Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-07 / 14. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. április 7. 14. szám. DÉK IV>lHikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL » volt giid. tanlntéiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat., hirdetési megbízásokat, és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egész éne IV kor. — /;. Fél évre... . . 6 „ — „ Negyei/ évre ..... .2 „60 Egyes szám ára r/ü , Nyllttér petltsora alku szerint. Tanúságok. (*) A.z okaiban elszomorító, lefolyásában borzalmas romániai parasztlázadás immár véget ért. Vér és pusztulás jelzi nyomait, mely a törekvő, fiatal román királyság történetében a legsötétebb lapra jut, akárcsak nálunk a Dózsa-féle parasztforradalom. A kioltott sok emberéletet visszaadni, a milliókra menő károkat jóvátenni senkinek sem áll módjában. Itt csak a legjobb orvos, az idő, hegesztheti be a sajgó sebeket. Mély nyomokat hagyott maga után, de mélységes tanúságokat is. Elsősorban, mint közvetlen szomszédok, mi vonhatjuk le a borzalmas események tanúságait. Mert, habár a szomszéd háza égett is le, fölment-e ez bárkit ís, hogy hajlékát amennyire csak lehetséges, tűzmentessé tegye ? Románia pedig annjúra szomszédos, hogy minden pillanatban tartani lehetett a lángok átcsapásától. Társadalmi és gazdasági életünk pedig annyi tűzveszélyes gyujtóanyagot tartalmaz, hogy nem a szomszédház tüzének lángja, annak kis sziporkája is lángra lobbanthatja azt. Gyújtogatok pedig fölös számmal találkoznak potemkin-matrózok nélkül is. Legfőbb ideje, hogy közéletünk tüzmentesítéséről ós általános biztosításáról gondoskodjunk. Évtizedeken át elhanyagolt bajait orvosoljuk. Nem tartunk a rémlátókkal. A fantáziát felcsigázó, az idegeket felizgató túlzó szinek festésének sem vagyunk barátai. Mert véleményünk szerint itt sem oly fekete az ördög, mint azt a túlzók a falra festik. Tapasztaljuk, tudjuk, hogy bár minden társadalmi osztályunk, de különösen az alsóbb néprétegeknek helyzete nehéz, sőt válságos. De legkevésbbé oly rémséges és nyomorúságos, mint a minőnek a demagógia népapostolai leitüntetni szeretik. Sőt állitjuk, hogy voltak korok, melyekben a magyar nép helyzete sokkal nyomorúságosabb, inségesebb volt a mostaninál s melyhez képest a magyar munkásnép mai helyzete szinte rózsás szinben tűnik fel. Nem is annyira a nyomor nagyságáról, mint inkább az igények hihetetlenül nagy kifejlődéséről lehet itt szó, még a legalsóbb néprétegeknél is. Nem álterálhat ebbeli véleményünkben bennünket a minden téren uralgó nagy drágaság sem, melynek egyik okául éppen a munkásosztály örökös sztrájkját tekintjük, másrészt a már emiitett igények felcsigázását. A munka megdrágulása természetesen maga után vonta a gazdasági és ipartermelés, nemkülönben az élelmicikkek megdrágulását. El nem vitatható tény ez. Mégis súlyosnak mondjuk a munkásnép helyzetét. De még ennél is súlyosabbnak a kisbirtokos parasztosztályét. E kettőn kell segíteni államnak és társadalomnak alkalmas szociális és gazdasági intézkedésekkel s a tűzveszélyes anyagot egyszeriben eltávolítottuk társadalmi életünkből. Két nagyfontosságú dolog az, mi itt különösen latba esik. Egyik a nép földéhségének csillapítása, a másik a munkás vagy cselédnép lakásmizériáinak orvoslása. Mindkét téren megtörténtek a kezdőlépések. Csak folytatni kell erős kézzel tovább. Győr szabad kir. * BALATON VIDÉK T A H C A JA. Kerekes Ilonka. Mély gondolatokba merülve támasztja barna fejecskéjét a nagy zsöllye karfájához a Kerekes Bálintné ifjú, szép leánya s éjfekete szemeit szomorúan hordozza végig a tavaszi nap bearanyozta viruló tájon, melyet ablakából a távolban, kéklő hegyekig beláthat. Enylie szellő lengeti az ablakok nehéz függönyeit s a kertben nyiló ibolya édes illatával tölti meg a levegőt. A világpompájában álló mandulafán — mely az ablak előtt áll — ezrével döngicsélnek a méliek s csendes zsongásuk között szinte sikitóan hallatszik a párját hivó aranytűálingó éles kiáltása Az éles hangra magához tér ábrándozásából Kerekes Ilonka s boszusan csapja be a kezében tartott könyvet, melyben hiába keresett szórakozást. Gondolatai azonban újra visszatérnek előbbi ábrándjaira s egy darabig ismét nézegeti a vidéket, a nagy kert viruló fáit. De lelke másfelé jár. Nem leli most kedvét a virágzó nagy hársfák alatt való andalgásban, nem hoz neki szórakozást, örömet, a festő jácintok, tulipánok serege, miknek ápolásában máskor nagy kedve tellett. Mintha sulyosgoud nehezednék vállaira, szinte komoran néz maga elé. Odaül azután zongorája mellé és végig futtatja hófehér ujjacskáit a billentyűkön. De mintha a hangok is másként hangzanának ma, mint máskor. Megpróbálja kedvenc darabjait, de hiába, nem tetszik ma semmi a világon. Végre belefog egy hosszú Mendelsóhn áriába, hogy bántó gondolatait elűzhesse és kedv, lélek nélkül veri le a legszebb részleteket, melyek pedig máskor oly elragadóaknak tetszettek neki. Egyszerre kocsizörgés veri fel a kert csöndjét és sebes trappban kanyarodik be egy fogat a hársfák által beárnyékolt veranda elé. Nagy sóhajjal áll fel Kerekes Ilonka a zongora mellől és csaknem boszusan fordul a megnyíló ajtó felé, melyen anyja, egy magas termetű s még mindig szép asszony lépett be.' — Nos kedvesem — szól leányához a legnagyobb szeretettel — elérkezett a pillanat, mikor további sorsod felöl tenmagadnak kell határoznod. Megérkezett Derecsényi Andor, jer mondd meg neki magad, hogy mit határoztál. A leány pirulva rejti arcát anyja keblére smig az csak nehéz sóhajtásait hallja, szeméből sürü könny ered meg, mely elfojtja hangját. De mégis erőt vesz magán s könyázolt arcát bizalommal emeli fel anyjához. — Oly nehéz kérdés elé állítottak édes anyám — szólt végre — hogy alig tudok magamon uralkodni. Hiszen olyan boldog voltam eddig veled, mintna csak átálmodtam volna az egész életet. Es most egyszerre válasszak magamnak egy más társat, mikor nekem arra nincs is még szükségem. Tüdőbgtegségek, értitek, szamárköhögés, skrofülozis, Influenza ellen számtalan tanár és orroe állal naponta ajánlva. értéktetea utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koeh*" tred+ti CfmmfalAM. IUC&O Jk. i <s. Basel (Srije).