Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

lO. nak boldogulását. Erre a munkára állunk készen mi is. A mi ideálunk is az egységes keresztény magyar nemzeti állam ! Ezért álltunk a küzdök sorában eddig is. Nem tesszük le a fegyvert. Jó harcosként inkább elesünk a csatatéren: de a harcot ideálunkért fel nem adjuk. Tovább dolgozunk ! Közös munkára zászlónk alá szólítunk mindenkit ! A «BaIatonvidék> XI. évfolyamát lezárjuk. Megnyitjuk a tizenkettediket. Tisztelt előfizetőinket pedig kérjük, hogy önzetlen munkásságunkat anyagi és erkölcsi támogatásukkal továbbra is megtisztelni szíveskedj enek. Híven eddigi irányunkhoz akarjuk szolgálni továbbra is a nagyközönség ügyét, vidékünk érdekeit s a haza javát. Fái adózásaink egyetlen jutalmát a köz javának előmozdításában keressük. Isten áldása legyen munkánkon, hazánkon, nemzetünkön. Ez a mi újévi köszöntésünk. Ezzel indulunk az uj év küszöbén a további s uj munkára a tizenkettedik évfolyammal. Menjünk falura, vagy a szociáldemokrácia ellenszere (*) Bármilyen magas véleménnyel viseltessünk is népnevelósünk felől, lia igazságosak akarunk lenni s van bátorságunk az igazat őszintén bevallani, le kell szögezui a szomorú tényt, liogy népünk nevelése még sok kívánni valót hagy fönn. Igaz ugyan, hogy az iskolai népoktatás mutat, itt is — amott is haladást, már amennyire a falusi népiskola körülményei engedik. Szándékosan használtam a körülmény kifejezést. Ide sorolandó mindjárt, mint, az intenzív népnevelés kerékkötője: a falusi beiskolázás és iskolalátogatás folytonosságának hiánya ! Ujabb időben ugyan már a legtöbb BALATONVIDÉK falusi iskolánál 9—10 hónapban állapítják meg a tanévet. De, nogy ez falun csak határozat marad, ugy gondolom sinkisem vonja kétségbe. Földini vesszülők gysr mekei a falusi iskola növendékei. Már pedig a földmivesszülő törik vagy szakad, de addig iskolába nem adja gyermekét, mig az »őszi« mezei munkával nem végzett. Ennek pedig legalább is november eleje előtt nem szokott vége lenni. Ugyancsak a földmivesszülő első gondja, hogy kitavaszodáskor a »tavaszi« munkára kivegye gyermekét, az iskolából — segítségül ! Még súlyosabb a népoktatás helyzete a szőlővidókeken. Igy összevissza az a földmivesnebuló rendesen 10 éven felül alig frekventál egy tanévben 4—5 hónapnál többet. Igy fest az a híres 10 hónapos szorgalmi idő — falun. Ezzel egy lépést most már tovább haladva, merem állítani ós állitom is, hogy földmi vesszülök gyermekei átlagosan véve rendesen csak 6—10 éves korig látogatnak iskolát. Eme korig beadják a szülök gyermeküket — legalább nem lábatlankodnak otthon. Tehát a falusi iskolai kursus 6 éve is, csak a törvény paragrafusában él — a gyakorlatban holtpontra jutott* teljesen. Ha még hozzá vesszük a rengeteg mulasztást ! Izleltetöül megemlítem, hogy ismerek falusi népiskolát, melynek növendékei normális körülmények között, csak egy tanévben 10000 (tízezer) félórát mulasztottak — legtöbbje igazolatlanul s anélkül, hogy a kedves, gondos szülők, Vfgy iskolaszéknek hajszála meggörbült volna. Ez egj' közepes lakosságú község iskolájánál fordult elő ! Ha most még a legtöbbjénél száinbaveszszük a túlzsúfoltságot, — előt'üuk állanak a falusi népoktatás legkimagaslóbb nehézségei, melyek mindegyike valóságos kerékkötője a népoktatás nagy munkájának. H°gy i'y körülmények között, a falusi iskola az oktatás mellett nem fejti ki a népnevelés nagy feladatát — azon mit sem csodálkozhatunk. Igy vagyunk az ismótlöiskolának nevezett vasárnapi iskolával is. Mert bizony csakugyan vasárnapi iskola ez még ma is a legtöbb faluban. De tegyük föl, hogy a népiskola minden követelménynek megfelelően oldotta meg föladatát. Nemosak oktatott, de nevelt is. A nép gyermeke lerázva magáról az iskolaporát, félre vetve 1907. december 22. tankönyveit, kamaszodó korba lépve: megy az eke mellé, a mezőre, megy a gula mellé a rétre, megy napszámba hétről-hétre, vasárnap pedig miután a bolt, korcsma, vagy pálinkamérés előtt kijátszotta magát pajzánsággal teli töltözve félrecsapott árvalányhajas kalappal megy a templomba, hol valóságos hadat kell vele viselni, mig a természet e szilaj g3'ermekót, egy kis istenes viselkedésre lehet bírni. Egy, egyetlen egy lelket képző, szivet nemesítő momentum a falu gyermekének lelkivilágában a templom, az az isteni tisztelet. Csakhogy sajnos, önnek művelő, nemesítő, lelket idomító hatását is nagyban ellensúlyozza a templom ellenlábasa — a korcsma. Szomorú következménye pedig mindezeknek : a tudatlanság, műveletlenség, nyerseség s szilaj duhajkodási hajlam, mely minden jó és szép elöl elzárja az ajtót. Mi természetesebb, hogy elfelejtvén a rövid iskolai tartam alatt, szerzett ismereteket, is: szive, lelke parlagiassá válik, melyen minden dudva megteiem. Alkalmas talajjá válik a szociáldemokrata apostolok téves, sőt káros tanainak. Mohóu szívja magába a legképtelenebb badarságokat. Ezt ellensúlyozni a nópfölvilágositás nemes munkájának lenne feladata. Csak nem rég járta be a lapokat annak híre, hogy a honvédelmi miniszter a honvédek számára kurzusokat, könyvtárakat, olvasótermeket rendez be, hogy houvédjei okosodjanak, művelődjenek. Helyes. Ezt kellene minden faluban meghonosítani. De ki tegye ? A falu lelkésze egymagában erre neui elég. A tanító órákkal, a jegyző irodai *munkáival roskadásig túlterheltek. Másrészt beigazolt,, hogj ami uj, ami szokatlan, ami idegen, mindig jobban vonz. Szabadabban mozog az érdeklődés közpoutja körül egy idegen, mint, a megszokott mindennapiassá vált, falusi notabilitás. Egy idegen osztatlanabb érdeklődést is kelthet. Független a falu nagy tömegével szemben. A falusi notabilitások majd egyikét, majdmásikát állítja szembe a néppel hivatalos vagy másnemű eljárása, amely a népnél nem kelt rokonszenvet s igy akadnak mindig, kik egyben, vagy másban ellenlábaskodásbau élnek velük a igy őket népfel világosító munkájukban feszélyezik. Másként, H falu eszei nem is rendelkeznek azokkal az eszközökkel melyek a város inA BALATONVIDÉK TAHCAÜA. Elkobzott levelek. Szent-Iván 1904. október 3-án. Édes Olgám ! Már három hete, hogy itt vagyok Szent-Ivánon mint tanítónő s még most irok csak Neked. De ne haragudj hallgatásomért, annál többről referálok most. En — és tanítónő ? ! Tudom csodálkozol felette, de lásd belátom, hogy azért költöttek rám annyit az én jó szüleim, hogy annak idővel hasznát vegyem. En meg azt gondoltam, jobb lesz mindjárt az élet elején kezdeni. Ruhámat kicsit hoszszabbra szabattam ; előszedtem legkomolyabb ábrázatomat és eljöttem ide SzentIvánra szavazatokat kérni, vagy másképen mondva: kilincselni. Szólj hozzá, ezek a jó iskolaszéki bácsik még csak meg is választottak tanítónőnek ! Most itt vagyok. Nevem : tanitókisasszony; 85 aranyos szöszke gyermek kapja el kézcsókra a kezem. Gondolhatod micsoda magasan érzem magam s micsoda komolysággal fogadom a tiszteletteljes kalapemeléseket, mert hát tanitókisasszony vagyok. Az első iskolai napon azt hiszem túlságos komolyan viselkedtem ; de hát eleinte igy kell, hogy annál nagyobb értéke legyen egyegy kedves szónak vagy mosolynak, mit azt hiszem később pazarul fogok osztogatni ; mert lehetetlen nem szeretni ezeket az apró kis jószágokat. Ugy-e nem tudod elgondolni miféle alak lehetek én ott az iskolában ? Hát bizony én fönt ülök a szentiváni ogyetem tanszékében, mint a jó Völgyi tanár ur szokott. A kis tanítványaim ? Oh azok nem olyanok mint mi voltunk a képzőben, legalább is nem olvasnak az iskolában regényeket, hanem félve lesik minden szavamat, minden mozdulatomat. Iskola után csendes kis szobámban húzódom meg. Hát ez a kis hajlék bizony csak egy ember számára lett építve, 4 méter hosszú ós 3 méter szóles. Hanem hogy nagyon meg ne ijedj, elmondom, hogy egy kis dívány is van benne ; igaz, hogy még a UHgyanyámé volt s az öregséget nem is titkolja, de nekem annál kedvesebb. Elhoztam kis zongorámat is, hogy legyen kinek panaszkodnom magányos napjaimban. Van egy parányi kis konyhácskám, ez épen az én számomra épült. Magam vezetem a háztartást is ; magam vagyok szobalány, szakácsnő, mosónő, szóval mindenféle. Hidd el, oly magasan érzem igy magam, hogy nem vagyok rászorulva senkire, megtudok egyedül, minden segítség nélkül élni. Lásd evvel is magasabban állunk mint a férfiak. A férfi csak kenyeret tud keresni, de a háztartás vezetésére nem képes, ebben a nőre vau utalva. Néha bizony elfog a honvágy, fáj nagyon, hogy ilyen magányosan kell töltenem fiatalságom napjait, de igazságos az Isten, még talán másképen is lesz valaha I Csak azért szúrnak a tövisek, hogy annál nagyobb legyen a megszerzett rózsa értéke. Esténként kis ablakombői nézem azt a két páros csillagot ; olyan szelíden tekintenek kis hajlékomra, hogy szeretném őket lehozni az égről, hisz a földön nem lesz nekem ilyen páros csillagom talán soha. Sirofíit TlftHftstBgsógflfc, serrnk, szamár. köhögés, skrofWozis, hvfiuetiza eüea szántain tanár és orvos által •táratokat * tefl a 99 Roehe" •yiltir. KB-L* K»CA« A Buel (MJe),