Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-21 / 42. szám

X. évfolyam. Keszíltely, 1906. október 21. 42. szám. BUATOIIVID Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐS RQ E S KIADÓHIVATAL > volt [Bid. tanintéaet epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat. é« rek lamációliat, a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 Kor. — /*. Fél évre. . . . . 5 ,, — ,, Negyetl évre 'i ,, 50 Egyes szám ára , Nyllttér petltsorR alku szerint. Kivándorlás. Száraz, unalmas szó, kiknek közömbös a magyarság pusztulása. Fájdalmas azoknak, kik közvetlen tanúi annak a bomlási fotyamatnak, melynek vége ma még beláthatatlan. Somogy vármegye egyik legtermékenyebb vidékének, a Balatonsaroknak népén erős láz vett erőt. Napról-napra tömeges csoportokban hagyják itt hazájukat. Tizenöt éves kortól felfelé. A hatóság és a nép vezetői teljesen tehetetlenül állanak a veszedelmes áramlattal szemben. Mert itt nem a munkahiány, nem is a nyomor, hanem egy veszedelmes szenvedély : a pénzvágy vette meg az embereket s hajtja a tengeren túlra. / Óriási mulasztás és felelősség terheli a volt kormányokat lelkiismeretlen könnyelműségükért, melylyel a kivándorlás kérdését kezelték. Csupa szabadelvüségből az egyéni szabadság gondolatának beteges, túlhajtott felfogásából mérhetetlen s kiszámíthatatlan következményű veszedelmet engedtek az országra zudulni. A szabad költözködés s mozgás nagy elve szép. De ha áll, hogya haza mindenelölt, akkor áll az is, hogy a haza érdeke minden érdeknek eléje helyeztessék ! Ezzel a veszedelmes mozgalommal szemben pedig két nagy érdek szenved pótolhatatlan veszteséget. A magyar föld munkálása és a lutza védelme. A tömeges kivándorlás folytán a munkás kezek hiányában nemcsak a föld válik munkátlanul terméketlenné, de a kis és nagy gazdák százai jutnak tönkre a munkáshiány miatt beállott munkabér nagymérvű felcsigázása miatt, mely semmi módon sem áll arányban a gazda jövedelmével. Mivel pedig a kivándorlók a 15 év kortól felfelé növekvő fiatálság köréből kerülnek ki, köztük már hadköteles korban álló egyének, a haza védelme szenvedi a legnagyobb veszteséget. Es ami a legfőbb baj ebben, az: hogy ezeknek visszatértére legkevésbé számithat a társadalom. Félvén a katonai utánszolgálattól, inkább künn maradnak s lassankint idegenekké válnak a hazára. Elnyeli őket a nagy amerikai tenger ! Értsék meg a veszedelmet, akiket illet ! Egyik nagybirtokos, kivel volt alkalmam e tárgyról beszélgetni a minap, arató, szántó, kapáló gépekkel vigasztalta magát. Jó. De ezekhez is ember kell. A terménykészleteket behordani is kell Erre pedig még tudtommal semmiféle gép nem áll rendelkezésre. A cséplőgép mellé is ember kell. A tengerit, burgonyát sem szedethetjük gépekkel, mel}-ek szintén nincsenek. A gazdasági állatoknak is gondozók kellenek, Etető gépekről sincs még tudomásom ! Még roszszabbul áll a kisgazda sora. Ismetelten felemeljük szavunkat. Ne kicsinyeljék a Balatonsarok veszedelmes népvándorlási mozgalmán hatóságok és érdekelt birtokosaink ! Elnéptelenedett falvak fognak nemsokára előttük az ürességtől tátongani, melyekben öregek, asszonyok és gyermekeken kivül alig lesz még más valaki. Az egy Vörs községből magából immár közel 200 fél ti munkás éskisgazdatávozott el A merikába s részben A BALA10NVIDÉK I AHCAJA. Falun. Irta: Erdélyi Lajos. 1. A nehéz munka. A kanászi hivatal nem nagy körülményességgel jár. Ha a disznóknak van egy kis eszük, a többit aztán a kanász is elvégzi. Tulajdonképen csak a tülökfuvás nagy dolog, mert annál a tüdő is munkálkodik, de viszont kedves vigasztalás a kezelőjének az a tudat, hogy a hajnali órákban minden alsókedvü enrberc fölriaszt édesded álmából. Szóvul a jószág egybekerül és nagy röfögéssei, marakodással törtet ki a legelőre. Itt aztán a kanász tökéletesen a maga gazdája lesz. Tehet azt, amit akar. Mehet jobbra, mehet balra, furha'.-faraghat ; beletülkölhet a végtelen mezőségbe, senki fia sem törődik vele. Azonban a nyalka kanász rendszerint végig heveredik a földre teritett szűrére és belebámészkodik a pirkadó levegő-égbe. Annyit még megtesz, hogy a nap tüze ollen szemére liu/.za a kalapját, de ezzel aztán minden ténykedése ngy kimerül, mint a szárazság idején a kutak . . . A kanásznak ez a semmittevés — munka, mely az agyát tökéletes mértékig foglalkoztatja. Fütyölhet tőle] a rigó, illatozhatnak a mező rikitó szinü virágai, oda se neki ... A mi kaputos embernek pompás látvány, gyönyöiködtető érzés, azt a szabadban élő ember semmibe se veszi. Viszont bizonyos vagyok abban, hogy akármelyik külvárosi bérkaszárnyát ugy megbámulná, nogy a szeme szinte kikívánkozna a helyéből. De néha még' a kanásznak is akad éléukebb szórakozásra való dolga. Teszem azt, Szórádi Feikó, a mi falunk érdemes kanásza, a hogy kihajtja a kondát a helyére, szépen elrendezkedik. Először is eg) et füttyent a Pulinak. A kis lompos kutya erre körbe futja a disznó sereget és aztán, mintha jelenteni akarná alázatosan, hogy a csapat rendben van, odasomfordál a gazdájához. Ferkó pedig megelégedetten simogatja Puli fejét, aztán nekifog a reggelire szánt elemózsia elfogyasztásához. Ennek végeztével elkezd szórakozni. Föllép egy dombra. Ennek aljában terül el a »Gödrök« névvel tisztelt tavacska, amely azonban szárazság idején nem egyéb, mint egy mélyebbszerü gödörcsoport. Valaki valamikor oda szerzett egy rozzant ladil-ot és ez már emberemlékezet óta szülőfalum egyetlen vizijárműve. Ebbe a ladikba ül bele Szórádi Ferkó és nagy gyönyörűséggel füröszti lábait a napsütötte vizbe. Ennél több munkát ő se végez. Multkorában éppen mellette lovagolt el az öreg gróf. Ismerte a legénynek apSirolin r.\ Eateil u tMoit ét • tettrilyt, ia?e«idi»teti a kOhSféat, Tiladéket, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, fturutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Hóeke" eredni e*omagolá*t. Htffmuiii-La Reche A Cm. Basel (Srájc). jRoehe ff Kapható MToai readetetre * gyóeyieertárilb»n — Ali av*f*oktat 4.— korona.