Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. december 22. 51. szám. 1*<> 1 ll í i hetilap. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciuiére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 1Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f, Nyilttér petitsora alku. szerint. Nagykarácsony. (*) A tél ködös, zúzmarás, rideg hangulatába ragyogó fénysugár gyulád, melegség, fény, szeretet árad szét, ünnepi hangulat veszi uralmába a lelkeket a szent nagy karácsony jövetelével. Ünneppel hódolnak mindenek a karácsony nagy eseményének. Az emberré lett Isten születésének. Egyik merő szokásból, másik emberi tekintetből — tartalom és hit nélkül. De vannak igaz ünneplői is a karácsonynak, kiknek szivét a hit fénye árasztja el, ragyogással tölti meg s meleg szeretettel, kik noha gyenge kisdedet látnak a karácsonyi nagy Szülöttben, mégis a hatalmas Istent ismerik föl sas tekintettel. Az ő ünnepük örömteljes, az ő ünnepük boldog, mert vágyaik, reményeik, hitük megtestesülését az Igének emberré lételét imádják a jászolbölcsöben. Kiolthatatlanul él az ember lelkében a vágy Isten ismerete után. Vágyódik, sir Teremtőjéhez. Áldozati tüzet gyújt oltárain, hogy lá^sa az isteni irgalmat. Mig négyezer esztendő viszontagságai között keresi az ösvényt, mely Istenhez vezesse, hányszor botlik el s tántorodik le égbe vezető útjáról a bálványok labirintusába, a pogányság berkeibe s végre is Ciceróval magára az Istenekre bizza a nagy kérdés megoldását. Az Ur Isten pedig azalatt Ádámnak álmokban, a prófétáknak látomásokban, a jólelkeknek sugallatokban beszélt, megmutatta magát. Félhomály borongott mégis a lelkeken. A tudomány is neki esett, rángatni próbálta az Istenség ismeretének leplét. Kutatás tárgyává tette az egész nagy természetet, hogy annak titkaiból kifürkéssze az Istenség megismerését. Mit látnak ? Csak dirib-darabot, homályos leplet, vízcseppeket a mérhetetlen tengerből ; néhány tervet, egy pár nagy gondolatot s Ik árosként perzselt szárnyakkal esnek vissza a kutató elme mélységeibe, a kétségek őrjitő szakadékaiba anélkül, hogy a Végtelennek arcába tekinthettek volna. . . De a nagy karácsony éjjelen kigyúladt a »lumen Christi* a Krisztus világossága. És ez a világosság szerte űzte ismereteink éjfélét, nappali fényességgel ragyogja be Isten látásával az elméket,] hogy hajoljanak, hogy hódoljanak meg s ismerjék fel Istent magát a kisdedben. Es kigyúladt a visio Dei —- az Isten látása. — Ha nem akadt még bölcs, ki az Istent megközelítette, tudós, ki igazságába elmerült volna: most megjelent az Isten, ember képében. Mózes a zsidónép szabaditója, nem akarta látni annak fényességét, nehogy megvakuljon, Izaiás pedig csak kfidben lá,tta — az egyszerű pásztoremberek közvetlen közelről szemlélték és imádták az emberré lett isteni kisdedben. Ő tehát a hivő lelkek karácsonya. A többi: csillag, angyalarc, angyalszárny, a Szüzanya.,az angyali glória,a mennyei fényesség — csak keret: de ami ünnepünk, ami karácsonyunk tartalma, központja : a lumen Christi — a Krisztus világossága. Minden csak kisugárzása annak a »splender gloriae*-nek, rnety e szent éjszakán Bethlehem rozoga istállójában kigyúladt köztünk. Krisztus született, mi örvendez zünk — Isten maga jöt közénk. A BALATONVIDÉK lA H KA JA. (3 nag^ ünnepre. Lejár az év, lejár az élet, De szent karácsony uj marad, A vén sziv, rideg szív is föléled A karácsonyi fa alatt. Ragyogjatok ti apró lángok Ragyogjátok be a világot, Mely Krisztustól eltávozott Es tán már el is kárhozott. Hiába bűn, baj hitetlenség, Karácsonynak szent éjjelén Eleire támad, u/ra éled Minden jóság, minden erény. Künn az idolsó külvárosban, Hol bűn tenyészik a nyomorban, Nagy Még ott is van megtisztulás, A szent estén megújhodás. S kik azt hisszük: tudunk már mindent, Kik azt hisszük, hogy nem hiszünk, A karácsonyfát, hogyha látjuk, f ölenged viharvert szivünk. Es ugy érezzük, hogy van Isten, S mennyország van, Nirvana nincsen, Hoqy életünknek célja van És nincs ember vigasztalan. Mert ha már mindent elvesztettünk Az élet játékasztalán, Vagyont, szerelmet, életkedvet Ott hagytunk a szennyes csatán, S azt hisszük, nincs többé mit várni, Csak undok sírgödörbe szállni; Az undok sírgödör felett Uj csillag gyul: Krisztus szeret. Akit a világ kitaszított, Vagy üldözi, vagy neveti, Az utolsót, a legutolsót, Azt Jézus Krisztus szereti. Aki születeti mindnyájunkért És aki meghalt mindnyájunkért, Utolsó legfőbb vigaszunk, Mienk ö s az övé vagyunk. És lelkünkből hozsánna harsog Az ur Jézus Krisztus felé, Aki az üdvösségnek útját Sóvár szemünknek felfedé. Ragyogjatok ti apró lángok, Ragyogjátok be a világot, Meh/ addig el nem kárhozik, Mig Krisztustól nem távozik. Sz. E. karácsonyi vásár! ^ f f f ^ ^ ^ ^ -rriinjmiu.n-»-wi.wjw»»muti nuuixn m imxtfirgxWTi nrirmno i Mélyen leszállított árak mellett eladásra kerülnek az Össze8 legdivatosabb selyem, szöpet, csipke és flanel félous keh mék- topábba szórme-áruk, nyakkendői*, női gallérok, alsó szok' nyák, kötények, zsebkendők, férfi ingek' és még SZáZ meg Száz itt fel nem sorolható cikkek. Kiváló tisztelettel Rosenberg Béla uri- és női divatáruháza.