Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

1907. december 28. BALATONVIDÉK 7. tásr

:l igen érdekes és megszivlelni való dolgokat mondott el. Az előkészítő munkásság elsorolása után annak fejtegetésére tért át, vájjon megfelel-e a liely és hogy mily méretű lenét a kiálli^ás ? A helyre vonatkozólag azt jegyezte meg, hogy Keszthely városa fekvésének fogva abban a szerencsés helyzetben van, miszerint olyan általános kiállítást mutathat be, amilyet sehol máshol az országban nem lehetne bemutatni. A park, a balatoni korzó s egy jókora vízterület nemcsak elég nagy, de kiválóan alkalmas 'is a kiállítás befogadására. Olyan dolgot lehet itt produkálni, ami uj, ami érdekes, ami vonz. A Balatonon be lehet mutatni az ösizes vizi jármüveket, kezdve a legegyszerűbbtől a legújabb találmányokig. E csoportot nemzetközivó téve óriási részvételt lehet biztosítani. Ugyancsak a Balatonon bemutatható a vizisport minden neme. Nagy előny e csoportnál, hogy a helyet máimaga a természet nyújtja, tollát, pénzbe nem kerül. Egy másik érdekes látványossága lehetne a kiállításnak egy aquarium, mely a Balaton faunáját, biologiáját mutathatná be. Felállítása kevés költséggel lenne eszközölhető, mert az üveg bazeuokat az országos halászati felügyelőségtől olcsón lehetne kölcsönvenni. Érdekes és vonzó lenne egy női divatcsoport felállítása is, melyben nemcsak a saison divatja, de a legközelebbi öszi és téli divat is bemutatható lenne stb. stb. Általában azt az elvet keli szem előtt tartani, hogy semmi sablonszeiü ne legyen. A kiállítás jellege legyen ugyan ipari es mezőgazdasági, de e tág keretben mindent meg kell valósítani, ami eredetiségével Látni és vonzani tud. Végül a kiállítás anyagi ügyeivel foglalkozott. Legjobbn k tartaná részvényalapra fektetni és pedig 25 koronás részvényekbe, oly kikötéssel, hogy sufficit esetén minden befizetett részvény' után 4°/

0 kamat lesz kifizetve. Igy volt az Pécsett is, hol, mint tudnivaló, elég tekintélyes summa sufficittel zárult a kiállítás. Sok egyéb hasznos utmutatást adott még a bizot.t,ságnak, mely fokozódó érdeklődéssel hallgatta a sok tapasztalatra valló előadást s érte hálás köszönetét fejezte ki. Jól esett látnunk, hogy a szakember ajkáról elhangzott szavak meggyőző igazságának sikerült néhány jelenvolt Tamást megnyerni az eszme hivének. A szép eszméért küzdők csoportja tehát folyton szaporodik s- nincs kizárva, hogy lelkes agitációjukkal sikerülend meghódítani a közönyös ihivatalosokat» is ós ez egyszer — ha átjut a teve a tű fokán, ha nem — de a jó eszme megvalósul. Ugy legyen ! Apróságok. A napokban, szerdán, nálunk időzött a londoni magyar kiállítás egyik főrendezője s városunkat a londoni magyar kiállításban való részvételre akarta megnyerni. Es ez a dolog ránk nézve minden tekintetben nagyon fontos. Mig ugyanis az 1909. évben rendezendő kiállítással csak Magyarország előtt tudnók bemutatni természeti kincseinket a Hévizet, az ölökké szép Balaton csodás panorámáját, városunk s a Balaton környékének fejlődését, addtg a londoni magyar kiállításon az egész világ szeme elé állíthatjuk eddig nem sokba vett nemzeti kincsünket s megkedveltethetjük a magyar tengert az egész világ szépért lelkesülő közönségével. Igaz ugyan, hogy ez költséges dolog. De szabad-e kímélni ott a költségeket, hol egy város, egy egész vidék rohamos fejlődése, az idegen forgalom emelése által gazdagodása forog szóban. Szabad-e szűkmarkúan visszahúzódni Ott, hol valósággal honfiúi kötelesség, hogy feltárjuk kincseinket a nagy világ előtt, hogy megkedveltesMik vidékünket a külfölddel s egyszersmind liazaódesgessük azokat, kik itthon szerzett, vagy hazulról elvitt vagyonukat messze idegenben szórják el, mig itthon kenyér, hajlék, ruha nélkül szűkölködik a muukásnép. Nem. A londoni magyar kiállításról nem szabad Keszthelynek s vidékének hiányozni ! Meg kell mozgatni minden tényezőt, ami ezen ránk nézve igazán szent ügyet osak szolgálhatja. Áldozzon erre a célra a város, ne kimóljék vagyonukat egyesek s mivel ezen eszme nemcsak a mi partiális vidékünk érdekeit szolgálja, hanem az egész Magyarországnak nemzetileg való kidomborítását is eszközli, ne vonja meg támogatását az államhatalom sem. Tüntessük fel vidékünket írásban, képben ugy a Loudonba összesereglő nagy világ előtt, Vp.rázsoijuk a Balatont, ugy az idegenek, elé, mint az minket elragad, ha csillog a napfény a zsongó habokon, vagy mikor vad haraggal tornyosulnak a tajtékzó hullámok a villámhasogatta s méhében vihart., pusztulást hordozó felhő felé. Es mivel ezen szent cél érdekében kötelessége kicsinynek, nagynak kezet fogni, nyerje meg a város eddigi jótevőjót a Festetics családot is az ügy támogatására, mely az angol udvarral ós aristokratiával való jó viszonya révén csak dicsőséget szerezhet a magyar kiállításnak azzal, hogy az angol udvar és az angol előkelők érdeklődését, felkelti Keszthely, a Balaton s ez által népünk és Magyarország iránt. Rajta tehát, ! Mozgassunk meg minden követ, mely ezen célt szolgálja, ne kíméljünk fáradságot, költséget, mert ;ezzel csak magunknak hozunk hasznot. És ha sikerül messze kinn az idegenben megkedveltetni azt, ami magyar, bizony, bizony nagyot lendíthetünk magyar államiságunk kidomborit.ásán. Ezen szép eszme megvalósításának szükségességét, hangoztatta nálunk Stappel Béla a londoni magyar kiállítás egyik főrendezője s ha vau bennünk életerő és akarat, hát, meg kell valósitanunk ezen célt, mely városunknak minden tekintetben csak dicsőségére válhat. Már régóta elhatározta a város képviselőtestülete, hogy a mostani vasúti állomás közelében vendéglőt épit ós ezen vendéglő részére mar a szükséges telket is megsz-rezte. Ez az elhatározás nagyon helyénvalónak bizonyul. Nem azért ugyan, mintha városunkban nem volna elég a vendéglő, kurta kocsma s mindenféle butik, hol az alkohol '"abjai pénzükért elég mérget nem kapuénak, nem is azért, mintha nem volnának utcáink elég hangosak az elázott emberek lármájától, hanem azért, mertezen vasúti vendéglőre okvetlen szűkség van. Vonat közlekedésünk a legtöbb esetben olyan, hogy továbbmeuő utasainknak nincs idejük arra, hogy étkezésüket a városbau végezhetnék el, mig a vasúti vendéglő a vonatközlekedóshez alkalmazkodva mindig elláthatná az utasokat a kívánt dolgokkal s megmentené őket attól, hogy aki vagy elkésni, vagy éhesen maradni nem akar, a sűrűségben; lovainkban bízhattunk, mert azok a járatlan utakhoz voltak hozzászokva. Órákat barangoltunk Elmúlt a dél, a délután is s mi még mindig az őserdő kellős közepén tartottunk, igaz, völgynek mentünk már körülbelül egy órája s igy helyesen következtettem, hogy az irányt sikerült betartanunk s néhány óra múlva' kiérünk valami tisztásra. Abban azonban nem reménykedtem, hogy ma még elérjük Golesát, csakhogy óvatosságból nem szóltam, mert a guta aligha meg nem üti útitársamat. Pokrócaink velünk voltak, elemózsiáuk s fa a közelben szintén volt elég, ennek következtében a campagneirozástól nem húzódtam ; ami pedig a farkasokat, meg a medvéket illeti, a pásztortűz majd távol tartja azokat. Egyre sötétebb lett s Mohammed gyanakvóan nézett hol reám, hol az órájára. — Seszt sat' mondá ; (hat óra). — Tako je ! hagytam reá. Mit izgassam tovább, azonban a nyugalmam teljesen kihozta a fátumban hivő s Jrülönben roppant phlegmatikus mozlimet. — Kérlek, folytatta, innen mi ma ki nem érünk s hiába való minden lépés tovább. Legjobb lesz itt tüzet rakni s valahogy az éjjelt eltölteni. De veled sem megyek többé; megmondhattad volna, hogy ma itt hálunk a szabad ég alatt. Borzadok a gondolattól is. — Jó, jó, feleltem neki, de nincs semmi okod duzzogni. Allah akarata ez, a kizraet (sors) ilyen, ahogy ti a fátumot nevezitek. — Ugyan hagyd a fátumot, mondá, mit ér az Allah akarata s a kizniet, ha éjjel a medvék a te kalandos természeted miatt felfalnak. Köszönöm az ilyen kizmetet. Azzal megállította lovát s leszállt róla. Én is megállítottam hátasomat s leszállván, lenyergeltem s a lovat egy fa mellé kötöttem. Mohammed azalatt rőzsét gyűjtött s tüzetrakott; énpedigkiteritettemapokrócokat s előszedtem a nyeregtarisznyákból a sonká', szalonnát, konyakot, bort s kétszersültet. A vacsora kényelmesen elfogyasztódott, a tűz melegített bennünket. A lovaknak is akadt legeinivalója, csak viz nem volt a közelben, ami szegény páráknak eshetett rosszul, de hát azon immár segiteni nem lehetett. A hosszú úttól kifáradva természetesen hamar elálmosodtunk, de az lehetetlen erdőben s éjjel, hogy mindketten egyszerre aludjunk, ezért az őrséget felosztottuk két részre. Mohammed őrködik éjfélig, én pedig éjféltől reggel négy óráig, akkor aztán újból neki indulunk az

1 ismeretlen útnak. Úgy is törtónt; éjfél után átvettem a vártát s reggel négykor útnak indultunk A nap már fenn járt az égen, midőn az erdő is kezdett ritkulni, de azért még mindig elzárta előttünk a láthatárt. Tehát néhány órára még szükségünk volt, de számitásom szerint nem lehetett a város 4—5 kilométernél távolabb. Alig-alig szóltunk egymáshoz egy szót is, midőn Mohammed megállítja lovát s megszólal : — Kórlek nézd e nyomokat itt. Mi ez? Néztem, néztem ; hatalmas darab föld volt kitúrva s előttem ismeretlen lábnyommal telo. Leszállottam s megvizsgáltam. Kétségtelenül valami nagyobb vad helye lehetett. Itt hentergett s aztán odébb állott Medvére gondoltam, de a nyomok az erdőbe vezetvén, a kemény talajban anynyira elmosódtak, hogy egész biztosan nem tudtam, helyes-e következtetésem. Barátom is leszállott a lováról. Megmondtam neki, hogy én utáuna megyek a nyomoknak só addig ügyeljen a lovakra, holmira s a saját Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! keszÍhelyen Neumark Adolf üzletét a városháza átellenében, | ki férfi-kalapot, fuhérnemüíi, férfi, qői és ggBrmekharisqgát, qői kézimnnkát, rövidárut ^fcb. jö minőségbeli raktáron tart. &