Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-03-18 / 11. szám
2 BALAT ONVIDEK 1906. március 18. békés a mi szándékunk. Mi osak hazafias tetteket, tettekre hívjuk föl tisztelt olvasóinkat. Mégis minden félreértés okáért még inkább kimagyarázzuk magunkat, s azt mondjuk, liogy most már a sok szóáldozat, helyett, — ami utóvégre is nem kerül pénzbe — most már tettáldozatokat kérüuk és kiváuunk látni a haza oltárán. A küzdelemnek első áldozatai, a vármegyei tisztviselők érdekében emelünk ismételten is szót. Végre-valahára, mint értesülüuk, megindult az erélyesebb akció a hazafias közönség ál 'ozatkészségének felköltéséra. Iviegyeszert.e megindult a gyűjtés : a jóléti bizottság vezetése aiatt,. Nem kérnek ingyen áldozatot, csupán adójuk egyrészének — visszatérítés kötelezettsége mellett — beszolgáltatását, mely összegből födöztetik az elmozdított ós állásaiktól felfüggesztett tisztviselők kártalanítása. Ezt pedig tán osak megérdemlik azok a családos vármegyei tisztviselők, kik nemcsak állásaikat, de családjaik sorsát is kockára tették a hazáért,. Reméljük, vármegyénk hazafias és minden jóért áldozatkész közönsége most már a hazafias tevékenység mezejére lép s kiki meghozza áldozatát a hazáért. Március idusa. Hogyan is volt?. . fekete felhők födték az eget. A távolban cikkáztak a villámok, hallatszott az ég félelmes dörgése. Már-már kitört a félelmes háború, szele már végigsöpörte az utcákat, amikor egyszerre csak egy fényes sáv jelent meg az ég alján. Egy pillanat, s ragyogó napsugarak aranyozták be az éjfekete tájat. A fénylő égitest áttörte a felhők sötét. kárpitját s diadalmssan haladt fölfelé a már kéken mosolygó mennyboltozaton. Felkelt a magyar szabadság napja s éltető melegségével felolvasztotta a lelkek nehéz jégburokját. Felhangzott az eskü : Babok tovább nem leszünk ! Csendben, nyugodtan indult a küzdelem, a szabadság élet-halál hsrca. S eredményei mesések voltak, A szabad gondolat. vasbiliucsei széttörve lehullottak. Kikerült a nyomdából az első sajtó termék, melyet nem gyalázott meg a cenzor keze. S hangzott, mindenütt : Babok tovább nem leszünk! Megindult az áradat ; hömpölyögve haladt, a börtön felé, melynek vastag falai, erős vasrácsai mögül sóvárogva nézik a szabad szó martyrjai a szabadság hajnalpirkadását. S megnyílnak a nehéz börtönajtók s a politika, a zsarnokság foglyai szabadok. Ezrek ajkan harsog : Babok tovább nem leszünk ! S folyt i tiarc dicsőn, diadallal. Szabad lett a szó, szabad a sajtó. S mindennek kezdete, a szabadság hajnafliasadása : március lő. 58 ív múlott a nagy nap óta. Az első március idusának szereplői már megtértek ő-eikhez. Hamvaikat már a főid takarja. Emlékük él s élni fog őrökké. Megüljük e napot, e gyönyörű ünnepet mmdeu évben. E kiáltjuk H szent, esküvést, : Babok tovább nem leszünk ! A szabadság napja elé uj«>ÓI sötét felhők tolakodtak. Vész, pusztulás fenyegeti a márciusi nagy vívmányokat: a szabad szót, é* szabad sajtót.. állun; elébe s ki e szent Kincseinkre tör, szemben találja magával az eeósz nemzetet. Esküszünk, hogy rabok többé nem le szünk ! * j. * A nagy nap megünnepléséből Keszthely város hazHfías társadalma kivette nióitókép a részét. A tanintézetek J az eg3'esült hazafias körök s az-gesz polgárság reu dezett hazafias ünnepeket, miként alább olvasható : Kissé hűvös, de azért, szép tava-zi nt-p volt. A napok óta borult, égtől elűzte a szél a komor felhőket s gyönyörű azurszinben kéklő ivéről deiülten mosolygott le a 'avaszi nap. Ünnepi hangulat mindenfelé. A házakon nemzeti lobogókat lenget a szél, az az utcákon nemzeti jelvénnyel ékesített ünneplőbe öltözött emberek. Szünetel mind-n munka, pedig a naptár hétköznapot mutat. Uníiep vau mégis! A magyar szabadság ébredésének, a testvériség és egyen'öségnek szent, emlékünuepe. És mint egy csalá i tagjai, mint testvérek ültek ünnepet, e napon vallás, rang és nem különbség nélkül városunk lakosai. Ünnepeltek ! Magasztosán, — fdemelőu. Rég, vagy talán sohasem volt ily uapja városunknak Hí az a szeu' lelkesedés, mely láugra gyújtotti a szivekben lappangva égő honszerelem tüzét, máshol is ily eredméuyes munkát, végzett, akkor nincs miért aggódnunk hazánk jövendő sorsa felett., nincs veszve alkot.máuynnk, nemzeti létünk, nincs miért félnünk az absolutizmustól — mely immár nyiltan is proklainaltatot.t, — sőt csak hadd jöjjön, mert nem eltiporni, de felemelni fog bennünket. Feleme ni a szolgaiságból, a fórfiasiág^piedesztáljára. Nem, nem féltem már a magyart 8 bátran mondom a kétkedőknek a költővel: • Félre kislelküek !« Dd most veszem csak észre, hova ragadott a lelkesedés ! ? Az ünnepségről, melyet. leírni akarok, még egy szó sincs: No hát kezdjük ! Mar kora reggel szokat'au sürgés-forgás tapasztalható az egész városban. Mintha valami ell-nállhit.Nn erő ü/.né, hajtaná az embereket otthonukból ugy özönlenek az utcára. Ny.>lc óra felé egész vásári .sokadalom támad a K<>snu.h Li|os-utc*u. Mindenki nemzeti jelvénnyel díszítve. A fel s | alá hullámzó sokaságban itt, is, olt is feltűnik egy-egy magyar ru li*< diák, sastollas kucsmával a faién. Sietnek az iskolai ünnepélyekre. D< ím nyolcat üt az óra, harangoznak. Kezdöauek <tz ünnep*égek. Jj közs. elemi fin- és leányiskolában. A községi elemi fin- ós leányiskola növendékei hosszú páros sorban indultak tanítóik vezetése alatt a templomba imádkozni a hazáért s aunak szabadságért. M se után nyilvános ünnepélyre vonult a kis tanulók lutal 'as tábora.. S'.avaltik és énekeltek, tűzzel, hévvel ! Arcukra az átérzett költemények bíbor rózsákat, festettek s tiogy égett, hogy csillogott, a szeun mindegyiknek, midőn felhangzott ajkukról a » Kossuth Imjos azt üzente . . .« A főgimnáziumban A főgimnázium >H likon önképzőkörének lélekemelő üunepeiye a Himnusz hangjaival kezdődön. Utáuna a kör veze'ö taiiára : Pákor Adorján nyitotta meg szép beszédével az üuuepélyt, melyben az ifjakat elhuny' honfiaiuk tetteire emlékeztette. Mijd Hoffmaau Aladár szavalta el érzéssel Prém Józsefnek »A szabadságróU c. köl töményét, melyet az intézet énekkarának • Nemzeti dalac követett'E-után az ifjúság magánzeuekara játszotta el nagy t-tszéssel mük s a tavasz, a síron nyíló jácintok, a feslő rózsabimbók, mind csak arról beszéltek nekik. Szerelemről boldogságról dalolt a dalos madár a temetői csalit lombjai között, így azután az ö lelkük, szivük is felolvadt a szerelem lángjában s ott a virágzó két sírdomb mellett egyesült két zaklatott sziv, kinek már alig volt reménye a jövő boldogságában. S amint a lenyugvó nap sugaraiban egymást átölelve tartották a két sir mellett, nem gondoltak többé fájó szívvel arra a sirban nyugvó szép mátkára s bár a halavány szép Eötvös Margit lelkét még mindig nem hagyta pihenni az idegenbe veszett kedves emléke, szivének sajgó sebe már nem fájt oly keservesen Öröm töltötte be újra az Eötvösöknek oly régóta csak szomorúságot, bánatot és keservet látott hajlékát; de különös boldogság töltötte el az öreg gazdát, ki leányának fakadó szerelméből merítette a jövö boldogság reményét. De örült, örvendett mindenki, ki csak ismerte az Eötvös famíliát. Az ismerősök, a rokonok, de különösen szüleinek boldogságán felvidult maga a még bánkódó halvány menyasszony is, szemeiből a boldogság látszott, ha vőlegényével a kert bokrai közt, a temető árnyas utjain végig ment. De mikor magányos szobájában sorsán elgondolkozott, mikor eszébe jutott lelkének régi vesztesége, mikor rá-rápillantott első szerelmének titkon őrzött képére, akkor feltámadt lelkében valami mardosó kin, valami sorvasztó gyötrelem, ami nem engedte, hogy boldog legyen. Mert, ha az a sirban pihenő menyasszony örvend is ott a túlvilágon, vájjon nem öli-e meg a bánat azt a száműzött kedvest, kinek képe még mindig napnál fényesebben ragyog szivében ? De vájjon van-e joga, nem követ-e el megbocsáthat- ! lan vétket, ha első szerelme miatt elutasítja azt, ki most csak ő érette, ő általa ós csak neki ól? Szabad-e megtagadnia attól a boldogságot, kit ő ragadott vissza a halál torkából, midőu a halál nagyobb jótétemény volt ránézve, mint a haszontalan élet? Melyik, óh! melyik kedvesebb? Melyiknek az emléke szentebb ? Mennyivel boldogabb most az a sirban pihenő, holt menyasszony ! De az ö lelkének kínjáról nem tud más. Nem szabad tudni senkinek arról a kétségbeesett küzdelemről, ami az ő szivét marcangolja Nem értik azt az emberek, hogy miként lehet egy szívnek két eszményképe s nem tudják, hogy miért sorvad el a lélek, mikor a boldogság kapuja áll előtte nyitva. S igy, mig ajka mosolyra nyilik, szivét összeszorítja a keserűség s előtörnek szeméből a gyötrelem kisajtolta könnyek, miket az emberek a boldogság könnyeinek vélnek. Gyönyörű, szép nap volt. Mintha csak a természet is ünneplő ruhát öltött volna magára. Mindenütt virág, illat, amerre csak megy, amerre csak lát az ember. Boldogság, örömhang mindenütt. Bent az Eötvös kúrián egyik kocsi a másikat éri; ott akar lenni mindenki a vidék legszebb leányának esküvőjén. Csevegő leányok veszik körül a fehérruhás menyasszonyt s ugy irigylik lengő hosszú fátyolát s myrtuszkoszoruját. A zajongó férfinép nem győzi dicsérni a bájos menyasszony szépségét, a vőlegény férfias deli termetét s mind, mind elárasztja az öreg Eötvöst szerencseki vánataival. Ott lenn a kis kápo'na körül sereglik össze a vidék népe, hogy tataija legyen szeretett úrnője boldogságának. Ugyau ki venné észre az örvendő nép között azt a fáradt alakot, ki eljött, liogy meglássa, miként esküszik örök hűséget másnak az, ki az ő szive királynéja, ki az ő lelkének bálványa volt? Ki gondolna arra, hogy az, kit anynyit kutattak, kerestek, eljön, hogy lássa a saját halálos Ítéletét? Megszólalnak a kápolna harangjai s a fényes nászmenet megérkezik. S amint páronkint elhaladnak az ajtón keresztül, ugyau ki ismerné meg közőlük a hajdan ugy figyelt szép, Szögházy Andort ? De ah ! egy van, kinek a szivébe nyilallik a szúró fájdalom. Az a szomorú, halavány szép menyasszony megismeri azt, kiért lelke epedt, kit szive ugy várt. S amint látja ott az ajtónál az imádott, a bálványozott régi kedvest, lelke megremeg, felszakadnak szivének snigó sebei. Ajakát lezárja a gyötrő kin, szeméből megerednek könnyei s remegve hajlik kisérőjének karjára. Uh! ha látnák az ő szivének
