Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-27 / 21. szám

2 BALATONVIDÉK 1906. májug 27. önöktől nemcsak a király, hanem a nemzet összesége is! Es ezt a mun­kakedvet ne engedjék a tisztelt kép­viselő urak, holmi aprólékos kanapé­pörökkel megcsappantam, sem az erőket szétforgácsolni. Bármint érzi is ereiben duz­zadni a friss vért a nagy független­ségi párt, ne felejtse, hogy numerikus többségében is a nemzet győzött, ez pedig a koalicio. Enélkül nincs nem­zeti győzelem, nincs függetlenségi abszolút többség sem. Ebben a koaücióban, ennek ke­retén belül nincs győző és nincs legyőzött. Hatvanhetesek s igy nép­pártiak is együtt gyarapodtak szám­belileg is. Egják nagyobb, másik kisebb numerikus eredményt érve el. Ne sajnálja le a nagyobb a csak számra kisebb fegyvertársat. Ne fe­lejtse, hogy ez a kisebb párt is ré­sze az egésznek, a koalíciónak s nem volna méltányos holmi Lázi­kérdések felvetésével jogaiban meg­rövidíteni. Az ilyen kisebb fajta kanapépörök könnyen iiszköt dob­hatnak a békesség templomára. Peddig a nemzetnek erre van szüksége. Mert csak ennek ösvényén haladhat a hasznos munka felé. Félre a kanapépörökkel, apró és kicsinyes határvillongásokkal és munkára fel. Magyar vasúti politikánk köréből*) (A. Fiúméval való forgalom lebonyolítása.) A lezajlott képviselőválasztás alkal­mával a szabadon megnyilatkozott nemzeti *) Felkérés folytán közöljük e cikket, azzal, hogy a közelebb hozzá szólunk. Szerk. akarat elsöpörte azt a rendszeri, amely kö­zel 40 éve uralkodott az országban. Eltűnt örökre az a párt, amely meg­rontotta a közélet tisztaságát, meggyengí­tette a vármegyei önkormányzatot, korrum­pálta a társadalmat s amely az országot sajátjának tekintve ép hogy nevére nem Íratta s amelynek minden, még országos­nak látszó tetteiből is ki-kiritt az önérdek és alacsony haszonlesés. Önkénytelenül lélekzik föl minden igaz magyar kebel, mert érzi egy szebb, egy boldogabb hajnalnak hasadását, érzi és tudja hogy minden országos dolgokban ugy, amint a boldogabb emlékű, de a haza javára rö­vid ideig élt Baross ideiében csakis a ma­gyar faj megerősödésén, a nemzet vagyoni és szellemi előhaladásán munkálkodó nagy nevű férfiak, égés/, emberek állanak a kor­mányon, akik edzett kézzel, tisztán látó szemmel és fegyelmezett, és mindent az or­szág javára mérlegelő ésszel vezetik ha­zánk sorsát. Az a hosszú munkásság alatt megért élettapasztalat, 1 ogy hazánk nagygyá, gaz­daggá csak akkor lehet, ha azt a külföld­del összeköttetésbe hozzuk, ha ennek eddig rejtve maradt drága gyöngyét hozzáférhe­tővé tesszük és világra szóló termésének megnyitjuk azt a piacot, amely elől eddig — mondhatnám — mesterségesen elzára­tott, nyilatkozik meg az uj kereskedelmi minisztei ünk, Kossuth Ferencnek minisz­tersége első napjaiban világgá bocsájtott ama kijelentésében, hogy * Hazánkban a fiumei forgalom gyorsabb lebonyolítása végett eyy második vonal kiépítésére szüksége van > Mi, zalaiak, érezzük ezen legmaga­sabb helyről jött fontos kijelentésnek or­szágos horderejét, mert szent a mi meg­győződésünk, hogy ezen eszme Kossuth Ferenc miniszterünkben nem ma született. és élt az az eszme a hazája bol­dogságáért küzdeni kész és a külföld előtt is elismert szaktekintélyben azon perc óta, ahogj' az országba jött és Tapclca, Zala­vármegye azon keiüleie választotta be kép­viselőnek, ahol módjában volt színről-színre látni hazája egyik legremekebb, az Isten áldásában bőven részesült vidékét és orszá­gunk büszkeségét : a Balatont ! Látta e vidéket, és látnia kellett azt is, hogy hazánk e remek vidéke, melyért más országok királyságokat adnának, a vi­lágtól- teljesen el van zárva. — Megköze­líthetetlen a költök által megénekelt hegy­koszoruzta Balaton ép ugy, mint e hegyek­nek drága nektár terméke. És ha ezt már akkor átérezte, amint, egy igazi magyarnak át kellett éreznie, él­hetünk mi zalaiak is abban a tudatban, hogy : reánk is fölvirradott ! Ezek a minden magyar szivét gyor­sabb dobogásra lievitö eszmék érlelik meg bennem is ama meggyőződést, hogy a fiu­mei második vonalnak útja a balatonparti vasut.'al oldódik meg, amely Keszthelytől Zalaegerszegen és Csáktornyán át, Fiúméba vezet. Ezen irányhoz, amely Veszprém és Fehérmegyében — a jövö cikkemben elő­adandó módon, — egy egészen uj, vagy a meglévő vonalak egy részének kiegészítésé­vel lenne megoldhaió, kettős orsz-igos szem­pontból és egy rég nélkülözött megyei szempontból föltétlenül kívánatos, hogy a helyiérdekű vasutak rendeltetésétől ugy is eliitő és azok között. ma is a legjobban jö­vedelmező boba—-csák tornyai útszakasz megváltás, avagy bérbe vétel utján állami kezelésbe vétessék és legalább is gyorsabb járatúvá átalakíttassák ; továbbá a Zala­egerszeg— körmendi vonalszakasz is ki, il­letőleg átépíttessék. Ezen Boba—Csáktornya és Zalaeger­szeg— Körmend vonalszakaszok, kapcsolat­ban a Budapest—Keszthely—Zalaegerszegi szakasszal először is segédkeznének a Bu­dapest—Fiume forgalmának lebonyolításá­ban ; másodszor a Budapest,—Győr—Csák­tornyai szakasz a Mosón, Sopron, Gvör, Komárom, Veszprém, Vas, Zala és a «Du­nán iuiieuí»-i több vármegye fiumei forgal­mát bonyolítaná le ; harmadszor ez kötné össze a legrövidebben a Balatont Bécscsel és Gráccal, a nyugotí kulturjállamok e két nagy gócpontjával Ez és csakis ez tenné lehetővé, hogy a nyugoti államok vagyonos osztálya, akik­nek jelszavuk: «az idő pénz», és akik mind­kettőt használni, kiélvezni akar­ják, felkeresné és világfürdővé tenné a Balatont, tüudérkertté varázsolná annak fe«tői szép liegykoszoruját és föl­tárná az erdőkoszoruzta Bakony gyomrában rejtve volt óriási méretű csodaszép cseppkő­A nagy feladatot megosztották egymás közt: Cholnoky a Föld, Kövesligethy a csillag­birodalmát tárja a laikus ember álmélkodó szeme elé. Mindakét tudós iró mestere, a tudomány népszerűsítésének. Kedvvel gyö­nyörűséggel követjük őket fejezettől feje­zetre s észtevétlen gyarapodik ismeretüuk s tágul látókörünk, megnyílnak előttünk eddig nehéz lakattal lezárt ajtók, megis­merkedünk mindennap látható tünemények okaival ; tüneményekével, melyekről, mert annyira mindennapiak, azt hisszük, hogy tisztában vagyunk Vf-lük, holott ha hirte­len feltennők a kérdést, nem tudnánk rá kielégítő feleletet adni. A megmérhetetlen világegyetem tü­neményeinek tudománya maga az a vég­telen nagy birodalom, ezt a birodalmat tö­kéletesen bejárni embernek nem adatott meg s meg kell elégednünk, ha bár nagy­jában megtehetjük azt a nagy utat, mely­nefe: ezer meg ezer kiágazása van. Ezt a nagy utat a levegőben kezdi a mi tudós vezetőnk s ez az ut maga végtelennek tetsző. Megmagyarázza a levegő hőmérsé­két, annak változásait, a zivatar keletkezé­sét, lefolyását, a levegő nedvességét, a csa­padékot, a harmat, dér' zúzmarás köd, felhő, eső, jégeső ós hó mivoltát, a villamossá­got, a mennydörgést, — igy jutunk az ál­dott Naphoz, e földön minden élet és moz­gásnak legfőbb okához. Mennyi melegség jut a földre, hogyan oszlik meg a föld szi nén ? Aztán következik a szelek világa, s közben egy sereg népszerű kérdés világo­sodik meg, többek kőzt a medardus-napi időváltozás, megtudjuk, mi a legegyszerűbb barométer, miben áll az időjóslás tudomá­nya, megfejtődnek a mindennapos tünemé­i nyek okai : az ég kék színe, a felhők szi­| nei, a tavak színei, a szivárvány, a kö Iké­pek, a sugárkévék a lenyugvó nap körül stb. stb. A. levegőből lejutunk — az Óceán fe­nekére. Micsoda életet találunk itt ! Hány élet kelleue csak ennek a teljes megisme­résére ! S mekkora tudomány a «végtelen» tenger élete, a látható tünemények nagy | sokasága ! A tenger után jön a főid, a «porszem», a melyen a «világ ura» él. Mennyi titkot rejt magában ez a porszem ! Mennyi a cso­dálni való a felszínén ! A hegj'ek, a völ­gyek, a síkságok A mindenféle csudás ala­kulatok, képződések. A rettenetes vulká­nok. A vulkánikus kitörések. A hegyek pusztulása. Hogyan dolgozik, pusztít az esőcsepp a hegyóriásban. Hát a patak, a csörgedező kis patak. Hát az a «körutazás*, mit a vizek végeznek ! A földön s a föld alatt. Ho­gyan fejlődnek a barlangok s hogyan pusz­tulnak. Hogyan támadnak azok a sokszor megcsudált hegyszakadékok. Es itt van a források nagy birodalma. A folyóvizek, a tavak : mind ezen a porszemen. Ez a por­szem foglalja el a 633 oldás könyvnek kö­rülbelül ötszáz oldalát. Itt veszi át a ve­zetést Kövesligethy, bevezetve a csillagvi­lágcsudálatos, rejtelmes, birodalmába. Minő utazás ez ! El-elszédülünk a látottaktól s beleszédülünk a gondolatba, hogy mily megmérhetetlen ür a világegyetem : évez­redek kellenének, hogy azt bejárja a gyarló ember, föl'éve, hogy van^évezredekre nyúj­tott emberi élet s volna «aíkalmatosság», mely ezt az utat megtegye. Méltóan a nagyszerű témához, melyet e könyv felölel, maga a könyv is egy nagy birodalom, melynek hű ismertetéséhez kü­lön könyv kellene. Csupán a szövegképek és sziues műmellékletek száma több négy­száznál s végül a könj'v hátsó táblájának belsejében van egy forgatható csillagtér­kép is, mely Kijvesligethy számítása alap­ján készült. Egy újságcikknek ily nagysza­bású művel szemben lehet-e más feladata, m'nt némi tájékozást adni a tartalmáról, felkelteni a figyelmet s buzdítani, serken­teni a magyar olvasót, hogy ragadja meg az alkalmat : megismerni annyit a porszem­ből s e porszemről látható csillaovilágból, _ u O O ' a menuyit mmden művelt embernek ismer­nie kell. Ismernie nemcsak műveltségének gyarapításáért, de azért, a gyakorlati ha­szonért is, mit e könyv bőséggel áraszt magából. B. m Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeinket és szőnyegeinket molpkár és IBI7111m • P or e^ e n' me ly et ugy élhetünk el, ha azokat Keszthelyen Schweiger \FWJUAb lllvb B Sándor molykár elleni intézetébe nyári gondozásra adjuk, hol azok igen jutcinpos áron biztosan gondoztatnak-

Next

/
Thumbnails
Contents