Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-07 / 23. szám

8. személyeskedéstől sem ment. E mellett az anyagi igazságot fejtetőre állítja. Gorombáskodására nem reflektálunk. Személyeskedése felett szemet hunyunk. Támadását pedig visszautasítjuk, Az események elferditését azonban már szó nélkül nem hagyjuk. Ennyivel mi is tartozunk a történeti hüséguek. • Kizárták-e a Keszthelyi Hírlapot?* Erre kíváncsiskodik ama lap. Felelünk rá: Igen i*. Kizárták. Sőt egyhangú határozattal. Tanúskodik erről az egyesület választmányi gyűléséről 1908. május 21-én felvett jegyzőkönyv. E felől tehát, nyugodt, lehet a «Kesztbelyi Hírlap.. Más kérdés : Kizárhatta-e a lapot körünk ? A lap azt állítja, hogy nem. Mert ők a lapot, egyesületünknek már rég nem küldik. A roszszul informált szerkesztő-kiadóhivatal kérdezze csak meg a jól informált, szerkesztőkiadóhivatalt. S meg 'fogja tudui, hogy a lapot körünk részére annak elnöke rendelte meg. Még pedig a lap kiadójánál személyesen. Az a megrendelést elfogadta s a lapot a körnek küldötte. Még pedig az egyesületeket megillető szokásos kedvezményes áron. A kizárás tehát alakilag is jogos volt. A lap megpróbálja a tényállást, előadni. Mi is. Sőt mi is csak a történeti hűségért. Igy volt: Átadtunk a Keszthelyi Hírlapnak egy közleményt Kértük, közölje. Megtette. De a hirben a felolvasás helyét megváltoziatta. A «főgimnáziumi tanár, előtt a felolvasó nevét — Lakatos Vince dr.-t, — elhallgatta. Kértük, a hibás közlést igazítsa helyre. Kértük, irja meg, hogy a felolvasó neve tévedésből maradt, ki. Megígértetett. Ismételjük : megígértetett. Két egyesületi tag jelenlétében. Lázár József és Pető Vilmos urak előtt. A •helyreigazítás, megjelent. Kaptunk leszállított, áron eső után köpönyeget. Kektifikálta, hogy az elmúlt felolvasás az egyesület helyiségében volt. De egyebet semmit. Pedig — újra hangsúlyozzuk — megígértetett. Ezért mutattunk ajtót a lapnak. Hát ugy-e, tisztelt újság, ez mást, beszól, mint önök. Az annyira hangoztatott • történeti hűség tartozását, szakadt bankókkal rójják le. A sanda mészáros is másfelé néz, mikor üt. Bodóné is másról beszél, ha a bor árát kérik. De tekintsünk el mindettől. Egy lapBALATONVIDÉK uak joga van hozzá küldött — szinte hivatalosnak mondható, mert egyesületé — hírt közölui. Jussa van a kiuyomatását megtagadni. Sőt megteheti, hogy a megfizetéshez köti a közlést. De nincs joga egy egyesület, közleményén, annak tudta ós beleegyezése nélkül szándékosan változtatni. , Ám a lap szerint eljárásukban még sincs tendencia. Hogy is volna — mikor egyesületünket, — mint írják — tiz éve védik programmszerüen, igen nagy szeretettel. Hozzáteszi, hogy az ő lapjuk az «amelyik az egyesület és ennek előde iránt mindig jóindulattal volt s a melyiknek folytonos agitációja tartotta az egyesületben a lelket.. Távol áll tőlünk, hogy meghazudtoljuk ezt az állítást,. Csak egy hivatalos írásra hivatkozuuk. Azt mondja az az irás, hogy Móréi Ignác, a Keszthelyi Hirlap kiadója, a Keszthelyi Ifjúság Önképzőköre — ez volt előde körünknek — elleni követelése fejében, mely követelésben a mellékelt könyvkivouat szerint a Keszthelyi Hirlap előfizetési dija három tételben is szerepel, beperelte az egyesületet,. A követelésért lefoglaltatta az egyesület vagyonát. Azt a vagyonát, mely majdnem kizárólag van hivatva a tagok önképzését előmozdítani — a könyvtárat. Sőt arra árverést kéretett. Minderről a keszthelyi járásbíróság irattárában bárki meggyőződhetik. Az iratok száma : 1906. Sp. 330. szám és 416/1906. V. Valóban, ez programmszerü védelem. Óriási szeretet árad ki belőle. Köszönjük. De nem kérünk az ilyen szeretetből. A Keszthelyi Hírlap 1895. évi kötetében egy felolvasásról esik szó. A felolvasás az Iparos Ifjúság Önképzőkörében volt. Ez a felolvasás is — minő véletlen — ép a Balaton költészetéről szólt. A Keszthelyi Hirlap égig dicsérte a felolvasót ós felolvasást.. A felolvasó — csodálatos a véletleu játéka — épp egy főgimnáziumi tanár volt. És pedig az a lap — mily véletleu — Lakatos Vince dr.-uak nevezte. Ehhez nem kell magyarázat. Ha azóta a Keszthelyi Hírlapnak baja támadt. Lakatos Vince dr.-ral, azt végezze el a saját, ügyében. De ne akarjon ily célra felhasználni egy egyesületet. Ne dezavuáljon eKy egyletet, oly egyénnel szemben, ki az egyesületnek szives szolgálatottesz. Különösen akkor, mikor — mint a lap maga is be1908. márci

us 15

. vallja — tisztán a személyes boszu vezette. Ne szégyenitsen meg egy egyletet csak azért, mert valaki szerkesztő-kiadóhivatala tagjai előtt, vagy viszout ellenszenves. Oly lap, mely a közügyet is személyes érdek szempontjából nézi, oly lap, mely egy egyesületi — tehát a közt érdeklő — hir közzétételét attól teszi függővé, hogy a benne szereplő név viselője a szerkesztő-kiadóhivatal tagjainak jó akarója-e, vágj sem, az a lap csak egyet érdemel. Azt a sorsot, melyben a Keszthelyi Hírlapnak része lett : a kizárást. A bajusznövesztésre vonatkozó tanácsot, pedig felhasználjuk. Önképző Körünk választmánya, melyben városi képviselők, nyugalmazott, főiskolai tanár, a kereskedők Társulatának elnöke s még számos becsülésben álló kereskedő is helyet foglal, testületileg fog a Keszthelyi Hirlap kiadója, Mérei Ignác illatszerkereskedésóbeu megjelenni, hogy a lap által annyira ajánlott Én Csillag Anna úrhölgy kenőcséből keltő adagot beszerezzen. A Keszthelyi Kereskedő Ifjak Önképző Köre. * A fenti nyilatkozatban hivatkozott közleméuyre nekünk is vau egy-két szavunk. Tiz esztendő alatt ennek a botrányokban utazó lapnak sok gorombaságát szó nélkül tűrtük, pedig érdemekbeu gazdagsegédszerkesztője, párosulva akiadóval, bosszútól lihegve használt, fel minden alkalmat, a uii gyalázásuukra és bosszantásunkra. Nem reagáltunk piszkos nyelvöltögetéseikre, melyet leggyakrabban a szerk. izeuetek köpönyege alól iutézíek feléuk, mert, nem akartuk tollúnkat, — miként ők — trágyalébe mártani. De ugy látszik hallgatásunkat odaát félre magyarázták. Vérszemet kaptak. Türelmünket gyávaságnak minősítették s rövid szünet után újra piszkolódni kzedtek. Nohát,, tisztelt urak: ne tovább ! A mérték betelt, türelmüuk elfogyott. Hátrább az agarakkal ! Jó lesz f'ékezöt rakni az óriási dicsőségtől elkábult fékevesztett agyra, mert ugy lehet, nagyot találunk koppantam rá azzal a furkós bottal, amely eddig az önök kezében volt. A kezelését hamarosan Erre aztán Samuné csípőre rakta két kezét, ugy mondogatta meg az illetőnek a maga vélekedését: — Örüljenek kegyelmetök, ha ilyen harangszót hallanak. . . Igy esett aztán, hogy Samuné nyelves asszony hirébe került, mig az emberét lázári sorsánál fogva módnélkül sajnálták. Hogy, hogy nem, az erős harangozónó ágynak dőlt. Olyas nyavala érte, amellyel nem tudott megbirkózni még a szentmiklósi doktor sem ! Egy ideig tenget.t-lengett, szedte kelletlenül a sokfajta patikaszert, de egy szép májusi napon elmullott tőle egészen a keserű pohár." Meghalt szegény lélek. Samu, gyámoltalanságában, olyan magára maradt, mint az ujjam. Mikor pedig Szent Mihály lovára is föltették az asszony koporsóját, az öregember szinte fuldoklott a sírástól. Temetés után nagy csöndesség támadt a házban. Csak egyszer-egyszer hallatszott özvegyi sorban élő Boris lányának nehéz sóhajtása. Samu ott ült a kuckóban, üreg szivében nem volt már több elsiratni való könny. Tétován nézett az ablakon belopózkodó napcsikokra. Hirtelen felugrott. Az ajtó felé szaladt. Se szólt, se beszélt, csak bukó lépésekkel felkapaszkodott a toronyba ós esze nélkül kezdett harangozni. Nem tudta miért teszi, csak rángatta nekibusultan a kötelet. Talán szive enyhülésére kellett neki ez a hangos munka. A harang bugása pedig egyenetlenül imbolygott ki a messzeségbe. Valami csodálatos, reszkető mélységgel hallatszott az a kongás. Ugy zokogott, sikongott, mintha emberi lélek lopózkodott volna a rézfalak közé. Az égen járó felhők alighanem elérthették ezt a búsongó harangbeszédet, mert nagy csöppekbe siránkoztak le a zsendülő vetésekre. A falubeliek nagy ijedtséggel szaladtak az utcára. Keresték a harangozás időnkivüli okát. Keresgélték az ég boltozatán, hogy vájjon a tüzkakas szállott-e valamelyik házra. De meg a hulló esőben egy-egy jégmogyorócska is keveredett, tehát kétségbeesetten értek a templom elé. Sebestyén Rab Máté, aki előéneklő tekintély volt a faluban, harsogó hangon kiáltott fel a toronyba : — Jobban rángassa kend azt a kötelet ! attól szökik a jég. Alig hangzott el a biztató szó, máris muladozni kezdett a jéghullás és csupán nagy kerek csöppek pacskolták az összeverődött emberek, asszonyok hátát. De hirtelen megszakadt a rémes kongás is ! Mintha ketté vágták volna azt a siralmas beszédet. Még csak a szokásos, tompa utórugás sem hallatszott, mely más időben végig szokott libegni a levegőn. Alighanem baj lesz odafönt ! — mondogatták szájról-száj ra. Babonás természetű asszonynépség táborában nagy ijedelem támadt. A görbe szájú Pöszméte Ferenc, már a baj nagyságát a maga igényeivel mérte és szükségesnek tartotta önzetlenül kijelenteni, miszerint : Bus az Uram, amit lőttél, Ám, de azért dicsértessél. Aztán meg kötetlen szóval iparkodott hamarjában hangulatot csinálni, harangozói minőségben való alkalmazt.atáza iránt. Mindjárt biztatta is a körülállókat. — Azért, ölég szép harangszót hallanak ma este is kendtök. Magától értetődött, hogy milyen célzattal mondotta mondandóit Pöszméte uram. A gyámoltalan ácsorgó népség bámészkodott és egyik-másik Pöszméte szavait is fontolgatni kezdte. Sőt Kernyés Abris határozott kortesi kijelentést is tett, szólván: — Ugy, ugy ! Harangszó hijján csak nem leszünk ! De már ekkor Boris jajveszékelve kiáltozott le a toronyból: — Embörök, gyüjjenek! Az édös apám ! Csurgó Török Ádám, erre a sirámszóra nehézkes lépésekkel neki indult. Tétovázva kocogtak utánna a többiek is. Fent a torony padláson elsárgult ábrázattal hanyatvágódva, élet nélküljjfeküdt Samu bácsi, de a harang kötelét görcsösen szorongatta a markába. Pöszméte Ferenc ezen gyász láttára megint csak szentes kádenciát mondott : Elszállt tőle mindön vétők, Nyugodjék a szögóuy lélök. De Boris nem igen akart belenyugodni Pöszméte sietős természetű végnyilatkozatába, miért is jajongva szólott a többiekhez : — Mönjenek doktorér ! Egy-kettő a bámészok közül ment a doktor után, de bizony az kint járt a pusz-