Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-19 / 16. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. április 19. 16. szám. I^ol i ti hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEM Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — f. | Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 f ." 20 f. Húsvét. (*) Ami a nagy természet éle­tében a tavasz, az a lelkek világában a húsvét. Kikelet, ébredés, élet, te­vékenység. Megindulnak a szunnya­dozó természeti erők. Az élet lázas folyamata kél nyomukban. Eltűnik a szendergés halotti szeinfödője, a zöl­delő pázsit, a színpompájában ékes­kedő virágdísz káprázatos harmó­niája, elragadó képét tárja elénk az ébredező természeti erők munkájá­nak. Annak az örök törvénynek, me­lyet az Alkotó mindenható keze te­remtményeibe oltott. De hiszen nem akarok allegóriát énekelni. Húsvéti himnusz 1 kél ma minden ajkon. A lelkek öröméneke hangzik szerte a világban. A fölsza­badult, a megváltott lelkeké. Hatal­mas erők nyűgözték le, tartották bilincsekben. Bűn és szenvedély átka uralkodott fölöttük. Kötötték a te­hetetlenség sziklájához Prometbeus­ként. Megnyirbált szárnyakkal, tört reménységgel, j ómagával tehetetl énül vergődött az emberiség. Lelkierői megfonnyadva, letörve — szunnya­doztak mélyen, egész a kétségbeesésig fásultan. Még jobban nyomta őket a kál­váriái sírbolt köve. Hiszen egy egész világ reménységét temették oda az örök Igazság ellenségei. Hanem el­múlt a lelkek dermesztő tele. Meg­rezdült a föld. Rajta a lelkek erői megindultak. Eljött nagypéntekre a húsvét. Diadalmaskodott az élet a halál fölött. A megalázott, a meg­kínzott Megváltó hatalmának isteni ereje gyözött. G-yőzött a . halálon. Győzött ellenein. Az az erő, mely a k'övet a sírbolttól hengerítette el, oldozta le a lelkek bilincseit is. Sza­badította fel erőit, adott nekik szár­nyalást, bátorságot. A Krisztus sírjából szertelövelő fénysugár melegítette fel a lelkeket, miként a tavaszi napsugár hozta mozgásba a természeti erőket, Joggal hangzott már az üres sírból a bátorító angyali szózat: Nolite expavescere, ne téljetek, akit kerestek, a názáreti Jézus nincs itt, föltámadott. Igen, föltámadott. Tehát él. Kö­zöttetek, veletek van. Azért ne ke­ressétek az élőt a halottak között. Nem itt, övéi között találjátok Őt! Övéinek száma ma százmilliók. Óriási szám. Kimondani is sok. Mint a ta­vaszi harmat, a termékenyítő meleg eső virágfakadást, hozta meg az Ur feltámadása a lelkek uj életre ébre­dését. Apostolok, hitvallók és vérta­nuk kelnek föl s lépnek nyomdo­kába a föltámadottnak. Lesznek kö­vetői a kálváriáig s részesei győ­zelmi húsvétjának. Ok már nem félnek. Szegény­ség, egyszerűség, önmegtagadás, fe­lebaráti s mi több, önfeláldozó és el­lenség-szeretet többé már nem meg­vetett fogalmak, .mint a művészetben és tudományban kéjelgő antik-világ farizeusai előtt valának. A sza­badság ideálja nem fantom többé, nem egyes osztályok kiváltságos tu­lajdona, közkincsévé lesz az az egész­nek. Minthogy a föltámadott sem a választott népé, sem a kiváltságo­soké, hanem az egészé — az embe­riség egyetemességeé. Es ebben áll a húsvét legna­gyobb öröme. A megfeszített, de föl­támadott Istenember megváltása, miként a nap sugarai az egész földre — szerteárad az emberiségre. Erezzük mindnyájan. jótétemé­nyeit. Kétezer év civilizációja, hala­A BALATONVII)ÉK TÁRCÁJA. Musvéa ébredés. szikla, mely magába rejté ^ ^inhalált Halt Dfllessiást, görögve rendült és törött meg, <5rezve a föltámadást. § a Rajnai tiszta, szűz legében JÍtRarsaut a ^alleluja, föltámadott a sir Ralottja, Sltünt a ^ereszt borúm. J[z Wdvözití visszatértét GZ r | J&songva ffiszönti föld s az ég, J^Z Összetört Ratál fölött im (£y&Zetmet z e ng a messzeség ! Sirolin Cnl nMoiIfei yt. nuH i­tett a HMgtrt. rttuJttot éjjeli tzzadíit Sión magasztos templomában, lemet<Sf{ nyilt sírjain, véres (qylgoiRán fölRarsan dicséreted, nagy SloRim ! j£z nj időí{ varázsa pirkad, Döíint Rajnai a világ felett, ^ szeretet törvénye t^elt föl S f^ér népe^ fönyvében Relyet. S én végiggondolod az irás J2agy passió-történetén S Razámra gondolofy Razámra, d sir legyőzés ünnepén. S látom a nemzetet szenvedni DUult százado^ fözdelmiben, Jsátom negyvennyolc olgotüáját, 3£ol annyi vértanú piRen. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­^ köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánhra. M irtti ogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. H«fmin«-L» Roche A C*. Basel (Síájf'/L $ várom a szót, az angyal-intést, f^elt'6 Harsona^ szavát, DSlid&n a sir6a tett reménység Széttörje szi^ta-Rajlo^át. S a Ifí alá zárt szabad szellem J£itörjön, mint a DflZessiás, S feltámadása dics8 legyen, DVÍi^ént a JCrisztusé) csodás! föltámadsz, föl, én nemzetem, ffer, (Srstsd meg a szent '(Davasz szavát. föl teljes öntudatra, JUe álmodj gondtalan tovább! Jgi a fósírból1 Zsoldos &röf{ Sjiadtan fnssana^ el&tted, Sz&rd szét az éj neRéz Romályát t Sr&sitsd meg a f^ér(^edÖf^et!

Next

/
Thumbnails
Contents