Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

1908. május 3

. BALATONVIDÉK 6. tolás pedig — mondanom sem kell — minden dicséret, magasztalásnál többet ér, a további nemes célú törekvésekre, mely dicséretet, elismerést ugy a vezető és közreműködő, valamiut, az egyesület lelkes csapata, valóban ki is érdemelt. Cs. B. A főgimnáziumi ifjúság tanulmángi kirándulása. (Folytatás.) Hót óra után néhány perccel vonatunk berobogott a fiumei pályaudvarra. A kiszállás néhány pillanat alatt minden baj nélkül megtörtént s mintegy csodás varázsütésre valamennyien átváltoztunk. A 19 órai kényelmetlen utazás minden gyötrelme felejtve lett. Az arcokról eltűnt az álmatlanság, a törődöttség legkisebb nyoma is és üdén, frissen, mintha csak most keltünk volna ki megszokott, kényelmes ágyainkból, rugalmas léptekkel, a fáradság legkisebb érzete nélkül követtük kalauzunkat, Csépreghy Kálmán dr. áll. főgimn. tanárt, ki a perionon várt ós fogadott bennünket. Szállásunk nem esett messze az állomástól. Öt perc setu telett bele, már ott voltunk a «Hotel de la ville> első emeleti szobáiban s lázas sietséggel igyekeztünk eltüntetni a hosszú utazás utolsó nyomait ruháinkról. Fél óra múlva már mindnyájan együtt ültünk a reggelinél a hatalmas szálló kávéházi helyiségében. A reggeli elköltése után elindultunk a város megtekintésére. Első utunk a kapucinusrendiek templomába vezetett. Még elég jókor érkeztünk, hogy a virágvasárnapi szertartásnak tanúi lekettüuk. Feltűnő volt nekünk, hogy barka helyett olajágat szenteltetett a közönség, melyet nagy mennyiségben árultak a templom lépcsőin. A templom a világhírű lourdesi templom mintájára készült s még építés alatt van.J Ajlatosságunk elvégzése után a kikötő oe mentünk. Bámulattal néztük itt a temérdek kisebb-nagyobb hajót, de különösen két nagy óceánjáró kötötte le figj elmünket. A hajók tüzetesebb megszemlélését, későbbre halasztva, a közelben levő vásárcsarnokba mentünk be. Pokoli lárma közepébe kerültünk. A mindenféle déli gyümölcsöt, zöldséget áruló kofák rikácsoló liangon kínálgatták áruikat, egymást igyekezvén túlkiabálni. Hamárosán otthagytuk e lármás helyet s átmentünk a hus- majd a halcsarnokba. Mindkét helyen kellemetlen, orrtekerő bűz honolt, akár csak nálunk nyár idején a vágóhídon. A huscsarnokban temérdek pacal ós bél állt vizessajtárokban s mint láttuk nagy kelete volt. Különösen a érvényesítem a másutt mindig inkább csak az elméletben hangoztatott katholikus eszméket. Virágzásuk diadala a keresztény szellemnek ; boldogulásuk azt jelenti, hogy behatolnak az eddig jóformán csak ellenségeink, vagy legjobb esetben a közömbösök által elfoglalt területekre. A nyomdai részvénytársulat üzletéve — amint az igazgatói jelentés hirdeti — ezidén szép anyagi sikerrel záiódott. Foglalkoztatott a nyomdai vállalat 337 személyt, kik közül az irodában dolgozik 12, a könyvkötőben 88, magában a nyomdában 232, segédszemólyzetképen p^dig 5. Két napilapon («Alkotmány» és «Uj Lap») kivül 32 hetilap és folyóirat, a társulat kiadványai s 2753 tételben szereplő idegen rendelés készült a nyomdában, mely mindezt jelentékenyebb uj befektetés nélkül tudta előállítani. A könyvkiadó részvény társulat fő gondját a mult évben is a tankönyvek kiadására fordította. Át volt és van hatva a Szent-István-Társulat annak a gondolatnak igazságától, hogy^ a lelkek meghódítását el kell kezdenünk már az iskolában. S a mint a közömbösség vagy vallástalanság ezer uton hozzá próbál férkőzni az ifjúság szegényebb nép-osztály köréből vették tömegesen, deláttuk szakácsnők és urinők szatyrából is kikandikálni. A halcsamok átható bűze még ezét is felülmulta. Nagy menynyiségben volt itt képviselve a tenger állatvilága. Pókok, rákok, polypok, angolnák e kisebb-nagyobb nem épen étvágygerjesztő kinézésű halak. Igazán, az egy asinello kivételével nem is láttunk olyat, amelyet ami balatoni halainkhoz csak hasonlítani is lehelne. Egy közös tulajdonságot azonban észleltünk köztük, liogy azokat ie, mint a mieinket, drágán kell megfizetni. Kiérve e kellemetlen levegőjű helyről, a Fiumare csatorna mentén Susak-felé haladtunk, hogy még délelőtt felmásszunk 'a Tersatora, élvezni az onnét, nyiló gyönyörű kilátást A csatorna teles-tele volt vitorlás hajókkal, melyek olasz és dalmát borokat szállito'tak ide. Vasárnap levén, a munka szünetelt ugyan, de igy is érdekes látvány volt a különböző formájú hajók töméntelen sokasága, jügósz árbocerdőnek látszott a széles ós meglehetős hosszú csatorna. Átkelve a Fiunuare folyó hidján, Horvátország területére jutottunk, Susakba, Fiúméval teljesen össze van épülve, csak a keskeny folyóvíz választja el őket egymástól. Az összekötő hiddal szemben vau a Tersato lépcsőfeljárata. Közel negyedfélszáz sziklába vágott lépcső megmászása várt ránk. Néhányan közülünk meghátrálva a feljutás fáradalmai elől, visszafordultak, a nagy többség azonban vidáman indult neki a fárasztó útnak. Háromnegyed óra múlva feljutottunk a fogadalmi kápolnáig s az elénk táruló remek panoráma bőséggel kárpótolt, fárasztó utunkórt. Leírhatatlan szép látvány volt. A tenger sima, kék tükrét, két oldalról magas, kopár, fehér sziklákkal boritolt hegyek szegik be. Átellenben velünk, az istriai félszigeten a Monté Maggiore 2000 méter magas hóval borított kúpja meredez az ég felé, mig balról a Veglia és Cherzo szigetek parti sziklái válnak ki élénk vörös színükkel a tenger azúrkékjéből. A jövő-menő hajók, a mozgalmas kikötői élet s az élénk utcai forgalom inadártávlatbóli szemlélése csak élvezetesebbé tették az egyébként is remek, páratlanul szép képet. Alig tudtunk megválni e lebilincselő látványtól s bizony egyikünk sem gondolt volna még a visszatérésre, ha az előrehaladott idő s programmunkhoz való szigorú ragaszkodás nem sürgetett volna bennünket. Még egy utolsó bucsu pillantással felölelve a tájat, megindultunk a piszkos ós koldusokkal sürün megrakott, lépcsőkön visszafelé. Lentmaradt társainkkal egyesülve megnéztük a főtemplomot, az áll. főgimnáziumot, s a régi városiész néhány tekervélelkéhez, a vallás és haza eszményeinek hirdetői sem hiányozhatnak sehol, ahol ut és mód kínálkozik a jövő évtizedek közvéleményének alakítására. Lassankint a középiskola minden tárgyára lesz tankönyve a Szent-István Társulatnak s ha az előjelek nem csalnak, a kath. tanáregyesületben megbecsülhetetlen munkatársat kap nemcsak tankönyveinek terjesztésére, hanem első sorban kifogástalan tankönyvek íratására. A Szent-István-Társulat tankönyvkiadványainak jelentékeny részét teszik a hittani tankönyvek, melyeket ugy az elemi, mint a felsőbb iskolák számára készítettek Uj munkákkal gyarapitotta az elemi és polgári iskolák, valamint a gimnáziumok és tanítóképzők részére már eddig is kiadott könyvek gazdag sorozatát, az ifjúsági iratokat, népiratkákat és a Családi Regénytárt is. A népiratkákat tót, oláh és bunyevác nyelven is kiadta s ezen kiadványainak üdvös hatását már eddig is észlelték a nemzetiségi vidékek nópéletének figyelői. Uj kiadások készültek az elfogyott munkákból, a jövő esztendőre pedig olyan munkatérre áll az igazgatóság, mely — ha sikerül megvalósítani — jövö üzletóvét a rohamos haladás időszakává avatja. nyes szük utcáját. Majd a corsóu át, hol épen katonazenekar játszott, szállásunkra tértünk haza, — ebédelni. A programm szerint délután hajókirándulás várt, ránk. Voloska, Abbázia, lka és Lovrana megtekintése volt kitűzve. Fél háromkor gyönyörű verőfényes, csendes időben szálltunk hajóra az Adamich-molón. Végighajózva a hosszú hullámtörő gát mellett, elénk tárult az egész kikötő, a benne horgonyzó kisebb-nagyobb hajókkal, a parton épült hatalmas áruraktárakkal. Majd tovább haladva a kivándorlás uj palotája, a torpedó gyár, a Mária Terézia moló és a Danubius hajógyár előtt hajóztunk el. Ez utóbbi már a város nyugati végére esik. Mennél jobban távoztunk a parttól, annál szebben bontakozott ki előttünk a város remek látképe. A hajóról nézve még sokkal szebbnek tetszett, ez nekünk, mint délelőtt a Tersatoról. Eközben mind közelebb értünk az istriai parthoz s figyelmünk lassankint az ismeretlen vidék felé fordult. A háttérben emelkedő meglehetősen kopár hegyek lábainál mint zöldelő oázisok tűnnek fel : Voloska, Abbázia, lka és Lovrana. Üdülőhely mind a négy s ma már egészen össze vannak építve. Voloskától Lovranáig, mintegy 8--10 kilométernyi partvonalon szebbnél-szebb villák sorakoznak egymás mellett, kertekkel övezve, melyekben buján tenyésznek a különféle délinövények. Egész kis földi paradicsom ez a partvidék. Nem csoda, hogy tízezrével özönlik a különböző nemzetiségű üdülni vágyó közönség e gyönyörű helyre. A hét visszhangja. ~(A zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt gyűlése. — A Polónyi—Lengyel pör. — A csónakegylet. — A Balaton jövője.) A zalavármegyei függetlenségi ós 48-as párt f. hó 4 óu Zalaegerszegen pártgyülést tartott. A gyűlés tárgysorozatának tartalma helyes, csak hiányos, mert aminek még benne kellett volna lenni, az nem volt, benne. Pl. nem ártott volna egy ilyen pont : A zalavármegyei darabontvirágok hiteles névjegyzéke, szereplésük, a nemzeti kormány elnéző volta és a hamar felejtő és bocsánatot adó hazafiak. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a haza ellenségei, ezek a gyönyörűséges darabontvirágok, bízva az emberek kurta emlékezőtehetségóben, pompásan érzik magukat, elő-előkúsznak rejtekeikből s itt-ott még mellüket is merik verni. Elő hát azzal a megyei fekete táblával, hadd legyen e csúnya kapaszkodóknak ércnél maradandóbb emlékük — elriasztásul a jövendőre ! A Polónyi—Lengyel pör tárgyalása alkalmával sokszor eszembe jutott Kemény Zsigmond br. komoly, becsületes újságírói törvénye : Hazudni nem szabad ! Most sok szelnétujságnak ugy látszik az az elve : Hazudni kell ! Szeretik a sajtót, nagyhatalomnak hirdetni, pedig a bazudozás, füllentés és rokonai nem a nagj-hatalomnak, hanem a kelepcébe szorult cigány-gyávaságuak a jelei. Azért a felburjánzó hazugságnak ijesztő mértékét üdvös sajtóreformmal kell mentül előbb megnyirbálni. Csakhogy e dologban Polónyi bátorságára és eszére volna ám szükség ! így május elején rendesen tudomást kell vennünk a csónakegyletröl és ügyeirőL Mi legokosabbnak tartanok, ha ez az egyesület, a város érdekében gyökeres átalakuláson menne át s a város venné a kezébeMig a csónakegylet egy szük baráti körnek mulattatására szolgált, addig volt. értelme, hogy tagdijakból tartották fenn, de uia, mikor a városi Balatonfürdőnek egyik elengedhetetlen járuléka, sehogyse tudom belátni, hogy egyesek adakozásából tengesse életét. Tessék városi kezelésbe átvenni, hisz legnagyobb részben az idegenek mulatta-