Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-07 / 14. szám
2 1907. április 7. kat, társadalmi életünknek s lenne megmenthető a hazának. Ami pedig a munkás- és cseléd nép legnagyobb nyomorúsága a lakáskérdés, ez is örvendetes stadiumba jutott. És legfőbb ideje is ennek, mert e téren csakugyan tűrhetetlen állapotok uralkodtak. A többi közt örömmel adtunk hirt vármegyénk ákciójáról, amennyiben szabályrendeletileg kimondotta, hogy a munkás és cselédlakások 10 év alatt akként alakitassanak át, hogy minden család külön szobát s mellékhelyiségeket kaphasson. Ujabbkori szociális intézkedéseinknek ez utóbbi egyik leghumánusabb és legszükségesebb kiegészítő része. Csak azután ügyeljen is az állam és a vármegye, hogy .szabályrendelete irott malaszt ne maradjon. Nekünk nincs is kétségünk, hogy nagybirtokosaink áldozatkészen támogatni is fogják a kormány szociális, ily irányú törekvéseit. E kettő teljes reményt nyújt nemcsak arra, hogy az izgatott társadalmi viszonyok szelídülnek s konszolidálódnak, de arra is, hogy n}'0mukban megelégedés kél s mi okunk sincs tartani attól, bogy akár a Dózsa-féle parasztforradalom, akár a román parasztlázadás valaha megismétlődjön, vagy bármely más szomszéd területről hozzánk átcsaphasson. Munkás és megelégedett nép nem képez gyújtó anyagot. Hozzá a lázi tó kufárok nem férhetnek. Ezekben látjuk mi becses tanúságát a Romániában történteknek. A láva. A geologusok meg a vulkáno'ogu-<ok azt mondják, bogy ennek a «Föld» nek nevezett, sárgolyónak a közepében minden folyóállapotban vau. Azt azonban nem tudom, vájjon egyértelműen mondják-e? Gondoljuk, hogy ugy mondják. Tahit : folyékony a kö, a vas, az arany, a szén és a réz. Minden ! Nekünk tehát el kell hinnünk, hogy amit a vulkán kiokádik : az megmérhetetlen drágaságból, értékből áll. Kö vetkszésképen csak áldás, ha a vulkán aranyesőt zudit a földnek felületére. De talán ők is csalatkozhatnak. Vagy pedig minket — laikusokat, — tévesztenek meg azzal, hogy azt. az arauy, réz, szón ós vasesőt elkeresztelték ? rLzt mondják, hogy az a kiokádott zagyvalék : a láva. Tehát ez az egj' szó a vasnak a hasznosságát, a kőnek a keménységé*, az aranynak a ragyogását ós nagy^ecsét. takarja el előlünk. Mert mi laikusok vagyunk. Ha mi nézzük meg azt a zagy valékot: nem látunk és nem fedezünk íel benne semmi értéket. Csak azt tudjuk meg, hogy a láva befedte, páncél alá zárta a füvet., forrást és bogarat.. Amint befedi a sirdomb a holttetemet. Csak azt látjuk ós érezzük, hogy a láva Omlóskor gáz és hamu is jött abból a titokzatos lyukból. Hamu, amitől szürke lett az egész szent határunk. Gáz, a melyet, a szól ós eruptio ereje lidércnyomásként hajtott légzőszerveinkbe. Az emberi társadalomban is van ilyen titokzatos erő és ez a magyar nemzetség légkörébe is hajtott ilyen fojtó anyagot. A nemzetek eruptív ereje megfertőztette a magyar hazafiság légkörét. Akár gáz, akár hamu, akár világpolgár : az mindegy. A gáz egy embert fojt meg, a világpolgár a hazafiságot fojtogatja. A magyar társadalom nézőpontjából teszem ezt a hasonlatot. A kockát, elvetettem. Sok-sok évszázaddal ezelőtt egy faj elvesztette a hazáját. Nem ólhetetleuségből, hanem önzésből. A «Kiki macának !> elv tulhajtásából. Es rázudült a többi nemzetekre. Az erős, egészséges szervezetű nemzetekre ugy zudult. ez a faj, mint ahogy a láva zudul a természetnek két, órzékenj'ebb országára. Ellepte a közéletnek nagy terét. Monopolizálta a kereskedelmet. Tanult, hogy az értelmi állásokat is megkaparintsa. Élelmességével, szivós kitartással ez is sikerült neki. város törvényhatósági közgyűlése éppen az elmúlt héten föliratot intézett a képviselőházhoz a nagy latifundiumok megszüntetése s a nép között leendő parcellázása tárgyában a másutt is bevált bérleti rendszer kapcsán. Helyes, de fönntartva és föltétlenül megóva a tulajdonjogot. Ebben csak continuálását látjuk a nagy urodalmak tulajdonosai eddig is már követett eljárásának. Mégis azzal a különbséggel, hogy eddig nagy bérleteket ismertünk csak, most ennek helyébe lépne a kisbérlet rendszere, parcellázási alapon. A mindezzel kapcsolatos nehézségek s a nagybirtokosok érdekei a legkönnyebben megszüntethetők és kielégíthetők, ha az állam maga veszi kezébe az uj bérletrendszert mint bérlőjét s kiosztja a parcellázott bérelt területet albérletbe a kisbirtokos népség között. Megkönnyíti az állam ebbeli föladatát a földbérlőszövetkezetek intézményének kormányhatósági támogatása és közvetitése. Ott, ahol nagyobb kiterjedésű latifundiumok bérletéről esik szó, egy más nagyobb s messzelátó gondolat megvalósítása is sok üdvös következményekkel járhatna. Nemcsak a kisbirtokosok, a Icözépbirtokosolc pusztulásáról is lehet beszélni. Fölös számmal vannak egészen és félig végzett középbirtokosaink. Legalább ez utóbbiakat mentse meg az állam. Üdvös volna e tekintetben őket is bevonni a kisbirtokosok bérletrendszerébe. Ez uton egy nagyobb bérurodalom fölparcellázva könnyen szerezhetne bérlőket kis és félig végzett földbirtokosainkban. És ismerve a magyar nép földhöz ragadtságát, szeretjük hinni, hogy e rendszer alapján egy uj osztálya keletkezne s látna jobb napo— Nem ugy van a dolog édesem — szólt Kerekesné, szeretettel simitva végig leánya homlokát. — Te már abban a korban vagy, mikor határozhat az ember jövője felöl s ha elérkezett a döntő pillanat, meg kell fontolnunk jól, hogy mit teszünk, mert az egyszer elszalasztott szerencse nem igen szokott újra visszatérni, mig az elkövetett ballépés következményeit örökké kell viselnünk. Mondd meg azért nekem őszintén és nyiltan, szólt leányát magához ölelve — szereted-e Andort s tudnál-e szerető élettársa lenni ? Vagy pedig inkább lennél boldog Szigethy Dénessel, ki szintén ma jön el, hogy ezt tőled megkérdezze ? Szólj őszintén, én nem avatkozom semmit a dologba, csak azt mondom, hogy ]ól fontold meg a dolgot, mert ha hibázol, egy életen át sirathatod ballépésedet. — Jól van édes anyám — szólt Ilonka csendesen — bizalommal bevallom neked szivem titkát. Én szeretem Andort, talán jobban is, mint kellene, mert nemes gondolkozású, igazlelkü egyenes és amellett jó állású ember. De néha, mintha valami árny lebbenne el a homlokán, mintha valami titkolni valója volna előttem. És ilyenkor ugy félek komor nézésétől. Szigethy ellenben örökké jó kedvű, bohó fiu, kivel igazán mulatva lehetne átélni a világot, ha egy kissé okosabb ós komolyabb is tudna lenni. De menjünk. Andor talán már rossz néven veszi, hogy ily soká várakoztatjuk. S azzal megindultak mindketten, hogy a szalonban várakozó Derecsényihez siessenek. Amint beléptek, kissé zavartan, vagy elfogultan is kelt fel helyéről a vendég s máskor mindig halván}', de nyugodt arcán izgatottság látszott. Szemeiben valami szenvedélyes tüz égett és egész valóján meglátszott, hogy nagyon komoly ügyben jött. Kerekesné üdvözletére némán hajtotta meg magát s szónélkiil szoritotta meg Ilonka kezét, ki szintén nem , birt szóhoz jutni zavara miatt. Izgalma azonban csak néhány pillanatig tartott. Azután visszatért hideg komolysága s megszokott tompa, mély hangján szólt. — Bizonyára tudják — nagyságos asszonyom s ön is Ilouka a szándékot, mi engem ma idevezérelt. Talán nem is tettem helyesen, hogy magam jöttem emiatt, de mivel én mindig csak magamban szoktam bizni, ezen fontos ügyemet is magam óhajtottam elintézni.Most önhöz fordulokllonka, mondja meg, tudna-e engem igazán szeretni s tudna-e és akarna-e az én feleségem lenni ? A leány a nem várt egyenes kérdésre még jobban megzavarodott s épen nem talált feleletet s helyette anyja vette fel a szót. — Nagyon megtisztel bennünket Derecsényi ur ajánlatával és büszkék is vagyunk arra, hogy a vidék legkomolyabb embere gondol ránk, de ebben az ügyben leányomé a döntő szerep. Foglaljunk helyet és nézzük a dolgot meg minden oldalról komolyan. — Tudjuk, hogy ön mellett biztos sorsa lenne Ilonkának, mert minden tekintetben kifogástalan emberrel van dolgunk, a helyzet azonban mégis nagyon megfontolandó. Mindenekelőtt te szólj Ilonka volna-e kedved ezen frigyhez ? Kerekes Ilonka csak nézett egy darabig maga elé, mintha zilált gondolataitakarná rendbe szedni, azután felemelte holló-fürtös szép fejét s ajakára mosolyt erőltetve megszólalt : — Ne kívánjanak tőlem most egyszerre határozott feleletet. Az én eszem most oly zavart, hogy nem tudok helyesen gondolkodni. Engedjék izgalmamat kissé lecsillapodni. Jöjjön velem inkább Andor a kertbe s ott azt hiszem meg fogjuk érteni egymást. És azzal megindult Derecsónyivel, magára hagyva édes anyját, ki már örült, hogy leánya sorsát a vidék legkomolyabb ifjának kezébe teheti le. Künn azután sokáig eljárkáltak a virágszegte utakon, mig végre Ilonka egy nagy hársfa alatt levő padon leült. — Nem tartja furcsának Andor — szólt végre — hogy mi, kik annyira megszoktuk egymást, most ugy alkudozunk itt egymással, mintha ellenségek volnánk. Én ugy érzem magam, mintha nevetséges volna ez a zavarom. Hiszen már megszokhattam közeledését s ma mégis oly hirtelenül jött ez a dolog, hogy meglepetésemben alig tudtam szóhoz jutni. — Pedig édes anyját értesítettem a dologról — szólt közbe Derecsónyi. — Nem is azért volt váratlan a dolog, hogy nem tudtam volna róla, sőt vártam e nyilatkozatát, de mégis, mikor egy egész életre kell az embernek határoznia