Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-07 / 23. szám

1908. junius 3. BALATONVIDÉK 3 elsajátítjuk s ha a boldogabb végét talál­juk fogni, még önök vallják kárát. De, hogy a dologra térjünk : Ön t. segédszerkesztő ur «özvegy újság > nak ne­vezte csúfolkodva a Balatouvidéket. Hát nem gondolt rá kérem, hogy ez a jelző az ön lapját díszítette még a mult évben is? Hisz tudja ám itt Keszthelyen mindenki, hogy a K. H. több éven át volt szalma­özvegyi sorban s ez alatt az özvegyet ön ínstápolta maszlaghintő cikkeivel, amelyek között igen-igen sok volt, amelyet nem annyira a közérdek, mint inkább az elvá­laszthatatlan üzleti érdek sugalmazott. No nem igy volt ? Aztán tovább, magas fölénnyel utol­érhetlen nívót, bokros érdemeket, alulról jövő cincogást tetszett emlegetni. Ezzel persze kicsinyelni, parányokká sülyeszteui akart bennünket., Ugy-e bár ? No lássa mi nem ugy értettük. A magas nivót koránt­sem a lapja szellemi színvonalára, de a benne megjelenő közlemények tulmagasra helyez­tetett forrására, az ön fejére vonatkozó­nak tartjuk, mert az hát tagadhatatlanul utolérhetetlen magasságban meredez az ég felé. Elismerjük s ime készséggel kijelent­jük, hogy ön városunk kimagasló alakja, kivel e tekintetben senki, de senki sem kelhet versenyre. Ha erre gondolt, egész joggal mondhatta, hogy holmi alulról jövő cincogást hallott. Igaza volt. Az ön felsőbb regiokba honoló füleihez nem is juthat el az emberi beszéd másként, mint cincogá.x. S ezért mi még valamikor haragudtunk is. Balgaság volt. Nei>" vettük figyelembe, hogy őn a mesebeli Gulivér megtestesülése. Erdemeit sem tagadjuk el. Vannak szép számmal. Azt sem tudjuk hamarosan hol kezdjük. Tán megelégszik vele, ha mu­tatóul csak egynéhányat említünk pl. a he­lyi társadalom széttagolása, a felekezeti béke aláásása, a vallás elleni izgatás, papok és tanárok tervszerű rágalmazása, stb. stb. Bokros érdemek. A város bizonnyal hálás leend nagy fia iránt és újságírói jubileumára a legszebb meglepetésekre számithat. Még egyet! Ön mindenkinek tanácsot oszt s a tudomány minden ágában oly ott­honosnak érzi magát, mint s nki más. A minap leckét adott a helyesírásból is vala­kinek s ime most maga követett el oly szarvashibát, amit egy ily kiválóan tökéle­tes embernek lehetetlen bünül tel nem róni. Minapi vezércikke címét legyen szives ja­vitassa ki egy elemi iskolás fiúval s ve­gyen tőle helyesírási órákat. Mivel pedig tudom, hogy a latin idé­zeteknek nem barátja, sőt velük nagyon is hadilábon áll, azzal fejezem be egyenlőre én i» s ha megértése nehézségekbe ütköz­nék, egy kis gimnázísta segítségét igénybe veheti : Sut.or ne ultra crepidam. A viszontlátásig itt, vagy amott! Szollár István segédszerkesztő. HÍREK. — Közgyűlés. A balatoni vizbirtoko­sokból alakult halászati társulat folyó hó 2-án ta:t,otta rendes évi közgyűlését váro­sunkban a Hullám szállóban. D^zsényi Ár­pád dr. társulati elnök a közgyűlést meg­nyitván, üdvözölte a szép számban megje­lent érdekeltséget, mire Bariss Gyula tár­sulati igazgató előterjesztette évi jelenté­sét, melyből kiemelendő, hogy a halászatot luult évben rendkívül kedvező időjárás be­folyásolta, hogy a mesterséges haltenyész­tés terén nagyszabású intézkedések tétet­tek, hogy az orvhalászat leküzdése jó si­kerrel járt ós hogy a horgászat körül so­kakban visszaélések voltak észlelhetők. Az igazgatói jelentést tudomásul vették, majd jóváhagyták, úgyszintén a pénztárnok által bemutatott mult évi számadásokat, és a folyó évi költségvetést is. A megüresedett tisztségeket következőleg töltették be. Vá­lasztmányi tagok lettek : Steiuecker Sándor kir. tanácsos, közalapítványi igazgató és Tótli Ede, a számvizsgáló bizottságba be­választattak : Virius Vince, Nagy Sándor ós Dömötör Mihály. Végül a mesterséges bebalasitás iránt felmerült kérdés tanulmá­nyozására öttagú bi/ottságot küldtek ki, mire az elnök éltetése mellett a közgyűlést bezárták. — Köszönetnyilvánítás. A főgimn. ta­nulóinak jutalmazására «Nemzeti erŐ» je­lige alatt névtelenül küldött 40 koronáért az ifjúság nevében hálás köszönetet mond Berkes Ottó főgimn. igazgató. — Tanulmányi kiránduiás. A körmendi állami polgári fiu- ós leányiskola mintegy 50 tanulója több tanár és tanárnő kísére­tében pénteken este 7 órakor városunkba érkezett. A «Hullám»-ba szálltak és más­nap megtekintették a város nevezetessé­geit, majd Hévízre rándultak ki és tegnap a délutáni vonattal visszautaztak. — A Dalkör hangversenye. A székes­fehérvári dalosversenyre készülő dalegyle­tünk mult vasárnap este a Hungária szálló nagytermében szépszámú közönség jelen­lét eben hangversenyt adptt, melyen Garai Sánd or karnagy vezetése mellett a D. D. Sz. jeligéjét, Rieger «Isten hozzád» című műdalát, majd pedig a «Dal az édes anyám­ról» cimü nehéz versenydarabot s végül kuruc-nótákat adott elö. A Dalkör preoiz énekével, a gyönyörű hangszinezésekkel tudásának oly fokát mutatta be, mely mél­tán bámulatba ejtett mindenkit. Zajos taps és éljenzés jutalmazta a derék dalosok ne­mes muukáját, mely mint hisszük, Székesfe­hérvárott is meghozza a maga gyümölcsét. Garai karnagy igazán büszke lehet, mert remek munkát végzett. A művészi ének mellett nem kevésbbó volt gyönyörködtető és szórakoztató Lakatos Vince dr. felolva­sása is. A dalversenyekről tartott a tőle már megszokott ékes nyelvezettel, lebilin­cselő modorban egy rendkívül szellemes és kedves felolvasást, melyet a fellelkesült kö­zönség zajos ovációval honorált. A hang­verseny után ténc volt, mely egész a haj­nali órákig tartott. — A keszthelyi Ének- és Zenekedve­lők Egyesülete az Otthon-körrel kapcsola­tosan f. hó 13-án, szombaton délutáu, kon­fetti, szerpentin, virágcsata és világpostá­val egybekötött nagy nvári mulatságot ren­dez a Balaton partján. Bővebb értesítést a kibocsájtott meghívók szolgáltatnak. — Tanitógyülés Siófokon. A tVeszp­rém—-Várpalota—Enyingi tanítói kör> Sió­fokon f. hó 4 én tartotta meg tavaszi gyű­lését. Nagy érdeklődést tauusitottak a gyű­lés iránt, amennyiben a szépszámú tanító­ságon kivül résztvett Siófok nagyközség elöljárósága ós az iskolaszék teljes számban azonkívül az intelligencia számos tagja is jelen volt. Rusznyák Ferenc elnöki beszéde után Tompa Béla siófoki tanító szép elő­adást tartott a földrajzból. Az tEiiyingí já­rású ismertette utaztató módszerrel. Elő­adását jegyzőkönyvi dioséretben részesítet­ték. Horváth Boldizsár tanító érdekes fel­olvasást tartott alföldi tanítóskodásáról. Ez­után az indítványok kapcsán felkóretett Gubicza Alajos veszprémi tanító, mint, az egyházmegyei tanító-egyletnek elnöke, hogy tán, alkalmasint a bérlő fiával kártyázott. Tehette is, ilyen dolog időben nem igen betegeskednek az emberek. A kórság el­várhat télig is. A jobb lelkűek tehát a borbélyért szaladtak, aki egyben szép kovácsmunkát is végez. Ennek a két mesterségnek rokoni voltát máig sem értem de Kaszab szilár­dan kijelentette kérdésemre : — Igy pászol ez uram. Testvér fog­lalkozás ez a . . . kettő. — Ha meg pászol — gondoltam — hát bele kellett nyugodnom ! Nehéz táská­jával fölért tehát Kaszab uram a toronyba. Tudákos ábrázattal kezdte vizsgálni az elernyedt testet és fontoskodva jelentette a köriilállóknak : — Vagy él, vagy nem ! — Ugy lőhet . . . mormogták körös­körül. — Mindig mondtam, hogy jelös ész, ez a borbély, művelkedett Jároni István katonaviselt zsöllér. — Édös apám, jó tanító apám, kel­med is itt hágy! — búgott fel zokogva Boi is. A borbély, kovácsos gyöngédséggel tolta el onnét a kétségbeesett asszonyt és önérzetes büszkeséggel vigasztalta : — Ne röttögj, Boris! A meddig az érvágás meg nem lösz, addig ki nem megy belőle a pára. Embörök — kiálltotta — vigyük le az öreget. A parancsszóra néhány ember meg­fogta fejnél, lábnál Samu bácsit és lece­pekedet.t véle a kertbe. Ott szépen lefek­tették a pázsitra. Ekkor a borbély siető­sen nekikészülődött a munkának. A gyön­géd természetűek arrébb húzódtak. Meg­csillant az alkonyat fényében a borotva. Boris remegve támaszkodott az öieg körtefának és reszkető aggodalommal leste az eredményt. Pöszméte Ferenc melléje került és lágyan súgta : — Boris ! — No ! — Ha meghótt is az apád, nem ma­radsz magadra ! Boris neheztelve a vállát vonogatta erre a vigasztalásra. — Nem, nem ! — szőtte a beszédet Pöszméte, miközben csempe száját egyen­gette. — Magam is özvegyi sorba vagyok. Azután mög a liarangozáshoz is értök. Jó lesz ? Ezzel már a menyecske keze után nyúlt. Majd nagy begyesen ment a temp­lom felé, mintha már is ö lett volna a harangozó. Az ajtóból odaszóllot az ácsor­góknak : — Most hallgassák mög kendtök az igazi harangozást. És kapaszkodott fel a toronypadlásra. A borbély ezalatt elvégezte a dolgát. De az öreg csak nem eszmélt. Kaszab kez­dett agságoskodni. Es halk hangon nyilat­kozott is : — Alighanem oda van ! — Nem csoda — toldotta a szót az egyik öreg asszony, névszerint Sajgóné — igen a szivére vötte a halálesetet. — Jó lesz doktorért küldeni — sür­getőzött az odaérkezel t biró. — Hát nem ártana , . . válaszolt a tudományában megakadt borbély. Egyszerre csak megkondult a harang és nagy zúgással kongott ki az utakra. Hol erősen, sebesen, hol meg lassan, gyá­Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! KESZTHELYEN lNT©UIXl£irk -Adolf UZl©t©t átellenében, | & ki férfi-kalapot, ftíhérnemüt, férfi, qői és ggermekharisiigát!, qői kézimunkái!, rövidárat 0. jö mínő^égbeq raktáron tart. &

Next

/
Thumbnails
Contents