Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-03 / 5. szám
1907. február 2. BA LAT ONVIDÉK 3 Magyar „Borsszemek" (Utolsó felelet.) • Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul.« Csekélységemnek —Békefi ur szerint — halvány fogalma sincs a szociálpolitikáról, tehát szociális dolgok fölött többé ve|e, ki hivatott uépvezér, nem diskutálok. Óért a szervezett, nemze'közi muukáscsapat vezérletéhez, én pedig csak a munkás nép gyermekeinek erkölcsi neveléséhez «konyitók.» Szörnyű hibát követek el az által, — fent tisztelt ur irása szerint — hogy a krisztusi szeretetből merített vallásosságomat át merem plántálni a tömeg csemete lelkébe. Sőt, horribile, még az erőteljes «törzs»-nek is ajánlgatom. Ám hogy mégis mennyire éle'.kérdés a vallásosság, szabadjon hivatkoznom az alábbi idézetekre : 1. «Egy öntudatos szociáldemokrata nem lehet semmifele keresztény egyháznak tagja, oly nagy az ellentét az egyház tanításában és életében mind azzal, umi a szociáldemokrácia alapelve.» (Issaief : Szocializmus und das fíentliche Leben 8-12. 1.) 2. «A kereszténység és szociálizmus tűz és viz » (Bebel.) 3. iA vallási téren a szociáldemokrácia az atheizmusra (istentelenségre) vezet. Van-e tehát Magyarországnak, mint apostoli k'rályságnak, mint keresztény államnak szüksége a szociálizmusra ? Mint ilyen, tehet-e a hazának, a társadalomnak összesen s embertársainak külön-külön is egy mákszemnyi hasznot? Ellenkezőleg! Azt hird-ti : «Öld meg HZ anyát, nem lesz fia. Tépd ki a gyökeret, nem lesz hajtásti.» (M. P.) Tehát nincs létjogosultsága. Tévd Békefi ur, ha azt hiszi, hogy én nem ismerem el a nyomorgó munkásnép mozgalmának jogosultságát. Sőt magam is s/ociálista vagyok és pedig keresztény szocialista s fennen hirdetem elvtársaimmal: "Szivünk egész melegével ragaszkodunk a magyar hazához, büszke öntudattal valljuk magunkat a magyar haza gyermekeinek és teljes erővel azon leszünk, kötőt most húzza fejére. Bal kezében egy szál gyertyát, jobb kezében egy csípő vasat, szorongat, és erősen küzd magával, hogy melyiket, 113 ujisa előbb azérkező elé. . . — Mi ez ? kérdé apósom félholtan. — A szén, a szén . . , nem tudlak nálam fűteni és. . . — Jaj nekem. Soha ilyen farsangol ! Egy pillanat, és átfutotta szegóuy Vendel bátyánk H lekövetkező szenvedésének egész kálváriáját. Hja! minden farsangnak megjön a böjtje. A kísérteties csoszogás és csoszogó rikácsoló hangja mindjobban hallatszik. — Igen, igen . . . már nyitom csibém csak. . . Kiszt.i hand, kedves angyalom. . . (E^.y mentő goudolat, a szoiultságban) a.., a . . . a . . . Pista fiánk is itt. van. — Jaaaa ? Akkor tessék a másik szobába menni. Nyitva van. Az asszonykát is fölköltöm, . . . meg magam is összekapom magúmat . . . csak tessék . . . azonnal. . . Berohanva a nyitott szobába, az öregem ahelyett, hogy vetkőzött volna, fölöltöző t. Magára kapta bundáját, felvette lábzsákját, tejébe húzta bundás sapká|át és felhúzta esernyőjét. Ez mind egy pillanat alatt, történt. A mikor egy kissé magamhoz térve megkérdezt m e furcsa müvelet miben létét s miről való jóságát, már az öregem e?y karosszékbe húzódva irgalmatlanul nyögött. — Az Istenér, kedves papa ! mit csinál ? — Jaj, jaj, jaj ! kedvos gyerekem, én értem. Kitűnő előérzetem van . . , nyomd az ajtót . . . soha ilyet ! . . . szöruyü vihart érzek . . . kisebbszerü menyköcsapásokkal.,. házilag kezelve .. . nyomd ! — Vagy ugy ! ? Akkor én is futok a paraplimért. Kitartás. Kétszáz métermázsa faggyú. . . Pá ! hogy békés egyetértés, keresztényi szeretet, méltányos elbánás és hazafias érzület kösse össze e hazának bármely ajkú polgárait, hogy igy vállvetve együtt munkáljuk népünk jólétét, és hazánk boldogságát.' Tetszik hallani ? ! Ismerünk Istent, és hazát, sőt, annak boldogitásán váll vetve mun'kálkodunk, az Isienszeret,étben pedig valamennyien versenyezünk. N 1 igen ! mert ország, állam csak ugy tarthatja fenn magát, csak Ugy boldogíthatja polgárait, ha törvényei ós szokásai vallásos alapon állanak. Tekintsünk csak vissza a világot uraló Rómára ! Mily hatalmas volt, mig erkölcsét a vallástalan görög filozófia meg nem mételyezte. Mikor azt hitte, hogy gőgjének Csimborasszójára hágott, ledőlt, rabigába görbedt. Avagy nézzük az 011 által istenitett franciakat. A forradHlom idejében kimondották, hogy nincs Isten. Eltörölték az ünnepeket,, a szent misét, az oltárra ledér { nőket állítottak. S csakhamar mire vezetett ez az állapot,? Mindenekelőt t a katona tngndta meg esküjét. De hát miért is áldoz/a éleiét, ha se haza, se Isten nincs ? No csak még annyit, hogy az a nemzetgyűlés, amely megtagadta Alkotója létezéugyanaz volt kénytelen törvénybe iktatni, hogy igenis van Isten. Hagyjuk tehát békés polgárainkat, a maguk boldogító hitében élni. Ne fosszuk meg attól, amelyet visszadni nem, vagy csak iiHgy nehézséggel tudunk. A tömegnek a kevésbé művelt népnek elengedhet étlen lelki tulajdona a vallásosság legyen. Ha a tudós, ki egész életét az asztala mellett töltve, könyveket böngészve eltéved tudományában s kételkedik az Alkotó munkájában, vagy talán meginog lelkében a létezése fölötti hit, az' még menteni lehet. Bár azt, mondja Veruláui Bákó : «Az igaz tudomány Istenhez vezet, csak a hamis vezet el tőle.» Az eltévedt, a hitében meg rázkódtatott tudóst menti és megvédi intelligeutiája és társHdalmi positiója mindazon tettektől, amelyek akár a haza, akár a t&rsadalom kárára volnának. Am máskép van ez a kevésbbé müveit, sőt legtöbbször Írni-olvasni sem tudó embernél, kit. eddig nem a saját életbölcsessége, avagy a nemesebb érzéke, hanem egyedü a vallásossaga, az istentélelme tartott, vissza gonosz cselekedetektől s ösztönzött nemes tettekre. Romboljuk le az anyaszentegyházat, dobjuk maglyára annak buzgó szolgáit, vessük tűzre a >zent keresztet, töröljük ki az eddigi hivo emberiség szivéből a felebaráti szeretetet, akkor meglátjuk, mit cselekedtünk ! Megfosztottuk a napot H földtől, <1 raboltuk az örök világosságot és letéptük felebarátunk arcáról az Is'en képét. Egy ember-állattal fogúnit szemközt állni, ki önmaga iránt bizalmatlan, két kedő, embertársaival szemben önző, világi törvényeket nem tisztelő ; ki később százszor szivesebben él a börtön bűzhödt levegőjében, hog}' J sem tisztességes munkával önmaga és családja megélhetését biztosítva, békés otthont teremtsen magának. Ha kihalt, az ember lelkéből a vallásosság, bátran dobja utána a testet is ; mert nincs többé ir annak a szegény földhözragadt. családapánu , hogy goudteljes életét tovább viselhesse. A vallástalan tömeg pusztító tüz. Mindent éget-: embert, ol i árt, trónt. Semmi sem szent előtte. Mit vétett az az édes haza, az a felnevelő és tovább tápláló s majd egykoron eltakaró anyaföld, hogj le akarjuk hármas halmáról taszítani azt ez ezer év Óta díszelgő s világító fáklyaként ragyogó kettős keresztet, melyet, bölcs és szent királyunk, magyar vérünk tűzött, föl, állított oda ? Krisztust csak a finomabb értelemben nevezhetjük szociálistának, de sohasem nemzetköziuek. A keres/téuy szociálizmus teljesen az 0 tanára van alapítva. Krisztus hirdette a tulajdonjogot, amikor azt mondta : «Adjátok meg a császárnak ami a császáré, Istennek, ami az Istené.» Hazafiassá gára vonatkozólag csak egyet : sirt, Jeruzsálem pusztulása fölött. Tessék ezt, az elvet kövelni ! (Szentgyöt gy vár.) Horváth. László kántortanító. Krónika. Megkondult a dicső Thália változó színű templomának hívó harangja s buzgó papjai nagyban készülődnek istennőjük szent, igéinek hirdetésére. Itt is, ott is látható már egy-egy felkent személy, ki életét a nagy múzsa dicséretének szentelő s bár sokszor nem a legnagyobb eredménynyel (in bursa), de mindig lángoló lelkesedéssel hirdeti annak dicsőségét. Meguyilik nemsokára az oltár nélkül való szentély, a honnan vidám kórusban szálltéi a magasba a dicsőítő zsolozsma. Vándor hirdetői a nagy múzsa igéinek, kik istennőtök lángoló csókjával vagytok felavatva, üdvözlünk bennetekel! Legyetek üdvözölve ti, kiknek dalától öröm, vidámság fakad. Egyre azonban nagyon ügyeljetek. Legyen az áldozat istennőtök templomában fenséges és tiszta, zsolozsmát,ok haugja'szivig ható és csengő, hogy meghallhassák igéiteket, azok is, kik hitetlenül tévelyegnek még és inkább hallgatuak vásári porondon alacsony élceket, mintsem egy követ vinnének templomotok megépítésére. Melegítsétek fel a hidegtől dermedő lelkeket, indítsátok meg a jégkéreggel takart, fásult sziveket és akkor gond nélkül hangoztathatjátok ájtatos hallgatóitok előtt Tháliának örök dicséretét. Hideg van, dermesztő hideg. Mintha csak Boreas, a szelek hatalmas uralkodója halálos boszut esküdött volna a világ el, len. Jég borit hegyet, mezőt, földet ós vi; zet s a .siró szelek még keményebbre kovácsolják a főid kórgének fagyos rabbilincsét. Fűtött, meleg szobából, vidám pipaszó mellett olyan gyönyörűség nézni a szüntelenül hulló, kavargó havat ! Csörgős száukában, jó meleg bundában nem érzi az ember a dermesztő hideget s a vidám mulatságtól s öröm mámorától egyaránt kipirul az ember arca. Hanem a csikorgó fagy nemcsak a jómódúak fűtött szobáit keresi ám fel, ha* nem besurran a fűtetlen földes szobákba is, hol nedves szalmán nem tudja mezítelenségét, a hideg ellen oltalmazni a nyomorult szegénysóg. Ti, kiknek a meleg szobában örömöt okoz a kavargó hó szüntelen hullása, gondoltok-e arra, hogy a nyomorultak országában fűtetlen szobábau, ruha, eleség nélkül mennyi ember sínylődik ? Kik robogó fogatokon, vagy csengősbongós szánon az utakon végig száguldoztok, nem veszitek-e észre azon kiéhezett, megdermedt alakokat, kik remegő kezükkel gyűjtögetik a lehulló galyat az útszéli fák alatt ? Tudjátok-e, hogy most tartja gazdag aratását, a kegyetlen halál a szűkölködők országában, hol ellentállás nélkül pusztit a sorvasztó kór, mert nincs meleg, nincs ruha, nincsen táplálék. Ti tehát, kiknek juttatott a sors bőven földi javakat, ne nézzétek tétlenül a nyomorult szegények vergődését, hanem törüljétek le azoknak arcáról a hideg kisajtolta keserves könnyeket. Adjatok ételt az éhezőnek, ruházzátok fel a mezítelent, s meg fogiátok látui, hogy a hála, mely a megmentett nyomorultak afakáról elhangzik nagyobb örömötökre váland, mintha hiu mulatságokra költenétek a szegénynek szánt filléreket. Segítsetek most a szegényen, mikor a csikorgó fagy bűnre kényszeríti az elhagyott, fagyos szobák lakóii! Mentsétek meg jótéteményei ékkel a szűkölködőt attól,hogy ' vétkeznie kelljen! Adjatok alamizsnát a szűkölködőnek és az Ur javatokra fogja azt irni, mit most elosztatok. * Nagyon zokon vették némelyek a szegény króuikairónak jámbor regélését,. Fogcsikorgatva rázzák magasra emelt ökleiket, amiért bátran ki merte mnndani véleméuyét. Maga Lengyel Zoltán nem agyarkodJ hatnék jobban a szegény Polónyira, mint amily adáz dühvel törnek a krónikairó ellen.
