Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XI. évfolyam .' /'^ Keszthely, 1907. január 6. I. szám. BALATONVIDEK Politilíai lietilap. f * Kc^Htlí "ÍM 0 JHE L E N I K HE T ENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. onrr.ncc.ri t Késiimtokat, pénzesutalványokat., hir­SíERKESZTOSRG detési megbizásoka^ és reklamációkat KIADÓHIVATAL a volt gaid. taninteiet épületében. a szerkesztőség címéi e kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: N e^ ed é" r e 2 •• 6<> • Egész évre . . ... 111 kor. — [.'. Fél évre ... . . 5 „ — Egyes száni ára 2o , Nyllttér petltsora alku szerint. Jelszavak politikája. (*) Két nagy ütközőpont körül utaztatják ma politikusaink a nem­zetet. A 48, vagy 67 körül fordul ma minden. Valójaban pedig ez utób­bin nj'ugszik egész alkotmányossá­gunk. Erre helyezkedett igen bölcsen és hazafiasan a 48 ís, ellenkező eset­ben a tényleges viszonyok kénysze­rítő logikája alkotmányosságunknak roncsait sem hagyta volna meg. Csak hajszál választott el bennünket a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség­től : az abszolutizmustól. Be kellett látnunk, hogy gyengék, szervezetle­nek voltunk, kezünkben csak a jog és igazság, a másik részen az erő s hidalom és vismajor minden kénysze­rítő eszközével. Ezzel szemben csak egy: a jogfolytonosság megóvása, a fokozatosság,-- az evolúció politikája lehet célirányos, most é^ belát ható időn belül. Az evolúció biztos bázison tör­tet célja felé; a revolució, ugrás a sötétbe hátra felé. Ez hel} 7zetünk csalhatatlan mér­lege. Ezen alapszik a b7 politikája. Fokozatos fejlődés jogos megvalósí­tásában, lépésről-lépésre. Bármint óhajtjuk is, álmaink legszebb ideáljának, nemzeti önálló­ságunk bekövetkezését a jelen s kö­zel jövő viszonyai közepett csak cél marad; melyet biztosan és következe­tesen, de mindig reális alapon ma­radva kell megközelítenünk, hogy, mikor végre nemzeti megváltásunk idejének teljessége elkövetkezik, lcoc­lázul és rázkódtatás nélkül szaliithassuk le évszázados küzdelrríeink és vérta­nuságunknak g} Tü-mölcsét. Könnyen hevülő vérmérsékletünk politikájának tüzét mérsékelje hát a cél/ndato/ság bölcsesége. Az egszigen­ciák tudományában, a politikában a torró sziv mellett, legyen kormányos a megfontoló hideg fej, mely biztos ösvényeken vezet a cél felé. de nem ugrat a falnak, melj'től bezúzott fő­vel, aléltan, kimerülve, lenyűgözve, reményvesztetten térhetünk csak vissza, hogy modern Sziszifusként írjrtt - kezd iák a téü»n marnál munkát. Dolgozzunk következetes kitar­tással gazdasági, kulturális és erkölcsi függetlenségünkön, a nemzeti önálló­ság ezen az alapon fel fog épülni — annak idején. Türelem és bölcs mérséklet, ki­rály»és nemzet közti harmónia meg­hozzák e legnagyobb nemzeti jót. Király és nemzet közti érzelmi és akarati egység záloga jövönknek. « Ne fussunk hát jelszavak után! Ne ámitsuk magunkat ! Légvárak helyett emeljünk erődítéseket gazda­sági és kulturális haladásunk perifé­riáin. Mert a szellemen sohasem győ­zött még a nyers erő. Az egységessé érlelődött nem­zeti kultura és akarat meghozza as­pirációnk teljesedését. Sok viz foly le, az igaz, addig a Dunáu. De ha föl nem tartóztathatjuk folyását ! Ez ne csüggesszen senkit ! Generációk jönnek, mennek. A nemzetek élete századok viharzását látja ! Nem vén­hedik. nem aggul el ! Örök ifjúság tavasza mosolyog fölötte. Ezer éves nemzetünk ma is őserejének teljében in floribus virágzásában van. Jövő áll előtte. Csak csillámos jelszavak­kal ne kockáztassuk a. biztosat. Ne fecséreljük erejét jelszavak puffoga­tásával. Lassan és biztosan, rapszodikus rohammal s kockázattal. Ez a 67 és 48 különbözete. A végcél egy : a nemzeti ön­állóság, aspirációink ésjogaink telje­sedése. Csak a mód és időre nézve áll fenn különbség. Egyik biztos, a má­sik legalább is problematikus. E két alap körül valóságos vesz­A BALATlWmíJfcK TAHCAJA. Galba Károly (1814-1907.) Ha a katholikus anyaszentegyházban szokásban volna a halottaknak szóban való elbúcsúztatása, soha az egyház szolgájának könnyebb helyzete nem letí volna, mint e nemes halott ravatalánál. Félretehette volna mindazokat a meg­indító eszközöket, amelyeket a klasszikus kor naley szónoklattanitói évezredekre szó­lólag Megszabtak. EnneK a férfiúnak sírjá­nál elmondhatott volna mindent, s nem kellett volna elhallgatnia, szépítenie, eszmé­nyítenie semmit. Mert Cfalba Károly élete tiszta volt, mint a kristály, jelleme fehér, mint a hó a bércek tetején. Egyike vol 1", azoknak az egyszerű, be­csületes gondolk' í,su rnagyar uraknaü.akik a klassz icizmuv^ápláló emlőiből szivták • magukba a becsületességet, a hazaszerete­tet, az I*ten ÍT biiét,, az élet józan felfp­yását, a polgáit.'i's >k megbecsülését, a mun­kaszeretetet, a so'.-sal való megelégedést Ma már nem teremnek ilyen emberek; mert nem is teremhetnek. És ennek, saj­nos, nagy részben oka a mai iskola, a mai társadalom. Beszélhet akárki akármit, de amily mértékben távolodik .korunk a klasszikus nevelés ragyogó eszményeitől, évezredeknek magasfctos példáitól, elveitől, ép oly mér­tekben merül bele az elégedetlenség, a ma­gával meghasonlás posványaiba. A régi jó, latinos iskolából kikerült ember tudott magán uralkodni. Ha itt-ott csapás sújtotta, nem vesz­tette el mindjárt a lelke egyensúlyát, nem esett rögtön kétségbe, mert az Isten és haza szeretete mélységesen gyökeredzett szivében, eszében. Nem hiába olvasták: «Aequam me­mentó rebus in arduis servare mentem, non secus in bonis ...» és «Tu ne quae­sieris > metr száz hasonló, magasztos igaz­ságot zengő versét Horatiusnak, Ovidius­nak, Vergiliusnak stb. A. megboldogult, noha mérnöki pá­lyán működött, soha nem szűnt meg han­goztatni a fentebbiek igazságát. Egész élete végéig élvezettel olvasta a latin klasszikus irodalom szépséges mű­veit, sőt egy-két sort naponkint betéve is megtanult. A Horatius hirdette taurea medi­ocritas* embere volt. Tudta, hogy a vona­lozás még nem minden. Erezte, hogy a szivnek, léleknek valami olyan is kell, ami a rideg technika elmés találmányaiban fel nem található. És mily bámulatos volt szellemi ép­sége. Még 90 éves korában is kitűnő ter­veket készített s rajzolt a legnagyobb pon­tossággal. Mint ember, egyike volt a legkedve­sebbeknek. Az elvek embere volt, meggyő­ződéséhez szigorúan ragaszkodott,' de azért lisztelte mások meggyőződését is. Valóságos kis vidám bölcs volt, aki­nek szavait mohó vággyal lestük mi — fiatalok. Sohasem felejtem el, hogy a legutóbbi nagy nemzeti küzdelemben mily igaz lé­lekkel vett részt. Hej, de sok fejbólintó ta­nulhatott volna tőle igazi, becsületes haza­szoretetet Ragyogó szemmel szokta mondani, hogy a nemzetnek győznie kell, mert párt­ján van az igazság. Szilárdan hitt a nem­zet jogos kívánságainak kétségtelen diada­lában Kedves öreg Galba bácsi, te a nem­zet diadalának eljövetelét nem érted meg, pedig csak azért imádkoztál a magyarqk Istenéhez, hogy azt megérhesd. De te nyu­godt lélekkel halhattál meg az ősz Sime­onnal, hisz nemsokára hatalmas erővel fog végighömpölyögni sírod felett a győzö­delmi ének ....

Next

/
Thumbnails
Contents