Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

6 BALATONVIDÉK 1907. október 6. kor egj T-kót biztató fénysugár mo­solygott reánk. De aztán újra csak beborult fölöttünk a mennyboltozat. Sivár, egyhangú szürkeség lett úrrá, nehéz, fojtó köd, amelyben botor­kálva járunk, keresve az ösvényt és meg nem találva. Az éles rögök megvérzik a lábainkat, s hulló vé­rünk nyomai jelzik az úttalan uta­kat, amerre bolyongunk. Nincsen kö­zöttünk egy sem, akinek szavára a szürke párázat széjjel szakadna. Pe­dig hogy követnők azt az egyet ! Örömsikoltással, lelkünk odaadó hű­ségével, mámorittasan, szilaj kedv­vel, vakon, amerre utunkat jelezné. De addig is, amig eljön a mi fel­támadásunk — mert el kell jönnie! — forduljunk igaz kegyelettel ama hősök sirja felé, akik a hazaszeretet legszebb példáját szolgáltatták. Az Ő hantjaikon állva, ájtatosabb lesz az imádság, amelyet ajkaink rebeg­nek. Nincsen templom, amely a lel­künket közelebb hozná az istenhez, mint az ő sirhalmuk. Ez a sírdomb megszentelt hely, a hazaszeretet ol­tára. Vegyük le a kalapunkat, gör­nyedjünk meg és imádkozzunk. . . Fejlegszíil[ tnzoltó-egge^ületünket! in. 1 Hátra van még, liogy a kényszer t űz­oltóság életbeléptetéséről mondjuk el vé­lemény üuket. Bizonyara sokan megütköztek azon, hogy mi ezt a legkevésbbé megfelelő és kielégítő tűzoltóságot is, mint, a fejlesztés egyik módját emiitettük fel. De a már el­mondottak alapján mindenkinek be kell látnia, üogy a mai viszonyok közt, nálunk még ennek életbeléptetése is fejlődés számba menne. Akkor, amidőn fennálló önk. egye­sületünk a részvétlenség, közönyösség kö­vetkeztében mindig jobban sorvad s élete első éves jogászocska vagy. Hiába keresed a házszámot. Lehordta a múltkori pogány vihar a tűzfallal együtt. Mit tesz ilyenkor egy udvarias családapa ? Előbújik rejteké­ből, bemutatkozik és ajtót. _ ablakot nyit a szívesen látott vendégnek. Es mit tesz'jegy modern XX. századbeli ^szélhámos ? Nohát az azt teszi, amit én. Átugrottam szom­széd uraság kerítésén és a kastélya fa­lára ráírtam a saját házszámomat. Akkora 3-as számot rajzoltam rá egy porhanyó tégladarabbal, hogy a legéretlenebb gólya is elolvashatta volna. Sokáig nézte és irgalmatlanul vaka­rózott, akárcsak egy városatya a tisztvise­lők fizetésjavításának tárgyalásakor. . . Ez humbug^ — gondolta elég okosan — mert a vendéglátásnak a legelemibb jelei sem mutatkoznak, üjtók, ablakok zárva, az egész ház kihaltnak látszik. Rátekintett az én házamra, melyből a világitás suga­rai oly esedezve csalogatták. . . Jöjj már... jöjj ! Megértette. Felkapta nagymérgesen cók-mókját és a friss levegő beeresztése céljából kinyitott ablakomon betaszitotta... és . . . én megértve ... az előbb ecsetel­tem családi fészkemben elaludtam. csak tengődés, akkor, amikor ismeretes előttünk a város vezető embereinek min­den ujabb kiadástoli rettegése, akkor ige­nis lehet beszélnünk a kényszertüzoltóság felállításáról, mint a legvégső módozatról a tűzoltói kérdés megoldásában. Felállitása mellett különben több nyomós érvet lehet felhozni. Mellette szól az egyenlő teherviselés és a törvény előtti egyenlőség is. Az önkénles egyesületből a jobb ipa­rosok s a tanult elem, teljesen kivonta ma­gát. Mindegyiknek derogált felvenni a tűzoltói egyenruhát, mert, hát, nem akart operett-figura lenni. Az egylet működő tagjai a kisebb iparosok és segédmunkások soraiból kerültek ki. Ezektől megkívánták, hogy sziveiket a felebaráti szeretet dobog­tassa, hogy minden önző éidek mellőzésé­vel álljanak a humanizmus szolgálatába. Meg is tették egy darabig. Helyt álltak emberül, De mikor azt tapasztaltak, liogy a tisztelet és elismerés helyett., guny cél­táblái lesznek, akkor lassankint, kihalt a lelkesedés lángja az ő sziveikből is s az egylet mindenektől elhagyatva mai sorsára jutott. A kényszertüzoltóság felállitása esetén megszűnik a személyválogatás. Egyenlő lesz minden euiber a törvény előtt, s a szolgálat, alól nem a vagyon, az állás men­tesít, hanem csak egyedül a kor. Vagy fi­zet mindenki egyenlően évi 4 koronát, vagy teljesít szolgálatot, melynek csak egy­szeri elmulasztása is büntetést von maga után. Országos törvény alapján vármegyei szabályrendelet intézkedik a kényszertüzol­tóságok .felállításáról, mely tüzoliói szol­gálatra kötelez mindenkit, ki a 18 ik élet­évét betöltötte s a 40 évet még t,ul nem léple. A szolgálat, mint említettük meg­váltható évi 4 koronával, de csakis azoknál, akiknél kellő anyagi fedezet vau, mely az összeg esetjeges behajthatóságát biztosítja. Hozzávetőleges számításunk szerint mintegy kétezerre tehető városunkban azok száma, kik a törvény értelmében tűzoltói szolgálatra kötelesek. Ha ezek kétharmad­része megváltja a szolgálatot, mintegy 6000 korona évi jövödeleuire van kilátás, amely jövödelem, tekint ve, hogy a kiadások is lé­nyegesen redukálódnának, nemcsak hogy ele­gendő lenne a fejlesztésre, de még tökét is lehetne belőle szerezni. Működő tag szinte A hajnali órában egy eredeti külbe­liatás következtében felébredtem Kutyám cibálta ki zsebemből a gondos háziasz­szony által gyermekeim és feleségem szá­mára összepakolt récecombokat. . . Nem boszaukodtam. Hisz már vánkosomat is kihúzták fejem alól annál nem kisebb kutyák. Fődolog az, hogy vagyok. Isten kegyel­méből róm. kath, azaz, hét gyermeknek neveletlen apja. Isten küldött — szóltam nem kis­fokú gyanakvással a kis jövevénynek, kit már, dacára a fukar holdvilág gyér vilá­gításának, az éjjel volt szerencsém meg­ismerni : mit kívánsz, hogy cselekedjem ? — Egy jó erkölcsű komát keress — szó't helyette feleségem. — Az lehetetlenség — szóltam kese­rűen. Amióta Somogymegye átirt Zalának, hogy az egy gyermek-rendszer ellen tár­sulva azt törvényhozás utján szüntessék meg ; az egész Zala az »egyike« vagy leg­szívesebben a »semmike< rendszernek hí­vévé szegődött s mint ilyenek az 5—6—7-es rendszert követő könnyelmű családapákat egyszerűen bojkottálják. fölös számban lenne. Kerülne őrségre,^gya­korlatra s ami fő, vész esetére elég. Ámde — s ez a bökkenő — kiképzéjük okozna óriási, szinte legyőzhetetlen nehézséget. Mintegy 5—6 száz embert, kiképezni a rö­vid nyári hónapok alatt, lehetetlen s e mel­lett mégis nagy fáradságot adna a veze­tőségnek. Egyszerre 50 uél többet netn tudna foglalkoztatni s igy csak minden 11-ik hétben kerülne rá egy-egy csapatra a gyakorlatozás. Ez az idő pedig ép elég arra, hogy mindent elfelejtsenek az előbbi gyakorlaton szerzett ismeretekből s kezd­hetik újból. Esztendők telnének el, mire ily módon egy kiképzett, és megbízható csapat állna rendelkezésre. Nem kecsegtető kilátás ugyan, mégis merjük állítani, ha sokkal nem is, de va­lamivel osak jobb lenne ez az állapot, mint a mostani. Mert most se pénz, se képzett és elegeudő legénység nincs, akkor pedig pénz is, legénység is lenne bőven. A ki­képzést véve figyelembe, egészen mindegy, hogy 20—25 kiképzetlen ember van-e, vagy 500. Egészen mindegy, hogy a törvény vagy a vész színhelyére kirendelt karha­talom kényszere folytán babrá'nak-e ava­tatlan kezek a drága oltószerekkel. Az ered­mény egy és ugyanaz marad. Most sem szállhatnának szembe nagyobb veszedelem­mel sikerrel s akkor sem. E tekintetben, tehát nagyon mindegy akár e mostani álla­pot marad változatlanul továbbra is fenn, akár a kényszertüzoltóság fog életbe lépni. Haszon csak az anyagiakban lenne várható. Ezeket tartottuk szükségesnek elmon­dani a kérdésről. Kötelességünket megtet­tettük. Rámutattunk a bajokra, feltártuk a helyzetet a maga valóságában, módoza­tokat ajánlottunk a kérdés megoldására, most már csak a cselekvés vau hátra, me­lyet, a képviselőtestületiül mielőbb elvárhat a közönség. Tollfuttában. Aki figyelemmel kisérte a nyári szín­házi szezont, az nagyon sok üdvös tanul­ságot szerezhstett niagáuak. Mindenekelőtt láthat,tuk azt, hogy fürdőseink nem láto­gatták a színházat Ennek egyszerű oka az, hogy nem voltak megelégedve sziné­Három napi szigorított böjtölés és elmélkedés után kisütöttem, hogy mivel hirdetés utján már sok okos ember lépre ment, én is ez uton fogok szerencsét pró­bálni. Csalétkül odavetettem 10 korona napidijat, teljes ellátást, természetbeni fu­vart, esetleg viszont szolgálatot. Mind­ezekkel szemben csak azt követeltem, hogy az illető ép elméjű, büntetlen előéletű és magyar állampolgár legyen. Még be sem fejeztem eme szokatlan hirdetés megírá­sát, amikor belépett a végrehajtó. A toll kihullott kezemből. . . Fölugrottam helyem­ről és egy hatalmas ütést mértem a fe­jére . . . azaz a saját fejemre. E pillanat­ban az ütés következtében egy szokatlanul okos gondolatom támadt: meghívom ke­reszt komának ! — Mondja kérem, volt-e már e cifra világban olyan szerencsés halandó, ki önt komájának nevezhette ? — kérdém az Is­tenhozta üdvözlés után, szokottnál 90 per­centtel udvariasabban. — Eééén ? Bocsánatot kérek. Té­vedni méltóztatik. Én kir. végre . . . — Tudom, tudom, hisz nem ma van Sirolin E»eH « «rfmt <• a toMljrt, Buguflfr. ttU a Wh8f«*t, YiUdtket, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Hoehe" eredeti csomagolást, F. H«ffmtuu-La Roche A < «. IKasel (Svájc), Hoehe a 9* bpkató «ml rendeletre a orótysmttn*­ban. — Jbra Hvtgenkfat C— koroaa A

Next

/
Thumbnails
Contents