Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. október 27. 43. szám. BAL TONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. A beteg király. (N.) Hosszú uralkodásának alkonya felé súlyos betegséggel látogatta meg a Gondviselés apostoli királyunkat. Dicsőséges, de megpróbáltatásokban és szenvedésekben gazdag uralkodása folyamán súlyos keresztek s nagy csapások nehezedtek vállaira. A legégetőbb lelkiszenvedések keserű kelyhét nem egyszer kellett fenékig kiürítenie. De mind e súlyos csapások mellett megkimélte nemes alakját a sorvasztó betegség. Minden csapás kopogtatott ajtaján, de ez eg}', mindezideig elkerülte. Es tán a Gondviselésbe vetett törhetetlen hite és bizalma mellett ez volt Őfelségének egyik erőssége, hogy fizikuma meg nem tört, a sok más halandót tán porba sújtó keserű csapások súlya alatt. Most végre a betegség is kopogtatott s mély aggodalomba ejtette egy nagy birodalom országainak millióit. Uralkodásában s a megpróbáltatások bámulatosan szilárd s csak nagy lelkek tulajdonát képező kitartásában már rég világszerte hódolatteljes tisztelet övezi Őfelségét körül. Ui alkodéi ragyogó erényei, bölcsessége, békeszeretete, nemes humanizmusa, lovagias lelkülete, fenkölt gondolkozása, népei javát munkáló gondossága, tiszteltté tették nevét az egész müveit világon, kinek lelki nagysága előtt uralkodó társai s a népek milliói tisztelettel állanak meg s bódulattal tekintenek fel nemes alakjára. De a hideg hódolat, mely az Isten kegyelméből való uralkodókat mindig megilleti, Őfelsége fehíeut személyében a szeretet, ragaszkodás és odaadó hűség fényében és melegében ragyog fel. Nagy birodalmának népei egy családdá olvadva, állják körül közös atyjuk beteg szobáját s remegő aggodalommal várják a nagy betegről kiszivárgó liireket. És a népek millióinak ez aggódó szeretete nagy vigasztalanra szolgálhat a sok csapás mellett most betegséggel is meglátogatott Uralkodónknak. A Gondviselésbe vetett bizodalmunk s uralkodónk edzett fizikuma remélni engedi, hogy Őfelsége hajlott kora mellett is diadalmaskodik a kór felett s visszanyerve régi egészségét törhetlen munkaerővel dolgozik továbbra is népeinek javára. Hagyományos hűséggel és igaz magyar szivvel kívánjuk, hogy Őfelsége mielőbb visszanyerje régi egészségét. Bár a biztató hiradások táplálják reménységünket, mégis nem szűnünk meg hangoztatni most a nehéz pillanatokban a Hymnusz szavait : Tartsd meg Isten a Királyt ! Háborgó hazafiak. (*) Megkönnyebbülten lélegzett fel az ország közvéleménye a kiegyezés megkötésének hírére — látatlanban is. Bizalmát meggyőződéséből előlegezte, mert tudta, hogy a nemzeti kormány a lehetőség határain belül mindent elkövetett az ország érdekeinek megóvására. Hogy az adott helyzetben a már ismert kiegyezésnél jobbat nem adhatott a kormány, belátja, ki a helyzettel számolni tud és akar. Az uj kiegyezés a lehetőség végső határpontján alakult, melyen tul a gazdasági bizonytalanság és anarkhia birodalma A BALATONVIDÉK TANÚJA. Hajnóczy Mária. Nehéz, fekete felhők borítják a koromsötét eget, melynek átláthatatlan homályába csak a vakitóau cikkázó villám tüze gyújt kísérteties, ijesztő világot. Szüntelenül hangzik a minduntalan meg-megujuló mennydörgés szava, me'yet a távoli bércek százszorosan vernek vissza — mintha a tomboló vihar el akarna söpörni mindent, mi útjába kerül — mig a vészesen süvöltő orkán zúgása túlharsogja a Csákóvár tornyain őrülten forgó szélkakasok rémes csikorgását. Bent a vár fáklyavilágitotta teremében remegve húzódik a szépséges Hajnócy Mária urához, a Nándorfehérvár alól csak néhány napja hazatért Bándy Déneshez s míg négyéves kis fiacskáját féltve szorítja magához, ijedt tekintetével szüntelen csak a villámlás megvilágította, ónkarikás ablakot lesi, mintha csak onnan törhetne rá valami veszedelem. Bándy átöleli remegő nejét és néhány bátoritó szót sug a fülébe, azután moso yogva sétál végig a nagytermen, mintha nem is hallaná a vihar dörömbölését. Hogyan is félhetne egy annyi csatát megjárt férfi az elemek ezen játékától ? Mi ez az ártatlan recsegés alioz a rettenetes ágyudörgéshez, mely Buda alatt megremegtette Szulejmán nagyvezér szivét s amely megadásra kényszeritette az Abdi pasa elestével fejetlenné vált ostromolt törököt. I)e mintha a felidézett emlékek közé valami keserű fájdalom vegyülne ; mintha látná a füstölgő várromok között feltartózhatatlanul előre rontó bátyját, Lászlót, kit íme már három óv óta sirut az a remegő szép asszony, ki nem tért vissza Buda alól, hogy mosolygó kis fiát megölelje. Vidám tekintete egyszerre elborul, halk sóhajtás száll el ajkairól s újra mHgához öleli ifjú nejét, kinek elveszett bátyja után ő az egyedüli oltalmazója. Egyszerre azonban irtózatos dördülés rázza meg a levegőt s mintha a villámcsapás ledöntötte volna valamelyik tornyot, a zugó zápor között nehéz kövek zuhauása hallik, miknek tompa moraját csafc a menydörgés szava fojtja el. A dörgésre ijedve ragadja meg ura kezét a remegő nő s mig szeme rémülten keresi annak tekintetét, az ijedtségtől elhalványult ajkairól halk, susogó szó hallik. — Ah ! én ugy félek. Mintha valami szét akarná szakítani remegő szivemet. Ma valami rettenetes dolog történik velünk, mely vésztjóslóan lebeg már fölöttünk. Hallod?! hallod?! mintha kürtszavát hallanám a kapu előtt, mintha lovak dobogása csattogna a sziklákon. Bándy Dénes figyelve hallgatózik, majd kitárja a nehezen járó, csikorgó ablakot, de csak a vihar tombolása dühöng odakünn, csak az omló zápor vize csattog a vár kopasz szikláin. Majd visszatér nejéhez s szelíden, lágyan szól hozzá. — Ugyan mitől kellene félned ? Nem legszebb kivitelben kaphatók Pálma, Preparált, Cser, Babér és Művirágból — ROSENBERG BÉLA női és férfi dlvatáruházában.