Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

1906. október 7. 3 Hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem az aktuális politika kérdése és annak nem is számitható, mert, hiszen a közigazgatási hálózat eszmeköréből indul ki s osnpán annak a megvédéset, célozza. A törvényhatóságok jogaikat teljesítő kötelességek fejében kapták. Ennélfogva a jog az előzménye a kötelességek teljesítésének s igy a jognak nem szabad megszűnni, mert különben megszűnik a folyománya is : a kötelesség. Minél mélyebben hatolunk a törvényhatóságok történetének a szemlélődésébe, annál kirívóbban ragyognak elénk a törvényhatóságok eszmekörének diadalt hirdető sugarai. Viharos idők jöttek, mentek, az ország politikailag soksok átalakításon ment keresztül, de a törvényhatóság jogait, soha fel nem adta, kötelességeit mindenha pontosan éshazafiasan teljesítette. Egyetlen egy példát mutat fel a történelem arra nézve, hogy «a megyei szervezetek ellenállottak a kormányzó hatalom parancsai végrehajtásának.! József császár idejében tör'ént, ez. És mi előzte meg a kötelességek teljesítésének a megtagadását ? Ugyebár a jogfosztás ? A megyei szervezetek előbb fosztattak meg jogaiktól s csak azután, hogy jog nélkül nem vol'ak képesek alkotmányosan, törvényesen kötelességet teljesíteni, szegültek ellene a kormányzó hatalomnak éppen ugy, amint a kormányzó hatalom ellene szegült, a törvényhatóságok jogai elismeresének és megőrzésének. Jog nélkül nincs törvény ! Törvény nélkül még el sem képzelhető modarn ál lamalakulatokban a rend és annak f-ntartása. A rend a béke fötámasztéka s ha ez megszűnik, ugy a rendszertelenség jő hehelyébe. A rendszertelenség azután, éppen természetéből folyólag, u^y anyagi, mint erkölcsi tekintetben a züllés felé vezet, mely elharapódzva, állandó ragállyá vallva, elüszkösiti nemcsak a társadalom éltető érzékeit, hanem elsorvasztja, meggyöngíti magát t z államot is' Ezek mind általános és elfogadott nézőpoutok, melyek minden államalakulatra állanak az alkotmány aráryai szeriut. A törvényhatóságok szűkebb körű állami ellenőrzést és védelmet nyújtanak a társadalomnak, amely fölött létesültek és így kötelességük, hogy a békéé' rend fentartása, a rendszertelenség meggátlása, hogy a polgárok élete, nyugalma, létfeni artása, jogaik élvezete niegóvassék bárminemű kül-ő vagy beUő támadás ellen. Miután mind ez kötelességük, ennélfogva joguk is van arre, hogy kötelességeikhez szükséges eszközökhöz, különösen pedig a t.crvény könyveihez folyamodhassanak, azokkal kezükben hivatásukat betöltsék. Ezért, nem kötelessége, de jogú is minden törvényhatóságnak, hogy a rendet ós békét minden törvényes eszközzel megvédje viharban, vészben egyaránt. Á. T. Reformáljuk a tűzoltóságot. A. városi élet minden rázisában oly örvendetes haladás állott, be, hogy tövid időn belül — kizökkenve az évtizedes kátyúból — városunk a modern városok színvonalára fog emelkedni. Sok ideig vajúdó, igen fontos ügyek nyertek ez évben elintézést s részben már teljesen megvalósulva, részben a megvalósulás stádiumában, minden szónál ékesebben hirdetik haladásunkat. Az a sokoldalú tevékenység, melyet, képvi;előtestületünk a város fejlesztése körül ez évben kifejtett, igazán még legvérmesebb reményeinket is felülmulta. De ki is mert volna reményleui, annyi tétlenül e'töltött meddő év után ? Ki hitte volna, még egy évvel ezelőtt is, hogy fürdőnk és közvilágításunk ügye ily gyorsan dűlőre jut ? Már az optimisták is feladtak minden reményt s íme — csalódtak. Csalódtunk mi is, még pedig kellemesen. S a mily bátran és kíméletlenül ostoroztuk a múltban a tétlenséget, ép oly bátran hajtjuk meg elismerésünk zászlaját, a haladás előtt a nélkül, hogy a hízelgés vádjavai illethetnének bennünket. Teljes bizalommal és reménységgel nézünk a jövő elé. Bízunk a képviselőtestület munkásságában s reméljük, nem fog megállani az el»ő lépés utár. Hisszük, hogy sörre fog kerülni a vízvezeték és kórház kérdése is és a közel jövő meghozza nekünk mindazt, amit, egy évtizeden át sürgettünk. Atnde a fent. emiitett két ügyön kívül, nelyek n ár évek óta tárgyalás alatt állnak, van még egy másik is, melyről eddig tudomást is alig szereztek, pedig fontosságát tekintve bátran oda lehet helyezni az előbbiek mellé s a mi fő : szintén megérett a reformra. Ez a tűzbiztonságunk, illetve a tűzoltóságunk ügye. Van-e kör, mely a tűzoltói intézmény fontosságát el nem ismerné? S mégis, sajnosai! kell lapasztaluunk, hogy széles e Magyarországon. kivéve néhány nagyobb várost, mily elhanyagolt, kezdetleges állapotban vannak ez intézmények. Példáért nem kell messze mennünk. Csak nézzünk körül a magunk portáján. Vagyon- és személy-biztonságunk érdekében ezelőtt 26 — 27 evvel mintegy 120 működő taggal — kik közt városunk intelligenciája szép számmal volt képviselve — alakult meg az önkéntes tűzoltó egylet. Mint minden uj dolgot, ugy ezt, is eleinte szépen támogatta városunk közönsége, de mikor már nem hatott az újság ingerével, mindinkább fogj^atkozot t az érdeklődök száma s vagyonban ós tekintélyben is évről-évre fogyva, la'san közéig a kimúlás feló. Ma körülbelül csak harminc működő tagja van az egyesületnek s ha jól tudjuk az is csak papiroson. Hogy anyagi támogatásban mennyien részesitik, azt jobb ha elhallgatjuk. Nézzük már most mennyiben felelhet meg céljának mai állapotában az egyesület ? Dacára a folytonos anyagi zavaroknak, melyekkel az egyesület az utóbbi években küzdött, igen szép ós modern felszereléssel látta el magát, hathatósan segittetvón e beszerzésekben a város által. Szertáruk mintaszeiü VHII benne három hydrophor, egy kocsifecskendő, tolóiéira szerkocsi s egyéb kisebb oltó- ós mentő > eszköz. A felszerelés városunk nagyságához mérten untig elegendő s használhatóságát tekintve — elsőrendű. Felszerelésben tehát, nincs hiány. Szer van, de nincs ember, aki kezelje. Mint emiitettük, papiroson 30 tagja van az egyesületnek, de a valóságban annyi sincs. S ha figyelembe vesszük, hogy a tagok fele, sőt több a felénél külső munkát végző iparos, kik a nj ár folyamán, tehát ép a legt.üzveszélyesebb időben, rendszerint vidó ken dolgoznak, fogalmat alkothatuuk magunknak a biztonság fe ől, melyben ez idő alatt vagyunk. Tizenöt, vagy még tán annyi einbir sem kerül a szerek kezelésére. Elenyésző csekély szám ez csak egy tetőtüz oltásához is, hát, még nagyobb mérvű tűznél. Ezer szerencse, hogy az utóbbi évekbeu nem igen látogatott bennűuket a "vörös kakas» s hogy nagyobb mérvű tüz már hosszabb idő óta nem volt. Hogy védelmezte volna meg 15 ember a várost ? Ami eddig uem történt,, lehet, hogy még ma, vagy holnap fog bekövetkezni. Kéfzen kell tehát lenni az eshetőségre s a jelen állapotot, tovább fenntartani ós megtűrni nem szabad. Azt, mondhatná valaki : könnyű ezen segíteni ; több embert kell felvenni ós kiképezni. Kellene ám, sőt, nagyon is kellene s a tisztikar szive«-örömest ^ megcselekedné, ha volna jelentkező. Ámde ez ritka, mint a fehér holló. Ha akad is hébehóba egy-egy, kit, csábit a ruha, no meg a tűzoltósággal járó egyéb kedvezmény, ha felveszik, alig néhány hónap alatt már felmondja a szolgálatié. Nincs lelkesedés s a nemes oól érdekében egy kis áldozatkészség az emberekben. Amaz önző ós reális világ, mintha az önzetlenség csiráját is kiölte volna az emberek szivéből. A pénz utáni sóvárgás, a megélhetésért folytatott, küzdelem ellojtott minden nemesebb érzést. Arra tehát, hogy továbbra is önkéntes jelleggel tartsuk fenn tűzoltóságunkat, gondolni sem lehet. Ugy az intelligencia, mint az iparos osztály kevés kivétellel teljesen eltávolodott az intézménytől s az a néhány buzgó ember, a ki még tartja a lelket az egyesületben, szintén kedvét veszti. Nagyobbrészt szegénysorsu emberek ezek, kiütől igazán nem lehet követelni, hogy m;g a nagy többség egyáltalán nem törődik semmivel, egyedül ők hozzanak áldozatot embertársaikért. Gyakran megtörténik, hogy munka mellől szólítja el őket, a kürtjel s nem elég, hogy életüket teszik kockára, hanem még anyagiakban is kárt szenvednek, melj'et nem térit meg nekik senki. Ingyen, fárasztó munkát végezni, életet, egészséget kockáztatni, tűrni a gáncsot s emellett még anyagilag is károsodni, valóban olyan dolog, amire mai nap csak szerelmesek és bolondok vállalkozhatnak. Mivel azonban nem valószínű, hogy e két fajtából elegendő mennyiséget lehessen összetoborozni, más módozatról kell gondoskodni. Az önkéntesen ki vili kétféle tűzoltóság van még, melyek egyike igen költséges, a másik olcsó ugyan, de semmit, sem ér. Az első a hivatásos, az utóbbi a kényszer tűzoltóság. E kettő közül kell tehát választani, vagy a kettőből egy harmadikat, csinálni, ugy, hogy pl. a tűzoltóság magvát, képezné egy 8—10 főből álló hivatásos tűzoltóság s ezt egészitené ki a kényszer vagy ha fenn lehet tartani, az önkéntes tűzoltóság. Alkosson a képviselőtest. szabályrendeletet. Törölje el az eddigi pártoló tagsági dijakat s a tűzoltóság fent art ásáuak költségeit tüzoltóadó cimen vesse ki az Összes adózókra. Mert az nem igazság, hogy 7—8 ezer lakóval biró városnak 100 ember tartson fönn tűzoltóságot, továbbra is s hogy többszörös háziurak egy fiilérrel sem járulnak a fenntarláshoz, E'. eljárással hosszú időkre biztos alapra lesz fektetve a tűzoltó intézmény s tüzbiztonságuuk is kielégítőbb leond. —i —i. Krónika. A Balatonvidék utolsó számának egyik híre a következőket, adja tudtul : Vármegyénk alispánja szóbeli utasítást adott az előadó jegyzőknek, hogy a közérdekű ügyekből maguk az egyes e'őadók készítsék el a tudósításokat, amelyek sokszorosítás után 8z egyes lapoknak megküldendők lesznek. É helyes és eléggé nem dicsérhető intézkedés többszörös célt akar elérni. Előnyére válik a közügynek, szolgálatot tesz az olvasó-közönségnek s mechönnyiti az ujságiró munkáját. Az alispán eme rendelkezését megszívlelhetik és követhetik városunk hatóságai s a közügyek intézői. Mert biz nem igen dicsekedhetünk azzal, hogy nálunk az ujságiró munkájában a hatóságoktól támogatást nyer. A hírszolgáltatást illetőleg a tudósítások irója magára van hagyatva. Gyekran még azt sem szeretik, ha egy gyűlésen megjeleu. Mintha bizony kíváncsiságból menne oda S nem azért, hogy az ott elhangzott beszódeket följegyezze, hogy a röpke szókat maradandóvá gyúrja s ezáltal is szolgálatot tegyen a Közönségnek, sőt néha — bár akaratlanul — a szónoklatok tulajdonosainak. Akkora előzékenységről pedig, hogy a lapok tudósítói részére illető alkalmakkor olyan helyet jelölnének ki, honnét legkönnyebben lehet az ott hallottakat, látottakat feljegyezni, nálunk még csak álmodni sem szabad. Ismételjük, az alispán