Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-14 / 24. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. junius 14. 24. szám. B ALIT • > 1 i likai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat,, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciunére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f . 20 f_ Nyilttér petitsora 1 korona. A keszthelyi dalosünnep. Piros pünkösd ünnepétől fogva Keszthely felé irányul a Dunántul dalosainak figyelnie. A Dunántuli Dalosszövetség képviselői egyhangú lelkesedéssel fogadták Keszthely városnak szives meghívását s kimondották, hogy a szövetség dalünnepének székhelye 1910 julius havában a «kis magyar Weimar> lesz. Ezzel a diszes jelzővel a nagy Berzsenyi látta el az akkor még nagyon kis Keszthelyt. Mit jelent ez a szép elnevezés ? Azt jelenti, hogy Keszthely és az idealizmus, Keszthely és az irodalom, Keszthely és a művészetek régtől fogva el vannak egymásnak jegyezve. Úgyszólván még akkor csak óhaj volt, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni, mikor a nagy Festetics gróf hazafias lelkesedése Keszthelyen nemcsak a Dunántulnak, hanem bizonyos tekintetben az egész országnak iróit összegyűjtötte. Sajnos, az oltárra, melyen lelkes íróink a honszeretet lángjait, a szunnyadó nemzeti eszme pislogó ."zikráit élesztgették, nagyon hamar gyászlepel borult. A Helikon fái bánatosan siratták az elköltözött múzsákat ; a ragyogó napisten arca elborult. De nem örökre ! A nag}' Festetics gróf méltó utóda újra visszahívja az elköltözött múzsasereget ! Festetics Tassilo gróf ur ő kegyelmessége szíves örömmel vállalta magára a Dunántuli Dalosszövetség keszthelyi ünnepének fő védnökségét! Isten áldja meg fennkölt elhatározásáért, a nemzeti művelődésnek hozandó nemes áldozatáért ! Az ő fényes neve a dalosünnep teljes sikerét jelenti ! Hisszük, liogy a «kis Weimar» többi lelkes lakói is mindent megtesznek, hogy Keszthelynek régi jó neve necsak megmaradjon, hanem még növekedjék is ! ' Hisszük, hogy a keszthelyi dalosünnep előkészítésében, rendezésében minden jó, minden finom érzésű keszthelyi polgár segédkezet fog nyújtani; hisszük, hogy a magyar dal magasztos ünnepét, mely a magyar nyelvnek, a magyar művelődésnek is legbeszédesebb ünnepe, egyetlen bántó hang sem fogja megzavarni. Ebben a reményben várjuk a szép Dunántul kedves dalosait; ebben a reményben szivünk egész lelkesedésével tekintünk a felemelő ünnep elé,' melyen majd «a szent pálma arany bimbai nyíljanak.> Ca^alos "^i

nc

e 3

r. Ingyenes népoktatás. (*) Vegyes érzelmeket váltott ki országszerte Apponyi legújabb javaslata az ingyenes népoktatásról. Mert, mig megoldatlanul hagyja a népoktatás nagy problémáját, ujabb és nagy terheket ró az iskolafentartó hitfelekezetekre. Nemcsak, de ha e javaslat változatlanul keresztül menne ujabb bilincseket is rakna a nagy culturmissiot teljesítő felekezeti iskolákra. Szociális szempontból csak üdvözölhetjük mi is e javaslatot. Mert könnyit a kisember sorsán. Ámbár nem habozunk kijelenteni, hogy az eddigi szokásos tandij volt a legcsekélyebb jelentőségű mindazon sok és nagy akadályok között, melyek az iskolai népoktatás sikeres működésére bénitólag hatottak. Legalább a kath. hitfelekezeti iskoláknál ez igy volt a múltban. Beiratás cimén ugyanis a legtöbb kath. népiskolánál vagy eg}

7általán nem szedtek dijat, vagy csak oly csekélyet, hog}

T azt a legszegényebb szülő is megfizethette. A tandij pedig a legtöbb kath. népiskolánál alig haladta tul a négy koronát. A rendes hitfelekezeti adózók pedig éppen csak 2 koronát fizettek. Mig a 4 korona a hitfelekezeti, vagy hitközségi adót nem fizetőktől került ki. Ezt leginkább vidéken a cselédség és uradalmi egyéb alkalmazottak szolgáltatták. Darányi ezeken is segített, az 1907. évi, a gazda és cseléd közötti jogviszonyt szabályozó 45. t.-cikkével, amennyiben a gazdát kötelezte a cselédgyermekek iskoláztatási, nevezetesen a tandijköltségek viselésére. Itt, éppen tehát a leginkább terhelt cselédségnél.Darányi egyenesen megelőzte egy évvel és egy nagy szociális lépéssel Apponyit. Másrészt én, ki négyszeres iskolaszéki elnöki tisztet viselek,ugyanannyi iskola igazgatói rangjával és terhével egyetlen esetet sem jegyezhetek ide fel, melyben a tandij kérdése az iskola igazgatásában nehézséget okozott volna. Mert a legszegényebb szülő is öröminel fizette meg a gyermeke tanítatása után járó dijat. Es ebben látom okát annak is, hogy egyetlen esetet sem tudok arra, hogy a tandíjért bárkit is büntetni, vagy a dijat végrehajtás utján kellett volna beszedni. A javaslatban felhozott 15 korona maximális dijról pedig kath. hitfelekezeti iskolánál abszolúte szó sem lehet ! Mindezeknél nagyobb bajok a népoktatás életében: az iskola hiánya, az iskolák túlzsúfoltsága, az iskolák távoisága az egyes községektől. Már pedig általános elv, hogy a hol legnagyobb a szükség, ott kell leginkább a segítség. Magyarországon, ma a XX. század elején 160000 (százhatvanezer) gyermeknél több nő fel iskola nélkül s lesz analfabéta. Mert nincs elegendő iskola. Ha egyszerre 800 iskolát állítanánk fel, még mindig nem közelitettük meg az ideális népoktatás állapotát. Fönmarad még számtalan helyen az iskola túlzsúfoltsága egyegy tanteremben 100—120 tanulóval. Hogy ennyi növendékkel tanítási eredményt elérni nem lehet — bizonyos. A nagy távolság az iskotól, a másik nagy akadály. Es pedig nemcsak az Alföld tanyáin, de egyebütt is az országban, merre csak kisebb községek, vagy puszták vannak. Itt a közelünkben ismerünk helyeket, honnét a gyermekeknek egy órás utat kell megtenni naponként, hogy oktatásban részesülhessenek. Szinte fázik a lelkem, mikor azt a 30—40 kis gyermeket télvíz idején didergő tagokkal kell látnom iskolába vezető utjukban, sárban, hóban, vízben evickélni. Ez az igazi mizéria. Itt kelne el és lenne helyén való a sürgős segítség ujabb iskolák felállításával. És itt az a 3 millió korona, mit az állam a népoktatás ingyenessé tételére fordít, sokkal nagyobb culturmissiot teljesítene. Megdöbbent bennünket a tüdővész áldozatainak száma. Átlagos kimutatás szerint 70—80 ezer ember vész el évenként tüdő vészben, éppen a serdülő és fiatalabb nemzedék köréből. De há-