Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

1907. december 28. BALATONVIDÉK 7. telligens köreiben találhatók. Mindezek indokolttá s aktuálissá teszik a fölvetett eszmét. és indítványt : menjünk ki a faluba, a nép közé, kezdjük meg a néptanitás, a népművelés, a nép felvilágosítás munkáját.. Kik ? Mindazok, kik erre készültségüknél, képzettségüknél s különösen állásukrál fogva is leginkább hivatottak. Mindazok, kik erre erőt és elegendő népszeretetet éreznek magukban. Nagy feladat, nagy munka vár rájuk. Népet, felvilágosítani — néphivalás. Népet menteni, hazafias tett. Már pedig ezt cselekszik kik az uj idők kívánalmait, vágyait és törekvéseit megértik. Talajt kerítenek, nem a felforgató, hanem a vallásos és hazafias eszméknek. Ott pedig, hol már gyökeret vert a népben is a szocialista tan — kiszedik ezt a nép szivéből. A nép is tanulni vágy. Részt kér és kiváu, a szellemi kincsekből És azt a népet, mely egész éven át tostet fárasztó, lelket eltásitó ugyanazon anyagi munkát végzi, mint egj örökös gép állandóan egyformán zakatol, melynek a szellemi, vagy a lelki jóból az egy templomán kiviil semmi sem jut. osztályrészül — azt a népet egy előadás, vagy fölolvasás esetleg vetitő géppel illusztrált, tanítás világosan felüditi, nemes élvezettel, édes örömmel, megnyugtató tudattal tölti el . . . s mondjuk hálával, mert tudja, hogy őt sem hagyták egészen magára, vele is törődik valaki. És mily áldásos munkát végezhetne a nép körében egy városi központ intelligent.iája : kezében a vetitő géppel, kinematograffal, a fizikai kísérleti eszközökkel, a vegytani laboratórium mozgatható szerszámaival, a gazdasági kísérleti dolgokkal, vagy finomaöb müipari szerekkel ? Egy falusi szabad tanítási sorozat fordulatot, adhatna sok esetben a falu életéuek s egész szellemének ! Az ily fajta falusi ismeretterjesztő és szórakoztató előadások a falu művelődését előmozdító hány nemes intézménynek : oiva sókor, könyvtár stb. adhatna létet. Egy ilyen tendenciájú egyesületet ismerünk — Budapesten. Az eeyeteini hallgatók Széchenyi köre ez ! Nem lehetne ilyen egyesületet a vidéki centrumokben is létesíteni ? Dehogy nem ! Csak akarni kell. A város szellemi élete és kulturális igénye e miatt nem szenvedne erő veszteséget, természetesen helyes beosztás mellett. A városi társadalom minden rétege bírja kulturális igényeinek megfelelő minden eszközét. Az intellígentíának otc a kaszinó, a gazda osztálynak a gazdakör, az iparos osztálynak az iparoskör, szóval itt adva van minden, amit a szellemi és kulturális élet megkíván. Felolvasások, előadások, estélyek stb. kell^-messen szórakoztatják a napi munkában fáradt szellemi vagy ipari munkást. Mindezen szellemi javak és kincsek ismeretlen föld a lalu népe előtt. Ha azután az élet, küzdelmei mellett a lelki mivelődés és nemesedés eszközeit is nélkülözni kénytelen a falu népe, csoda-e, ha szive elfásul s idegenkedéssel telik el azok iránt, kiknek az anyagi javak mellett e szellemi jók is adattak s tágra uyilik a szocialista agitátor előtt, ki farkas létére is bárány bőrben közeledik megvesztegető jóakaratot játszva s a népbarátot adva. Menjünk hát, a falura. A uép közé ! A néplelvilágosilás s művelés nagy munkája vár. A várost ne féltsük. Ennek kulturális élete nem fogja mégsinyleni. Megosztott

c muukával mindén'k igényeinek megfelelhetnek az arra hivatottak. A központnak nemcsak az a célja, hogy a világosságot magába gyűjtse — de szerte is sugározza. Mii ér az izzólámpák fénye, ha körtiliik sötétség honol Araszszuk szerte a kultúra világosságát. Ennél a világosságnál tessék elhinni a falunépe is szebb, barátságosabb szinben fogja látni a kaputos osztályt, melyre ma bizonyos elhidegüléssel s kétkedéssel tekint.. Kossuth egykori mondását variálva mégegyszer ismétlem : falura magyar! A népek tengere az ország falvaiban szétszórva él. Ezt a néptengert átkutatni, kincseit felszínre hozni : kicsiszolni, nemesíteni, hazafias és kulturális feladat. Tehát falura magyar ! Ismeretterjesztő előadások. Gaál József főgimnáziumi tanár szombaton, azaz folyó hó 11-én folytatta a Hungária szállóban az Egyiptom művészetéről megkezdett szabad-előadásainak sorozatát. Ezúttal megismertette a nagyszámú hallgatósággal az egyiptomiak családi életét, lakását, templomait és temetkező helyeit, melyek mind magukon hordják a hajdani művészet nyomait. Igaz ugyan, hogy mikor az egyiptomi magának lakást épített, csak mulandó epületet, formált, de mikor az isteneinek emelt fényes hajlékot, vagy örökös nyűg főhelyéről, sírjáról gondoskodott, akkor maradandó, örök alkotást hozott, létre, melyek évezredek tuulva is valóságos csudái az építészetnek. Élénk színekkel vázolta az egyiptomiak vallásos érzületét, melyek a halotti könyvben maradtak ránk, amely vallásos érzületből kifolyólag sírját, mint örökös lakóhelyét tette az egyiptomi művészetnek középpontjává. Bemutatta a különböző giila vagy szfinksz alakú siroka'., melyek a gazdagok temetkező helyei voltak, majd a közönségesebbeket s végül a sziklasirokat, melyek mind gazdagok az egyiptomi művészet remekeivel. Mivel pedig az egyiptomi nem ezt az életet tartotta vágyai tetőpontjának, hanem a másik örökös hazát, sir ját. az 6 életének teljét ábiázoló szobrokkal, vagy később képeivel rakta nieg, hogy a halhatatlan lélek mindig magára vehesse azt az alakot, melyben ők magukat a legszebbeknek képzelték. Majd összehasonlította az egyiptomiak vallásának főbb tanait, a zsidók s a keresztéuyv'lág tizparauosolatával s mint világos tényt állította a hallgatóság elé, hogy a zsidók vallásalapitója, Mózes, bőséges anyagot, talált az egyiptomiak vallásában a saját, vallásának megalapítására. Mivel pedig az egyiptomiak erkölcstana ugyanazon erényeket. követelte, melyek a mai erkölcsök fŐkövetelményei, világos dolog, liogy szelleme nagy befolyást gyakorolt a keresztény világra is és az egyiptomit, sem vezethette más cél, mint a Madách örökbecsű szavaiban kifejezett szent eszme — mivel felolvasó előadását befejezi — «Legyen hátoélod : Istennek dicsőség, magadnak munka. Az egyén szabad : érvényre hozni mind, mi bem.e van, csakhogy parancs kötvén le : szeretet.> A gyönyörű előadást, zajos éljenzéssel honorálta a nagyszámú közönség. Vasárnap délután pedig megismételt* a felolvasó az Egyiptom művészetéről tartott első bevezető szabad előadását, mit nagy közönség hallgatott, végig. Ugy e mennyit irok én magamról? Hiába, az önzés a gyermekkel vele születik s belőlem még nem irtot ták ki tökéletesen. Örülök édes, mint leveledben ittad, feltaláltad csillagodat, kívánom, hogy változhatlanul világítsa egész életedet. Szeresd őt hiven és igazán, habár a hűséget csak kísértetnek mondja Katona József a «Bánk-Bán»-ban, Te ne tartsd annak, hanem iparkodj ezen concrét fogalmat valósággá tenui. Már sokat is firkáltam magamról, de ugye Te is követed példámat és referálsz sokat — sokat — mindentől. Ölel szerető igaz barátnőd Ilona. Szent Iván, 1905. ápril 21-én. Edes Olgám ! Mindenekelőtt kérlek ne szidj olyan nagyon, hogy ilyen hálátlan alak vagyok s annyi ideig várattalak egy kis macska karmolásra, de le van kötve minden percem, rab vagyok, rabja vagyok iskolám nak, a tavasznak és a — — — Ez a kellemes tavaszi lóg, ez az újra éledt gyönyörű természet egészen magával ragadja lelkemet. Oly gyönyörű itt minden, hogy lehetetlen arra nem fakadnunk: «Oh természet, oh dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled ?» Eddigiéi sem vettem a madarak énekét, most órákig elhallgatom, amint dalolnak boldogságról, szerelemről, s lelkem visszhangját vélem abban feltalálni. Uj világ nyílt meg előttem, Olgám ! eddig ismeretlen, de szép világ ! Érzem, hogy nem vagyok egyedül, találtam egy szép lelket, egy eszményt, egy tökéletes férfit, kiben feltaláltam mindent, mit az én ideálomban összpontosulni véltem, kinek lelke őizőangyalomként, kísér mindenhova. Egy mulatságon láttam őt először; az a bátor, nyílt tekintet, mely tükre volt jellemének, rögtön meggyőzött arról, hogy Ő az az eszménykép, kit felismerni rég vágytam s ez lesz az egyedüli lény, kit szeretni fogok. Hogy azután többször beszéltem vele, megismertem nemes, jó lelkét. Most tanulom igazában csak a lélektant s biztositlak, hogy most nem fognék szekundát belőle. Igen ; az Ö lelkéből tanulom az élet lélektanát, érzem, hogy rabja vagyok egészen. Kár volt ugye hencegnem a tanitónőségemmel ? Nost a tanítónőből egy tehetetlen kis tanítvány lett ; ugy figyelem az Ő szavát, mint tanítványaim az enyémet. Na de hisz szép tanítónő vagyok, még a tanítás közben is eszményképemre i gondolok, na de talán a tavasszal együtt a szerelem is elmúlik, s akkor pótolok mindent. Olgám ! szeretni — kétszer élni ! Oly szép, oly rózsaszin most nekem minden, hogy meddig tart, nem tudom. Ö is szeret engem, mert mondta s Ö talán, talán csak nem mond nem igazat. Nem, ő maga a becsület s az őszinteségMint egy gyermek a szép idegent, ugy bámulom az ő lelkét, szép jellemét. Igen Olgám, feltaláltam itt a földön is azt a páros gyönyörű csillagot, de sejtelmem az, hogy nem soká fog rám ragyogni. Boldogságom muló álom, mely után az ébredés rettenetes lesz. Nem! Lászlót nem mondhatom enyémnek soha ! Gazdag családból származott, de most, a tönk szélén állnak jó szülei s csak gazdag nősüléssel mentheii meg atyja vagyonát. Lenne bár koldus, akkor felajánlanám az én kis kenyerem és hűséges gondviselője lennék, de ne, ne, még se legyen koldus, én iukább visszavonulok, legyen ő gazdag és olyan boldog, amilyen boldogságot csak megérdemel. Nekem osak ez az egy volt s ez is másé lesz. Örömmel olvastam minden sorodat, de rosszul esik tudnom, hogy boldogságod elé akadályok gördülnek. De remélj 1 édes apád bele fog egyezni. «Senki sem jött hat ökörrel széles e világra.» Milyen a sors ! Te szegényebbet, én gazdagabbat szeretek. Na de sorsunk remélni s ha csalódtunk, ez végzete mindennek, mi e földön él. Isten veled ! Ölel igaz barátnőd Ilona. (Folyt, köv.)