Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. november 18. 46. szám. Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, i volt gasd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... IÜ kor. Fél évre ... . . 5 ,,rNegyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér pontsora alku szerint. Közös ellenség. . . (*) Vezető államférfiaink ajkairól mind sűrűbben hangzanak a panaszos melódiák állami és egész közéletünk bajairól s nem egyszer emlegetik nem kis keserűséggel a közös ellenséget, mely ellen a haza minden fiának sorompóba kell lépni. Mi és velünk együtt a társadalom rég érzi e közös ellenség áldástalan munkájának eredményét. Jó, hogy végre államférfiaink s maga a törvényhozás is felismerték a nemzet erkölcsi és anyagi erején rágódó közös ellenséget. Jobb késő, mint soha ! De hát nézzünk szemébe annak a sokat emlegetett közös ellenségnek ! Mi az, hol, merre pusztit s csakugyan annyira erős és félelmetes-e, hogy érdemes tégy én véle "a harcot felvenni? Sietünk megjegyezni, hogy az a vezér és az a sereg, mely kicsinyleni szokta az ellenfelet, már elvesztette a csatát. Ne kicsinyeljük hát mi se, ha főkép megismertük számbeli erejét s elszántságát. Nem tévedünk, ha a közös el lenség gyűjtőnév alatt a nemzetiségeket és nemzetközi szocializmust gondoljuk. És holtbizonyosra vehetjük, hogy államiéi-fiaink is bennök látják a közös ellenséget. Mint utó, vagy kiegészítő csapatot látjuk mi velük egy vonalban haladni — a haladókat s a mindenáron feltámadni akaró szabadelvűeket. Mert gondoljuk csak meg, nehéz és keserves is lehet az egyszer megízlelt hatalmat, mely oly édes s a húsosfazekat, mely oly tápláló — odahagyni s csupán a mult emlékein éldegélni A nemzetiségiek, mint vasgyürü övezik állam testünket. Ez még nem volna baj. Hiszen századokon át megfértünk eg}

Tmás mellett. Megférnénk most is, ha állami önállóságunk ellenségei fel nem használnák faji és nyelvi fel te ke nyk e cl esu k e t. De, mert faji érzékenységük ütőkártya centrál-monarkhia rajongóinak kezében — ellenséges érzületük — veszedelmet,, kiszámíthatatlan veszedelmet fedez s rejteget a magyarság részére. Meggondolatlan vezetőik : e i rosszhiszemű izgatók s agitátorok, gyűléseken, sajtóban és társadalomban nyílt effrontériával izgatnak és lázitanak a magyar állameszme ellen. Vakmerőségük a magyar elnézésével hatványozottan emelkedik. Az idők jele, a tömeges nemzetiségű sajtóperek s az országgyűlésen mind sűrűbben felhangzó panaszok. Valóban itt az egész magyarság legteljesebb szolidaritására van szükség, hogy el ne nyeljen bennünket a nagy nemzetiségi tenger — ez a közös ellenség. Vele egyenrangú veszedelmes ellenség : a nemzetközi szociáldemokrácia. Sőt még veszedelmesebb. Társadalmi rend, politikai béke, gazdasági jólét neki halálos ellensége. Maradjunk csak ez utóbbinál. Való, mióta ez a nemzet- és hazaellenes áramlat, mint a levitézlett szabadelvüség korcsszülött

e nálunk ís meghonosodott, ipari és gazdasági életűnk csupa vegetálás. Az örökös sztrájk iparunkat válságba sodorta. Gazdasági életünk számára most feni a kést, hogy egy esetleges aratósztrájkkal a kegyelemdöfést neki megadja. Leközöltük mult számunkban a kanizsai szociáldemokraták gyűlésén megállapított cseléd, munkás és arató A B Al.A'1 ON VIDÉK TÁHC AJA. Fekete hetük, sötét tartalommal. — Naplótöredék. — A ki ezeket a sorokat irta, bizonyára nem szánta azokat a nyilvánossá"- elé, mert kéziratát egy mohos sziklafalba rejtette el, olyan helyen, ahol ember csak elvétve fordul meg, a Tátra-hegység egy íenyvesboritotta lejtőjén, hova néha téxed be egy-egy kíváncsi napsugár s a dus vegetációnak legszomorúbb növényzete, az erdei páfrány s az éretlenül maradt szeder és má na bokrok indája teritik be a nyirkos talajt, mint valami gazdag bársonytakaró. Á gombák, moszatok ezer faja élősködik a dus takaró alatt s szinte megcsúszik rajtuk a láb, ha akad e'~y busán merengő idegen, vagy egy kutató természetbúvár, a ki a közel Fenyőháza zajos keretéből ide menekül, ide, a természet labirintusába, ahol csak csend és öröLps félhomály uralkodnak utt jártam a páfrányok között én is, csendet keresve a természet eme rejtett templomában s pihenni dö.ve az iszalaggal körülfont sárgás sziklaföldön, fedeztem fel a gyűrt papircsomót, valami boldogtalan. vergődő szívnek talán végső sóhajtásait. Elolvastam, mint a hogy tette volna helyemben más is s hogy most kíméletlen kezekkel széttárom a füvön irt lapokat, hoty azokba mások is bepillanthassanak, csupán csak azért teszem, hogy vigaszt nyújtsak általa azoknak, akiknek bánat és szenvedés jutott osztályrészül, tudatára jővén annak, hogy a szenvedések iskolája nem egy embernek állittaték fel csupán, hanem megszámlálhatatlan azok száma, a kik annak sorvasztó lépcsőin ezt a muló létet végig kinlódják. Egyik kisebb, másik nagyobb fokozatban. A mi ismeretlenünk — ki tudja — azóta már reg bejárhatta ösvényét s bizonyára boldogabb is mindnyájunknál, a kiknek szomorúsága más gyászában keres tompulást, mert sivár, viránytalan létünknek nincs egyetlen fénysugara idelenn, a rrely lelkünkbe csak halvány derűt is képes lenne támasztani egy biztatóbb jövő iránt, az igért szebb hazán innen. S ha csakugyan befejezte útját, legyen neki könnyű a föld, melynek csak terheit ismerheté s túlvilági álma kárpótolta, őt, mindazokért, a miket itt a való életben vágyva keresett, de föl nem talált soha ! Mementó ! * «... Lótás-futás a lét, eszmék, cél, ideál után s az emberiségnek csak ha egy harmada jut el a kiszemelt ponthoz ; a többi csalódottan, reménytvesztve s rendszerint f le utón megtörve félreáll. A kiben a jövő öröklétbe való hite kierősbödött, az számot vetve önmagával, határoz, megedzi lelkét a tűrés balzsamával, bucsut vesz a hivalkodó világ múlandóságaitól s átadja szivét, lelkét, gondolko© Sirolin EmoH 2z étváfjil és a MaOyt, Bcjoftiteti a kfifeöcéct, ráUdékvt, éjjeli izzadást Tudöbetegsegek, wirtok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orros által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor mrmirri rtomtmyoiáM. V. lEoffm&zin-La Rtche Sl C». Uasel (Siáje).