Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-14 / 15. szám

4 1907. április 14. ját. s ma már óriási falragaszok adják tud­tára a közönségnek, hogy 21-éu d. u. 4 orakor nagy ünnepség készül a balatoni sétányon. Tekintve a nemes oélt, bizonyára meg fog jelenni az ünnepségen városunk minden rendű és rangú polgára, liogy fil­léreivel hozzájáruljon és részt vegyen a szegény elhagyott gyermekek megmentése érdekében kifejtett üdvös akcióban. Fel szólalásunk eredményeként jól eső örömmel konstatáljuk, hogy az elökészitő bizottság a helybeli gyermekvédő egyesület megala­kitásán fáradozik s az ünnepély jövödel­méből csak bizonyos hányadot fog az Örsz. Gyermekvédő Liga rendelkezésére bocsái­t.ani, a többi pedig itthon uiarad s első alapja lesz egy, a már legközelebb inegala­ki andó Gyermekvédő Egyesületnek. Öröm­mel üdvözöljük az előkészítő bizottságot e határozatáért, s kivánjuk, koronázza a leg­szebb siker nemes fát adózásukat s legyen áldott mindenki, aki igaz lelkesedéssel nyújt segédkezet e nemes ügy előbbvitelére. A 21 - ik i gyermeknap programiuját í»t adjuk: 1. Hymuus. A főgimn. zenekar kíséretével énelilik az összes iskolák növendékei. 2. Ünnepi beszéd. Tartja Göncy Ede főgimn tanár, 8. Ének. A közs. elemi iskola fel­sőbb osztályu növendékei. 4. a) »Aldja meg az Isten.* PÓsa Lajostól. Szavalja : Toldi Szabó Géza elemi isk. III. oszt. tan. b) »Az Ur és a kisdedek.« Kemenes Fe­renctől Szavalja Lénárd Ágota elemi isk IV. o, t. 5. Éljen a magyar. Éneklik a zár­dai intézet növendékei, 6. Az apostol Pe­tőfi Sándortól. I. és II. r. Szaval|ák : Boz­zay Ilona és Polozgai Anna zárdai polg. isk. IV. o. t,. 7. Daljáték. Ernyey József és Poldiuiiől. Előadják az áll. polg. isk nö­vendékei. 8. A tündérek. Rndnyánszky G\u­lától. Szavalja Csepinszky Bandi girnn. III. o. t, 9. Népdalegyveleg. Eckhardt Antal­tól. Énekli a főgimnáziumi énekkar. 10. »Sinite parvulo".* Irta Ada Negri Olasz­ból fordította Lakatos Vince dr. Szavalja Sohaffer Jeuő gimn. VIII. o. t. 11. Szózat. A íőgímn. zenekar kísérete melleit. 12. Kákócíi induló. Előadja a főgimn. zene­kara. Az összes é.iek és zeneszámokat ki­séri és vezeti Eckhardt Antal karnagy. — Az állandó választmány gyűlése. A törvényhatósági bizottság folyó evi május havi rendes közgyűlésén felveendő 1906 évi vármegyei házipénztári és a vármegyei összes alapok 1906 évi számadásai tárgyá­ban teendő véleményes jelentés elkészítése végeit az állandó választmány ülése 1907 évi április hó 25-én délelőtt 9 72 órakor, ugyan a fent kitett bizottsági közgyűlésén lelveendő egyéb törvényhatósági ügyek | közgyűlési tárgyalásáuak előkészítése végett pedig az állandó választmányi ülés 1907 évi május lió 6 án délelőtt 9'/ 2 órakor Za­laegerszegen a vármegyeház gyűlés termé­ben fog megtartatni, — Április II A negyvennyolcas tör­vények szentesítésének évfordulóján ápril hó 11-én nemzeti ünnepet, ültünk hivata­losan. A tanintézetekben az előadások szü­neteltek. A hivatalokon nemzeti zászlókat, lengetett, — az áprilisi szél. A plébánia templombau ünnepi istentisztelet, volt, me­lyen az iskolák növendékei tanáraik és ta­ni tóik vezetése mellett s a hatóságok fejei vettek részt.. — Halálozás. Nóvák Géza szabadsá­golt honvédhadnagy f hó 9-én hosszas szenvedés után Alsópáhokon elhunyt.. Te­metése 11 én a kiterjedt rokonság, jóbará­tok és ismerősök nagy részvéte mellett ment végbe. Az elhunytban Novak Károly alsópáhoki körjegyző egyetlen fiát- gyászolja. — Megkezdtök a parkírozást. Fiament Lajos siófoki főkertésznek az uj földtöltés parkírozására benyújtott tervét és köl'ség vetését a fűidöbizott-ág elfogadta s a hé­ten már megkezdődött a parkírozás. A munkálatot. Fiament Lajos főkertész sze­mélyesen vezet;. — Országos tornaverseny Székesfe­hérvárott. M«jus 26 án nagy napja lesz Székesfehérvár városának. Az eg«sz Dunán­tul, északnyugati Magyarország, Fiúmé vá­ros középfokú iskoláinak ifjúsága fog össze­gyűlni a történeti uiullu falak közt, hogy résztvegyeüek a toriittversenyen. Váradi Károly dr tankerületi főigazgató odaadó t.evékenységetfejtkia nagyaráuj'uünnep ren­dezése körül. Székesfehérvár közönsége is meleg rokonszenvvel karolta íöl az ügyet és mind anyagi segítséggel, mind a rende­zés nagy munká|ában való részvéteiével szívesen kezére jár a főigazgatónak. Zalá­ból a helybeli kath. preru. főgimn. 30. a nagykanizsai kegyesrendi főgimn. 70, a zalaegerszegi állami tögimn. 32 tanulóval vesz részt, a versenyen. Mintegy 1200 tor­názó lesz majd a versenyen. A tornaüunep védőségét. Prohászka Oitokár dr. megyés püspök vállalta el. — 56 éves szolgálat Szabó Ferencz az a ritka szolga, ki »-gyhuzambau 59 (öt­venkilenc) évet szolgált Festetics Tassilo gróf ur vörsi urodalmában. Tizenöt éves korában lépett az urodalom szolgálatába s ma 73 éve.s korában még mindig az uro­dalmat szolgálja azzal a hűséggel ós szor­galommal, mint. B9 évvel ennek előtte. Va­lóban ritka szolga, ki elmondhatja, hogy : »egy morzsát seui fogyasztott más szolgá­latában.* Lesznek-e e modern szociaiisti­kus korszakban ilyen szolgák találhatók ? Ajánljuk e ritka szolgát, Darányi, a kis­emberek miniszterének és igaz jóakarójá­nak szives figyelmébe — Haiálozás. Fehér Lajos, gógánfai plébános, a sümegi esperesi kerület, jegy­zője f. évi április hó 8 án életének 65-ik, áldozó papságának 27-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek buzgó felvétele után elhunyt. Temetése f. hó 11-én, csütörtökön d. e. 9 órakor, az en­gesztelő gyász szt.-mise bemutatása után (impozáns részvét mellett, ment végbe) a Kerületi papság és hivő nép nagy részvéte mellett ment végbe Sümegen. — Meglépett jegyzősegéd. Akárcsak annak idején Kecskemeti, ugy lépett, meg a pacsai segédjegyző is, csakhogy ez utóbbi nem jutott oly sok pénzhez, mint nagy­nevű póldányképe. Ez év elején ment Pa­csára Angyáu Titusz 33 éves oki. jegyző ós mint segédjegyző volt alkalmazásban az odavaló körjegyzőségnél. Itt szorgalmas és ügyes munkásjak mutatkozott ós mint ilyent, tisztelni is kezdték. Később mikor mindjobban megismerték látták, hogy bi­zony nem veti meg a hegy levét. A korcs­máknak naponkiuti látogatója volt. Adós­ságot hamarosan csinált eleget. Akivel gytikrabbat. érintkezett, mindenkit megpum­polt. Rendes ineutsége volt neki kölcsön­kérés alkalmával: »Még nem kaptam meg a fizetésemet « Ezzel a főnökét akarta szégyenbe hozni, holott, ő már előre ki­szedte fizetését. Folyó hó 6 án fő­nöke hivatalos ügyben Kanizsára küldte 140 koronával. Elmúlt «zombat, vasárnap, hétfő, kedd, nem jött a Titusz. Kedden sür­gönyileg hívtak Kanizsára a körjegyzőt, ki gyanítván, hogy .baj van, rögtön bement Kanizsára. Itt az Ángyán által elvitt hi­vatalos iratokat megtalálták hiány nélkül a »Szarva->« bau, hol Aug3^án szállása volt, de Titusznál? nyoma veszett. A jóhiszemű károsultak, mivel mást nem tehetnek, hát vigasztalódnak. — Amerikában elhunyt magyar. Nagy szomorúság érte az Amerikába vándorolt vörsi magyarokat az elmúlt télen. Egyik fintal kivándorolt társuk S/.abó József bő­röudi fejtifuszban, élete 22 ik évében el­hunyt. Ugylatszik a tenger és a messzeség nemcsak imádkozni tanitja meg az ide­genbe szakadt honfitársakat, de a szeren­csétlenségben is ritka együttérzést., össze­tartást és áldozatkész szeretetet ébreszt lelkükben egymás iránt. Ezt igazolja az a megható részvét, melyet elhunyt társuk iránt nyilvánítottak a kivándoroltak. Gyüj­égbolt egészen kitisztult, elhatározták, hogy megvárják a hold felkeltét, hogy gyönyör­ködhessenek a gyönyörű látványban. Nyugodni készült már a nap ós láng­sügarai biborvörösre festék a kék eget. A piramisok oldalai, a szfinksz képe, mintha aranys agarakban tündöklöttek volna, ra­gyogtak, tündöklöttek a mindig jobban ha­laványuló sugarakban. Az aranysziu bí­borra, lilára változva, lassan-lassan emelke­dett felfelé az épületóriások oldalain, végre elhalványult az egész s elröppent a Cheopsz ormáról is az utolsó fénysugár. Egy dara­big szomorú szürkeség ülte meg a vidéket, de néhány perc múlva megjelent a keleti láthatár szélére vonult felhők mögül a tele­hold sápadt képe. Halavány világa elra­gadó, bájos színben tüntette fel a király­sírok óriási alakjait és a szfinksz homok­ból kiálló fejét. Elragadtatva szemlélték a csodálatos látványt sokáig, mig végre a vezetők fi­gyelmeztetésére öszvéreikhez mentek, hogy visszainduljanak. Amint Derecsényi felült öszvérére, az egypárszor táncolva körül forgolódott vele. S amint szemeit a szfinksz felé fo rditja, íme ismét megjelent előtte a reggel Kairóban keresett kék ruhás alak, amint a szfinksz mellett állt. Minth a csak álomlátás űzné vele csa­lóka játékát. Nem akart hinni szemeinek. De egyszerre, mintha nevét hallotta volna csendülni édesen, azon a jól ismert kedves hangon, mint otthon, mikor még a kétség­beesés nem gyötörte halálra a szivét, lel­két. Ah ! ha valóság leűne ez az álom­látás. — Andor ! Andor ! hangzik csengve újra s Derecsényi bomlott aggyal ugrott le nyergéből, hogy a kőkulosszushoz támasz­kodó elomló alak segedelmére siessen. Azntán őrjöngő örömmel szorította keblére elvesztett, de újra feltalált boldog­ságát s lángoló szemeinek varázsával, csók­jainak égető tüzével igyekezett életre hozni az ájultan összeesett nőt. Mikor az felnyitotta szemeit s az öröm, a boldogság pirja ült ki arcán, De­recsényi odaborult melléje s csókjaival hal­mozta el kezeit. Mikor végre megnyílt a nö ajaka, visszatért Derecsényi szivébe is az öröm. — Ugy-e Andor — szólt Szigethyné sóhajtva — nem várta azt, hogy itt lás­suk meg egymást újra. Ah I mily sokat szenvedtem én azóta, hogy önt elhamar­kodott lépésemmel elűztem a világba. — De hol van férje — szólt Dere­csényi, nem értve miként kerül szivének boldogsága idegenek között eléje. — Férjem ? — mondá Szigethyné kicsorduló könnyeit letörölve. — 0 már nincs többé. Bár sohase lett volna az, legalább nem lett volna életem két év óta rosszabb a halálnál. Esküvőnk után két héttel párbajban lelőtték s ón ugy marad­tam, mint a viharverte virág, mit gyöke­restől tépett ki a zivatar mérge. Ne kér­dezze meg, hogy miért kellett neki büu­hődnie, elég az, ha tudja, hogy pirulnom kellett, már az első napokban férjem viselt dolgai miatt. — Mióta pedig elhunyt, nem tudtam maradni, nem volt nyugalmam, mig a maga ellen elkövetett vétkemet jóvá nem tettein. Ezért követtem országról-országra min­denfelé, de hiába. Mindig későn érkeztem. Csak most jöttem jókor, mikor már a re­mény is kihalni készült szivemből, hogy magát még valaha láthassam. De most itt van, itt tartom kezét a kezemben s most megmondom, hogy mindig, örökké csak magát szerettem tiszta szivből, igazán. Derecsényi most újra szivéhez szori­totta feltalált üdvösségét és csókjaival bo­rította el ajkát és homlokát. Azután örömmel magyarázták meg a bámuló idegeneknek a dolgot s boldogan indultak vissza a városba. Néhány hét múlva újra megnyíltak Kerekesek kastélyának ablakai s a nyiló jácintok és ibolyák illatozta utakon két boldog ember nézi egymás szemében a szi­vüket eltöltő boldogság tündöklő fénjéét.

Next

/
Thumbnails
Contents