Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

8. BALATONVIDÉK 1907, jauuár 13. dáigyomot. Hát hozintott is egyet 60 Isr«j cárér, de neköm nem t.eccetős. Az szinte valami rutkeránus kalandárgyom lőhet, mer hogy nincsennék benne a rórnaji pápó. Az iidö járását •• jér szinték u"y meg mutatytya mint a másik, de ajér neköm nem bő. Maj a gyü hétön vissza küdöin, hogy esseg cseréilók kii, ikkább rája fizetők öt karaicárt. Hát mikó meggyütt az asszony, nem győzte e beszéuyi, hogy mit hallott. Aszongya, hogy abba a botba, a hun vöt.te a kaiendárgyomot, szinték újságot is szörkesztenek. Mondok neki, akkor a kaiendárgyomot, is ott szerkesztik, csak mondok azt.alat nem tudom, hogy az üdő járást ki szörkeszti mög. Még a Böske akudozott, ajig egj ik füléve az urakra hógatott. Aszongya, hogy Ü még solui se látott szörkesztö embört, peig hát az egyik a vót, mer hát u monták uekije, hogy szörkesztö ur. Aszongya az asszonyom, uo mostanék kü hógatom üket, ugyan kiiü beszőnek. Arru beszétek aszongya, l>ogy akinek valami baja van, teszem fő az adó, vagy a fiuáncféle körű, a csak inongya meg, azték külösz szörkeszteve. Na iiát ej ér meg is álgya az Isten a másvilágon. Mive hogy neköm is, megosztég az egész községi feleközetnek HHjon sok baja van, ajér a gyü hétön papárra velőm, szép röngyébe, oszt hadd lásso a szőgabiiő, hogy mi fáj az magyarnak. Hogy tudok e irnya? E hiszöui áui ! Iszen az egész falunak én irok rá a váltójára, mer hát hogy szűkén van sz embőr aprópénze. Még aztatat. is megmondom, hogy ha törtóuetbü az asszony nem vihetne vissza a kaiendárgyomot, mer hátha sütnyi akar, mive fottán vau a kenyér, mivelhogy a hófujáter iniáu nem t.uttunk beölletnyi, akkó a Kati jányoin viszi viszsza. Ajér ne essék nehézségükre a küfeleletem, lie dévpjkogyanak ám vele, mer hogy ínég nagyon szömérmös. Tiszt,ölettel : Zacskó Pétör födmüves paraszt és bakter. Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, kik még a múlt épről ^dtralé^ban fannak, Hátralé" kaikat mielőbb befizetni szíveskedjenek. HÍREK. — A Zalamegyei telefonhálózat Zalaegerszegről irják: A megyei telefonhálózat ügyében legutóbb rendelet érkezett, a minisztertől, melyben még nem hagyja jóvá a vármegye határozatát, mert előbb a hálózat fenntartása dolgában akar megállapodásra jutni. Reméljük, hogy ez nem fogja késleltetni « megbecsülhetetlen fontos ügy megvalósulását.. — Lapunk egyik számában már hírt adtunk arról, hogy megyés püsp k ur őnagyméltósága Krizmauits Péter helybeli segódlelkészuek ** gelsei plébánia javadalmat adományozta. Krizmanits több év óta működött Keszthelyen s ez idő alatt az egész város osztatlan szeretetét ós tiszteletét érdemelte ki. Mint lelkész, lelkiismeretesen ós buzgón teljesítette hivatását, de amellett társadalmi életünkben is tevékeny részt vett. Elnöke volt a kath. legényegyesületnek, hol gyakran tartott vallásos és ismeretterjesztő felolvasásokat. Válaszlmányi tagja volt az Ott-hon-körnek, melynek megalakulásán sokat fáradott s mindvégig lelkes és buzgó tagja maradt. Szerénysége és lekötelező kedves modora miatt mindenki szerette és tisztelte. Az iránta megnyilvánult szeretetnek és tiszteletnek hü kifejezője volt az a bucsu-baukett, melyet tiszteletére kedden este az Otthon kör helyiségeiben rendeztek, hol lelkes felköszöntőkkel ünnepelték és vettek bucsut tőle jóbt-rátai, Krizinanitsnak e helyütt mi is búcsút mondunk s kívánjuk, hogy uj működése helyén is ugyanolyan tisztelet és szeretet övezze, mint amilyenben itt volt. része. — A villany világítás munkálatai innen-onnan befejezést nyernek. E héten már a lámpákat szereltél;, melyek elhelyezéséből következtethetünk a világosságra, melyet árasztani fognak. Fényes vilagitásban lesz része a Kossuth Lajos-utcának, az Audrássy-tórnek, de különösen a fürdőhöz vezető jiagy alléénak ós a parti sétánynak. A mellékutcákra is mindenesetre nagyobb világosság árad az eddiginél. Az áram fejlesztéséhez szükséges gépek egyike már megérkezett s felállítását megkezdték. Minden jel arra mutat, liogy a jövő hónap elején már villany fény szórja sugarait utcáinkra. — Esküvő Kovács János intéző kedden dó!után esküdött örök hűséget a plébánia templomban Párkányi József tanár, grófi levéltárnok kedves ós bájos leányáhasznuk. No, majd mi keresztény kath. felosszuk a hitbizományokat, a zsidóság a tőkepónzt, a szegény református s egyéb felekezetű testvéreink pedig a — semmit. Mert hát Szerkesztő ur által citált részletnek, a mely a szentírásból van véve, ez a magyarázata. Eloszt.ák maguk közt, akik együvé tartozának . . . (t. í vallásilag.) Na ja ! mit beszélek én ilyen dolgokról ? hisz én együgyü vagyok. Teremtncscse menyországba jutok ! , Adja az Ég, hogy nópmentő actiónkért együtt nyerhessük el a legfelsőbb Ur arany medáliáját. (Szentgyörgy vár.) Horváth László Balatonmelléki levelek ... Tekéntetös Szörkesztö ! Mostannók, hogy be vót az asszony a vásárbo, mondok, hadd vögyön egyetmást a mi a kezibö szükségös, oszt' azt is megparancsótam nekije, hogy hozincson magávó egy szent kaiendárgyomot is. Esseg saját kezűleg nem möhettem be jelönleg, mert, hogy a Pörge készéti a helét. Hát nem tugygya az enibör gyeröke, Mög hát, mögvallva HZ igazat, nehézségűmre is esik a járás, mivelhogy az egyik lábouiat katonaságnál elvesztöttem. Hát ugy történt, hogy hát az őrnagy urnák a lova, mikó pucótain — liogy a rögöny szökte vóna mőg — kürugta a jobb láboniat alólam. De ajér szinték röndösen mögyök, csakhogy e picit sánlóttok. Hála az Úristennek, iszen van mibü megényi, ajér efogattam a község tisztöletét, az éjjeli baktórságot. Nem is szabad -ajuta semmiféle tiknak elvesznyi a kösségbe. Mér ha elloptyák, én böcsülössen vissza álléttom. Ha nem is éppesleg aztotat, de ajér nincs szó. Hát, hogy amint emoutam éccakánok üdejébe nem tudok alunnyi, mer licgy vigyázuyi höli a röndre; mög liát a gyég vergye mög a csöudőr uraktu is kő tartanyi. Mer ha ajok talállak fökőtienyi az embört, valamellik szómakazal tü|ébü, mingyá haragszik a szógabi ró. Pejig senki se báutyo. Mivel hogy éccaka nem tudok alunynyi, hát nappó bólintgatok, asziég illen alkalmatossággó szeretök óvasnyi, ajér moutam az Böskének, aki szinték hitös feleségöm, hogy hozincson egy kalenbau jajgató anyósát kellett húzogatnia egy karosszékben. No ez jól kezdődik ! Biztonságból az ajtómat eltorlaszoltam és vissza feküdtem ágyamba. Egy félóra múlva éktelen dörömbölés zaja vert föl zsibbadtságomból. Megvallva szörnyen megijedtem. Bincy ur zörgette az ajtómat. — Ki az ? kérdem mégegyszer. — Eu vagyok, Bincy Dániel, néptanító. — Minő szándékkal ? — A legtisztességesebbel . . . előnyös feltételek. . . — Ejnye a kutyaságát ! ez alighanem párbajozni akar. — Rakja le először fegyvereit. -- Csak ernyő van nálam, könyörgöm. A mikor a kulcslyukon keresztül meggyőződtem, hogy csakugyan igaza van . . . beeresztettem. Szegény Bincy teljesen meg volt törve. Ugy nézett ki, mint egy osztriga háromszori kiadásban. Nem is csoda, hisz egész éjjel az én anyósomat táncoltatta. Azaz, megfordítva, mert rövid kezei nem állván arányban anyósom slussával; utóbbi félkaron fogva pörgette, mint a kegyetlen gyermek a gombostűre szúrt cserebogarat. — Szíves beleegyezéseért jöttem könyörögni . . . egyébb már rendben van . . . csak még egyedüli akadály az ön ellentmondása lehet. . . Ne tegyen kérem boldogtalanná. — Beszéljen kedves barátom világosan. Képes vagyok a legnagyobb áldozatra is, hogy az ön boldogságát előidézhessem. — Köszönöm. Tehát nem fogja tőlem megtagadni kedves anyósának kezét ? Mi már egymással megegyeztünk . .. csak még. . . — Hallatlan ! Hát még napjainkban is történnek fias csodák ! Azt hittem, hogy az anyósbál lesz a világ legújabb és legnagyobb csodája s ime : Bincy ur lefőzött. Eleinte ugy tettem, mintha tépelődnék magamban. Hej pedig, de szerettem volna egyszerre kivágni a boldogító igent. Egy pillanatra az jutott eszembe, hogy talán elmeállapota sántit, azért megkérdeztem : — Mondja kedves papa, azaz tisztelt Bincy ur, nem érzi, hogy a becses fejében valami kevereg ? — Azt nem, hanem a gyomrom kevereg tegnap óta. (Most már szentül meg voltam győződve, hogy titokban megcsókolta az anyósomat ) — Hát h isz en, tekintettel az ön bolgogsága netovábbjára, szívesen (de menynyire !) adom beleegyezésemet, de nem mulaszthatom el figyelmeztetni, hogy anyósom önhöz képest nagyon idős. — Uh azzal én már számoltam. Fő az, hogy erélyes asszony. Hát, hogy teljesen őszinte legyek, a házassággal legfőbb célom az, hogy leendő nőm, az ön kedves anyósa, elfogja zavarni házamtól az én anyósomat. — Kedves papa! Ön egy kitűnő politikus. A sikerről biztosithatom. Legjobb lesz, ha a napokban megtartják az esküvőt. ígérem, hogy nem lesz akadály, amelyot én le ne győzzek. Sőt amint már egyszer megígértem, lapom minden cikke ezentúl az önök fizetésemeléséről fog szólni. . . Szolgája. . . Amint betette maga .után az ajfót> ágyamba dobtam magamat ós ugy ugráltam, mintegy vásott gyermek. Azt hittem, hogy a guta üt meg örömömben. Az esküvő pár nap alatt megtörtént. Magam jártam el mindenben, sem költséget, sem fáradságot nem kiméivé s közbeközbe adtam a bánatost. A mostoha apósom naponkint ellátogatott a szerkesztőségembe, megadván az utasítást, hogy hogj'an javítsam lapomban a tanítók fizetését. Persze én örömmel tettem, mert kedvező esetben számíthattam egy tekintélyes apósi örökségre. Ez lett volna a harmadik és a legnagyobb csoda. Referált a két anyóson tett napi megfigyeléséről is. — Na már félre néznek . . . most már> ha egymást látják dobálódnak. . . Ehe * már össze is pisszegnek, mint a macskákCsak tovább ! -— Am Dani tervez, anyós végez • Már a második héten, két, napi távollét után beállít hozzám szegény mostoha apósom s a világ összes fájdalmait az arcán, egy kék foltot a homlokán viselve, sirva