Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

lO. BALATONVIDÉK 1907. december 22. lölt útról lemaradni nem akar valaki. Bármennyire fájjon is a feje bárkinek a politikai néppártiságtól, nem kerülheti ki a társadalmi néppártiaágot, lia csak elveivel,-nézeteivel maga nem akar maradni, mint a görög' az üres boH ban. Ez a helyzet ma. Még inkább változik az, általános képviselői választójog behozatalakor. Mikor milliókkal emelkedik a választók száma. Ha Bokányi és vörös elvtársainak nem akarjuk az aranyos kupolás szép országházat átengedni — már most meg kell kezdeni, a legigazibb, a legnemesebb és legideálisabb néppártiságot, az igazi szociális munkásságot — az egész vonalon. A kiállítás ügye. Könnyebb a t,evének a tű fokán átjutnia, mint nálunk egy életrevaló eszmének megvalósulnia. A krisztusi mondás igy változtatva, egészen ráillik a mi viszonyainkra. Valóban, mi sem nehezebb, mint nálunk egy eszmének, még pedig jó eszmének kiveket toborozni. Hu nincs ellenséged, t. polgártársam, nincs irigyed, szóval tisztel, becsül a közönség, állj elő egy jó eszmével, s megszerzed amid még nem volt, s elveszted amit. bírtál. Nem hiszem, hogy lenue még egy hely ebben az Országban, hol a fontos közérdeket személyi hiúságok miatt annyira ós annyiszor mellőznék s hol valamely eszme jóságát, életrevalóságát, az azt felvető személy egyénisége szerint bírálnák el, mint azt nálunk, sajnos, igen gyakran megcselekszik. Ha pl. Csizmadia János becsületes iparos mester, kit polgártársai bizalma juttatott a Tek. képvt. tagok közé, a zöld asztal mellett indítványoz, avagy ellene merészel szólni valamely előtte elhangzott ékes nyelvű szónoklatnak, a jogász elme egyszeire lesújt, rá s az ékesszólás fegyverével megsemmisíti. Nagy hiba, hogy minden csak az jó ós tökéletes nálunk, amit jogász elme szül. Egyszerűbb agy ne is erőlködjék valami helyes eszme kisütésóu, trgy is hiába. Neki legyen elég, ha hallgatni és helyeselni tud. Városunk fejlődésének, előrehaladásának ez a felfogás ós állapot volt a kerékkötője. Sokszor tapasztaltuk már s fel is szólaltunk ellene, dehát eredmény nélkül, Most, hogy egy életrevaló eszme megvalósítása foglalkoztat néháuy lelkes embert, újra aktuálisnak tartottuk a feutieket megjegyezni s bár a mult kevés retnénynyel kecsegtet az okulásra, mégsem lnszszük, hogy egészen nyomtalanul elenyészne felszólalásunk. A kiállítás ügye közel két hóuapja foglalkoztatja élénken közönségünket. Utonútfélen arról beszél mindenki, csak a hivatalos fórum fázik még a gondolatától is. Ahelyett, hogy a - lelkes mozgalom élére állva, teljes igyekezettel rajta volna a kiállítás megvalósításán, állig begombolkozva, kicsiuylő, szánakozó mosollyal ajkán távolról nézi a lelkes csoport úttörő mukásságát. Ez a kis csapat pedig ugyancsak munkálkodik. A kezdet nehézségeit legyűrve, ma már ott tart, hogy a végrehajtó bizottságot fogja legközelebb megalkotui s ezzel a nyilvános s eiiiatározó cselekvés terére lép. A felülről kapott biztatóigéret, ós annak alaposabb belátása, hogy városunk mintegy predestinálva van kiállítás rendezésére, adták meg az indító okot az elhatározó lépés megtételére. Hogy pedig mindenki előtt világos legyen a dolog s lehetőleg minden kételyt és aggályt eloszlassunk, a következőkben adjuk magyarázatát az előkészítő bizottság eme lépésének. A bizottság a soproni kereskedelmi és iparkamara utján érintkezésbe lépett a kereskedelmi minisztériummal s pubatolódzott »z iránt, vájjon mily támogatásra számíthat na a kormány részéről a keszthelyi kiállítás ? A válasz a lehető legkedvezőbb volt. A kormány a legmesszebbmenő anyagi és erkölosi támogatást iielyezte kilátásba s mielőbbi cselekvésre hívta föl a bizottságot. Erre a bizottság jegyzője személyesen tárgyalt a kereskedelmi minisztérium kiállítási ügyosztályáuak vezetőjével s a tőle kapott directivákat, a mult szerdán tartott bizottsági gyűlésen terjesztette elő. E gyűlésen megjelent, a londoni magyar kiállítás egyik rendezője. Stappel Béla kiállítási felügyelő is, ki Regensperger Ferenc elnök felkérésére a rendezendő kiálliMikor a nemzetnek ebben a hazai röghfiz, hagyományaihoz, vallásához szinte szivósan ragaszkodó osztályában sikerült megingatni: a haza iránt való szeretetet, a hagyományok iránt való ragaszkodást, vallás iránti kegyeletes tiszteletet, a tekintély elve előtti józan meghajlást. Mikor a népvezetésre hivatott középosztály látni és tapasztalni kénytelen, mint siklik ki kezei közül a nép vezetésének fonala s az előtte hajdan tisztelettel kalapot emelő föld-népe ma bizonyos idegenkedéssel tekint rá, csak elérkezettnek láthatj az időt a nép ügyével való behatóbb foglalkozásra. Hogy nem a levegőből beszélünk, példával is szolgálhatunk..íme, a legközelebbi törvényhatósági bizottsági tagválasztáekor történt. Az egyik közeli kerületben három kaputos ur képviselte a. kerületet a nemes vármegyénél. Ez idén járt le mindhármuk mandátuma. Újra pályáztak a babérért. A választó földmi ves polgárság azonban «maguk között> kimondotta, hogy «most urat nem választ. •» Ugy is történt. A három ur kibukott s három földmívest választottak meg nagy szótöbbséggel! Az idők jele. Igazolása annak, hogy többé már nem elég parancsolni, hanem a néppel foglalkozni kell. A svédek koronás néppártija jelszavául választotta az igazságot s a néppel munkálva óhajtja előmozdítani hazája üdvét. Aki olvasta, értse meg s kövesse a megszivlelésre méltó királyi szavakat. Szociális munkára tehát : a néppel a hazáért ! Milyen fordulata a dolgoknak ! Megértük, hogy ma már akarva, nem akarva néppártinak kell lenni, ha csak az V. Gusztáv által megjepetár banda (természetesen tagjai a macedón komitónek) tanyázik a város környékén s veszélyeztetik az élet- és vagyonbiztonságot, tehát az ottani mufti kéreti Csumics béget, szíveskedjék medvevadászatát máskorra halasztani. En a hir hallatára nagyon elkedvetlenedtem, ellenben Mohamined pajtást oly öröm fogta el, hogy hithű muzulmán" létére majd táncra perdült. Még volt néhány napi szabadságom s azt fel akartam használni Novipazár bebarangolására, azonban igy e szép tervem is füstbe ment, amit elsziveltem volna, ha tegnap én lövöm le a mackót. De sem medve, sem kirándulás, az már sok egy globetrotter szivének. Abban azonban házigazdánknak teljesen osztottam nézetét, hogy nem tanácsos akár szerb, akár skipetár vagy arnauta banditák közé keveredni, mert ott az emberi életnek nincs becse s a golyók ugy röpködnek a levegőben, nnnt nálunk a lepkék. Tanácstalan voltam s nem tudtam, mit tegyek, mert semmi kedvem nem volt ahoz, hogy időmet Pribojban elfecséreljem. Kérdést intéztem Mohamedhez, hajlandó-e egy kevésbbó veszélyes lovasturára elkísérni, avagy visszautazik Tuzlára. Először tudni akarta merre; megmondtam neki : Pribojból Banja török kénfürdőbe, onnét a Pobjenik hegység erdőségein át Golesába, ahonnan elérve Pljesnél a Plevlje—Sarajevo közötti stratégiai utat, azon ellovagolunk Fócsába, ahol Beszárovits Dusán Knez, járási elöljárónak löszünk a vendégei s aztán ott lovainkat eladjuk és Gorazda—Sarajevon át visszautazunk a keleti bosnyák vasúttal állomáshelyeinkre. A kolléga nem ellenezte a tervet s midőn Csumics bég megnyugtatta, hogy medvéktől sem kell tartania, összeszedtük cókniókjainkat s fürge mokányainkon útnak indultunk ; a priboji hoteltulajdonos szívessége folytán kocsisa,mint vozető, elkísért Banja fürdőig. Az ut, ha ugyan azt a nyomorult ösvényt a Lim partján annak lehet nevezni, nagyon egyhangú volt, elleuben a felségesen szép idő, valamint a csodálatraméltó tájkép kárpótolt érte. Mellőzöm a vidék leírását, mert emberi kéz nem méltó arra, hogy a Gondviselés remek alkotásait papírra vesse, hisz nem eredetit adna, csak halovány másolatát annak, amit szemeivel lát a halandó s lelkében érez. Aki nem látott őserdőt,-annak úgysem tudnám kézzelfoghatóan leírni, aki pedig látott, az amúgy is tudja annak a hatását. Két óra alatt elértük az egész Balkánnak leghíresebb kénfürdőjét. Persze, nyájas olvasóim, nem ám valami Karlsbadot vagy Pöstyént, de Lellót vagy Hévizet sem szabad ám képzelni Banja alatt, hanem két primitív kénforrást s körülötte két sor (B vagy 6) fürdőkabint fából ; ezek mögött áll egy vendéglő, mely inkább istálló, mint vendéglő s egy-két török ház. Bolt is van, ahol még képes levelezőlapot is kapni s aztán a hegytetőn a szerb barátoknak igen csinos fekvésű, de annál régibb kolostora s temploma. Sokat nem időztünk itt, mert estére el kellett érni Golesát, hacsak nem akartunk őserdőben éjjelezni, ami ellen nekem ugyan semmi kifogásom nem lett volna, de Mohammed barátomat biztosan kirázta volna a hideg. A vezetőnket liazabocsátottuk, mi közben megfürödtünk s a lovakat megitattuk, aztán pedig nekivágtunk a Popjeniknek, amely nemsokára eltakarta előlünk Bánját. Útról, ösvényről, vagy csapásról, szó sem volt, delejtü s az ösztönünk vitt előre Sirolin t»* Otü Tüdőbetegségek, teretek, szamár" köhögés, skrofblozis, influenza ellen számtalan taaár ét onroa által naponta ajánlva. JMbogy értéktelen utánzatokat t* kérjem fc^ „Bwhe" TfxUH euommroitt«. (•Cbui-U R*ck* * C«. Basel (Srájt), 9* Roehe <é %