Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

BALATONVIDÉK 1906. október 7 hanem az is, aki a gyári asztal mel­lett tervel, számit s ha kell, kékkö­ténnyel maga is könyökig markol a munkába. Anglia népe volt az, mely a ba­rátság érzelmeit legszomorúbb nap­jainkban sem tagadta meg tőlünk s otthont nyújtott a bujdosó hontala­noknak. Szabadságszerető s munkás népe a nemzeti evulució e nagy mozza­nataiban is, mikor egy uj ismeretlen kikötő felé vitorlázunk politikai és gazdasági függetlenségünk és sza­badságunkért küzdünk, velünk érez, velünk van s óriási anyagi erejével kész kereskedelmi és ipari fellendü­lésünkben kezet nyújtani. Ennek je­léül kell tekintenünk kétszeres láto­gatásukat. Jöjjenek pénzükkel, vagyonuk­kal. Természeti kincsekben gazdag­országunknak csak egy kis része, a Balatonvidéke Hévizóvél és Balaton­jával maga is nagy tért biztosit anyagi erejük és támogatásuk ki­tűnő hasznosítására. Ilyen látogatókat adjon mindig a magyarok Istene, akkor nem lesz okunk bánkódni soha lojális és ga­valléros vendégszeretetünkön. Rákóczi. (Elöljáróságunk figyelmébe.) (—) Még csak néháuy hét s a leg­ideálisabb szabadsághős, a legendás idők daliás lovagja, a magyar nemzet nagysá­gos fejedelme, Rákóczi Ferenc, visszatér hazájába, hogy itt, az édes anyaíöldben pihenje tovább siri nyugalmát s szöjje nemzete szabadságának hímes, rózsás ál­mát. Mert bizony most is csak álom az, miért ez a nagy Fejedelem mindent s ön­magát is föláldozta. Alom, melyet csak nemrég láttunk sürün megszaggatva. De ne beszéljünk erről. Ne zavarjunk dissonáns kesergő hangot a készülődő nagy nemzeti ünnep-hangulatba. Hanem sies­sünk hódolattal a nagy nemzeti hős elé. Ez pedig szomorú és fájdalmas. Be­szél szégyenletes időkről. Napoki ól, mikor akadtak, kik a legdicsőbbet, a legönzelle­nebb szabadsághőst törvénnyel hazaáruló­nak bélyegezték. Es e szégyenletes tettnél csak az lehet szégyenletesebb, hogy annyi idők után a nemzet törvényhozói nem vet­tek maguknak alkalmat Corpus jurisunk e szégyenfoltját a magyar törvénykönyvből kitörülni. Ha zavartalan diadalmenetet akar a nemzet, nagy fejedelmének készíteni, akkor a nemzeti kormány nem tohet mást, mint­hogy október 10-iki ülésén expiálja nagy­ságos Fejedelmén esett sérelmet. Uj tör­vénnyel eltörli a régi szégyenleteset, azt, mely a haza legnagyobb fiát hazaárulónak merte bélyegezni. Ezt várjuk, ezt követeljük a nemzeti kormánytól. Az ünneplésie készülő nem­zet pedig borítsa a feledés siri fátyolát azokra, kik a magyar Corpus Jurist ilj r szolgalelküséggel megbecstelenitették. Vol­tak akkor labancok, ma, csak nemrég még darabontok, kik hazájuk szabadságát önző érdekükkel szemben háttérbe he­lyezték. A megdicsőült nagyságos fejedelem szelleme őrködjön hazánk és nemzetünk fölött, hogy legyünk Neki áldozatkész kö­vetői. Akkor nem jöhet kor, melyben da­rabontok és labancok szentségtelen kézzel illessék a legnagyobbat. Hadd pusztuljon hát az a törvény a mi törvénykönyvünk­ből, kik előtt szent és áldott lesz mind­örökre Rákóczi Ferenc emléke. Mi pedig készüljünk! Ünnep lesz ! Gyászünnep? Nem, diadalmi ünnep. Ün­nepe a szabadság szellemének. Ma még csak anuak. De ha ez a nemzet hűen kö­veti a pro Deo et libertate felé vezető fe­jedelem szellemét, a szabadság szelleme és vágya valóság le»z. Készüljünk ! Fogadjuk méltóan a nagy Rákóczit. Mindnyájan nem lehetünk ott a nagy végtisztességen — le­gyünk ott szellemben s ünepeljünk itthun Hozzá illő lélekben. Mivel pedig fejedelmünk földi meg­dicsőülésén nem a gyásznak, hanem öröm­nek van helye — ne a gyász, hanem a dicsőséges trikolor hirdesse minden hajlé­kon a nemzet ünnepét. Mikor Tedeumot mondunk, akkor nem komor g3'ászpompa, hanem a győzel­mes öröm sziue, a trikolor lengjen min­denütt. Vegyünk részt azért egy szálig az ünnepi Tedeumon s imádkozzunk azért a nagy Fejedelemért, ki imáját,^ kardját s életét áldozta Istenért és hazáért. Hogy pedig a nagy nemzeti ünnep városunkhoz méltó legyen, készüljünk arra már most! Az ünnep rendezésére alakuljon egy Rá­kóczi bizottság. Vegye kezébe a. rendezés munkáját. Készitse elő ez a város kegye­letes ünnepét. Az idő rövid! Hazafiak cselekedjetek ! — íme jön a ti fejedel­metek ! A megyéről. A törvényhatóságok különféle állás­foglalása és különösen a közgyűléseken el­hangzó elvi kijelentések nemcsak a jogág­ban és köztisztviselőben, hanem a közön­ségben is méltán fölkeltik az érdeklődést azon jogok iránt, melyek hatalmukban ál­lanak. Ei éppen ezért talán nem lesz feles­leges, ha a törvényhatóságok természetében levő jogokat megvilágítjuk. Mindenekelőtt azonban hozzuk tisz­tába minden jog fogalmát. A jog, általában véve, a kötelesség folyománya, ami szemé­lyesítve ugy értelmezendő, hogy aki köte­lességet teljesített., annak joga van Ez a törvényesen természetes definíció és miután a törvényhatóságok a törvényre való appel­lálással törvényes jogaikat hangsúlyozzák, mi is e szerint állítjuk fel a kötelesség és jog gyakorlati érvényesítésének az elmé­letét. Mi a törvényhatóságok főkötelessége? Az udózás, újoncozás, autonom és állami szervezkedés eszközlése. De mikor köteles­sége mind ez a törvényhatóságnak ? Miután a törvény írja elő e kötelességek teljesíté­sét, tehát csakis törvényes keretekben, idők­ben liajtiwidók végre a kötelességek paran­csoló paragrafusai. Mert a törvényhatóság­nak ugyebár a kötelességekkel szemben jo­gai és a jogokkal szemben kötelességei vannak. A miért a törvényhatóság az adózást, és njoncozást eszközli, azért autonom lóte­lén^k a jogát élvezi. Ez az au'onom szer­vezet. addig áll fenn, ainig a maga autonom jogait szabad akaratához és erejéhez képest gyakorolhatja és megszűnik, mihelyt ön­rendelkezési jogától megfosztják. Ha tehát megszűnik az a jog, mely kötelességek tel­jesítését következteti, akkor illuzóriussá válik maga a kötelességteljesítés is. bune« a neve. Ez az újság teljesen a bé­ke eszméjének hódol. Kiadója egy dúsgaz­dag fiatalember, akit a békemozgalom fö­lötte érdekei, szerkesztője pedig Perris, a béke eszmének régi bajnoka. Ez a lap most cikksorozatot közöl Buller ezredes tollá­ból Transvaalról, ahová az újság megbízá­sából utazott, hogy az ottani viszonyokat tanulmányozza. Feladatának a legnemesebb intenciókkal tesz eleget. * * * A konferencia megnyitása a West­ministei-palotának egyik termében folyt le, ugyanabban, amelyen a király keresz­tülhalad, valahányszor a felsőházba megy. Az az idő, amikor a béke munkásai szál­lodai termekbe vonultak meg, régen tova­tűnt. Félórával a kezdet előtt már együtt voltak a delegátusok, a hirlapirók és a meghívott vendégek. Messziről megismer­tem köztük Plener Ernőt, d' Estournellest, Lafontainet, Gobat, Pandolfit, Paivát (Por­tugália). Mijatovichet (Szerbia), Beernaer­tet stb. A delegátusok száma mintegy 570 volt. Ünnepélyes pillanat volt, amikor a kormányelnök belépet t a terembe. Ot kö­vették Lord Crewe, Lord Troeedmonth, Lord Carrington, Mr. Haldane és mások, főkép katonai méltóságok. A bevonu'ást hangos éljenzés kisérte. A kormányelnök beszédét sürün szakították félbe a tetszés­nyilvánítások, amelyek valósággal percekig tartó ovációkká nőttek akkor, amikor az elnök megemlékezett a dumáról s főleg amikor kiejtette az azóta szállóigévé vált szavakat:- »A duma meghalt, éljen a duma !« Es amidőn utána Kowalewski lépett az emelvényre, hogy a maga és társai ne­vében bucsut vegyen — a kötelesség visz­szaszólitotta őket nazájukba — az izgalom tetőpontra hágott. — Küldetésünk — igy végezte rövid beszédét Kowalewsky — hirtelen véget ért, de az érzelmek, amelyekben minket és nemzetünket az önök nagy müve iránt hevítik, maradandóak. Mi azzal a törhe tétlen elhatározással térünk vissza ha­zánkba, hogy a világbékéért való küzdel­met végigharcoljuk. .kis a legfiatalabb, immár kimúlt par­lament tagjai elhagyták a termet. A leg­közelebbi duma ínég több delegátust fog küldeni az interparlamentáris konferen­ciára. Ezt előre meg lehet jósolni. A kormányelnök beszédére Apponyí gróf válaszolt. Kiemelte, hogy ez az^lső eset, amikor az uralkodó nem várja be az ér­tekezlet hódolatát, hogy arra válaszoljon, hanem önként siet a nemes állásponthoz való hozzájárulását kifejezni. Ami a mi­niszterelnök szavait illeti — folytatá Ap­ponyi — ezek a legtisztább hevületből fa­kadtak s a legmerészebb, amiket Európá­ban ily nagy felelősségű állásban levő fér­fin valaha mondott. Az ember szinte azt kérdi magától, nem álom-e, amit hallott ? Valóban kormányelnök-e az, aki e nép­szerű gyülekezet tagjaitarra buzdítja, hogy vessék latba egész befolyásukat a fegyver­kezési költségek csökkentése érdekében. Ez a buzdítás valóban nem maradhat er­kölcsi hatás nélkül. Délután volt a konferencia második ülése. Fölöslegesnek tartom, hogy erről részletesen beszámoljak. Erről annak ide­jén megemlékeztek a hírlapok. De meg kell emlékeznem arról a lunchról, amely lord Veardale gyönyörű kastélyába folyt le. Lady Weardale orosz származása nő s Tolstoj gróf családjából való Itt részesültem abban a szerencsé­ben, hogy bemutattak Compbell-Banner­mann miniszterelnöknek. Gratuláltam a beszédéhez. — Csak azt ne mondja — szakított félbe az elnök — hogy merész voltam. Száz alakban ismétlik ezt előttem, pedig ugyan miféle merészség kell ahoz, hogy az ember egyszerű , igazságokat cikornyák nélkül kimondjon? En nem tartom okos do­lognak a keiülgetést és nem vagyok ba­rátja a homályba burkolt nyilatkozatoknak. A tanácskozások harmadnap véget értek. Nagy hatást ,ért el többek közt Byan, az Egyesült Államok reménybeli elnöke, aki gyújtó beszédet mondott a béke mellett. Nagy figyelemben volt része d Etournellesnek is, aki épugy, mint a francia kamarában, itt is hangsúlyozta, hogy véget kell vetni valahára a fegyver­kezésben valő őrült versengésnek. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents