Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

8. BALATONVIDÉK 1908. március 15. A lappangó gyanút, az alattom­ban járó rágalmat ki kell pusztítani. De irtóháborút kell indítani mind­azok ellen is, kik embertársaik be­csülete ellen orvul támadnak. Ki kell pusztítani mindazon sajtóorgánumot, melyeknek kenyere a gyanúsítás, a rágalom terjesztése s igy közvetve a társadalmi élet megmételyezése. Pusztuljanak az erkölcsi kutmér­gezők. Ha csakugyan igaz az, liogy az élet és becsület egy lábon jár. ak­kor a társadalmi élet megrontóinak nincs mit keresni egy tisztes társa­dalomban. Csakhogy akkor egész őszintén szólva, a társadalomnak is meg kell magát korrigálnia. A sunyi kár­öröm embertársaink szerencsétlen­ségén, életéért," vagyonáért, vagy be­csületéért folytatott küzdelmén, egy a keresztény hit és szeretet szelle­métől áthatott társadalomban nem lehet otthonos. Ha büntetjük a tettest, bűnhőd­jék az orgazda is! Pedig mennyi sok gazdátlan pletyka, ismeretlen forrásból fakadt gvanu, emberszó­lás, rágalom talál azilumot majd itt, majd amott s ha a gazdát keressük, Pilátusként mossák kezeiket s félve rejtegetik a gyilkos lator rágalmat, hogy a nyomozók távoztával meg­könnyebbülten eresszék szabadjára. Ha e mételyt útjában föltartóztatni akarjuk, nem elég csak a tettest és orgazdákat büntetni, annak terjesz­tőire is le kell sújtani a társadalmi igazságszolgáltatásnak. Ha a gyanú és rágalom konkoly liintőit érdemük szerint megfenyítette a társadalom, itt az ideje, hogy ezek legveszedel­mesebb eszközét, a mások becsüle­tében gázoló mótelylapokat is boj­kottjával sújtsa a társadalom. Ám ehhez is komoly szándék, kitartás és bizonyos erkölcsi erő kí­vántatik meg. Meg van-e ez ma tár­sadalmunkban. Sajnos nincs meg. Mert különben a szenzációt leső, az erkölcsi mételyt terjesztő bulevard lapok nem örvendeznének akkora kelendőségnek, vetéseik nem zöldel­nének oly szépen, ha társadalom kissé fel tudna emelkedni az önmeg­fékezés magaslatára s vétót mondana minden ellen, ami a tisztességgel, az annyit hangoztatott humanizmussal ellenkezik. A nagy pör vihara talán tisztí­tott valamit a megromlott társadal­mi Ízlésen és felfogáson. Ha igen, ak­kor az a pusztító zivatar mégsem vonult el fejünk felett minden er­kölcsi haszon nélkül. Akkor köny­nyebb feladatuk lesz azoknak a fér­fiaknak, kik Polónyi művét, a sajtó megreformálásának munkáját, lesz­nek hivatva megalkotni. Mert a nem­zet élő lelkiismerete ül majd sajtó­biróságot minden egyes, a becsület és jóhirnév ellen intézett támadás fölött. A mi kafcholikns íegengegylettink. Az előző évek egyikén Sipulusz élo lapjában a • Kakas Márton»-bau, egy képet láttam, mely egy haz homlokzatát tüntető fel, a főbejáró fölött eme sokat mondó fölirattal cA veszprémi iparos ifjak önképző köre.» A cinikus rajzoló mindjárt az ajtó fölé egy sörös kriglit is illesztett s egy­szersmind az önképző helyiségéül szolgáló nagytermet is elénk tárta, hol a sörös^üve­gek ós boros fiaskók rengeteg sokasága alatt görnyedő hosszú asztal mellett élénk tónusban folyt az önképzés, recte: muri, melynek alkoholos hatása alatt, egyik-má­sik tag az asztalra hajtott fejjel, a jóté­kony álom ölén piheute ki már szellemi fáradalmait. Vicclapnak hálás tárgy ! Nem felelek érte, hogy az említett, illusztráció födte-e a valóságot, annyit a tapasztalatokból azonban mégis mondha­tok, hogy az eféle önképző köröknek többé-kevésbé egy kis sör és bor ize vau ; hogy a szellemi torna helyett, sokszor csak a boros ós sörös üvegek szorgalmas üritge­lésében s az összevert poharak hangos koc­cint gatásában merül ki az önképzésre szánt, drága idő. Mennyivel másként fest a mi kath. le­gónyegyesületünk ! Itt az arra hivatott t.é­^ nyezők gondos vezetése mellett az arány­lag kevés iskolát, végzett iparos ifjúság, egyes előadás ós felolvasások keretében, megszerzi magának az általános műveltség­hez szükséges mindama ismereteket, melye­ket a mai modern életviszonyaink, az ipa­rososztálytól is feltétlenül megkívánnak. Nevezett ifjáink lelkes ügybuzgalma mellett kell, hogy elismerésünk hálaadóját lerójuk azoknak is, kik ismereteik gazdag tárházát, megnyitva, fáradságot nem ki­méivé, kevés szabad idejüket az iparos ifjúsági egyesületben, mint előadók, fölol­vasók töltik. Különösen az utóbbi időkben, mint igen örvendetes tényt kell felemlíte­nünk, hogy a helybeli főgimnázium (ta­nári kara, mintegy nemes versenyre kelt, hogy az emiitett, egyesületi tagok s az egyesület felölvasó-estélyein megjelent, szép­számú közönség ismereteit fejlessze, gyara­pítsa. Nemkülönben segédlelkészeink is, kik közül egyik a nevezett egyesületnek el­nöke, bokros teendőik mellett is nemes hév­vel szolgálják a szent ügyet. Mutatkozik is már a szép eredmény 1 Az említett iparos ifjúság ezen -— sajnos még mindig kevés hányada — lehetőleg visszatartat,ik ama helyek látogatásától, hol a hit ós vallás nélküli lelketlen izgatók karmai közt, test, és lélekben elromlanának; hol a pihenés, nyugalomra szánt idő, a do­hányfüst és borgőzbe fulad, mely azután a test és lélek teljes elsatuynlását vonja maga után. A részegeskedésre, tivornyára ve­zető ily alkalmatosságokat kerülve, a mi egyesületi ifjaiűk fizikai munkásságuk mel­lett, hogy a szellemiekkel is foglalkoznak, ezen hasznos tevékenységük egyik kima­gasló szép eredményét a mult vasárnap estéjén általuk előadott, Gabáuyi-féle tAz apósok» cimü színdarabban, igazi élvezet­tel szemléltük. Gönci főgimnáziumi tanárt, mint a darab buzgó betanítóját és a lelkes szereplőket méltán megillető dicséret mel­lett, az igazi élvezettel eltöltött előadás keretében csak egy dissonaus körülményt kívánunk ez alkalommal felemlíteni, ez pe­dig : a helyi elite közönség nagy részének, a meghívókkal előre jelzett előadástól való távolmaradása, kiket fedig az e féle ünnepélyeken, mint jelenlevőket, szoktunk üdvözölni. Ma, midőn a vallásólet, a társadalmi rend és béke legnagyobb ellenségeit a de­magógok által félrevezetett i parososztály fiatalabb tagjai közt találjuk fel a legijesz­tőbb mértékben, kimondhatatlan üdvös célt szolgálnak az ilyféle ifjúsági egyesü­letek, melyeket istápolni mindnyájunknak szent, kötelessége, AZ igy demonstrált pár­ragaszkodni fog a Szent-István-Társulat eb­ben az esztendőben is. A mult évbe azon­nal népszerűvé vált kis uyolcadrétü köte­teinek formájában kiadja Jehlicska Ferenc dr.-nak Társadalmi kérdés és ethika, Not­ter Antal dr.-nak A szabadakarat és Scher­mann Egyed főiskolai tanárnak Az egj'házi könyvtilalom című munkáját. Mind a há­rom mű olyan kérdéssel foglalkozik, me­lyek erősen belenyúlnak a modern élet és gondolkodás szövevényeibe s amelyekbe kapaszkodva, vagy amelyekből kiindulva naponta erős támadások érik az Anyaszent­egyházat. Szeptemberre a tagok kezében lesz mind a három munka. A rendes tagsági illetményeknél nem kevésbé fontos szolgálatot végeznek a kath. öntudat ébresztgetésében és fönntartásában a Szent-István-Társulat pártoló tagságának jutalékai. Ezekkel a nép lelkéhez akarnak hozzá férkőzni; abba akarják belehmteni a hit es hazafiság magvait s a társulat ily irányú becsületes törekvése a papság és tanítóság lelkes támogatása közben napról­napra szélesebb körökben érvényesülhet, mivel ma már a pártoló tagok száma 15955, a mult évinél tehát 4730-al nagyobb. A pártoló tagoknak is a katliolikus irodalom tejfelével igyekezett kedveskedni a társu­lat, mert a tavalyi tagilletményekről egy­hangú volt az a kritika, hogy ezeknél al­kalmasabb olvasmányokkal nem igen fog­tak még nálunk az alsó néposztályok lel­kének megnyeréséhez. A katakombák tör­ténete a hitbuzgóságot növelte, a kis fizika a tudomány világosságát terjesztette, a szabadon termő gyógynövények kézikönyve uj kereseti forráshoz segített, a naptár pe­dig mindennapi jó tanácsadó. A mult évi csapáson fognak haladni az uj esztendő ki­adványai is s hisszük, hogy a naptáron kí­vül adandó Szentek élete, Uj kis tükör és Kis gazda tanácsadója, nemcsak a régi tagokat fogják kielégíteni, hanem százával szerzik majd az uj pártolókat is e derék intézménynek. Pezsgő irodnlmi élet folyt a Szent­István-Társulat tudományos és irodalmi osztályában is. Üféseit Majlath József gróf, Turi Béla, Czirbusz Géza dr., Huber Lipót dr., Reiner János dr., Aldássy Antal dr., Kudora János, Katon,a Lajos dr., Mázy Engelbert dr., Huszka József, Lukcsios Jó­zsef dr. és P. Velics László S. J. fölolva­sásai tudományos életünk jelentős mozza­nataivá avatták. Kiadványai közül a felol­vasó ülések közleményei értékes adalékai a magyar tudományosságnak, nagy kiad­ványa : az Egyháztörténelmi emlékek pe­dig — melyből a mult évben jelent meg a III. kötet — megbecsülhetetlen adattára a magyar egyházi és köztörténelemnek. Az osztály tagjainak közéleti és tudományos munkássága elismeréssel és méltánylással találkozik a magyar közélet minden szá­mottevő faktora részéről. Büszkék vagyunk arra, hogy Csernoch János dr. csanádi püspök, Demkó György dr. egri kanonok és Katona Lajos budapesti tud. egyetemi tanár, kiket uj méltóságaikba a mult év­ben helyezett ő Felsége kegyelme, a tud. ós irodalmi osztály tagjai s a Szent-István­Társulat tud. és irod. osztályának tudomá­nyos renoméját emelik, A Magy. Tud. Aka­démia minap megejtett, választásain is a Tud. és írod. osztály tagjai közül ,Békefi Rémiget rendes, Platz Ronifácot és Aldássy Antalt pedig levelező tagoknak válasz­ták meg. Tagjainak tudományos munkásságát könyvtárával s a Pázmány-Egyesülettel kö­zösen berendezett olvasótermével mozdítja elő a Szent-István-Társulat. Könyvtára a mult évben Hornig Károly br. kegyes ado­mányán kívül a bel- és külföldi tudomá­nyos folyóiratokkal gyarapodott, anyagi eszközei pedig azon körülbelül ötödfélezer koronányi hagyományokkal erősödtek, me­lyeket elhunyt jóakaróinak végső megem­lékezéséből kapott a társulat. A Szent István-Társulattal kapcsola­tosan működő nyomdai és könyvkiadó rész­vénytársulatok ugyanazon szellem szolgá­latában állanak, mint maga az anyaintózet s a sajtó és könyvkiadás eszközeivel, a vállalkozás, a reális élet terén iparkodnak

Next

/
Thumbnails
Contents