Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. augusztus 25. 34. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat., pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — B K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. BO f . 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Hol az igazsag ? A vasutasok fizetésrendezéséről szóló törvény a héten végre jogerőre emelkedett. Ez örömhírt a hivatalos közlöny 19 iki száma tudatta a vasutasokkal, kik már hónapok óta vártak rá sóvárgóreménységgel.Amde reményükben alaposan megcsalódtak. A fizetésj a vitással nemhogy nyertek volna, de sőt veszítettek. Helyzetük a javulás helyett rosszabbodott. Az » örömhírt < elkeseredéssel vették tudomásul a vasutasok s a méltánytalan elbánás miatt országszerte nagy az elégedetlenség. Panaszos hangok hallatszanak minden felől. Es joggal. A fizetésrendezés még a Tisza idejéből származottnál is rosszabb, sérelmesebb. Különösen az altisztekre és szolgákra nézve, kik érzékeny veszteséget szenvedtek az uj lakásbeosztásokkal. Az eddigi négy lakbérosztály helyett ugjanis az uj törvénybe öt vétetett fel. Amely községek és városok eddig a negyedikben voltak, most az ötödikbe kerültek s az alkalmazottak lakbérilletménye 30 koronával kevesbbedett. Méltán tehát a nagy elkeseredés. Hogy mily igazságtalanul történt az egyes községeknek az öt osztályban való elhelyezése, az menten kiviláglik, ha pl. városunkat tekintjük. Keszthelyt, a drágaságáról közismert Keszthelyt az uj törvény az ötödik osztályba sorozta, oda, ahol Vonyarc, Ederics stb. jelentéktelen községek is vannak. Oda sorozta akkor, m.kor már évekkel előbb a negyediket is keveselték vasutasaink s lépéseket is tettek annak megváltoztatására. Oda sorozta akkor, miiior az összes állami hivatalnokok két hét óta a második polgári lakbérosztály szerint kapják illetményüket, mikor városszerte általános a panasz az áldatlan lakásviszonyok miatt. Oda sorozta akkor, mikor a harmadik osztályban Bánréve, Gyékényes, Jutás. Czelldömök stb. községek foglalnak helyet. Hogy, mint történt e beosztás, nem kutatjuk. A sérelmet és igazságtalanságot azonban konstatáljuk s a városunkban élő 70 vasutas család érdekében kötelességünknek ismerjük szavunkat felemelni. Itt élnek közöttünk. A magas lakbér, a minden téren nyilvánuló drágaság nyomasztó, elviselhetetlen súlyát ép ugy érzik, mint mi. Osztályosak vagyunk a nyomorúságban, nem lehet, nem szabad tehát őket magukra hagynunk. Fel kell emelni a vasutasokat ért igazságtalanság ellen tiltakozó szavát minden rendű és rangú hivatalnoknak, fel a városi hatóságnak és elsősorban az utóbbinak, mert ö tehet legtöbbet. Tudomására kell hozni a kereskedelemügyi miniszternek a leplezetlen igazságot még akkor is, ha esetleg — mint hírlik — ez igazságtalanság inditó oka a valótlan házbérjövedelmek bevallásában rejlenék is. Városunkban 200—250 koronáért két szobás lakás nincs, nem kapható. A tisztességes lakások 400 koronánál kezdődnek s még ezért is csak szük lyukakat s nem egészséges levegőjű tágás szobákat kapni. Ha ezt a városi hatóság tudomására hozza a miniszternek, hiszszük, reméljük, hogy meg fogja szüntetni az igazságtalan állapotot s vasutasainknak nem lesz tovább is okuk az elégedetlenségre. Azonban nekik is mozogniok kell. Ne várják A BALATONVIDÉK TAHKIUA. Miért? Miért tértél újra vissza? Miért akarod felzavarni csupán egyetlen szóval elcsituló lelkemnek ínég mindig sajgó fájdalmát? Miért akarod szivemet újra kiszolgáltatni a duló kétségnek, a haszontalan remények hiúságának, a kinzó boldogtalanság ezerféle gyötrelmeinek ? Minek idézed fel az elmúlt idők boldogtalanságát, a vágyódás, gyötrődések kinos óráit, mikor ugy is tudod, hogy már vége, örökre vége mindennek! >• Miért nem liagyod behegedni azokat a sebeket, melyekre irt adni nem tudtál soha, amelyeknek nem érezted soha a gyötrő fájdalmát, sorvasztó kinját, amelyekben csak örömödet lelted mindenkor? Miért emlékeztetsz arra, hogy éu is lehetnék boldog, hogy én is örülhetnék az életnek, virágnak, madárdalnak, kikeletnek, hogy én is vigadhatnám azokkal, kiknek még a fájdalom is öröm, csak azt tudják, hogy szivük szerelme visszhangot keltett ott, hol reményeik teljesülését óhajtják? Miért nein hagyod teljesen lecsendesülni szivem háborgó tengerét, mit a te szeretetlenséged vad vihara korbácsolt fel ? Miért nem engeded, hogy az én életemre is újra rásüssön a boldogság éltető napjának fényes sugara — ha nem is oly fénynyel, mint én azt hittem . . . reméltem . . . óhajtottam egykor, de legalább ugy, hogy enyhet adó melege csillapítsa a néha megmegujuló fájdalmak hevét ? Miért akarsz vihart támasztani ott, hol elhúzódtak már félig-meddig a terhes fellegek s a lenyugvó nap előtörő sugarai szivárványszineikkel újra tetszetőssé varázsolják a jégverés letarolta elpusztult tájat ? Miért, óh miért ? Én már elfelejtettelek téged. Megsirattam pusztult reményeimnek elmúló tündérfényót, megkönynyeztem szivem halottjának, szerelmemnek boldogtalan halálát és eltemettem a te emlékedet örökre. Miért jösz hát most vissza a halottak országából kisérteni, miért jársz ki abból a sírból, hová én eltemettelek? Nincs nyugtod talán ott, hol annyian megnyugvást találtak, nem találsz békét, boldogságot az elfeledettség homályában, hanem m?g áldozatot kiván^z talán, mikor tudod, hogy én már mindent, mindent elveszítettem ? Nem tüdőd talán, hogy az már nem áldozhat semmit, kinek mindenét elragadta a sz«retetlenség vad viharja, kinek minden boldogságát szétzúzta a fölötte elvonult orkán dühe ? Vagy azt hiszed, hogy össze lehetne még szedni annak a szétdúlt tündérálomnak szertehullott foszlányait, melyet valaha taláu láttál, de amelynek szépségét megérteni te sohase tudtad ? Össze tudnád-e rakni egy durva kéz által összezúzott, remek mozaiknak egymáshoz illő részeit ? Fel tudnád-e éleszteni a vihar letörte kókadó virágot, vagy össze tudnád-e Van szerencsém a n. é. vevőközönseget értesíteni, hogy a közeledő őszi idényre raktáramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. Árn Jft k ib Kiváló tisztelettel R/osent>erg Béla f" f ' ' uri- éa nöl divntáruhá»a. ¥ ¥ I® j® ¥ J® ¥