Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-24 / 21. szám
XII. évfolyam. Keszthely, 1908. május 24. 21. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f„ Nyilttér petitsora 1 korona. Ellenzék nélkül. (*) Bármennyire megbízunk is a coaliciós többség kormányának politikájában, mégis szükségesnek tartanánk egy hazafias nemzeti ellenzéket is — nemcsak a szükséges birálat szempontjából, de leginkább Bécs miatt. Egy ilyen elfogulatlan ellenzék mindenesetre megkönnyítené a kormány helyzetét az osztrák túlkapásokkal szemben s tán mérsékletre birná a bőrükben férhetetlen sógorokat is. Mig ellenzék nélkül, a többség elvére támaszkodva, mindent mernek követelni. Persze, a jó szomszédok fejében még mindig a szabadelvű többség mameluk gerinctelenségéhek képe vibrál. A levitézlett praetorianus had hozzá szoktatta mindenre kész meaalkuvásával Bécset a dictatori szerephez. Meghunyászkodásának ime káros következménye a minduntalan előretörő hepciáskodás és parancsoló hang. Másként, a szükséges ellenőrzés és objectiv birálat nemzeti szempontból is szükségessé teszi egy erőteljes komoly ellenzék létét. Ott, ahol oly nagyfontosságú nemzeti érdekek fölött döntenek, elkerülhetetlen az ellenőrzés, legyen bár a legtisztább is a hatalmon levők jelleme. Aminthogy egy percig sem kételkedik ebben senki fia sem. Maga a kormány és az őt támogató többség helyzete és felelőssége is könnyebb a nemzettel szemben, ha a kormány és többség ténykedése az ellenzék rostáján át jutott a döntés terére. A nemzet is tisztábban lát. A kormánynak bővebb alkalma nyilik terveit és törekvéseit kifelé megismertetni. Ezzel persze mi csöppet sem akarjuk visszasírni a régi rendszerben túltengő per longum et latum csapongó ellenzékieskedést s végnélküli szófecsérlést és időpazarlást. Nem, de egy komoly ellenzék elfogulatlan bírálata óhajtandó. Különben a parlamentarizmus elve is megkívánja, hogy a hatalmat birlaló többséggel szemben az egészséges és kormányképes ellenzék gyakorolja a birálat és ellenőrzés jogát. Hogy állunk ma? Ellenzék nélkül vagyunk. Mert a horvátok, nemzetiségiek nem ellenzék, hanem sajnos, ellenség számba vehetjük csak. Több szót róluk minek vesztegetni. A függetlenségi 48-as balpárt kisded s kormányképtelen csoportja sem jöhet itt számításba, ha csak a nagy hang és féktelen tulcsapongás politikáját nem akarnók álh ndósitani a nemzet kimondhatatlan nagy kárára. Végezetül mit szóljunk az utolsó igaz magyar Bánffy Dezső báró ujpártjáról, annak is egyetlen tagjáról, ki hozzá még az utolsó igaz magyar is ebben az országban ? Már pedig bármily erős tarkoponyájunak ismerjük is Bánffyt, az utolsó igaz magyart, már csak azért sem tartjuk őt és jövendő (?) pártját életképes ellenzéknek, mivel utolsó. Ezután pedig következni szokott a vég. Es valószínűleg Bánffyt sem fogja elkerülni a nagy kaszás s vele az utolsó mohikánnal sírba szálljon e hazában minden ellenzéki szellem ? Ez nem lehet. De meg egy ember csak egy ember. Es valószínűség szerint egynek is marad Bánffy ur pártjában halálos holtig. Es akkor ? No akkor temetjük Eötvös utolsó igaz A B A LATON V1U EK TAHCAJA. Szigliget romjai, a heígi vonatkozású népnjondák. A szőke Balaton fodros hullámai csacsogva enyelegnek a part virágaival. Halkan suttog a nádas. A náderdő levélsátora alatt a nádi-rigó hallatja dalát. A virágok tarka szirmain lepke pihen. Lengeti ragyogó szárnyait, himpora csillan; majd tova röppen s uj virágnak suttog : «mézed oly édes.» A kis pacsirta fenn lebeg, kis ajkán szivének örömdala zengedez. A napsugár kicsalta a földből a virágot, a fák íügyeit kifakasztá s a bérci tetőt lombos erdő koszorúzza. A sziklákon ott zöldéi a borostyán s a hegyoldal vadrózsája kinyitá sziimait. A tavaszi napsugár melegében a bogarak ezrei nyüzsögnek. E ragyogó vidám élet, bűbájos színpompa közt: Az alkonyt) ak bíborában, Régi várrom áll magában Bár örökké zöld az orma Mégis zord a régi fala. S bár a terme összeomlott ős időktől dalnok ül ott S énekével a kövekből: Hős időket ébresztget iöl És a monda szép vil ága A zengő dal lombos ága A régi vár. régi múltját Uj s dicsővé bűvölik át. Majdnem hét évszázad vonult el Szig" liget várromjai fölött. Négy nagyobb fal s 7 kisebb fal áll még, a többi leomlott s elszórtan hevernek kövei a hegyoldalon s a völgyben. A várhegy nyugati oldalán a templomnál kezdődő gyalogjáró vezet fel a hegytetőre. Az ut mellett nyiló virágok bólintgatnak, kitárt mosolygó kelyheikkel. A zöld bokrok lombernyője alatt vig dallal köszönt a kis madár. Lassan emelkedő utón mind főlebb jutunk, a fák elmaradnak s a szemnek s/.abad kilátás nyilik a tájra. Fölöttünk a hegy szikla tömege romkoronájával. Még zöldéi itt-ott a fű, még nem száritá ki a nap égető heve. Elszórtan a sziklákon eltörpült fák, apró cserjék küzdenek létükért a mostoha talajjal. Rövid a virulásuk, a juliusi forróság kiszárítja a laza. íöldet s a zöld füdisz elhervad, elsárgul. A kietlen helyről elköltözik a dalos madár, csak a bagoly huhog a falak közt ; a vércse s varjak tanyáznak hozzáférhetlen helyeken. Negyedórai kapaszkodás után felérünk a vár udvarára. Sik terület. Három fal áll még az egészet köiülvevő építményekből; az ut, körülbelül a hajdani kapu helye körül ér véget. Itt találkozunk az első rommal, /hajdan torony volt a kapu mellett. Rövid meredek megmászása után nagy félkörű falhoz érünk, , még ez legjobban megmaradt épségben. Általában a keleti oldalon több a fal, mint a többi valamenynyin. Kisfaludy Sándor midőn itt járt, a lovagterem még sokkal jobb állapotban volt, mint a jelenben. Sirolin © j* EbkU a Mgil 40 • tnMlyt, i téti a MMctat, WUkdttst, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, nurutok, szamár9 köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos íJtal naponta ajánlva. Minth ogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. f. H*fmuB-L« Roehe A C*. Basel (SráJ^