Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
lO. BALATONVIDÉK 1907. december 22. vigadozzunk. Kisded alakjában, hogy ne féljünk. Ezt a felséges mysteriumot látjuk, ezt ünnepeljük s ünneplik mindenek, kiknek ünnepét a krisztusi lelkület s a hit világossága tölti meg. Enélkül a lumen nélkül ünneplésünk : sablon, lehet a »kedély*, a >család ünnepe« — de nem a lélek bensőséges érzületéé ! Jöjj tehát szent karácsony! Löveld szerte a lumen Christi, a Krisztus világosságának fényét s mélyitsd le a lelkek mélyére : hogy ott erősödjék, ott fejlődjék s kitörve a sziv mélységeiből eget érjen, földit kérjen, hogy itt szerteáradva : hozza meg az ünneplő angyalsereg ünnepi jókivánatait : dicsősséget Istennek s békességet a jó embereknek. Es lesz Isten országa itt e földön. Uj ég, uj föld ! Uj szivek s bennük kr.sztusi szeretet. És megismerik az emberek : Istent a kisdedben ; embertársukat : a szegényekben. Az az igazi karácsonyi ünnep : hogy megismerjenek téged igaz Isten és a kit küldöttéi Jézus Krisztust. Megismerjenek s Neked hódoljanak ! Ne csak ez egyszer, karácsonykor, ne csak karácsonyfa g3 7ertyalángjai, hanem a hit világának fényével, ne csak a hivő gyermeksereg ártatlan örömeiben, hanem örök igazságaidban : a karácsony tanításában, ép ugy, mint a nagypéntek kálváriái tragédiájában s a húsvét fén3 Tességében ; az élet jó, rossz napjaiban ís! Fény és árny —szenvedés és megdicsőülés sugárzik ki az igazi karácsonyból. A krisztusi hivő lélek mindenikben felismeri Istent s áldja végzését. Ennek a hivő léleknek karácsonya boldog az egyszerű viskóban szegényes sorsában, száraz kenyere mellett is. A hit teljessége pótolja, mit tőle a világ megtagadott. A hit teljességét pedig nem pótolja: a dus vagyon, a földi fény, pompa. Mind e földi jók mellett is üres és sivár a sziv, ha a karácsonyi fény, a hit fénye nem tölti be azt. Ha ez a fény terjeszt világosságot, gyújt tüzet, a szeretet tüzét s éleszti a reményt, akkor nem lesznek szegény gazdagok : boszuval töltöző szivii szegények. Ennek fén}?énél egymásra ismernek az emberek : feltalálják egy Tmásban a testvért, kiket az Ige megtestesülése avatott testvérekké. Nem tagolja szét a társadalmat a széthúzás, nemzetek nem törnek egymás ellen furor teotonikussal. Ám a meddig ez a nemzetiségi furor nagyobb lesz a hit erejénél, addig a vallás csak álarc marad, mely arra jó, hogy a lélek önös érzelmeit elpalástolja. Mig nagy keresztény osztrák szomszédaink az ellenünk való feneketlen gyűlöletben egymást túllicitálni akarják, minő léiekkel ünneplik, képmutatás nélkül : a békét, testvériséget hirdető Megváltót ? A haldokló Gőthével mi is : »Mehr licht* több világosságot kérünk ! A hitnek intenzivebb világosságát, mely nélkül zür-zavar homálya borong s terjeszt sötétséget — még akkor is, ha villanyfény mellett ünnepeljük is a karácsonyt. Jöjj tehát Nagykarácsony, a hitnek szent Karácsonya ! »Lumen Christi«, Krisztus világossága, hogy lássanak meg téged a ma született gyenge kisdedben igaz Istent ! Jöjj el békesség Fejedelme, lelkünk Emmanueie ! Vezess bennünket tanításod fényével ! Uralkodj fölöttünk tanaid szellemével ! A te országod — igaz — nem e világ >ól való. De a Te tanításod szelleme : egy darab menyországot varázsol e földre, hol téged imádva s egymást boldogitva élnek az embereK békés testvériségben. Jövel világot megváltó szent Karácsony ! A hazai ipar pártolása. A karácsonyi vásár. Sajnos, de való, bog}' nein tudunk eleget, beszélni erről a témáról, meiy aktualitását ugy látszik sohasem fogja elvesziteni. Ahány sajtóorgánum vau szóles ez országban mindegyik állandóan felszineu tartja a kérdést, s az eredmény : — nagy semmi. Í Ami másból, más országban természetszerű, arra nálunk nevelni, szoktatni kell a közönséget. Ami mai társadalmunk | felette közönyösen viseltetik a hazai cikI kek, áruk iránt ; mellékes, hogy honnan származik a portéka, kit gazdagit vele, a fő, hogy tetszetős, olcsó legyen, a minőség már csak másodrangú kérdés. Igy aztán egy cseppet sem csodálkozhatunk azon. bogy Ausztria évről-évre nagyobb quantumbau importálja hozzánk siláuyabbnál-silányabb készítményeit. Itt jó árou el kel, ha még annyi volna is, mert a naiv magyar közönség megvásárol mindent, mit, elébe raknak. Igy vándorol a drága magyar pénz külföldre ; igy vonódik el tőlünk sok sok millió, amire ugyaucsak nagy szükségünk volna ; igy gazdagitjuk ellenségeinket s igy szegényedünk mi. Jlyen körülmények közt nem csoda, ha nem tudunk talpra állni, nem tudjuk fejlődni, boldogulni. Hogy is tudnánk, mikor szó nélkül megfizetünk mindenért minden árt ós egykedvűen nézzük a milliók külföldre vándorlását. A pénz milliókat az emberek milliói követ,t,ók a kivándorltsban. S mig ez utóbbi vándorlás meggát.lására ós beszüntetésére annyi mindent megpróbáltunk — sikertelenül, egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy a pénz milliók kivándorlásának me»gátlása tán megakasztaná az emberek vándorlását is. Karácsorr? estén. Lassanként elveszett a bátyadt napsugaraknak fényes csillogása a csikorgósra fagyott havon ós ólomszürke, nehéz felhők takarták be a még itt-ott előkandikáló kék eget, mikor a G-yertyánossy Pista unottan félretolta maga előliéiig kiolvasott újságját s fázósan, szinte dideregve kitekintett az ablakon. Valami eddig "sohasem érzett lehangoltság vett erőt egész valóján, mintha csak elviselhetetlen lidércnyomás nehezednék a lelkére, mintha valami nehéz ólomsúly húzná a fejét lefelé. Nem tudott magának számot adni, hogy miért hagyta el őt most egyszerre eddig állandó jókedve s miért oly visszatetsző minden, amit eddig megszokott, ami eddig örömet, szórakozást nyújtott neki. Mintegy öntudatlanul nyúlt kialudt, hosszúszárú pipája utáu, melynek fantasztikus füstkarikái máskor annyi bolondos gondolatot idéztek fel ábrándos agyában s mig műórtöleg tömögette abba a pompás illatú szüzdohányt, szemei újra csak az ablakra irányultak. Lassau kezdett szitálni odakünn a hó s egyik ragyogó kristály a másik után hullott az ablak üvegérb, hol meg-megcsillant hatszögletes csillagalakjuk s aztán mindig jobban összezsugorodva egy-egy hirtelen lefutó vizcsöpp alakjában folytatták tovább utjukat Gyertyáuossy Pista pedig nézte, bámulta egyiket a másik utáu, amint el-eltüntek az ablak üvegén. Majd kitekintett újra a szabadba, hol már nagy tömegben hullott szakadatlanul a hó, mely teljesen eltakart előle mindent az utcán. Es amint nézett, bámult be a hulló fehérségbe, szemei előtt egy kép jelent meg, amely édes varázzsal töltötte el a lelkét. Odaképzelte magát vissza a falusi kis otthonba, hol a fenyő beszegte utakon szüntelenül felhangzott valamikor pajzán nevetésük, amint a hulló fehérségből labdát csinálva egymást dobálták. Mélyen felsóhajtott és lassan eresztette 'te kezéből a hosszúszárú pipát, melynek utolsó füstkarikái imbolyogva gomolyogtak a feje kőiül s újra kezébe vette a már eldobott újságot. Igen, mert kellett valamit keresnie, ami kiverje fejéből azokat a kínzó gondolatokat, melyek oly hirtelen erőt vettek rajta. Nem, nem szabad erőtlennek, gyengének látszania még maga előtt sem. Hiszen önmaga szabta magára az, a kemény ítéletet, mely most ólomsullyal nehezedik a lelkére, önmaga volt az; ki száműzte magát onnan a csendes falusi otthonból, hol most talán forró szerelemmel tapadna rá az a két szem, melynek bűvös csillogása lángra lobbantotta a szivét ; talán most az ő nyaka körül fonódnék az a két puha fehér kar, mely annyiszor lázongásba hozta lüktető vérét. És mégis, ha itt volna most az az édes angyal és ezerféle mókáival, csacsogásával elűzné az ő homlokáról a felhőket, ha melegséget, napsugarat, világosságot, fényt varázsolna ebbe a rideg, elhagyott lakásba, milyen megelégedett, milyen boldog lehetne ő. Igen, akkor egymás szeméből olvasnák a boldogságot, egymás kezét fogva szemlélnék a sűrűn hulló havat, egymás beszédét hallgatva lennének boldogok s ma együtt ékesítenék a karácsonyfát, ugy mint régen . . . ot thon . . . valamikor . .. nagyon régen sz&márköfeögas, skro&hms, influenza eUea szánttalaa és orvos áfttl aapoota ajánlva. értéktetea uttaustofeat is i m am iéi t. . : • 1. 5 'H >' ••íii • - í • •:<'. k •Ím St«e&» A C*. Basel (M&