Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-03 / 5. szám

2 tatnak, de szenvednek minden ne­vüket viselő utódaik is. És vájjon elzárjuk-e a bűnösök megtérésének lehetőségét? Elvessük-e örökre azokat, kik gyengeségből, vagy meggondolatlanságból botlot­tak ? A büntetésnek nemcsak a bő­szülő megtorlás, de a javítás is kell, liogy célja legyen. Vagy a proskri­báltak már meg se javulhassanak ? Nem tehetnek-e még ők hasznos szolgálatot hazájuknak, — ha már megvezekeltek bűnökért ? Ez és más szempontok indita­nak bennünket arra, hogy teljes mértékben helyeseljük a belügymi­niszteri döntést. Számtalan más alkalom njúlik a megtorlásra, Éreztesse a társada­lom a maga körében a megfeledke­zettekkel szigorát, de ne sújtsuk az ártatlanokat, a jövő generációját. Egyben törekedjünk arra, hogy a hazaszeretet ne csak szavakban, de mindenek fölött tettekben is nyilvá­nuljon. Miért is, ne csak a küzdelem idején, de a munka óráiban is tart­suk nyilván azokat, kiknek a haza nemcsak addig jó mig annak keb­lén önös érdekeknek szolgálhat bárki is, hanem akkor is. mikor azért áldozni és szenvedni is kell. Ezt a nyilvántartási naplót jó lesz vezetni. Jegyezzük fel ide mind­azok nevét, kik a haza érdeke ellen cselekszenek, nemcsak szóval, Írás­ban, de tettekkel is. Akkor számba vett sereggel mehetüuk mindig a küzdelembe s nem lesz szükség: te­kete-táblára, mert nem lesznek önös hazafiak. Es a nemzeti ügy sikere biztositva van minden eshetőséggel szemben. A balatonmenti vasút ügye. (*) Riasztó liirek kelteit szárnyra csak nemrégiben is, bizon} os körökben. Vádas­kodás, alaptalan gyanusiiás röpködött a levegőben. Sandító szemmel néztek Bécs felé. Déli vasútról, legmagasabb érdekelt­ségről s részvényesekről suttogott a tintás és nyomdafestékes fáma. A va»ul ügye ez alatt pedis; szépen és vigan halad előre. A fantazmagóriák e sötét képei között jól esett, tapasztalnunk a szomszédos Veszprém várme gye tevékenj'sógé'. A vármegye szép áldo­zatot hozott az ügynek, jeléül annak, hogy ott holmi fölröppentett kacsák szavának nem szoktak felülni, hanem következetesen és bizalommal haladnak a cél felé s közre is munkálnak annak elerétiábeu. A vasút létesítésére garancia nekik is, nekünk is, Kossuth és a kormány nyilat­kozata. Természetes azonban, hogy nekünk első sorban balatonmenti zalaiaknak sem sza­bad alvásra térnünk, hogy vidékünk jobb és szebb jövőjéről álmodjunk. FeUzinen kell maradni ennek az ügynek, hogy siet tessiik diadalát. Ez sem elég. Teuni is kell. Ha azt akarjuk ós komolyan akarjuk, hogy vidékünk üg^'e föllendüljön, nem várhatjuk csupán összetett kézzel, hogy ez a vasút hozzon nekünk minden jó', dolgozni kell magunknak is már most ! Mert az egé--z Balaton mentén : falukban, hegyeken, für­dőielepeken tenger sok a tennivaló. A sok közül : utaiuk jók, a közlekedés akadály­talan, sző öiuk immár reorganizálva szép termést nyujtanal . De emellett fogyatékos a gyümölcstermelés, még fogyatékosabb a ter­mények éri éltesii ese. népünk vállalkozási kedve. BHlalonf'üred és Kész hely kivételével számottevő fürdö'elepünk nincs. Pedig az egész Balatonmentei), a somogyi oldalt, is ideszámítva, szebb, fürdőtelep lói.esilésére poetikusabb, történelmileg i-< nevezeiesebb pon< alig van, hogy egyet ragadjunk ki i sok nincs közül — Szigligetnél, melyet meg­közelíteni is alig lehet. Vagy ott van közvetlen közelünkben a voiiyarc-vashegyi Szent. Mihály hegy, van-e o'i cs k embriója is a fürdőtelepnek ? Gyenes a kezdőlépésnél tan Tovább ha­ladva Badacsony, párszálodán kívül, vagy Révfülöp két vendéglőjén kívül bir-e más­sal is? Pedig éveá óta lioz'ájuk csak ugy ellátogat a kikötővel bíró gözha|ó, mint akár hozzánk, vagy Badacsonyba. Mólója az egész zalai Balaionuak Fü­reden ós Keszthelyen kívül nincs. Rozoga, iugó-bingó fa hidak v /.étnek a hajóállomás­hoz és fürdőkhöz. Fürdőink a töméntelen sokaságú és nag3 Tságu sziklatömbök, sás ós süppedő iszap miat' majdnem megközelit­hetet,lenek Persze, Füred és Keszthely itt is kivétel. Rendszeres fürdőéletről szó sincs ! A fürdőszezon tetőpontján is osendesek, mint a Szahara sivatagja, szomorúak volnának elhagyatottság likban, ha a szőlőhegyek mun­kás népének zaja 11-m hozna, változatossá­got a komor egyhangúságba. Pedig még így is számtalan műked­velő fiiidőző és agilis turista keresi föl e vidéket, vidékünk e természeti szépségek­ben ragyogó részeit Mire számit hát a Ba­laton zalai része, ha a vasút hozza a fő­város érdeklődőit kir'idulóit és iiirdőzóit? Ám, hogy ez-^k megjelenése ne csak egy­szerű kirándulás, vagy álulazás legyen, ha­ji jin a zalai fürdőkben otthont is találja­nak a fürdőzők, nem elég egy-kétsz >mmi szálloda, magánpince, rozoga fahíd s még rozogább fürdökabin, hanem a kor köve­telményeinek megfelelő fürdői beruházásra a fürdők kényelmére is teuni kell valamit. Ez pedig nem megy máról-liolnapra sebliben. Idő, pénz ós munkával jár. Meg kell kezdeni már most. Hogy mire a vasút kiépül, ha nem is érjük ntói a somogyi ol­dalt, de legalább tűrhető t maradást készít­sünk elő az érkezőknek. Áldozzon a vár­megye is. El-ő és főtennivaló lenne a hajó­közlekedés előmozdítására a szebb és na­gyobb fürdötelepekliez móló építése. Szent Mihály hegyének, B.-Győrök­nek, Szigligetnek, Badacsonynak, Révfü­löpnek, mint a jövő század fiüdőte'epeinek felkarolása s a kiépítésnek már most meg­kezdé-e. Ha a Balatonoa't ez irigylésre méltó pontjai : nem Sveiobau, hanem csak a so­mogyi oldalon volnának, — bocsánat az őszin­teségén — máris virágzó, villákkal koszo­rúzott fürdőielepek lennének, mind meg­annyi (a á'kozója a vármegye inlelligenciá­jának; de igy, csak szomorú egj'hanguság­ban váiják a jobb napokat. Hogy ezeket meghozza a vasút — tegye meg mindenki a magáéi. A vassit meglesz ! Előzze meg a vál alko'.ó és szorgalmas tevékenység. Ez a vidak a legnagyobb áldozatokat is meg­él domli és kifizeti. kelte : «Bár csak ezer nyelvem volna ...» Van is neki — hizouyiiom. Miért nem nyirbáltn. meg egy kicsit, kedves papa ? — Néni ldiet gyermekem ! Az éjjel nappal mindig mozog. Nem lehet hozzá­térni. Hanem csak várj ! Van nekem egy kiiünő tervem. Nos ? — Most csináltatok neki két sor fo gat, mert már csak egy foga van neki a harminckettőből. A nyelve mind kiüldözte őket. A fogakat ugy ki fogom élesittetni — inkább kerüljön pár koronával többe — hogy, merek fogadni, pár nap alatt uiind az ezer nyelvét megnyir.bál|a . . . He-he-he­he . . Te ! . . . ny ? Ezután majd jön a szabadalom, utána" a töméntelen megrende­lés .. , hatalmas percent. . . no meg a fér­jek hálásom. . . mi ? Ja, majd elfelejtem, ma elmegjüuk az «Aggoki-köre mulatsá­gára. Csupa apósok mind. Azért bátran apósbálnak is nevezhetjük. Hallottam, hogy az anyósok pár héttel ezelőtt úgyis sike­rült murit rendeztek . . akkor még mi fa­lun voltunk. Tegnap kaptam meg a felvé­telemet igazoló jegyzőkönyvi kivonatot. Képzeld, kifogásolják azt, hogy én napon kint, a kofákkal tárgyalok, sokszor nem a rendes beszédmodorban. Hetven tag közül csak kettő szavazott ellenem, mim, a jegy­zőkönyv mu atja. Ez a kettő is özvegy em­ber. Persze a többi hatvannyolc velem együtt járja naponkint a kofák-sorát, füy­máiván a vizes fejet, a megzápult tojást, a mozgó túrót, a sovány tyúkot, a megfa­gyott krumplit, a már egyszer kifőzött zöld­séget, 110 meg a legkofább hétköznapi go­romba*ágot. Te ! ha te látnád ezt a aza­tyros hadat, ugy elkeserednél, hogy soha sem mennél nyugdijba Nem mi, hanem az asszonvok mentek nyugalonib i Kevesebb a munka, több erő jut a családi drámák lejátszásáta. Igaz, a játszásról jut eszombe, lesz valami mulattató is e<tére ? Higyne. Bedének ur fogja előadni Irén kisasszonnyal, a szomszéd szappanos­leánnyal a «Mézeshetek után»-i. Nagyszerű, Te, Cjicsám ! az a sz'ippuno* kisasszony nekem nagyon tatszik. Többször látom az Üzletben, amikor a feleségem nagymosás­hoz készül. Ha jól tudom, büszke a kau­csalságára. Azt, mondják jól áll neki Arra hát nem, hanem igenis büszke arra a kétszáz métermázsa faggyúra, ame y raktáron van Mint egyetlen örökös, ő fogja zsebre vágni. Szép. No, de most ne gyertyázzuuk, hanem üssük össze az estéli programot. Az nagyon egyszerű ! A sárkányt fel­eresztjük én hozzám — Városház-utca 76|a szám I. emelet 4. ajtó — a feleségemnek pedig . . . azt bizza csak reám. Egyszerűen éjjeli szolgálatot csinálok. Papa velem fog dolgozni. Stimmt ? Bravó, bravissimo ! Te gyerek, ilyen tehetséggel még főnök is lehetsz. Tehát stimmeltünk. Mindketten éjjeli szolgálatba leszünk, Szabadulás, reggei négy óra, Ha­ha-ha-ha. Már este 7 órakor ott ültünk az «Ipa­ros-kör* dísztermében. Az apósok szállin­góztak felnőtt leányaikkal, mert az anyó­sok zajos helyeslések közt, ki lettek zárva, Az én öregem szőriben fészkelődött. Foly­ton a szomszédja, a szép leányos szappa­nos felöl kéi'dezősködöt . Szegény jó apó­som, talán érezte, hogy másnap «nagymo­sá*» le-z. A \ ig apósok kitettek magukért. Ki­ki sajái választottjával ugyancsak keringő­zöl,!. Közbe közbe csörd Ültek a poharak ós hallatszott a szálló ige: «Oreg ember nem vén euiber » Net.ek doktorok és dörgölő öreg asszonyok ! Mehettek a pokolba ösz­szes ladományotokkal és gyógj fürdőitek­kel ; meri nincs többé kopasz . . . azaz renun, Felt vő tanuk erre a folyosóra ki­hajigált botok és mankók. Lám, lám Rech­nitzor ur ! Ün is le van főzve. Reggel négy órakor támolyogtunk haza. Az öregem danaj szóval lépett be portájára, Bevonulása oly impozáns volt, akárcsak Mátyásé B^cs kapuján. Botond­módra verte meg öklével B foly-osó ajtaját. Plóui! (ez a cseléd volt) ajtót ! ! ! Ne­kem olyan asszony kell .... No ! Azt a . .. • Asszon}^ te csak hallgass.,. .> No — Azonnal kedves galambom, drága Vendelem . , , azonnal . . . rögtön megyek. Jaj, csakhogy megjöttél a terhes szolgálat­ból . . . kis türelmet apuskám. . . Ezt, szü­leiét), Kopró Juli úrhölgy mondta tetetett ked veskedéssel. Istenem, minő kéj). Ha Könyves Kálmán ezt, látta volna, sohasem született volna meg bölcs agyá­ban a boszorkányok égetése ellen hozott törvénycikk. Sőt! No, nézzük. Egy kifogá­solható pongyola ráaggatva két meszelő­nyélre. Tetején egy vipera módra sziszegő nyilás, egy messze kiálló agyarkával. A fő-

Next

/
Thumbnails
Contents