Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. október 27. 43. szám. BAL TONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. A beteg király. (N.) Hosszú uralkodásának al­konya felé súlyos betegséggel láto­gatta meg a Gondviselés apostoli királyunkat. Dicsőséges, de megpró­báltatásokban és szenvedésekben gazdag uralkodása folyamán súlyos keresztek s nagy csapások nehezed­tek vállaira. A legégetőbb lelkiszen­vedések keserű kelyhét nem egyszer kellett fenékig kiürítenie. De mind e súlyos csapások mellett megki­mélte nemes alakját a sorvasztó be­tegség. Minden csapás kopogtatott ajtaján, de ez eg}', mindezideig el­kerülte. Es tán a Gondviselésbe ve­tett törhetetlen hite és bizalma mel­lett ez volt Őfelségének egyik erős­sége, hogy fizikuma meg nem tört, a sok más halandót tán porba sújtó keserű csapások súlya alatt. Most végre a betegség is kopogtatott s mély aggodalomba ejtette egy nagy birodalom országainak millióit. Uralkodásában s a megpróbál­tatások bámulatosan szilárd s csak nagy lelkek tulajdonát képező ki­tartásában már rég világszerte hó­dolatteljes tisztelet övezi Őfelségét körül. Ui alkodéi ragyogó erényei, bölcsessége, békeszeretete, nemes hu­manizmusa, lovagias lelkülete, fen­költ gondolkozása, népei javát mun­káló gondossága, tiszteltté tették nevét az egész müveit világon, ki­nek lelki nagysága előtt uralkodó társai s a népek milliói tisztelettel állanak meg s bódulattal tekintenek fel nemes alakjára. De a hideg hó­dolat, mely az Isten kegyelméből való uralkodókat mindig megilleti, Őfelsége fehíeut személyében a sze­retet, ragaszkodás és odaadó hűség fényében és melegében ragyog fel. Nagy birodalmának népei egy csa­láddá olvadva, állják körül közös atyjuk beteg szobáját s remegő ag­godalommal várják a nagy betegről kiszivárgó liireket. És a népek millióinak ez aggódó szeretete nagy vigasztalanra szol­gálhat a sok csapás mellett most betegséggel is meglátogatott Ural­kodónknak. A Gondviselésbe vetett bizo­dalmunk s uralkodónk edzett fizi­kuma remélni engedi, hogy Őfelsége hajlott kora mellett is diadalmas­kodik a kór felett s visszanyerve régi egészségét törhetlen munka­erővel dolgozik továbbra is népei­nek javára. Hagyományos hűséggel és igaz magyar szivvel kívánjuk, hogy Őfelsége mielőbb visszanyerje régi egészségét. Bár a biztató hir­adások táplálják reménységünket, mégis nem szűnünk meg hangoz­tatni most a nehéz pillanatokban a Hymnusz szavait : Tartsd meg Isten a Királyt ! Háborgó hazafiak. (*) Megkönnyebbülten lélegzett fel az ország közvéleménye a ki­egyezés megkötésének hírére — lá­tatlanban is. Bizalmát meggyőződé­séből előlegezte, mert tudta, hogy a nemzeti kormány a lehetőség hatá­rain belül mindent elkövetett az ország érdekeinek megóvására. Hogy az adott helyzetben a már ismert kiegyezésnél jobbat nem adhatott a kormány, belátja, ki a helyzettel számolni tud és akar. Az uj kiegye­zés a lehetőség végső határpontján alakult, melyen tul a gazdasági bi­zonytalanság és anarkhia birodalma A BALATONVIDÉK TANÚJA. Hajnóczy Mária. Nehéz, fekete felhők borítják a korom­sötét eget, melynek átláthatatlan homá­lyába csak a vakitóau cikkázó villám tüze gyújt kísérteties, ijesztő világot. Szünte­lenül hangzik a minduntalan meg-meg­ujuló mennydörgés szava, me'yet a távoli bércek százszorosan vernek vissza — mintha a tomboló vihar el akarna söpörni mindent, mi útjába kerül — mig a vésze­sen süvöltő orkán zúgása túlharsogja a Csákóvár tornyain őrülten forgó szélkaka­sok rémes csikorgását. Bent a vár fáklyavilágitotta teremé­ben remegve húzódik a szépséges Hajnócy Mária urához, a Nándorfehérvár alól csak néhány napja hazatért Bándy Déneshez s míg négyéves kis fiacskáját féltve szo­rítja magához, ijedt tekintetével szüntelen csak a villámlás megvilágította, ónkarikás ablakot lesi, mintha csak onnan törhetne rá valami veszedelem. Bándy átöleli re­megő nejét és néhány bátoritó szót sug a fülébe, azután moso yogva sétál végig a nagytermen, mintha nem is hallaná a vi­har dörömbölését. Hogyan is félhetne egy annyi csatát megjárt férfi az elemek ezen játékától ? Mi ez az ártatlan recsegés alioz a rettenetes ágyudörgéshez, mely Buda alatt megremegtette Szulejmán nagyvezér szivét s amely megadásra kényszeritette az Abdi pasa elestével fejetlenné vált ostro­molt törököt. I)e mintha a felidézett em­lékek közé valami keserű fájdalom ve­gyülne ; mintha látná a füstölgő várro­mok között feltartózhatatlanul előre rontó bátyját, Lászlót, kit íme már három óv óta sirut az a remegő szép asszony, ki nem tért vissza Buda alól, hogy mosolygó kis fiát megölelje. Vidám tekintete egy­szerre elborul, halk sóhajtás száll el ajka­iról s újra mHgához öleli ifjú nejét, kinek elveszett bátyja után ő az egyedüli oltal­mazója. Egyszerre azonban irtózatos dör­dülés rázza meg a levegőt s mintha a vil­lámcsapás ledöntötte volna valamelyik tor­nyot, a zugó zápor között nehéz kövek zuhauása hallik, miknek tompa moraját csafc a menydörgés szava fojtja el. A dör­gésre ijedve ragadja meg ura kezét a re­megő nő s mig szeme rémülten keresi an­nak tekintetét, az ijedtségtől elhalványult ajkairól halk, susogó szó hallik. — Ah ! én ugy félek. Mintha valami szét akarná szakítani remegő szivemet. Ma valami rettenetes dolog történik velünk, mely vésztjóslóan lebeg már fölöttünk. Hallod?! hallod?! mintha kürtszavát halla­nám a kapu előtt, mintha lovak dobogása csattogna a sziklákon. Bándy Dénes figyelve hallgatózik, majd kitárja a nehezen járó, csikorgó ab­lakot, de csak a vihar tombolása dühöng odakünn, csak az omló zápor vize csat­tog a vár kopasz szikláin. Majd visszatér nejéhez s szelíden, lágyan szól hozzá. — Ugyan mitől kellene félned ? Nem legszebb kivitelben kaphatók Pálma, Preparált, Cser, Babér és Művirágból — ROSENBERG BÉLA női és férfi dlvatáruházában.

Next

/
Thumbnails
Contents