Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

lO. BALATONVIDÉK 1907. december 22. lölt útról lemaradni nem akar va­laki. Bármennyire fájjon is a feje bárkinek a politikai néppártiságtól, nem kerülheti ki a társadalmi nép­pártiaágot, lia csak elveivel,-nézetei­vel maga nem akar maradni, mint a görög' az üres boH ban. Ez a helyzet ma. Még inkább változik az, általános képviselői vá­lasztójog behozatalakor. Mikor mil­liókkal emelkedik a választók száma. Ha Bokányi és vörös elvtársainak nem akarjuk az aranyos kupolás szép országházat átengedni — már most meg kell kezdeni, a legigazibb, a legnemesebb és legideálisabb nép­pártiságot, az igazi szociális mun­kásságot — az egész vonalon. A kiállítás ügye. Könnyebb a t,evének a tű fokán át­jutnia, mint nálunk egy életrevaló eszmé­nek megvalósulnia. A krisztusi mondás igy változtatva, egészen ráillik a mi viszo­nyainkra. Valóban, mi sem nehezebb, mint nálunk egy eszmének, még pedig jó esz­mének kiveket toborozni. Hu nincs ellen­séged, t. polgártársam, nincs irigyed, szóval tisztel, becsül a közönség, állj elő egy jó eszmével, s megszerzed amid még nem volt, s elveszted amit. bírtál. Nem hiszem, hogy lenue még egy hely ebben az Országban, hol a fontos köz­érdeket személyi hiúságok miatt annyira ós annyiszor mellőznék s hol valamely eszme jóságát, életrevalóságát, az azt felvető sze­mély egyénisége szerint bírálnák el, mint azt nálunk, sajnos, igen gyakran megcse­lekszik. Ha pl. Csizmadia János becsületes iparos mester, kit polgártársai bizalma jut­tatott a Tek. képvt. tagok közé, a zöld asztal mellett indítványoz, avagy ellene me­részel szólni valamely előtte elhangzott ékes nyelvű szónoklatnak, a jogász elme egyszeire lesújt, rá s az ékesszólás fegyveré­vel megsemmisíti. Nagy hiba, hogy min­den csak az jó ós tökéletes nálunk, amit jogász elme szül. Egyszerűbb agy ne is erőlködjék valami helyes eszme kisütésóu, trgy is hiába. Neki legyen elég, ha hall­gatni és helyeselni tud. Városunk fejlődésének, előrehaladásá­nak ez a felfogás ós állapot volt a kerék­kötője. Sokszor tapasztaltuk már s fel is szó­laltunk ellene, dehát eredmény nélkül, Most, hogy egy életrevaló eszme meg­valósítása foglalkoztat néháuy lelkes em­bert, újra aktuálisnak tartottuk a feutieket megjegyezni s bár a mult kevés retnény­nyel kecsegtet az okulásra, mégsem lnsz­szük, hogy egészen nyomtalanul elenyészne felszólalásunk. A kiállítás ügye közel két hóuapja foglalkoztatja élénken közönségünket. Uton­útfélen arról beszél mindenki, csak a hiva­talos fórum fázik még a gondolatától is. Ahelyett, hogy a - lelkes mozgalom élére állva, teljes igyekezettel rajta volna a ki­állítás megvalósításán, állig begombolkozva, kicsiuylő, szánakozó mosollyal ajkán távol­ról nézi a lelkes csoport úttörő mukás­ságát. Ez a kis csapat pedig ugyancsak mun­kálkodik. A kezdet nehézségeit legyűrve, ma már ott tart, hogy a végrehajtó bizottságot fogja legközelebb megalkotui s ezzel a nyil­vános s eiiiatározó cselekvés terére lép. A felülről kapott biztatóigéret, ós an­nak alaposabb belátása, hogy városunk mintegy predestinálva van kiállítás rende­zésére, adták meg az indító okot az elha­tározó lépés megtételére. Hogy pedig min­denki előtt világos legyen a dolog s lehe­tőleg minden kételyt és aggályt eloszlas­sunk, a következőkben adjuk magyarázatát az előkészítő bizottság eme lépésének. A bizottság a soproni kereskedelmi és iparkamara utján érintkezésbe lépett a keres­kedelmi minisztériummal s pubatolódzott »z iránt, vájjon mily támogatásra számít­hat na a kormány részéről a keszthelyi ki­állítás ? A válasz a lehető legkedvezőbb volt. A kormány a legmesszebbmenő anyagi és erkölosi támogatást iielyezte kilátásba s mielőbbi cselekvésre hívta föl a bizottsá­got. Erre a bizottság jegyzője személyesen tárgyalt a kereskedelmi minisztérium kiál­lítási ügyosztályáuak vezetőjével s a tőle kapott directivákat, a mult szerdán tar­tott bizottsági gyűlésen terjesztette elő. E gyűlésen megjelent, a londoni ma­gyar kiállítás egyik rendezője. Stappel Béla kiállítási felügyelő is, ki Regensperger Fe­renc elnök felkérésére a rendezendő kiálli­Mikor a nemzetnek ebben a hazai röghfiz, hagyományaihoz, vallásához szinte szivósan ragaszkodó osztályá­ban sikerült megingatni: a haza iránt való szeretetet, a hagyományok iránt való ragaszkodást, vallás iránti kegyeletes tiszteletet, a tekintély elve előtti józan meghajlást. Mikor a népvezetésre hivatott középosztály látni és tapasztalni kénytelen, mint siklik ki kezei kö­zül a nép vezetésének fonala s az előtte hajdan tisztelettel kalapot emelő föld-népe ma bizonyos ide­genkedéssel tekint rá, csak elérke­zettnek láthatj az időt a nép ügyé­vel való behatóbb foglalkozásra. Hogy nem a levegőből beszé­lünk, példával is szolgálhatunk..íme, a legközelebbi törvényhatósági bi­zottsági tagválasztáekor történt. Az egyik közeli kerületben három ka­putos ur képviselte a. kerületet a ne­mes vármegyénél. Ez idén járt le mindhármuk mandátuma. Újra pá­lyáztak a babérért. A választó föld­mi ves polgárság azonban «maguk között> kimondotta, hogy «most urat nem választ. •» Ugy is történt. A há­rom ur kibukott s három földmívest választottak meg nagy szótöbbséggel! Az idők jele. Igazolása annak, hogy többé már nem elég paran­csolni, hanem a néppel foglalkozni kell. A svédek koronás néppártija jelszavául választotta az igazságot s a néppel munkálva óhajtja előmoz­dítani hazája üdvét. Aki olvasta, értse meg s kövesse a megszivlelésre méltó királyi sza­vakat. Szociális munkára tehát : a néppel a hazáért ! Milyen fordulata a dolgoknak ! Megértük, hogy ma már akarva, nem akarva néppártinak kell lenni, ha csak az V. Gusztáv által megje­petár banda (természetesen tagjai a mace­dón komitónek) tanyázik a város környé­kén s veszélyeztetik az élet- és vagyon­biztonságot, tehát az ottani mufti kéreti Csumics béget, szíveskedjék medvevadásza­tát máskorra halasztani. En a hir halla­tára nagyon elkedvetlenedtem, ellenben Mohamined pajtást oly öröm fogta el, hogy hithű muzulmán" létére majd táncra per­dült. Még volt néhány napi szabadságom s azt fel akartam használni Novipazár be­barangolására, azonban igy e szép tervem is füstbe ment, amit elsziveltem volna, ha tegnap én lövöm le a mackót. De sem medve, sem kirándulás, az már sok egy globetrotter szivének. Abban azonban há­zigazdánknak teljesen osztottam nézetét, hogy nem tanácsos akár szerb, akár ski­petár vagy arnauta banditák közé keve­redni, mert ott az emberi életnek nincs becse s a golyók ugy röpködnek a leve­gőben, nnnt nálunk a lepkék. Tanácstalan voltam s nem tudtam, mit tegyek, mert semmi kedvem nem volt ahoz, hogy idő­met Pribojban elfecséreljem. Kérdést in­téztem Mohamedhez, hajlandó-e egy ke­vésbbó veszélyes lovasturára elkísérni, avagy visszautazik Tuzlára. Először tudni akarta merre; megmondtam neki : Pribojból Banja török kénfürdőbe, onnét a Pobjenik hegy­ség erdőségein át Golesába, ahonnan elérve Pljesnél a Plevlje—Sarajevo közötti stra­tégiai utat, azon ellovagolunk Fócsába, ahol Beszárovits Dusán Knez, járási elöl­járónak löszünk a vendégei s aztán ott lo­vainkat eladjuk és Gorazda—Sarajevon át visszautazunk a keleti bosnyák vasúttal állomáshelyeinkre. A kolléga nem ellenezte a tervet s midőn Csumics bég megnyug­tatta, hogy medvéktől sem kell tartania, összeszedtük cókniókjainkat s fürge moká­nyainkon útnak indultunk ; a priboji ho­teltulajdonos szívessége folytán kocsisa,mint vozető, elkísért Banja fürdőig. Az ut, ha ugyan azt a nyomorult ös­vényt a Lim partján annak lehet nevezni, nagyon egyhangú volt, elleuben a felsé­gesen szép idő, valamint a csodálatraméltó tájkép kárpótolt érte. Mellőzöm a vidék leírását, mert emberi kéz nem méltó arra, hogy a Gondviselés remek alkotásait pa­pírra vesse, hisz nem eredetit adna, csak halovány másolatát annak, amit szemeivel lát a halandó s lelkében érez. Aki nem látott őserdőt,-annak úgysem tudnám kéz­zelfoghatóan leírni, aki pedig látott, az amúgy is tudja annak a hatását. Két óra alatt elértük az egész Balkánnak leg­híresebb kénfürdőjét. Persze, nyájas ol­vasóim, nem ám valami Karlsbadot vagy Pöstyént, de Lellót vagy Hévizet sem sza­bad ám képzelni Banja alatt, hanem két primitív kénforrást s körülötte két sor (B vagy 6) fürdőkabint fából ; ezek mögött áll egy vendéglő, mely inkább istálló, mint vendéglő s egy-két török ház. Bolt is van, ahol még képes levelezőlapot is kapni s aztán a hegytetőn a szerb barátoknak igen csinos fekvésű, de annál régibb kolostora s temploma. Sokat nem időztünk itt, mert estére el kellett érni Golesát, hacsak nem akartunk őserdőben éjjelezni, ami ellen nekem ugyan semmi kifogásom nem lett volna, de Mohammed barátomat biztosan ki­rázta volna a hideg. A vezetőnket liaza­bocsátottuk, mi közben megfürödtünk s a lovakat megitattuk, aztán pedig nekivág­tunk a Popjeniknek, amely nemsokára el­takarta előlünk Bánját. Útról, ösvényről, vagy csapásról, szó sem volt, delejtü s az ösztönünk vitt előre Sirolin t»* Otü Tüdőbetegségek, teretek, szamár" köhögés, skrofblozis, influenza ellen számtalan taaár ét onroa által naponta ajánlva. JMbogy értéktelen utánzatokat t* kérjem fc^ „Bwhe" TfxUH euommroitt«. (•Cbui-U R*ck* * C«. Basel (Srájt), 9* Roehe <é %

Next

/
Thumbnails
Contents