Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

X. évfolyam. Keszthely, I9Q6. julius 8. 27. szám. Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZKRKESZT0SRG ÉS KIADÓHIVATAL, k volt gaid. taniiiteset épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem a'lunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . W kor. 6 „ - rA bátor szó. (*) Barkóczy Sándor báró kultuszminiszteri tanácsos a miniszter képviseletében megjelent az Országos Középiskolai Tanáregyesület közgyűlésén s ott beszédet mondott. Beszélt a vallás-erkölcsi nevelés szükségességéről, melynek sarkköve a kereszténység, alapvetője pedig maga az «Isteni Mester.» Ez a helyesen értelmezett kereszténység szellemében vezetett nemzeti nevelés alkalmas arra, hogy a hazának önzetlen, lelkes hazafiakat, jó honpolgárokat adjon, nem pedig holmi «különcködőnek»külföldről importált keresztényellenes tanai és hipotliezise. Igaz lelki örömmel és gyönyörűséggel hallgatta az ország közvéleményé e bátor és hatalmas szavakat. Mint hosszantartó, tikkasztó szárazság után az üditő harmat, hatottak mindenfelé. Mert mi tagadás, a letűnt szabadelvű rendszer nemcsak közéletünket inficiálta, de nem kímélte meg a nevelés szentélyét sem. Szelleme befurakodott oda is. Romboló hatását egész generáció lelkivilága érezte meg. Eredménye: az önzés, a közélet Negyed évre ..... 1!,, 50 ? Egyes szám ára ....... 'ZU , Nyllttér petltsora alku szerint. sivársága, a korai életuntság, ifjúkori blazirtság, minden eszményiért lelkesedni alig tudó korai öregség s napirenden levő diák-merényletek\ öngyilkosságok s más efájta kinövések. Maga a szabadelvű nevelés korifeusai is érezték nevelési rendszerük bomlasztó hatását ugy az ifjúság fizikai fejlődésére, mint lelkivilágának káros' irányú kialakulására. Satnya szervezetű, ferde jellemű ifjúságiik megdöbbentette őket. Orvosság után kiabáltak. Kuruzsló támadt elég. De nem akadt igaz orvos, ki felismerje a baj igazi okát és ki is merje azt mondani. A szabadelvüség hályogot vont szemükre. Mert Magyarországon sok időn át mindenki liberális akart lenni, vagy legalább annak látszani. Mintha bizony a helyesen értelmezett liberalizmussal ellenkeznék a keresztény vallás-erkölcsi nevelés ! Valami titokzatos hatalomtól való félelem lepte meg a nevelői lelkeket is. Keresztényellenes tanokat kultiválni, a fejletlen, serdülő ifjúság lelkét azzal inficiálni, pedig «felvilágosult» főre vallott sok időn át, még némely tanári körökben is. Csak természetes tehát, ha Barkóczy báró hatalmas szózata kellemetlenül érintette egynémely tanárember fülét. Följajdultak egyesek. Sőt, mi több, akadtak vakmerők és elszántak, kik nem haboztak szembeszálni egy egész ország helyeslő közvéleményével és közoktatásügyünk miniszterének képviselőjével sem. Ellensúlyozni, elmásitani iparkodtak a bátor szavakat. Hát ha a tanár uraknak nem tetszik a világosság, nem az uj irány, az uj rend — tehetnek róla. Átadhatják helyüket azoknak, kik igazabb világításban ismerik Magyarország kilencszázéves történetét, mely egy a kereszténységévé

1, kik jobban megérzik az uj idők leheletét s kivánalmait és akik azuj renddel is hajlandóbbak együtt haladni. Mert tudniok kell a keresztén}" szótól, a vallás-erkölcsi neveléstől táz"Ó derék tanár uraknak, hogy Barkóczy báró azon a gyűlésen nem a maga szakállára beszélt. Nem is a maga nevében egyedül. De nem is egészen csak a kultuszminiszter nevében. Hanem azt az irányt követi maga az összkormány is. Bizonyára szomorú tapasztalatok vezették oda a nemzeti kormányt, hogy szakitva a káros iránnyal, uj ösvényt jelöljön meg a nemzet számára. A BALATON VIDÉK TAHCÁJA. Berlintől Zürichig. Irta Schaffer Gyula. IV. (Folyt.) Az első, ami kellemesen lepett meg berniünket s ami a berlini tapasztalatok után szinte szokatlannak tetszett, — az emberek kedves egyszerűsége volt. A poroszokat a müncheni napok után, hogy ugy mondjam, udvariatlanoknak nevezhetném a szó legtágabb értelmében véve. Az ő szokatlan ridegségükkel, elzárkózol tságulik.d szemben, amihez Berlinben vajmi nehezen bírtam hozzászokni s ami bizony Leni egyszer a köteles udvariasság határát is túllépi; — éles ellentétben áll a «Gmiiatliclikeit»-jéiől ismert bajor nép barátsáságos közlékenysége ; a poroszok, mondhatnám, gőgjével szemben a bajorok keresetlen egyszerűsége folytán az ember mindjárt otthon érzi magát közöttük. Csak egy példát hozok fel ! Ha az ember Berlinben valakitől felvilágosítást kér, a lehető legkurtább formábí'ii kapja meg, Mintha csak a bosszúságot lehetne leolvasni az arcokról, amiért az ember háborgatni merészkedett őket, — válaszuk rövid s rideg ; itt, ha valakit megkérdeztünk valami felől, a válasz mindig lekötelezően szíves volt. Az arcokon nem mogorvaság, hanem öröm ült, mintha csak afölött örvendtek volna, hogy felvilágosítással szolgálhattak. Ha valamely utca, vagy közismert épület után kérdezősködtünk, ezt ugy leírták, hogy a világtalannak is meg kellett volna találnia. E tekiutetben csak a berlini rendőrök vehetik fel velük a versenyt, akiktől sokszor csupán tréfából olyan dolgokban kértünk felvilágosítást, hogy a talányok megfejtését még a rend komoly őre se tudta mosoly nélkül megadni. Közmondásos Berlinben, hogy ha valaki valamely okból nem volna tisztában becses énjével, avagy lakása címét elfelejtette volna, csak n rendőrhöz forduljon, az a zsebében rejtegetett «mindentudó könyvből* ráadásul azt is megmondja, hol s mikor született az illető! A bajor rendőr kézikönyve ennyire tán nem tökéletes, de itt minden ember szívesen áll az idegen rendelkezésére, mig Berlinben ki van téve annak, hogy kérdezősködésével a rendőrhöz utasítják. A hamisíthatatlan közvetlenség s vidám kedélyesség rányomja bélyegét a városra és a művészi élvezetet, melyet ez Isar-Athen oly bőségben nyújt, megfűszerezi lakóinak szeretetreméltósága. Maga. a város széles utcáival, melyet itt is, ott is egy-egy csincfs park szakit meg, impozáns képet nyújt. Különösen szép " a Lajos-utca, mely a királyi várral s az előtte levő u, n. «Hadvezérek csarnokával* kezdődik. A vár egyszerű külseje után Ítélve nem is hinné az ember, hogy menynyi értéket rejt magában. A kincstár maga, melyben a Wittelsbachok házi ékszerei vannak s a mellette levő u. n. «gazdag kápolna* milliókat képvisel. Az egyes termek királyi pompával vannak berendezve; egyikben a «parádés ágy», mely a nagy Napoleon számára készült müncheni tartózkodása alkalmából ; csak a himzett terítő maga másfélmillió márkába került. Érintetlenül is hagyta a császár a mesébe illő ágyat s egy másikat kéretett magának. A trónterem arany és ezüst mennyezete 20 korinthusi oszlopon nyugszik : a gyönyöiü arany trónt bajor címerek ékesilik. A «Hadvezérek csarnokának® fődiszét a kiváló bajor szobrász, Schnirauthaler készítette két szobor képezi, a harminc éves háború kimagasló alakjai. Tilly s Wrede. A várral szemben a rokokó stílben épitett udvari templom kupolája emelkedik az égnek, mig kissé távolabb a müncheniek egy szoborban rótták le hálájukat az uj város tulajdonképeni megalapítója, I. Lajos iránt. A képtárak legnagyobb részét ő a apitotta, ő helyezte át az egyetemet Landshutból Münchenbe, a szép templomok neki köszönik létezésüket. Münchent művész-várossá ő fejlesztette ki az által, hogy korának legtehetségesebb mestereit maga köré gyüj-