Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-05-27 / 21. szám

1906. április 3. BALATONVIDÉK 3 barlangot ; kihasználná a «Héviz» világraszóló gyógyhalását, amely eddig a forgalomból egészen kiesve, a külföld előtt teljesen ismeretlen. Mindezek milliókat hoznának az országnak, amennyiben milliókkal gazdagítanák azon vidék szorgalmas és színmagyar népét, amelyet a phylloxera pusztításakor csakis a magyar fajt jellemző «röghöz» való kiváló ragaszkodása tartott vissza a kivándorlástól. Nem utolsó, sőt — országos szempontbői — talán elsőrendű érv e vonalszakaszok kiépítése mellett az is, hogy ezen, valamint a már maglévő Budapest—Fiúméi szakasz két tűz közé fogná az osztrák vasutak Bécsújhely—Kanizsa—Budapesti szakaszát ós annak megváltási árát tetemesen mérsékelné. Volua ezen útirányoknak — az elmondottakon kivül — egy megyei nagyfontosságú célja is, az t. i,, hogy ezen kuruc vármegye régi trádicióju székhelyét, mely az 60 es évek városvezető embereinek eszmeszegénységét erejét felülmúló szivosággal törekszik helyrehozni, a megye központjává tenné nemcsak a papiron, de a valóságban is. Mig a Dunán tul minden megyéjét átszeli egy elsőrendű állami vonal, Zalaváruiígye a mindenkori kormányoktól egy talpalatnyi vasutat sem kapott soha ! Ma, amikor azon eszmék győzedelmeskedtek, melyekért küzdött e vármegye mindig s amely küzdelméért a multakban állandóan büutetésben és mellőzésben részesült, méltányos ós jogos kívánság, hogy a vármegye ós annak régi székhelye oly vasúti összeköttetést nyerjen, amely — amig az országos érdekeket is többszörösen is szolgája — lehetővé teszi, hogy a tőle legtávolabban fekvő vidékekkel is 2—3 óra távolságba hozassák. Lehet, hogy akadnak kishitűek, akik ezt az egész vasúti mozgalmat hiábavaló és célhoz ugy sem vezelő erőlködésnek tartják. En azonben akkor, midőn látcm az eddig láncra vert eszmék fölszabadulását, midőn ama boldogító tudatban alszom és kelek, hogy a hazáját rajongással szerelő és érte mindenre kész Kossuth Ferenc ül a kereskedelmi miniszteri székben, midőn olvasom a viszonj'okkal mindig komolyan számolni tudó Wekerle Sándor dr. miniszterelnöknek a székesfehérvári küldöttséghez, majd a temesváriakhoz intézett, beszédét ós azokban azt, hogy : *Annalc az uj Magyarországnak megalakítását kell előkészítenünk, a mely nem egyes érdekeket, hanem a nemzet egészét és teljességét képviseli,» — tudom, hogy Zichy Aladár gróf a nagykanizsaiakhoz intézett beszédében kijelejtette, hogy : «./7 mi törekvésünk a nemzet megerősbödése, a magyarság fejlődése, a polgárság gyarapodása s mindezek által az állam egységének biztosítása» és amidőn lelkem melyéből meg vagyok győződve arról, bogy ezek nem üies szavak, hanem egé.-z embereknek férfim ki jelenlései : nem képzelhetek mást, mint azt, hogy elérkezett az a tégsóvárgott időpont, amtkcr alkotmái^'unk őrei nem helyi érdeket, nem családit, henem országos poliiikát űznek. Mivel vasúti eszméim szeretett vármegyém rég nélkülözött, vágyának kielégítése mellett többszörös szempontból is országos fontosságúak, a Balaton kultuszával a magyarságra büszke egész ország érdekeit szolgálják, nyugodtan és bizalommal nézek a jövőbe. Udvardy Vince. Szikrák. Izzó a levegő Forrongó eszmék, ideák, tervezgetések minden téren, minden vonalon. Társaságok verődnek össze, eszmék hangzanak fel máról-holnapra, eltűnnek, elfogynak, mint a buborék. Voltak, nincsenek. Lesznek ujabbak, iiol a régi idea bontja ki szárnyait, hol a léginek szárnyait metszik Illeg. Egy-egy ember felszínre jut. Mondám, valója van, gondolata niuos. Eszméket hirdet, de nem követik. A másik kevesebbet mond, azt követik. Sok beszéd, kevés eredmény. Kevés munka, nagy haszon. Itt-ott pusztít a közöuy, amott elernyednek az örökös huza-vonában, emitt nincs önuralom. Pedig erre van most szükség. Ez az a lelki tulajdona az embereknek, írely Lykurgust bölcscs', Petrarkát halhatatlanná, Diogenest függetlenné tette. Az önuralom lajtorja, melyen az ember eljuthat a trónok szédítő magaslatára, a függetlenség trokádiájára, osak kitartás legyen hozzá. Hogy önuralmunkat megőrizzük most, mikor annyi kísértésnek vagyunk kitéve, ahhoz szilárd akarat szükséges, mely ismerje az emberi indulatokat, mint, Vashington, aki a megszokott rendjéből soha ki nem lépett. Küzdelem, szenvedély vagy hajlam csak azon esetben sikeres, ha a lélek egy még hatalmasabb szenvedély szolgálatába áll, vagy a hajlamot még csirájában elfojtjuk, mielőtt szenvedéllyé nőne. Ma az önuralom csak külmáz a legtöbb embernél. Mindenki hangoztatja, azonban az eredmény egészen más. Égyik ember a másikat nézi, ugy rendezkedik be, mint a másik, egyik a másikat követi, a másik a harmadikat, jelszók után mennek, akár helytelen az, akár helyes. Uh pedig az önuralmat megőrizni nem olyan nehéz, mondják az emberek. Napoleon szokta mondani, hogy csak az alkalmat kell kerülni, az önuralmat, megőrizni nem olyan nehéz. Az ám, csakhogy ez nem önuralom, ez óvatosság. Es a baj éppen az, hogy az a sokat hirdetett önuralom az óvatosságra épit. Mindkettőre van szükség. Az emter saját énje legyen az irányító, nem a tömeg ereje

1 A józan felfogás, az Ítélőképesség, a becsületes gondolkodás ugy is hatással van a tömeg emberre ós ha kifejlődik a helyes Ítélkezés ereje: a ki vánatos önuralom szebb, emberibb alakban nyilatkozik meg. Nem akarunk politikai dolgokat érinteni. Tisztán az ország társadalmi megnyilatkozásait, a társadalmi életet vizsgáljuk és azt látjuk, hogy a tervezgetések tömkelegében minden van, csak önuralom nincsen. Amig egy helyen teljesen petj'hüdt már az élet, etyik helyen szenvedelem üt tanyát. De az emberek nem keresik egymást. Azt érezi mindenki, hogy zátonyon van az ország hajója, de az erő, mely onnan kiemelje, nincs meg. Mi az oka ? Van ennek száz oka. Az első az, hogy kevés a munka becse. Ha munka erejének nagy diadalát nemcsak áhítoznak, hanem szeretnók is az emberek, akkor oda állana mindenki, hogy a társadalmi életet javítva el tudnók felejteni oly dolgokat is, amikor a politika ráfekszik a közéleti intézményekre. Nálunk mindenki politizál, de kevesen dolgoznak, pedig a munka ereje felsőbbrendű kérdés, mert a munka ezreknek nyújt javakat : a politika csak ezek után gazda godik. Ezt kellene vallani az összességnek és a helyett, hogy az időt az áldatlan helyzetnek szenteljük, menjünk el s figyeljük meg a műhely levegőjét, kedveljük meg a munka áldását. Mert, ha a munka becsültebb lesz, nem sodor annyi embert gondokba a politikai élet. Telterős a nemzet nem akkor lesz, ha izzó beszédben fogadalmat tesz magyarsága mellett, hanem ha megőrzi önuralmát, elmegy dolgozni, két kézzel, nem a beszéddel. E7 az az erő, mely a jövő szociális feladatát képezi. A jövő generációt ezek az elvek irányitsáb : hiszen a külföld ékes bizonysága annak, hogy a munka-szeretet a politikai élet kedvezőtlensége esetén is tudja feledtetni azokat a nehéz órákat, melyeket ez vonz maga után. Krónika. i. Két ur találkozik a vendéglőben. Első ur: No öregem, mit szól a bécsiek szegfümozgalmához ? Második ur: Mit szólnék ? Azt mondom, hogy fütyülök rá. Flső ur: Hát én már ezt nem merem mondani. Második ur: Nem ám, mert maga gyáva. Ha igazi szittya vér csörgedeznék ereiben, maga is másképpen beszélne. Fogalma sincs magának arról, mi az az igazi magyar lelkesedós. Hallott már valamit arról a bibliai meséről ? Első ur: Melyikről? Második ur: Arról a het, sovány tehénről, amelyik elnyelte a hét kövér tehenet. No hát igy fogja bekapni a tulipán is a szegfűt. Nem lát az osztrák ezen tul még csak egy magyar fil'ért se. Első ur: Nem hiszem én azt. Hiszeu éppen most olvastam az újságban, hogy ebben a tulipános esztendőben a budapesti lóversenyen százezer koronát nyert egy bécsi báró. Második ur: Az újságban olvasta ha... ha . . . ha . . . Aztán még készpénznek veszi. Hát, nem tudja azt, hogy ami az újságban van, annak rendesen az ellenkezője igaz ? Még csak az köllene, hogy mi bezárjuk ajtónkat az osztrák vigócek előtt, a budapesti lóversenyekre pedig minden bécsi lónak meg szamárnak szabad bejárása legyen. Első ur: Pedig öregem, amint mondta, ugy van az. Második ur: Meg ha igy is van, lárifári ; egy-két bécsi bárótól nem ijednek mog a mi asszonyaink. Mert tudja, mit jelent, az, hogy a tulipán-mozgalom élén a magyar nők állanak ? . . . No mit, néz ? Természetes, hogy nem tudja. Hát tudja, mit jelent e két szó : magyar nők, magyar I honleányok ? . . . A szemeiből látom, hogy halvány dunsztja sincs. Majd én megmagyarázom. Első ur: Csupa fül vagyok. Második ur: E két szó azt jelenti : le az osztrák gyártmányokkal, éljen a magyar ipar. Ha iparunk ügyét a magyar nők veszik kezükbe, biztos a győzelem. Mert mi féifiak az ilyen dolgokban kissó ingatagok, közömbösek vagyunk, meg egy kissó maradiak is. Szeretünk a régihez, a megszokotthoz alkalmazkodni. De a magyar nők, az igazi magyar asszonyok, azok tudnak aztáu lelkesedni, tudnak lelkesíteni. Ha az én feleségem azt akarja velem megértetni, hogy uri nőnek mult esztendőben készült ruhában járni nem illik, hogy urinönek a legújabb divatot kell pártolni, ezt nékem oly hévvel, oly lelkesedéssel, annyi világos, csalhatatlan példával fogja 1 megmagyarázni, hogy menten engedélyt adok néki ujabb szabószámla rendelésre. Annyit mondhatok magának, hogy a magyar nőnél senki e széles világon nem tud jobban lelkesíteni. Ha csak erre gondolok is, már melegem van . . . Pincér sört, de ne rossz köbanyait . . . van pilzeni ? . . . hozzon azt. Hát maga nem iszik ? Első ur: Én antialkoholista vagyok. Pincér, kérek egj adag sonkát, prágait. Császár-zsömlét is adjon ... de honi sült, legyen. Ne mondják, hogy mi férfiak nem pártoljuk a honi ipart. II. Két hölgy találkozik az utcán. Első hölgy: Képzeld csak, édesem, az én dolgomat. Naphosszat járók házrólházra a tulipán jegyében a magyar iparért. De mondhatom nem sok eredménynyel. Borzasztóak ezek a férfiak. Nincs semmi érzékük a honi iparpártolás iránt. Második hölgy : En is csak ezt mondhatom. Apropos, hol kószitelted ezt a remek tavaszi kosztümöt ? Első hölgy: Ugy-e pompásan áll ? Hiába, ha ez ember elegáns ruhát akar, ne kerülje el a (súgva) bécsi szalonokat. Második hölgy: Igazad van édesem, j Mi hölgyek megtesszük a magunkét. Járunk a honi ipar pártolásáért egyik házból a másikba, hát csak nem kívánhatják, hogy ezen felül még valami helybeli szabónőtől elrontotr, ruhában járjunk. No nem ? Támogassák a honi ipart a férfiak. 4 Első hölgy: Teljesen igazad van. En