Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-03-18 / 11. szám

1906. március 11. BALATONVIDÉK 3 kuruc dalait. Majd az ünnepély fénypontja, Csika Győzőnek, az önképzőkör elnökének iinuepi beszéde következett. A mély érzés­sel, hazafias lelkesedéssel e'őadott, beszédet lelkesen megéljeneztek a jelenlevők. Az ünnepi beszéd elhangzása után Schaffer Jenő VII. o. t. SZHval'a el Pósa Lajos »A legszebb dal« c. kő teményét. Ezután az énekkar adta elő a »Tavasz nyilik . . . .« kezdetű hazafias dalt. Ezt követte Csiha Győző melodrámája: »Petőfi a Hortobá­gyon « Végül a Szózat következett, mely­nek elhangzása után a jelenvoltak a Kos­suth-nótáfc énekelték el s ezután az ünne­pély véget ért. Az ifjúság rendben a temp­lomba ment s ezután rendzavarás nélkül szétoszlott. A templombon. Az iskolai ünnepélyekiől kisrreglő nők és férfiak egyenesen a templomba si­ettek, hogy jó idejéu helyet biztosítsanak maguknak. Tiz órakor jötiek az egyesüle­tek zászlók alatt. Elől a gazdás ok zárt né­gyes sorokban, utánuk a főgimnáziumi if juság, az ipartestület, kath. legényegylet stb. A templom nagy hajója, az oldal kápol­nák zsúfolásig megteltek már emberrel, mi­kor még künn egyre tolong az ajtók előtt a nép. A misét Dunst Ferenc dr. apát plé­bános mondta segédlettel, köztien az Éntk­és Zenekedvelök vegyeskara Eckliurdt An tal gyönyörű ünnepi miséjét énekelte. Of­ferfc riumra »a Boldog azszony ai.yáuk« cimü régi egyházi éneket énekelte a ve­gyeskar. Megható jelenet volt ez Könnybe lábbadt szemmel hallgattuk a gyönyörű éneket s midőn elhangzott, ezrek ajkáról szállt ég felé a fohász : íEmlékezzél meg szegény magyaroki ól.« Mise után a bymnust éuekelte az egy­begyűlt óriási tömeg Es szállt, szállt, az ének felfelé »z Egek Urához, ki a sok megpróbáltatások után végre is csak meg fogja hallgatni esedező népét. A templomból kijövök legnagyobb ré­sze a >Hungária< szálló dis^teimébe vo­nult, hogy részt vegyen a >Magyar Ipar­védő Egyesületi megalakii ásan. Ez egye­sület megalakításáról lapunk más htlyén emlékezünk meg, itt csak annyit, hogy a fél tizenkettő felé távozó tömeg a Kossuth­nótát énekelve oszlott szét. A g tzdasáyi tanintézetben. A gazdasági tanintézet, ifjúsága is a szokottnál fényesebben ünnepelte meg már­mély gyászát! Óh ! ha tudnák, hogy az ő mennyegzőjére összegyűltek s temetésre jöttek) Elhangzik az eskü >Isten engem ugy segéljen !« megszólal rá az orgona hangja. A harangzugás és az orgonahang elfojtja az elsiirött fegyver tompa dörrenését s nem látják egy szenvedő embernek halál­küzdelmét, csak ijedten rohannak a rémes sikoltással holtan összeeső menyasszony segedelmére. Két sir zöldül újra egymás mellett ott a csendes temetőben; két élek lett egymásé a halálban, kik a földön elvoltak egymástól szakítva. Ott lenn a kis kápolna kőiül pedig szüntelenül keres valakit egy könnyező em­ber, kitől megkérdezhesse, hogy hová lett az ő menyasszonya s nem hiszi, hogy ott a kápolna mellett zöldelő sir fedte el az ő boldogságát örökre. Ixion oius idusát. Délelőtt. 10 órakor ünnepi is­tentiszteletet hallgatott s a templomból a Kossuth nóta mellett vonult fel a taninté­zetbe, hol zártkörű ünnepélyt rendezett. Először is Körmendy Lajos ifjúsági elnök tolmácsolta lelkes szavakkal a nap jelentő­ségét. Azután Baranyai Dénes III é. h. szavalta el nagy hévvel és lelkesedéssel a • Talpra magyar«*t. Majd Szűcs Lajos III. ó. h. tartotta megható felolvasását, fejte­getve a szabadság eszméjét s annak kivívá­sát. Végre Bózsing Rezső III. é. h. szavalta el C/uczor Gergely »RiadÓ€-ját Szavalata igazán megható volt. Ezenkívül az ifjúság hazafias dalokat énekelt,, a zenekar pedig hazafias darabokat játszott, melyek közül nem maradt ki a >Mégis huncut a német* sem. Ezzel az ünnepély véget ért és az if­júság a Kossuth-nóta éneklésével szétosz­lott. Délután. Az ünnepi hangulat fokozódottabb. A délelőtti ünnepségek hatása alatt áll min­denki. Az emberek csoportokba verődve tárgyalják az esemény eket az utcán s elő­készületeket tesznek a dóluiáni közös ün­nepre 5 óra még messze van, de azért a >Hungária« szálló díszterme már megtelt közönséggel. Hogy B vár, kozási időt meg­rövidítsék, a Kossut,h-nótát éneklik lelke­sen. Végre elérkezik az öt óra. Benn a te­remben már mozdulni sem lehet. Tömve a folyosó is, az udvar is, sőt még az utcán is maradt mintegy 500 főnyi elkésett ün­neplő. Az ünnepélyt a Dalkör nyitotta meg a hymnusszal. Utána a Nemzeti dalt, sza­valta tűzzel Leidl Lajos. Nedeczky Jenő mondotta el ezu'án ünnepi beszédét. Az ősz pártvezóit, ki majd egy óra hosszalt beszelt, fiatalos lüzzel és hévvel, zajosan ünnepelte a közönség. Ezután a Dalkör énekelte a »Nein­zeti zászlót cimü darabot. Márciusi eskü. Irta Ábrányi Emil, szavalta Fürszt. József. Szózat. Énekelte a Dalkör. Az ünnepélyt Kálmán Antal szavalata zárta be, ki nagy lelkesedést, keltve szavaltael a »Riadó« cimü költeményt. A közönség ezután a Kossuth-nótát énekelve vonult, ki a teremből az utcára, hol akkorra mintegy 3 — 4 ezer főnyi tö­meg gyűlt össze, mellyel megszaporodva, tüntető sétára indult a Kossuth Lajos-ut­cán. Az óriási tömeg a legkisebb rendza­varás nélkül vonul' a Deák Ferenc-utcára s onnét a Zárda-utcán le újra a Kossuth Lajos ulcára, miközben epyre szólt az ének mennydörögve: >Mindnyájunknak el kell menni ! Éljen a magyar szabadság ! Éljen a haza !< A hangulat, egyre izgatottabb, a tün­tetés fenyegető, veszedelmes jelleget kez­dett ölteni. Ezt látva, Takács Imre főbíró s többeken a lömegbe vegyülve felszólítot­ták azt. a szétoszlásra s a hangos tüntetés beszüntetésére. A lömog engedett a felszó­lításoknak, elcsendesült s lassan oszladozni kezdett,- A karhatalomra, mely állandóan készenlétben volt, nem volt szükség. Este. A tünte'ő séta alatt kigyúltak az ab­lakok mindenütt, még a legelhagyatottabb mellékutcában is.Fényárban úszott az egész város. Gyönyörű látványt nyújtott a fé­nyesen kivilágított gimnázium és rendház hatalmas épülete, az elemi iskola, a Hun­gária, Amazon stb. stb. A kereskedők leg­nagyobb része ugy látszik zavargástól félt, mert kirakataikat nem világították ki mind­nyájan. Legszebb volt miudannyi közt Sujánszky Józset könyvkereskedő kirakata, melyben két ó-iiási kép volt látható. Az egyik Kossuth Lajost ábrázolta, a mint a nemzet, géniusza a hallhatatlanság féuyével övezi (festette Rábai Lajos) ; a másik Rá­kóczy Ferencet ábrázolta széttépett bilincs­csel és karddal kezében. Vele szemben egy kétfejű sas, mely öt széttépni ké-zül (fes­tette Heucz Lajos). A kirakatnak állandóan óriási nézőközönsége volt. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a fényes ablaksorok között az egyik pénz­intézet, ablakai sötéten meredtek ránk, mint­egy szégyenkezve, hogy nem vehettek részt az ünnepi csillogásban. Társasvacsora. 9 órakor társasvacsora volt a Hungá­riában, melyen 183-an vettek részt. Ott voltak Batthyány József és Pál grófok, Malatinszky Ferenc, ultay Guido, Hurtelendy József földbirtokosok ós városunk intelligens kö­zönségéből számosan. Az ünnepi felköszön töt Schwartz Zsigmond dr. tartotta. A. gyönyörű hazafias beszédet, a közönség fo­kozódó lelkesedéssel hallgatta s végül a szónokot lelkeseu megéljenezte. Beszéltek még: Bai tbj ány József grói volt, országgy. képv., Nedeczky Jenő, Győrffy Pongrác, Kisfaludy Tivadar, Prisznyák István, Re­gensperger Ferenc, Bognár Imre és Henoz Lajos. A közönség lelkes hangulatban az éj­féli órákig együti maradt, mialatt Bizi Sán­dor bandájának ugyancsak sokszor kellett játszani : »Kossuth Lajos azt üzente ! . . .« Mephistó. Március 15 a vidéken. A tapolcai kath. legényegylet nagyobb szabású fényes ünnepélyt rendezett saját helyiségében márc us 15 én. A ünnepélyt a hymuus nyitotta meg. A nap jelentősé­gét szép készültséggel tüzes beszéd kereté­ben Borotnissza N. ismertette. H«igató Bela művészi cimbalom|átenával, hazafias dalai­val rMgadta magával a közönséget.. Szaval­tak Csonka Lajos >Talpra magyar !< Fel­ker József »Márc. 15.«, Molnár Ferenc »A nemzeths>z«, Hegyi János »Árpád áluia«, Tiuinszky Endre >Márc. lö-ére« Ábrányi­tól, Koncz József iPókaynet ci. költemé­nyeket » leguagyobb hatássa'. Végezetül a jelenlevő 200 ember rázendített a Kossuth nótára. Hegymagas derék hazafias népe már­cius 15-én szintén kivette a részét a nem­zeti ünneplésből. A magyar szabadság haj­nalhasadásának dic-ő<éges évfordulóján köz­adakozásból szent mi*ót, mondattak temp­lomukban a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére, hogy a magyar nemzet pátro­m-ja hathatós közbenjárásával oszlatná a magyar szabadság egére borult vészes fel­hőket. Éljenek a derek hegymagasiak. A villanyvilágítás ügye. A városi képviselőtestület, f. hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlést, melynek ki­emelkedő tárgyát «A beadott, villany- ós gázvilágitási ajánlatok tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése és a világítás berendezésére vonatkozó szerződés, nemkü­1 nben netáni telekvótel ügyében tartandó közgyűlés határidejének megállapítása* ké­pezte. Mondhatjuk, hogy a zegósz képviselő­testület ós elöljáróság jelen volt,, ami bi­zonysága annak, hogy a város nagyobb be­fektetéseinek ügyei iránt élénk érdeklődést tanúsít. Elnöklő városbíró az ülést megnyitván, nyomban felolvasták a kikül­dött bizottság jelentését, mely a Ganz­gyár kiküldöttjével történt megállapodáso­kat. foglalta magában. Miután pedig a bi­Mindenlíi érdeke, hogy megrendelje bérmentve FREISACH ZSIGMOND, Budapest, IX., Üllői-ut 59/M. tavaszi és nyári női ruhakelmék, vászon, fehérnemüek minta-gyüjteményét. — Kész női és uri fehérnemüekről diszes árjegyzék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents