Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-01-21 / 3. szám

2. BALATONVIBÉK 1906. január 21. kötelességének, hogy a veszprémi határo­zatról a kis ekziszteuciák ezrei tájékozást nyerjeuek. És itt legfőbb feladat hárul a lelkósz­kedö papságra és tanítóságra, mint a nép természetes vezéreire. Ismertessék a vesz­prémi határozatot és mi hisszük, hogy vele nemcsak a néppel tesznek jót, de siettetik idejét annak is, hogy ha pénzintézeteink jószántukból nem is, de mintegy morális nyomás alatt is követni fogják a jó példát. Ne az egyesek, hanem a közjava ve­zesse pénzintézeteinket is működésükben : akkor fogják, a veszprémi példát követve, a natiy horderejű szociális feladatokat telje­síteni. A közigazgatás és a szocializmus. (Első közlemény.) Akárhova forditsuk tekintetünket, min­denütt csak azt látjuk, hogy társadalmunk minden rétegén bizonyos idegesség \e<z erőt. Miulha az a lázas nyugtalanság, mely a létért küzdők homlokára ül, futói üz gyanánt terjedne tovább észrevétlenül az élet minden pillanatában 1 Erezzük, hogy kell valami nagy változásnak jönni, amely' átváltoztassa a mai társadalom képét. Fé­lünk tőle, pedig tudjuk, hogy kikerülnünk nem lehet ! Félülik, mert még alig ismer­jük, vagy jobban mondva eltorzított ké­pét ismerjük. A szocializmus ez ! Hatalmas nagy eszme, melynek, illetve belső lényegének, eszmei tartalmának, eszközeinek megisme­rése ma már nem könnyű dolog. Mondom, eddig féltek tőle, mert magát az eszmét, iti'-lyuek testet akarnak adni sokan arra illetéktelen egyének, eltorzítják azok, a kik hangzatos és altroisztikus mezbe öltöz­ködve, hiröetui akarják azt a szabadulást váró tömegnek. Behunyt szemmel nem nézhetjük a mozgalmat tovább. Kétségte­len immár, hogy a szocializmus nem rnuló közgazdasági és táisadalmi jelenség, ha­nem állandóan ható erő, amellyel minden öntudatos, állami életet élő népnek szá­molnia kell. Nem szabad azt kicsinyelnünk, sem pedig mint rendbontó fészkelődés! per­horreskálnnnk. Meg kell ismernünk annak lényegét, eszméit, törekvéseit, egész valóját, mozgató embereit és eszközeit. Különösen kötelesség nékünk köz­igazgatási tisztviselőknek, kik hivatva va­gyunk népünk minden rétegét az élet min­den viszonyaiban támogatni, alaposan meg­ismernünk a szocializmust, egész lényegé­ben. Annyivá 1 is inkább, mert a hivatása magaslatára törekvő közigazgatási tisztvi­selő csak ugy fog hivatalos működésében a közönség igazi javára eredményeket, el­érhetni, iia a közönséggel együtt érez s gondolkod.k, ha a lüktető életerői, beviszi a hivatalos négy fal közé is, hogy igy meg­imerkedvén a fejlődő élei teremtene uj vi­szonyokkal, e viszonyon szülte uj eszmék­kel, azokat értékesítve, helyes irányban fejlessze a köz érdekében oly módon, liogy mindaz, ami a szociális törekvésekből bele il­lik a nemzeti haladás körébe, ami embereikből és eszméikből hasznára válik az egyetemes nemzeti erősödésnek, érvényesüljön és értéke­süljön. Ez adja meg hazankban a helyesós hasznos szociálizmus létjogosultságát. Mert minden eszme — igy a szocializmus is — csak akkor lehetegy nemzetre életképes, ha belékapesolódik az illető nemzet, történelmi alapokon nyugvó közhatalmi, társadalmi és gazdasági berendezkedésébe ; azaz ha a nemzet múltjából eredő és fejlődő folyto­nosságot nem szakítja meg, hanem a fej­lődés természetes folyamatát, a nemzet faji jellegének megőrzésével lassan átalakítja. Igy vezethet azután csak a szocializmus egy egész nemzetnek, a kornak megfelelő megújhodására. De hát nézzük csak, hogyan keletke­zett ez a mai szocializmus. A 18. század óriási társadalmi és jogi átalakító esemÓLyei századokon át érlelt törekvéseket váltot'ak gyakorlati valóságra. A francia forradalom vértengeréböl véres szárnyakkal bontakozott ki az egyetemes emberi jog. Megszűnt, intézményileg a rang és születés kiváltságos uralma, helyébe lé­pett a kereső elme, a gazdasági tudás és a töke. A 19 század összes közéleti tartal mát, a harmadik rend gazdasági és^ társa­dalmi érvényesülése tölti be. A polgári rend megnőtt, meggazdagodott, de vele együtt, nőttek azok az elemek is, amdyek a pol­gári munka tömegrészí' végezték, a va­gyon nélküli, bérmunkából élő munkások. A jogintézmények úgyszólván mind csak H polgán munka eredményei, biztosí­tották a mindinkább szaporodó munkás tömegek ellen. Mintha a földünk anyjának, a napnak életrendjét, követte volna, melynek sugirai legelébb ós legerősebben a hegyek ormait világítják és melegítik s csak kis időre és gyengén jutnak el a szűkebb völgyek mé­lyébe. Az élet előnyeit is a magasabban állók kapták el nagyobbrészt. Természe­tes azutáu, hogy mindinkább szaporodott azoknak a tábora, akik a mélységek bői a melegebb és világosabb magaslatokra igj'e­keznek jutni. Igy született és f jlődöt a szociáliz­nius, melynek mozgalmid nem egyszer vér­be fúltak, nyugaton. Ig}' jutott hozzánk is, bár róla a köztelfogás megl'-hetösen zava­ros s még nem alakultak ki az egyszerű, természetes irányelvek, amelyek ná unk a szociális kérdések gyakorlati megoldá-ára ravisznek. Mi tehát tulajdonképp-n nálunk a szocializmus lényege ? Ezzel kell tisztába jönnünk. E tekmtettieii Inába fordulunk maglikhoz a szocialistákhoz. Ok nem ké­p-sek erre helyes felele et adni. De nein is csoda. A szociáldemokrácia, auieiy hatni és cselekedni igyekoZik, az idegen föl­dön kelt s a magy arot-zági szükségle' ék­kel éppen nem számoló erfurti programmot teszi munkálkodási tervének, — a német szo­ciáldemokrata párt. 1891 b«-«i Erfurtban al­kotott, meg M trx áll,nl kijelölt irányban, — midőn anuak eszméit, gyakorlati célokra váltják. Magukévá tették a tőle származott híres felhívást: «Világ minden proletárjai eg3 esülje'ek !» Ji,z itt, az egyik üiközó pont, mely a magyar nemzet hatalmi érde­kével ellentétben helyezkedik ós igy gaz­dasági életének természetes fejlődésével is. Nem veszik észre szociáldemokratáink, hogy mielőtt a Marx-féle elvek ép a néuieiek faji és gazdasági erősítésére vezettek, ugyan ezek velők megvalósítva, ami nemzeti éle­tünk faji jellegének megszűnésére vezetnek, mert g3 engitik az epyedekben e fold iránti ragaszk Kiásr, melyhez ami sorsunk köive van el válhat,at lannl. Ha tehát, tőlük nem kaphatunk helyes felvilágosítást, magunknak kell kutatnunk a szocializmus lényedét, a liasou létező vi­szonyokból 1 -szármo/.tat ólag. A kémények hibás ép tésáröl. Faluhelyen, mielőtt, a kéményeket, felépitik, a tetőzet, már el van készítve s igy a kéményt, különösen a nád- és zsup­t,etőz jt miatt, nem vakolhatják be, épeu ott, ahol legnagyobb pontossággal kellene a kéménynek bevakolva lennie annyival is inkább, mert, a gyu !ékony 35 — 45 cm. vastagságú nádtető szoros érintkezésben van a kéméuynek azon részével, ahol a kémény vakolva nincsen, hanem igenis vannak nyílások, hézagok a téglák közölt, ahol egy parányi szikra könnyen kisurran a nád- vagy szalmatelő közé, amelyet lángra lobbanthat. A hengerkéméuyek könnyen kigyulad­nak ós legtöbb esetben nem a kémény­seprő hanyagsága foly 7tán, hanem a ren­deletlen építkezés, tüzelés által. Sok kömives a hengerkóménynek ne­vezett kéményt négyszögletűre építi, atni hibás építés, mert a sarkokban lerakódott kormot letisztogatni nem lehet s igy a ké­mény kigyuladhat. Számtalan oly hengerkéniény vau, i különösen nádas szalmás tetejű épületek­nél, ahol az összes tüze'őhelyek, egy hen­gerkéméuybe vaunak belevezetve, úgymint, takaréktűzhely, sütő, kemence, katlan ós 1—2 kályha, amit egy hengerkéniény ki nem birhat, különösen akkor, amidőn nagy­lángu tüzelőanyaggal tüzelnek ; ha mal­most egy nádas- vagy szalmatetövel biró épület, kémény kigyúl, akkor a kémény bevakolatlan helyén és a tisztító ajtónál feltétlenül szikra, sőt láng is jön ki s en­nek következtében kigyulad az épület.f Véleményein szerint ez-m hibákat ugy lehetne orvosolni, hogy a kéményseprő­mesterek az illetékes hatóság által szólit­tassanak fel, hogy mindazon liáztu'ajdo­nosokat, akiknek nád vagy zsúpos tetö­zetü házánál ilyen heiigerkómény van, je­lentsék be a főszolgabírói hivatalnál azon célból, hogy a hengerkémónyek körül nád­vagy szalmatetós épül t-knél 50—80 cm. távolságban a nád vagy zsup eltávolitlas­sék s eunek helyét bádoggal vagy bármi­lyen tűzmentes anyaggal fedjék be s igy elérjük azt, hogy a kéményt, teljesen be lehet vakolni. Azért, is ajánlatos volna ezen eljáiás, mivel faluhelyen, — sőt, városokban is — a heugerkómónyek ajtói a padláson van­nak a kéméuybe beállítva, ami a nád­vagy zsupfedelü házaknál ugyancsak tűz­veszélyes, mert ezen ajtókon mindenesetre lehet, parányi hézag, melyeu át a szikra könnyen kihalolliat s meggyújtja az épü­letet, de ha a fentebb leírtak /szerint van­nak a hengerkémények a tetőzet körül befödve, azon es-tbeu nem fenyegethet bennünket az esetleg kihar.oló szikra. Tűzoltó. Szikrák. Almot láttam, csúnya álmot. A nagi/ chaosból, a Mindenből, a Semmiből, mely­ben az egész világ egyetemé él, fut, mo­zog, fölkelt az apokol yptilcus Rém, a G<>­vosz. Nagysága óriási, leírhatatlan. Maga sötét, csak szemeiből lőréit kékes > perzselő, kénköves láng, mely rémeseiben vilái/ilott mint egy dühöngő rullcán az éjben, a kétségbeesés szörnyű éjszakáján. Csak a föld, világító szemei : egy Vezúv, egy Mant-Pelée lehetnek ily borzasztóak a ki­törés legnagyobb hevében, négyezer méter biztos magasságból szemlélve. Legfinomabb uriruhák, legtartósabb libériák mertek szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents