tolmácsolják kedves és előzékeny házigaz­dáiknak. Másnap hétfőn d. e. 9 órakor érkez­tek meg Zichy Aladár gróf és Gűnther Antal miniszterek és Bárczy István főpol­gármester. A dalkörök egy része a foga­dásukra sietett ki az állomásra, mig a töb­biek a 11 órakor kezdődő szabad versenyre készülődtek. Ez utóbbiakat követte a mi dalkörünk is. A cisztercita-rend főgimná­ziumának disztermében elpróbálták verSvny­darabjukat, s utána rögtön a színházba mentek át, mely, miként vasárnap, ma is megWlett az zsúfolásig. Dalkörünk a szabadversenyben a cFalu végén kurta kocsma» cimü hatásos darabot énekelte oly precizitással, hogy a fellelke­sült közönség viharos éljenzésbe tört ki s Garay Sándor karnagyot négyszer hivták a függöny elé. A dalkör jele* készültsége osztatlan elismerésben részesült a részt­vevő dalosok részéről is, mert. egymásután gratuláltak a sikerhez s biztosra vették, hogy a zsűri az első dijat neki fogja oda­ítélni. Dehát nem igy történt. Az igazság mérlegének egyik tányérjába súlyos nehe­zék került — a protectio, mely aztán má­sok javára billentette a mérleget. A zsűri Ítéletét Prohászka Ottokár dr. megyés­püspök hirdette ki a Szent-István-szobor javára adott, nagy monstre hangverseny után. Az itélet szerint a résztvevő dalár­dák, különösen p edig a nehéz müdal-cso­portban versenyzők, oly precizitással éne­keltek, hogy a zsűri a dijak odaítélésénél kínos helyzetbe került. Nehezen tudott választani. Végre is hosszas tanácskozás után két, első díjban állapodott meg, me­lyek egyikét a budapesti tLyr&» dalkörnek, a másikat pedig a nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör dalkörének Ítélte oda, A második díjat — egy értékes ezüst do­bozt — a mi dalárdank nyerte el. Dalkörünk tagjai felháborodva vettek tudomást a zsűri részrehajló Ítéletéről s külö­nösen az esett nekik zokon,hogy a kanizsaiak elibük helyeztettek, holott, határozottan jobban és a szerző intencióinak megfele­lőbben adták elő a darabot, mint azok. A leguagyobbrósz elkedvetlenedve ott is hagyta rögtön a verseny szinterét, még a tiz évnél idősebb tagok kitüntetését sem várva meg. Mi a magunk részéről nem értjük az elkedvetlenedés okát. Egy olyan kiváló dalkörrel, mint, a Lyra, versenyre kelni már magában véve is dicsőség, hát még ha meggondoljuk, hogy attól csak egy lépés­sel maradtak el ? Nem a csüggedés, de erős akarat, buzgó munkálkodás és kitartó szorgalom fogja megszerezni a pálmát. Félre tehát minden kishitüséggel, csüggedéssel, fogjanak jó kedvvel újra a nautikához! Jön még idö, lesz még alkalom annak a bebi­zonyít,, sára, hogy azt a most még hiányzó egy lépést, is megtették a haladás terén. Ugy legyen! —i. Vallástalanság és a nevelég. Irta és a pacsa-nagykapornoki esp. ker. tanitó­körének közgyűlésén felolvasta Kozma Imre pa­csai tanító. Mélyen Tisztelt Közgyü'ós ! Felolvasásom tárgyául közéletünk leg­nagyobb s az egész emberiség jövőjét ve­szélyeztető betegségét, a vallástalanságot választottam. A hazáját s embertársait sze­rető, Istent, tisztelő embert megijeszti az a mindent, tönkre tevő rombolás, az a min­den szervezetet sorvasztó kór, melyet fel­világosodásnak ueveznek hivei s amely ne­künk, nevelőknek, oly sok kárt okoz. Lelkem visszaszáll a mult* a. Abba a tnultba, midőn az egész emberi társadal­mat egy egységes érzés, mint kapocs tar­totta össze, midőn ifjúnak, aggnak, sze­génynek, gazdagnak lelkét egy szent eszme, egy magasztos fogalom hatotta át. Midőn az Isten fogalma trónolt miudtn szívben, midőn a vallásosság honolt, minden lélek­ben s midőn igy boldog volt HZ emberiség. Lelki megnyugvását megtalálta a vallás­ban, boldogságát a vallásosságban, anyagi boldogulását, vallásosság szülte szerény igé­nyeiben. A csapásoktól sújtott, szegény ember, a szenvedő beteg, a megtért bűnös a hitben keresett vigaszt, a vallásban ta­lált gyógyirt, szenvedő szivének sajgó fá]­dalmira. A szerencsés ember, a győztes hadvezér, dicsőségének, örömmámorának közepette áldozott Istennek, ajándékozott templomoknak, szegényeknek, árváknak. Es ezen időkben boldog volt az emberiség. De az emberek lassankint kezdtek kevé­lyek lenni s nem akarták elismerni az Is­ten felsőbbségét. Jött Darvin, Dodel, Schopenhauer stb., kik kétségbe vonták Isten létezését. Eszméik hangzatos frázisok köntösében lassankint elterjedtek az em­beriség minden rétegében. Az emberiség elfordult az Istentől. Aki figyelő szemmel nézi a világ folyását, az látja, hogy bi­zony HZ Isten is elfordult tőlünk. Nélküle pedig tönkre megy HZ emberiség. Ennek elejét, venni csak egy mód vau és ez az Isten tisztelete és a vallásosság ápolása. Igeu, tisztelt közgyűlés, neveljük vallásos­ságra a népet, számtalan társadalmi, poli­tikai, de főleg kriminológiai visszásságot szüntetünk meg akkor. Az Istenben vetett hitnek, a mély vallásosságnak nagy befolyása van az em­beri lélek, a jellem fejlődésére. Épen ezért nekünk nevelőknek különösen nagy becs­ben kell tartanunk a vallást, mely nevelői hatásunknak legfőbb eszköze. Az erkölcs a vallásból folyik, következésképen helyes erkölcstan vallás nélkül el sem képzelhető. A szabadgondolkozók az iskolában csak erkölcstant akarnak tanítani, mely nélkü­lözjuiínden vallásos alapot. Erkölcsöt hirdet­nek Isten ismerete nélkül. Meglátszik, hogy a szabadgondolkozók, kik ezen követel­ményüket felállították, nem értenek a pe­dagógiához, nem ismerik a gyermeki lel­ket. Nem tudják, hogy a vallásosság, az Isten ismerete mily elkerülhetetlen szük­séges kelléke a nevelésnek. A gazdaember kis gyümölcsfa cse­metéjét, magból való kikelte után ápolja, gondozza, de csak külsőleg. Epugy, mint ahogy az anya ápolja testileg csecsemőjét., a lelki nevelésre rá sem gondolva. A gazda eieinte hagyja csemetéjét, a természettől származó VHdságában növekedui. De mi­dőn a csemete már annyira fejlődött, hogy azt tovább igy a fa jövőjének érdekében hagyni nem lehet, nemesiti a csemetét. Nemesiti egy másik nemes Iával. E ne­mesítés után az előbb még vad, használ­hatatlan csemetéből hasznot hajtó szép ne­mes fa lesz. Az ember uevelésével ép igy vagyunk. A kis gyermek lelke fejletlen, gyenge csemete, mely nemesítés nélkül vaddá fejlődnék, minek célja és haszna nincs, sőt egyenesen káros lenne a társa­dalomban épugy, miutahogy káros a ta­lajban a vadon, nemesítés nélkül felnőtt fa. Az emberi lelket is be kell oltani. De itt most, az a kérdés merül fel. vájjon mi­vel olt«uk be a gyermek lelkét? A cse­metét egy másik nemes fával oltottuk be. Oltsuk be a gyermeki lelket is egy nemes lény eszméivel, az isteni eszmékkel. Igen ; az elvadult, emberi lélek inegnemesitésere egyedüli alkalmas eszköz a vallásosság, az Isten ismerete. Azt. mondja egyik lánglelkü költőnk: • Minden ország talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, Róma elvész s rabigába görbed.> E szavak mély igazságát, min­denki elismerheti. Am most, kérdezem : ho­gyan képzelhetünk el tiszta erkölcsöt, Isten ismerete, vallás nélkül ? Ilyen nem lehet. Ha vallás nincs, nem lehet erkölcs. Ha er­kölcs nincs, neui lehet életerős a társada­lom. S ha ez gyenge lábon áll, beteg a haza s ezzel kapcsoletban veszélyben fo­rog nemzetünk létele. És ezt hiába is akar­ják ezerféle gyógyírral gyógyítani a poli­kusok, sociologusok. Bocsánat a nagyon is közönséges hasonlatért : ha valakinek rákja van, hiába gyógyítják a tyúkszemét. Az az ember tovább fog szenvedni és beteg­ségébe belehal. Társadalmunkat kikezdte egy kór, melynek felvilágosodás a neve. Ez kiirtja az emberi lélekből az egyik leg­nemesebb motívumot, a vallást s ennek hiányában elvadul az ember, gyilkol, ra­bol a felvilágosodás tszent» nevében. Már most ezek ellen hiába küldenek 100000 Nszurouyt. Hiába védekezuek a megvadult, sajtó ellen a sok sajtóperrel, a betegség nem fog szűnni. Tessék magát .» bajt or­vosolni, nem pedig a kórtüuetet eltüntetni. A gyilkosságok, a tekintélyt nem tisztelő, embert nem becsülő cikkek csak kórtüne­tek, de a betegség maga a vallástalanság. (Folytatjuk.) Keszthely és Balatonvidéki ké­pes levelezőlap njdonságok igen nagy választékban kaphatók Su­jánszky József könyvkereskedésé' ben Keszthelyen. Ismét elárusi­tóknak nagy árengedmény. Akar-e Ön megbízható és szolid kelyen vásárolni ? Igen ? ! IÍKSZTHTGR,YEN Neumark Adolf üzletét a városháza átellenében _ : s ^ ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggermekhapisqgét, qői kézimunkát, rövidárut ^th. jö minó'gégbeq raktáron tart. |

Next

/
Thumbnails
Contents