Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

1908. május 3 . BALATONVIDÉK 6. tolás pedig — mondanom sem kell — min­den dicséret, magasztalásnál többet ér, a további nemes célú törekvésekre, mely di­cséretet, elismerést ugy a vezető és közre­működő, valamiut, az egyesület lelkes csa­pata, valóban ki is érdemelt. Cs. B. A főgimnáziumi ifjúság tanulmángi kirándulása. (Folytatás.) Hót óra után néhány perccel vona­tunk berobogott a fiumei pályaudvarra. A kiszállás néhány pillanat alatt minden baj nélkül megtörtént s mintegy csodás varázs­ütésre valamennyien átváltoztunk. A 19 órai kényelmetlen utazás minden gyötrelme felejtve lett. Az arcokról eltűnt az álmat­lanság, a törődöttség legkisebb nyoma is és üdén, frissen, mintha csak most keltünk volna ki megszokott, kényelmes ágyainkból, rugalmas léptekkel, a fáradság legkisebb érzete nélkül követtük kalauzunkat, Csép­reghy Kálmán dr. áll. főgimn. tanárt, ki a perionon várt ós fogadott bennünket. Szállásunk nem esett messze az állo­mástól. Öt perc setu telett bele, már ott voltunk a «Hotel de la ville> első emeleti szobáiban s lázas sietséggel igyekeztünk eltüntetni a hosszú utazás utolsó nyomait ruháinkról. Fél óra múlva már mindnyá­jan együtt ültünk a reggelinél a hatalmas szálló kávéházi helyiségében. A reggeli el­költése után elindultunk a város megtekin­tésére. Első utunk a kapucinusrendiek temp­lomába vezetett. Még elég jókor érkeztünk, hogy a virágvasárnapi szertartásnak tanúi lekettüuk. Feltűnő volt nekünk, hogy barka helyett olajágat szenteltetett a közönség, melyet nagy mennyiségben árultak a temp­lom lépcsőin. A templom a világhírű lour­desi templom mintájára készült s még épí­tés alatt van.J Ajlatosságunk elvégzése után a kikö­tő oe mentünk. Bámulattal néztük itt a temérdek kisebb-nagyobb hajót, de külö­nösen két nagy óceánjáró kötötte le figj el­münket. A hajók tüzetesebb megszemlélé­sét, későbbre halasztva, a közelben levő vá­sárcsarnokba mentünk be. Pokoli lárma közepébe kerültünk. A mindenféle déli gyü­mölcsöt, zöldséget áruló kofák rikácsoló liangon kínálgatták áruikat, egymást igye­kezvén túlkiabálni. Hamárosán otthagytuk e lármás he­lyet s átmentünk a hus- majd a halcsar­nokba. Mindkét helyen kellemetlen, orr­tekerő bűz honolt, akár csak nálunk nyár idején a vágóhídon. A huscsarnokban te­mérdek pacal ós bél állt vizessajtárokban s mint láttuk nagy kelete volt. Különösen a érvényesítem a másutt mindig inkább csak az elméletben hangoztatott katholikus esz­méket. Virágzásuk diadala a keresztény szellemnek ; boldogulásuk azt jelenti, hogy behatolnak az eddig jóformán csak ellen­ségeink, vagy legjobb esetben a közömbö­sök által elfoglalt területekre. A nyomdai részvénytársulat üzletéve — amint az igazgatói jelentés hirdeti — ezidén szép anyagi sikerrel záiódott. Fog­lalkoztatott a nyomdai vállalat 337 sze­mélyt, kik közül az irodában dolgozik 12, a könyvkötőben 88, magában a nyomdá­ban 232, segédszemólyzetképen p^dig 5. Két napilapon («Alkotmány» és «Uj Lap») kivül 32 hetilap és folyóirat, a társulat ki­adványai s 2753 tételben szereplő idegen rendelés készült a nyomdában, mely mind­ezt jelentékenyebb uj befektetés nélkül tudta előállítani. A könyvkiadó részvény társulat fő gondját a mult évben is a tankönyvek ki­adására fordította. Át volt és van hatva a Szent-István-Társulat annak a gondolat­nak igazságától, hogy^ a lelkek meghódítá­sát el kell kezdenünk már az iskolában. S a mint a közömbösség vagy vallástalanság ezer uton hozzá próbál férkőzni az ifjúság szegényebb nép-osztály köréből vették tö­megesen, deláttuk szakácsnők és urinők szaty­rából is kikandikálni. A halcsamok átható bűze még ezét is felülmulta. Nagy meny­nyiségben volt itt képviselve a tenger ál­latvilága. Pókok, rákok, polypok, angolnák e kisebb-nagyobb nem épen étvágygerjesztő kinézésű halak. Igazán, az egy asinello kivételével nem is láttunk olyat, amelyet ami balatoni halainkhoz csak hasonlítani is lehelne. Egy közös tulajdonságot azonban észleltünk köztük, liogy azokat ie, mint a mieinket, drágán kell megfizetni. Kiérve e kellemetlen levegőjű helyről, a Fiumare csatorna mentén Susak-felé ha­ladtunk, hogy még délelőtt felmásszunk 'a Tersatora, élvezni az onnét, nyiló gyönyörű kilátást A csatorna teles-tele volt vitorlás hajókkal, melyek olasz és dalmát borokat szállito'tak ide. Vasárnap levén, a munka szünetelt ugyan, de igy is érdekes látvány volt a különböző formájú hajók töménte­len sokasága, jügósz árbocerdőnek látszott a széles ós meglehetős hosszú csatorna. Átkelve a Fiunuare folyó hidján, Hor­vátország területére jutottunk, Susakba, Fiúméval teljesen össze van épülve, csak a keskeny folyóvíz választja el őket egy­mástól. Az összekötő hiddal szemben vau a Tersato lépcsőfeljárata. Közel negyedfél­száz sziklába vágott lépcső megmászása várt ránk. Néhányan közülünk meghátrálva a feljutás fáradalmai elől, visszafordultak, a nagy többség azonban vidáman indult neki a fárasztó útnak. Háromnegyed óra múlva feljutottunk a fogadalmi kápolnáig s az elénk táruló remek panoráma bőséggel kárpótolt, fá­rasztó utunkórt. Leírhatatlan szép látvány volt. A tenger sima, kék tükrét, két oldal­ról magas, kopár, fehér sziklákkal boritolt hegyek szegik be. Átellenben velünk, az istriai félszigeten a Monté Maggiore 2000 méter magas hóval borított kúpja meredez az ég felé, mig balról a Veglia és Cherzo szigetek parti sziklái válnak ki élénk vö­rös színükkel a tenger azúrkékjéből. A jövő-menő hajók, a mozgalmas kikötői élet s az élénk utcai forgalom inadártávlatbóli szemlélése csak élvezetesebbé tették az egyébként is remek, páratlanul szép képet. Alig tudtunk megválni e lebilincselő látványtól s bizony egyikünk sem gondolt volna még a visszatérésre, ha az előreha­ladott idő s programmunkhoz való szigorú ragaszkodás nem sürgetett volna bennün­ket. Még egy utolsó bucsu pillantással fel­ölelve a tájat, megindultunk a piszkos ós koldusokkal sürün megrakott, lépcsőkön visszafelé. Lentmaradt társainkkal egyesülve megnéztük a főtemplomot, az áll. főgimná­ziumot, s a régi városiész néhány tekervé­lelkéhez, a vallás és haza eszményeinek hirdetői sem hiányozhatnak sehol, ahol ut és mód kínálkozik a jövő évtizedek köz­véleményének alakítására. Lassankint a kö­zépiskola minden tárgyára lesz tankönyve a Szent-István Társulatnak s ha az előjelek nem csalnak, a kath. tanáregyesületben megbecsülhetetlen munkatársat kap nem­csak tankönyveinek terjesztésére, hanem első sorban kifogástalan tankönyvek íra­tására. A Szent-István-Társulat tankönyvki­adványainak jelentékeny részét teszik a hittani tankönyvek, melyeket ugy az ele­mi, mint a felsőbb iskolák számára készí­tettek Uj munkákkal gyarapitotta az elemi és polgári iskolák, valamint a gimnáziumok és tanítóképzők részére már eddig is ki­adott könyvek gazdag sorozatát, az ifjú­sági iratokat, népiratkákat és a Családi Regénytárt is. A népiratkákat tót, oláh és bunyevác nyelven is kiadta s ezen kiad­ványainak üdvös hatását már eddig is ész­lelték a nemzetiségi vidékek nópéletének figyelői. Uj kiadások készültek az elfogyott munkákból, a jövő esztendőre pedig olyan munkatérre áll az igazgatóság, mely — ha sikerül megvalósítani — jövö üzletóvét a rohamos haladás időszakává avatja. nyes szük utcáját. Majd a corsóu át, hol épen katonazenekar játszott, szállásunkra tértünk haza, — ebédelni. A programm szerint délután hajóki­rándulás várt, ránk. Voloska, Abbázia, lka és Lovrana megtekintése volt kitűzve. Fél háromkor gyönyörű verőfényes, csendes időben szálltunk hajóra az Adamich-molón. Végighajózva a hosszú hullámtörő gát mellett, elénk tárult az egész kikötő, a benne horgonyzó kisebb-nagyobb hajókkal, a parton épült hatalmas áruraktárakkal. Majd tovább haladva a kivándorlás uj pa­lotája, a torpedó gyár, a Mária Terézia moló és a Danubius hajógyár előtt hajóz­tunk el. Ez utóbbi már a város nyugati végére esik. Mennél jobban távoztunk a parttól, annál szebben bontakozott ki előttünk a város remek látképe. A hajóról nézve még sokkal szebbnek tetszett, ez nekünk, mint délelőtt a Tersatoról. Eközben mind közelebb értünk az istriai parthoz s figyelmünk lassankint az ismeretlen vidék felé fordult. A háttérben emelkedő meglehetősen kopár hegyek lábai­nál mint zöldelő oázisok tűnnek fel : Vo­loska, Abbázia, lka és Lovrana. Üdülőhely mind a négy s ma már egészen össze van­nak építve. Voloskától Lovranáig, mint­egy 8--10 kilométernyi partvonalon szebb­nél-szebb villák sorakoznak egymás mellett, kertekkel övezve, melyekben buján tenyész­nek a különféle délinövények. Egész kis földi paradicsom ez a partvidék. Nem csoda, hogy tízezrével özönlik a különböző nemzetiségű üdülni vágyó közönség e gyö­nyörű helyre. A hét visszhangja. ~(A zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt gyű­lése. — A Polónyi—Lengyel pör. — A csónak­egylet. — A Balaton jövője.) A zalavármegyei függetlenségi ós 48-as párt f. hó 4 óu Zalaegerszegen pártgyülést tartott. A gyűlés tárgysorozatának tartalma helyes, csak hiányos, mert aminek még benne kellett volna lenni, az nem volt, benne. Pl. nem ártott volna egy ilyen pont : A zalavármegyei darabontvirágok hi­teles névjegyzéke, szereplésük, a nemzeti kormány elnéző volta és a hamar felejtő és bocsánatot adó hazafiak. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a haza ellenségei, ezek a gyönyörűséges darabontvirágok, bízva az emberek kurta emlékezőtehetségóben, pom­pásan érzik magukat, elő-előkúsznak rejte­keikből s itt-ott még mellüket is merik verni. Elő hát azzal a megyei fekete táblá­val, hadd legyen e csúnya kapaszkodóknak ércnél maradandóbb emlékük — elriasztá­sul a jövendőre ! A Polónyi—Lengyel pör tárgyalása alkalmával sokszor eszembe jutott Kemény Zsigmond br. komoly, becsületes újságírói törvénye : Hazudni nem szabad ! Most sok szelnétujságnak ugy látszik az az elve : Hazudni kell ! Szeretik a sajtót, nagyhata­lomnak hirdetni, pedig a bazudozás, fül­lentés és rokonai nem a nagj-hatalomnak, hanem a kelepcébe szorult cigány-gyáva­ságuak a jelei. Azért a felburjánzó hazug­ságnak ijesztő mértékét üdvös sajtóreform­mal kell mentül előbb megnyirbálni. Csak­hogy e dologban Polónyi bátorságára és eszére volna ám szükség ! így május elején rendesen tudomást kell vennünk a csónakegyletröl és ügyeirőL Mi legokosabbnak tartanok, ha ez az egye­sület, a város érdekében gyökeres átalaku­láson menne át s a város venné a kezébe­Mig a csónakegylet egy szük baráti körnek mulattatására szolgált, addig volt. értelme, hogy tagdijakból tartották fenn, de uia, mikor a városi Balatonfürdőnek egyik el­engedhetetlen járuléka, sehogyse tudom be­látni, hogy egyesek adakozásából tengesse életét. Tessék városi kezelésbe átvenni, hisz legnagyobb részben az idegenek mulatta-

Next

/
Thumbnails
Contents