Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-06-03 / 22. szám

X. évfolyam. Keszthely. 1906. junius 3. 22. szám. BALATON VIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKIN T E GYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k volt gaid. tanintéiet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címéie kélünk. Kéziratokat nem a'iunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — /í. Fél évre... . . 6 — „ NegyeiI évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u, Nyllttér petltsora alku szerint. Dr. Burány Gergely. Plutarchosnak Solonról irott örökbecsű jellemrajzában egy drága tripusnak körútjáról olvastam. Ezt a tripust Heléna vetette bele a tenger hullámaiba és Kos szigetének halászai fogták ki. Történt, hogy miletosi kereskedők látatlanba megvették az egész fogást. Ebből a két város közt nagy háboiúság támadt. Kié legyen a drágaművű tripus ? Pythia jósnő azt tanácsolta a két félnek, hogy a tripust adják a legbölcsebbnek. Megkezdődött hát a tripus körútja. Először elküldték Milétosba Thaleshez. Tliales magánál bölcsebbnek tartván Biast, a tripust ehhez juttatá. Ettől került a többi bölcshöz s végra is visszavitték Thaleshez. A legigazságosabb hatalom, a halál, amely kéri érhetetlen szigorúságában pápai tiarát, királyi koronát, püspöksüveget játszi könynyedséggel ver le a büszke emberi főről, a mult ősszel vándorútra küldte a csornai prépostsüveget is. Legyen, úgymond, a legböJcsebbé ! És ugy lön ! A legbölcsebbé lett ! Azé lett, aki nem számitott reá, nem futott utána, a kis ujját se mozdította meg érte. És azért lett az övé, mert nem kereste, mert tiltakozott ellene. Tiltakozása mutatta legmeggyőzőbben, hogy ő a prépostsüvegre nemcsak méltó, hanem a legméltóbb. Es az fog történni, hogy nem a prépostsüveg fogja növelni, öregbíteni az ő tekintélyét, hanem megforditva, ő áraszt ragyogó fényt a prépostsüvegre. E süveg átvételével nagy felelősség, óriási munkakör van összekötve És a főpap, amint eddig Herculesként szünet nélkül dolgozott, bizonyára ezután sem fog pihenni. Dr. Burány pályája hasonlít a nagy folyók pákájához. Mentül tovább halad, annál nagyobb terheket bir el. Vállai a nemzeti művelődés önzetlen és lankadatlan munkájában izmosodtak meg. Elete otyan, mint a mágnestű: mindig egy irányba Burány Gergely dr. csornai prépost. mutat. Szivének minden óhajtása, agyának minden gondolata, ajkának minden szava az iskoláé. Szivének gyökerei oly mélyen beleereszkedtek az iskola talajába, hogy szinte alig tud másról beszélni. Krisztus Urunknak e szavait : Euntes docete : elmenvén tanitsatok, teljesítette e valaki valaha nagyobb lelkesedéssel ? Hát az ő jóságos szive! Maga is szegény rendből emelkedvén, nagyon, de nagyon résztvevően érez az emberi nyomor iránt. Hány szegény tanuló levelei tanúskodnak az ő atyai szivéről! De ne többet erről! Hiszen a mindentudó Isten látta az ő kegyes jóságát, felebaráti .^szeretetét. Es ez neki elég. Az ő préposti kinevezésében a munka apotheosisát kell látnunk. Jgen ! Mert csak a munka ad belső értéket az embernek, nem a születés, a rang, a külső fén}', csillogás és pompa. A modern idők emberei közt, Istennek hála, nagyon sok a Solon. Ezek a melegszívű és hideg agyvelejű Solonok mitsem adnak a Croesusok csillogó kincseire. Csak a munka az, amely előtt kalapot emelnek. És Dr. Burányt e tekintetben is jó példaképül állithatjuk oda egyháziak és világiak elé. Az egyszerűség, csendes, zajtalan munkásság embere, aki bölcs mosolygással tudja sújtani a hiu kapaszkodást, de az igaz érdemet lelkesedve magasztalja. Fekete gyászunkat tehát méltán váltotta fel piros öröm. A prémontréi kanonokrend kedvesebb pünkösdi ajándékban nem részesülhetett volna. A székesfehérvári tankerület főigazgatója az uj prépostot üdvözlő telegrammját igy fejezi be; Gratulálok a rendnek. Mi is csak ezt mondhatjuk igaz meggyőződéssel : Gratulálunk a rendnek !