Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

4. BALATONVIBÉK 1907. december 29. perselyeket fognak hölgyeink a temetők kapujában felállitani s minden legkisebb adományt hálával fogadnak. A könyöradományok felét a József Kir. Herceg Szanatórium-Egyesületntk fogják beküldeni, a másik fele pedig kórház-alapunkat fogja gyarapítani. A könyörület Istene inditsa sziveteket adakozásra. Adjatok egy virágszálat ! HÍREK. — Mindenszentek — halottak napja. A hálás kegyelet és résztvevő szeretet két ünnepe köszönt iánk a jövő pénteken és szombaton. Mindenszentek ós halottak Ünnepe. A máskor csendes temető megnépesedik a halottak emlékezetének előestéjén. Kigyúlnak^ a fáklyák s uj diszt nyernek a mohosodó sirok. Kegyeletes kezek virágot, hintenek reájuk. Az elmúlás komor gondolatát a viszontlátás hite és reménysége szeliditi s az újból kiomló könnyeket a Reménység angyala törli le, ki ott virraszt az övémk porladozó csontjait takaró hantok fölött. Ennek a gondolatnak kell vezetőnknek lenni a tem-tö csendes birodalmában. Es akkor, nos igen akkor a külső fény mellett nem feledkezünk meg az ünnep igazi szelleméről. Arról, hogy ez a temető egy komoly intő mementó arra, hogy ennek csendes lakói már rég leszámoltak a külső fénnyel, le a pompával, ranggal és méltó sággal s a horpadozó szegényes elhagyott sir csendesen megtér a ragyogó — hideg márvány kripta mellett. Ne vigyüuk hát, közibük olyan szellemet, mi a csendes sin lakók emlékével nem egyez meg. A zaj, a feltűnés keresése zavarólag hat a szerény és csendes siri lakókra. . . . Kíméljük hát, békéjüket s ne zavarja senki csendes álmukat,. Am vigj'tink virágot, gyújtsunk fáklyát, vagy egyszerű mécsest, ki hogyan birja, de ne felejtsük, hogy a virágok majd elhervadnak, a fáklyák ós gyertyák fénye kialszik s újra csendes le»z a halottak birodalma; de van egy, minek virága el nem hervad, fénye ki nem alszik, ez az irgalmasság cselekedete — a jót, amit szűkölködő embertársunkkal teszünk s az ima ógbehutó alamizsnája. Emlékező embertársam, ki » nap estéjén könnyes szemmel, megindult szivvet sietsz ki a temetőbe porladozó övéid látogatására, állj meg egy kissé, hallgasd meg esdő könyörgését, az elárvult, léleknek, ki az írás szavaival sóhajt, hozzád: »Kőnj örüljetek rajtunk, könyörüljetek rajtunk iegalább ti barátaink.« És ha meghallgattad övéid esdő szavait, hallgasd meg elhunytad leghívebb gondozójának, az Egyháznak szavát — harangjainak ércnyelvével int, könyörületre s hiv imára a templomba — menj be oda és ha övéid emlékére, lelkének üdvére letetted az ima soha el nem hervadó koszorúját, akkor vedd kezedbe a másikat, a virág koszorút s ugy siess hozzájuk, kik megkönnyebbült lélekkel várnak siri nyughelyükön. — Ferencz Ferdinánd trónörökös városunkban. Hirt adtunk már arról, hogy Festetics Tassilo gróf ur őuagyméltósága az őszi nagy vadászatokra meghívta Ferencz Ferdinánd trónörököst s hogy Őfensége részvételét meg is ígérte. Most mint értesülünk a gróf ur ebben t>z ügyben Bécsbe utazott, hogy Őfensége, a tróuöröl-össel a részleteket megbeszélje. Ha

> csak Őfelsége egészségi állapota engedi, Őfenségét rövid idő múlva városunkban üdvözölhetjük. — Batthyány József grófot, kerületünk országgyűlési képviselőjét az »Ottbou-kör« tagjai a legutóbbi közgyűlésükön egyhangúlag a kör disztagjává választották, melyről a grófot egy díszesen kiállított oklevélben értesítették. — Kereszt megáldás. Ádám János marcali i apátplébános folyó hó 20-án áldotta meg az Amerikába kiváudorlott honfitársaink áltul Felső-Zsit.fa községben felállított keresztet.. A celebrans apát nagyhatású beszédében gyönyörűen fejtette ki, hogy az élőbit és Istenben vetett bizodalom biztos ut az örök üdvösségre ; s a hitnek simboliima a kereszt. A keres/tet Kutasi Imre keszthelyi kőfaragó mester készítette. Művészi alkotásával iparkodott megvalósítani azon fenséges eszmét, melyet a kereszt tövében Ifcvö szobor ábrázol. — DispositiÓ Csóby Jáuos ideiglenes souiogy-szeutbenedeki leikészhelyettes a plébánia vezetésétől felmentetvén, kápláni minőségben Somogy Kétlielyre küldetett,. Stitgl Ernő nágocsi segédlolkész Beleznára, Zichy László gróf családjához házi káplánnak, Dragovits István somogy kóthelyt segédlelkész pedig hisonló minőségben Nágocsra disponál tátott. — Hitoktatói kinevezés. Hotwagner Pál belezuai házikáplan Kaposvárra hitoktatóvá ós kórházi lelkésszé kineveztetett. — A megyebizottsági tagok választása városunkban f, hó 21-én ment végbe. M'ntegy 15—20 szavazat adatott le sujból a régiek választattak mg. Csodálatos, hogy mig a választások megveszett e nagy érdeklődés mellett - sok helyen a pártok heves mérkőzése közben — folytak le, nálunk azon a 15 — 20 nnberen kivül senki sem törődött a dologgal. E közömbősség— Ah engedj ! — kiáltá felugorva — had futok én is elébe, had ölelem keblemre, kit annyira szerettem, kit elragadott tőlem a sors keze. Es ujongva rohant ki a visszhangos folyosóra, hol már hallatszott a visszatért, elvoszettnek hitt gazda szava; de egyszerre csak felsikoltott rémesen, mintha a szivét tépné ki valami kegyetlen kéz, hátrafordult s remegve terjesztő kezeit az utána siető Bándy Dénes felé. — Ah Dénes ! ments meg a veszedelemtől — hangzik rémes sikoltása — ne engedd, hogy a halott elragadja boldogságomat, hogy a kísértő lélek megátkozza gyermekemet. Küldd vissza őt oda, hol eddig lakott, hogy ne jöhessen vissza többé megrontani az én életemet. És mintha Dénes karjai között oltalmat találna a kisértő szellem ellen, remegve hull annak karjaiba, mégegyszer meglobban szép szemének lángoló fénye, mégegyszer mosolyra nyílnak elfehéredett ajkai s Bándy Dénes már csak egy élettelen tetemet ölel karjai között. Lassanként csillapodott künn a vihar tombolása s mintha csak haldokló beteg utolsó sóhajtásai hallatszanának, felhangzott még itt-ott egy erejét vesztett, távoli mennydörgés elnyújtott szava. Majd elült a zugó szélvész s nem hallatszott többé oly rémesen a szélkakasok csikorgása s az ónkarikás ablakok zörgése. Elhúzódtak a vészterhes felhők s a kora hajnali félhomályból már kiviláglott itt ott az égbolt kéksége. Bent a hamvadozó fáklya világánál komoran, szótlanul nézi Bándy László neje hűlt tetemét s mintha szemeivel akarná életre kelteni, bámulja sokáig meredten. Azután, mintha vonzaná az a halott, lassan-lassan meghajlik merev alakja s leomlik melléje, megragadja fagyos kezét, megcsókolja jéghideg homlokát s hullanak könnyei sokáig, keservesen. JtUgyszerre azonban felugrik, megfogja testvére kezét, magához öleli kis fiát s hulló könnyek között el-elcsvtkló hangon megszólal. — Jer ide Dénes, esküdjünk meg, hogy szent lesz mindkettőnk előtt az ő emléke s nem lesz árva az ő gyermeke. Mire a felkelő nap első sugarai megvilágították a halott fakó arcát, két testvér egymást átölelve imádkozott azért, kiben mindketten elvesztették minden boldogságukat. nek vagy az az oka, hogy a régiekkel igen meg van elégedve közönségünk, vfgy, hogy teljesen mindegy ránézve akárki képviseli is a megyénél. A választás napja szabályszerűen közhitre tétetett ugyan, de mivel a dobszót, nem hallhatja meg mindenki, a jövőben ajánlatos volna, hogy a választás ideje a helyi lapok utján is közhírré tétetnék. — A görgetegi plébániára, mely Vass Fereno lemondásával megüresedett, a megyés püspök ur őuagyméltósága Rák Endre pecöli apátot, nevezte ki. Mint értesülünk Vass Ferenc nyugdíjazott plébános városunkban telepedik le. — Eljegyzés. Szabó Lajos LesenoeIstvándról folyó hó 20 én eljegyezte néhai Véiffy Karoly uradalmi föpénztárnok és neje Ocsovszky Vilma bájos leányát írónkét. — A balatonmeliéki vasút építését — mint értesülünk — a hót elején már az egész vonalon megkezdették. A kubikusok megérkeztek s ótdekes munkájukat állandóan uagy érdeklődéssel nézi a vidék lakossága. Nagy örömmel szemlélik a lázas munkát, hisz ami után hosszú évek során hiába vágyakoztak, most, már végié teljesedésbe megy. C-«ak Szepezd község lakosai nem örvendeznek tiszta szívből az épülő vasútnak. Ők ugyanis az ujabb terv szerint nem kapnak állomást, hanem helyette Viriusz Vince nj'aralójáuál lesz megállóhely, mely a falutól 3 kilométerre esik. Semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy Viriusz megállót kap, de megmagyarázhatatlan, hogy mellette egy egész község, egy jóravaló s törekvő falu, minő Szepezd, ne kapjon. Mennyi embert kergetne ez a dolog méltó elkeseredésbe ! Ez talán sem a kormány, sem a vasútépítők, sem maga a vasút céljaival nem egyez meg. Nem is gondoljuk, hogy egyéb kellene hozzá, mint a figyelmeztetés, mert hiszen az a vasút éppenséggel azért épül, hogy azt a vidéket boldoggá tegye és pedig nemcsak egyeseit, hanem községeit is, ezek közt nem utolsó, hanem egyik első helyen — Szepezdet, és becsületes lakosait. — Halálozás. Mint futó tüz terjedt el a hét elején városunkban a megdöbbentő hir: Hertelendy József vindornyalaki földbirtokos megnalt,. Eleinte kételkedve fogadta mindenki, mert szinte lehetetlennek tartották, hogy az élte delén levő erős, mindennel dacolni tudó férfi szervezetén o'y hi:telen diadalmaskodott, volna bárminemű kór is. Nem, ez lehetetlen, ez nem történhetett meg. De később minden kétséget kizáró bizonyossággal beigazult a szomorú hir valódisága. Orozva, váratlanul csapott le rá a kérlelhetetlen kaszás, mintha csak attól tartott volna, hogy máskép nem bír vele megbirkózni. Szívszélhűdés ölte meg hirtelen, váratlanul. Halála mélyen sújtotta a gyászoló családot a kiterjedt, rokonságot, mély részvétet keltve a számos jóbarát, ismerős s az öt tisztelők ezreinek szivében. Elhunyta a családon kivül, mely benne a szerető és goudos apát veszítette el, kétségenkivül a legnagyobb csapással a környék lakosságát, sújtotta, kik jótevőjüket s miudeu bajukban hiv támaszukat és tanácsadójukat siratják benne. De nagy a vesztesége a Zalamegyei Gazdakörnek is,mel3'nek fennállása óta egyik oszlopos tagja ós buzgó munkása volt. Egyike volt, azoknak, kik nemcsak a zöldasztal mellett tudnak az okszerű gazdasági kérdések felett tanácskozni, hanem azt, a gyakorlati életben tettekkel is megvalósítják. Minta gazda volt. Példád matatott, a községe és környékbeli kisgazdáknak a föld okszerű müvelésében s időt, fáradtságot, anyagi áldozatot nem kiméivé buzgólkodott a nép jólétének előmozdításán. A megyei életben is tevéken}

7 részt vett, Mint a törvényhatósági bizottság tagja élénken érdeklődött miuden megyei dolog iránt s a nagy nemzeti küzdelem idején nagy tevékenységet fejtett ki az ellenállás szervezésében. Áldásos életében csak jóbaratokat, és tisztelőket szerzett, de ellenséget egyet sem. Az iránta érzett szeretet ós ragaszkodás fényesen nyilvánult meg