Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

2. BALATONYIPÉK 1906. j ulius 8 A lefolj Tt nemzeti küzdelem er­kölcsi halottainak sokasága megdöb­bentette s gondolkodóba ejtette mind­azokat, kik nem egy töredék, hanem a nemzet nagy egyetemességének érdekeit igazán szivükön viselik. Vájjon e szerencsétlen áldoza­tok ellentétbe jutottak volna-e oly mértékben hazájukkal, ha valaha kissé szigorúbb vallás-erkölcsi ne­velésben lett volna részük, mely perliorreskál minden kufárkodást s önző egyéni számítást! ? Mely az én érdekeit, még a haza érdekei elé sem átal helyezni ? ! Ne fájjon csak a Kármán és egyéb Mórok feje a keresztény val­lás-erkölcsi neveléstől ! Ne is féltse attól a nevelés egységét ! Mert az, amin a vallás-erkölcsi nevelés alap­szik, a keresztén} Tség : nem a széthú­zást, a türelmetlenséget, hanem a «szi­lárd türelmei és szeretet» terjeszti az ifjúság soraiban is. Meg kell békélni a jó tanár uraknak is az uj renddel. Az ország­igaz közvéIemén} Te pedig lelkes öröm­mel üdvözli azt, mint egy szebb és jobb kor hajnalhasadását. Üdvözöljük Barkó3zy bárót, a bátor és őszinte szintvallót s kö­szönjük, hogy a sok éven át véka alatt rejtegetett igazságot a maga ragyogó fényességében mutatta föl az ország szine előtt ! A társadalom ég a magyar fürdők. A társadalmi közélet sok sajgó sebtől vérzik. Az emberiség istene : az Én. Aki ambíciója útjában áll, az ellenség, akit lia lehet elnyomni áskálódással, rágalommal, azt elnyomja. A nagyravágyás az emberiség legna­gyobb, legszeuvedelmesebb baja. Mindent az énért, minden a magamért.. Ez a jelszó. Ez üti ki a falatot embertársam kezéből, ezért törünk, ezért kapaszkodunk. Ha még a nagyravágyás a szivet csak a képesebb ember kebelében dobogtatná, lia kiválóságaink után remélhetnénk, ugy jogosult volna : a mai jelszó. Ámde java­részt nem igy van ez ina. A tehetős emberek pénze előre tüle­kedik. Elől járnak mindenütt. Utánuk jön egy másik tábor, a kiknek nincs meg az a pénzük. Nincs egyebük, mint a nagyravá­gyásuk. De ez aztán nagy. Tulon-tul nagy, mely lerombol mindent. Előbb az életked­vet, a nyugalmat, később az ambíciót vé­gül a családi életét, végül magát az ember énjét, mely bármilyen kedvvel indult a harc­nak, sokszor a leggyávább módon meghu­nyászkodik egy buta fegyver, egy revol­ver előtt. . . . Egy-egy tragédia oly hangosan kia­bál előttüuk, a szemünk előtt, hogy fel­ocsúdhatnánk vétkes könnyelműségünkből. Nem tesszük. Elolvassuk, elfelejtjük és ha a Szabóék gyerekén bársonykaliátot látunk a miénknek selyem mellényt és aranyórát veszünk. Ha a szomszédunk elmegy, hogy meg­gyógyuljon a csizi, vagy a révfülöpi par­toko'-, a mi családunk már Osztendébe vagy Karlsbadba megy. Nincs ember, aki a másik egj'^zerü­ségét, egyszerűséggel szárnyalná tul. Mi nem az egyszerűt követjük, hanem a nagy­ra vágyást szárnyaljuk felül. Nyotnorusága­inknak az oka az, hogy a pénzzel könnyen bánunk, inert nem ismerjük a munka ne­hézségét. A munkahiányt azt, megérezzük, arról oly sokat panaszkodunk és jajgatunk, de a munka nehézségét azt semmibe se vesszük, mert a munkának nincs elég be­cse. Nálunk vannak emberek, a kiknek könnyen jön a pénz. Nem kell, hogy a fü­lük bubiát, megmozgassák, kiterüli az édes anyaföld, vagy más domínium. Ezek könnyen költhetnek, vau miből. Jó is, ha nem rakják élére a forintokat, tőlük él a kereskedő, az iparos. A közép­osztály után még sivárabb volna a panasz­kodás, iparosaink és kereskedőink részétől, mint jelenleg, mert tisztelet a kivételnek, a hivatalnok és a proletár világ ugy is csak hitelbe vásárol, ami érthető is akkor, mikor a rossz gazdasági esztendők alatt, megváltozott drága élelmicikkekre kell a kicsinv fizetés. Á bajt nem látják, vagy nem akarják észrevenni, de főleg nem akarják reperálui. Hirdetik az egyszerűséget, csak azért, hogy annál kirívóbb sziliben tündököljön anagy­ravágyás. Igazán nevetni kell, mikor egy­szerű mulatságokon kiírják, hogy a lehető legegyszerűbben jelenjenek meg és a mu­latságokon ott. fénylik a sok selyem, a sok ékszer. Igazán bosszan 1 odni kell, mikor ala­pok az ő örökös témájukl;al előhozakodnak tavasz táján, hogy a hazai fürdőket pár­tolja a közönség és az a tapsoló, helyeselő közönség siet, ki a külföldre, mert oda hajtja a nagyravágyás. Ezen kellene már változtatni, mert hova-tovább epidemikus jelleget ölt e tár­sadalmi betegség. Még mindig lehet a bajt reperálni. Pénz nélkül, de annál több akaraterővel. Ha egyesületek tudnak alakulni minden­féle jogcímen, miért nem tud liga alakulni a «Természetes Emberek Tarsasága* címén, mely annyit tehetne hazafias társadalmi té­ren is, hogy munkálkodása folytán eltűnne az a SOK panasz, mely az emberek szivét nyomja. És elmondtuk ezeket, mikor a fürdő­évad megkezdésével újra megjelennek azok a hirdetések, melyek a magyar közöuséget a külföldi fürdőkbe csalogatják színes üz­leti nyelven. A magyar orvosok kötelessége, hogy a kikhez beszélni tudnak, beszéljenek lel­kükre. Hála Istennel,, Magyarországon van elég természeti kincs, vaunak fü'dőiuk, me­lyek a beteg embert test ben-lélek ben meg­gyógyítják. A gazdagot azért, mert hazájá­nak gyarapította jövüdelmét, a szegényt azért, mert amíg magát meggyógyíttatta, erőt, szerzett magának arra, hogy újból életerővel kezdhesse a munkát ; ne kelljen azon panaszkodni, hogy egészsége vissza­tért, csak a lelke lett beteg, mert az adós­ság gondja őrli. Megélhetési nehézségek. A drágaság az egész országban, külö­nösen pedig nálunk Keszthelyen, olyan rettenetes, hogy szinte kétségbeejtő. Az élelmiszerek ára napról-napra magasabbra emelkedik, ugy, hogy most, már azok, kik­nek rendes fizetésük van s akik jövödel­müket fokozni nem képesek, azt sem tud­ják, hogy mit tegyenek, Bármint össze­húzzák is magukat, nem képesek a kiadá­sokat fedezni s a szükségletet megszerezni. Valóságos nyomorúság állott be városunk minden rétegében, különösen pedig a hiva­totté. Hatalmas talapzaton, melyet a vallás, költészet, művészet és ipar allegorikus alak­jai díszítenek, áll a király lovas szobra. Innen kezdődik aztán az itáliai román stílben épített paloták sorozata, jiigymás­után következnek a különböző minisztériu­mok, a bajor királyi könyvtár, mely több mint egymillió kötettel gazdaság tekinteté­ben első helyen áll Németországban ; aztán a papnevelő intézettel szemben az egyetem, mellette a román stílű Lajos-templom, mely­nek ékességét Cornelius freskói képezik, különösen megkapó a nagyszabású oltár­kép, a részletekig menő pontossággal ki­dolgozott «utolsó ítélet.» Az impozáns utca a «győzelmi kapuban» végződik. A római Konstan-diadaliv mintájára készült kapu tetején, négy oroszlán vonta quadrigán tró­nol Beroaria. A kaputól balra egy park közepén a képzőművészeti akadémia re­naissance stílű gyönyörű palotája. A Lajos-utcába torkollik München második szép sugárutja, melyet egy tér szel ketté : közepén az 1812. Oroszország­ban maradt bajorok emlékére emelt obe­liszk. Tovább hatalmas fásitott térben szé­lesedik ki az utca. Itt van a két világhírű képtár gyűjtemény, az ó s uj Pinakothek, mindkettő I. Lajos alkotása. A két renais­sance stílben épült palota a festészet re­mekeinek kincsesháza : az óban a XVIII. század elejéig élt művészgárda van képvi­selve, mig az uj a XVIII. s XIX. század alkotásait foglalja magában. A félnémet iskolát Dürer, Cranaet s Holbein képvise­lik ; különösen szépek a másolat utján mindenütt ismert u. n. kettős apostolké­pek eredetijei ; az apostolok s evangélisták lelki világának s természetének uj karak­terisztikus kifejezése méltán sorolja e képe­ket Dürer legjobb alkotásai közé. Különö­sen lebilincselt bennünket Rembrandt Szt. Háromság képe. Van de Velde s a kedvelt tájképfestő Ruesdael után Rubens követ­kezik remekműveinek hosszú sorozatával. Antonius van Dieck portrait festményei d komoly hátterű képei után üditőleg hat­nak a szemre az ifjabb Teniert paraszt­életből ellesett képei : parasztlakodalom, egy-egy csárdaszoba, pipiázgató, kártyázó parasztok, — aztán az állatvilágból vett humoros képei ; macska- s majomkoncert, dorbézoló majomasztaltársaság : éles szem s jóizü humor vezette kéz alkotásai. A kö­vetkező teremben mintha egészen más vi­lágban érezné magát az ember, mintha észak ködös levegőjéből dél verőfényes, napsütötte egére esnék pillantásunk. Leo­nardo da Vinci, Coreggio, Tizian, Tinto­retto képeinek szemléleténél az olasz fes­tészet aranykora tárult elénk, s elragadta­tásunkat Raphael Madonnája s Guido Reni : • Mária mennybemenetele* tetőzte be. Má­solat révén mindkét felséges alkotás ismert széles e világon. A következő terem a spa­nyol művészeké : Velasquez, Ribera s mindkettőt hatalmasan túlszárnyalva — Murillo. Az uj Pinakothek közvetlen szom­szédságában van az ó, mely kizárólag a XVIII. és XIX. század festményei számára készült s az ismertebb nagyságok közül Piloty, Menzel, Éeuerbach, Böcklin s Len­bacli képei alkotják a gyűjtemény koro­náját. A képtár gyűjteményekkel szemben van a plasztikus művészetek ión stilü pa­lotája, a Glyptotek. A gyűjtemény a szob­rászat mesteralkotásait foglalja magában Phidiastól a legújabb korig históriai rend­ben elhelyezve, ugy, hogy a szemlélő a szobrászat remekeit fejlődésükben látja maga előtt kibontakozni. A teret egy dór stilben épitett kapu zárja be ; I. Lajos az athéni fellegvárba vezető propylaea után épitette fia, I. Ottó dicsőségére, kinek pün­kösdi királysága a propylaea leleplezésé­vel véget is ért, t. i. a leleplezést követő napon érkezett meg Ottó a görögöktől el­űzve Münchenbe Az uj Pinakothek kiegészítéséül szol­gál a gróf Schak-féle képtár, mely mesés értéket képvisel : a legújabb kor első mes­tereinek ezreket érő festményei vannak itt ; Éeuerbach, Piloty, Böcklin s különö­sen Lenbach szebbnél-szebb alkotásai ké­pezik a gyűjtemény legbecsesebb részét ; Michelangelo, Coreggio, Raphael, Velas' quez s Murillo legkiválóbb festményei Len­bach keszitette másolatban méltán sora­koznak az eredetiekhez. A gyűjtemény az alapító végrendelkezése szerint a német császár tulajdonát képezi. (Vége kőv.)

Next

/
Thumbnails
Contents