Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)
1906-01-21 / 3. szám
X évfolyam. Keszthely, 1906. január 21. 3. szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. • Tolt gaid. tanin téi«t epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbiz&sokar és reklamációkat, a szerkesztőség ciméte kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egéai évre Fél étre . Előfizetési árak: 10 kor. — f.. . . . . B n — n Negyed évre 2 „ 50 , Egyes alám ára 2u , Nyllttér petltaorn alku nerlnt. Utazás egy ország körül. (*) Különös sorsa nemzetünknek, hogy életét századok óta nemcsak önmaga nem, de még itthon sem intézheti. Mások, másutt döntenek sorsunk fölött. Határoznak rólunk, nélkülünk. Ausztria századok óta a gyám szerepét viszi. Kiskorúnak tartja ezt a nemzetet, hogy javai íölött a hűtlen gyám minden ravaszságával rendelkezhessen a maga előnyére. A kizsákmányolás politikájának köpenyéül szolgál gyámkodó atyáskodása. Mig a 67-iki visszaállított, de hamis alkotmányosság köpenye alatt fesztelenül s ellenőrizetlenül űzhette kisded játékát—tűrte az alkotmányosdit. De ime, a nemzet érezve nagykorúságát, a nagykorúságnak minden attribútumával élni is akart — a hűtlen gyám kész levetni az alkotmányosság leplét s önző arculatának egész rútságával támad a nagykorú gyermeknek s megfenyegeti azt. Eléje állítja a gyámot igaz mivoltában : az abszolutizmus rémképével. Alkotmányos éránk s egész haladásunk eddig is minisztereink utazgatásában merült ki. Minisztereink és államférfiainknak úgyszólván a vigéc szerep jutott. A miniszterelnök, a szakminiszterek ma, holnap és holnapután Bécsbe utaztak, Bécsből Budapestre és ismét vissza. Mig ők uton valának, a gyámkodó osztrák döntött s nekik alig maradt egyéb feladatuk a kész elfogadásánál, vagy a jól megérdemlett miniszteri nyugdíj nyugtat ványainak benyújtásánál. Ezt látjuk ma is a kereskedelmi szerződések körül folytatott alkudozásoknál. A miniszterek úgyszólván állandóan uton vannak, hogy Bécs határozatát elfogadják. Tehát szomszéd állam államférfiai döntenek oly kérdésben, mely egyenesen a nemzet anyagi életét érdekli. A világhistóriában ennek párja nincs. És a nagykorú árva még csak nem is panaszkodhatik, mert a gyám az apai jogok uzurpálásával nemcsak kitagadással, összes öröklött apai jussának elkobzásával fenyegetőzik, hanem a bilincseket is megzörgeti, hogy a <rakoncátlankodó» nagykorút megijessze. A nagykorú nemzetnek vére, vagyona, kincsei kellenek a szomszédnak, ezért kell a százados kiskorú gyámkodást fölötte gyakorolni, hol édes cukorkákkal, ha használnak, hol veréssel, ha a «kamasz» türelmetlenkedik jussáért. Ezt helyezte a gyámkodó osztrák szomszéd kilátásba az abszolutizmussal. Hát legyen. Legalább tisztán lát a nemzet. A lehullott álarc alatt föl fogja ismerni a kapzsi, a hűtelen gyámot önzésének egész rútságában. És habár, talán későn is Ausztriának be kell látnia, hogy a magyar nemzet nem kidobott kiskorú árva, hanem felnőtt, öntudatos nagykorú, izmos, erőteljes ifjú, kivel nem lehet a gyámkodást egész a végnélküliségig űzni. Egy olyan ifjú ez, ki hivatott erre, hogy minden árvasága dacára is erőt és bátorságot érez tagjaiban saját javainak kezelésére. Jogait pedig az erőszakoskodó gyámmal szemben is meg tudja védelmezni. Pénzintézetek szociális feladata. (*) Az év első idő-zaka a pénzintézeteké. A közérdeklődés inkább feléjük irányai, mint. bármikor. Az évi mérlegek készen állnak. Ami eddig csak a pénzintézetek négy falt- közt törtéut, amit, az óriási üzleti főkönyvek s a kolosszális vasszekrények páncólfalai rejtegettek, az egész üzletmenet nyilvánossá lesz végeredményében. A uiérleg eredménye ezúttal sem lehet kétséges. A dus osztalék most sem marad el. Eddig jól volt igy. Azonban más időkre virradtunk. Az egyéni boldogulásnak idejét a tömeg boldogulásvágyának kora váltotta fői. Es itt nagy feladat háramlik pénzintézeteinkre is. A minden ajtón kopogtató szociál.s problémák elöl a most számot adó pénzintézetek nem zárkózhatnak el anélkül, hogy etikai alapjukat, meg ne tagadnák. A pénzintézetek szociális feladatát, pedig abban látjuk, hogy megértve az uj időket, lehetővé teszik még áldozatok árán is, hogy a nagy tőke gyümölcsözésében a kis eksziztenoiáknak ezrei is részesüljenek az eddiginél olcsóbb kölcsönök s méltányosabb föltételek alkalmazása mellett. Mult számunkban megemlékeztünk a veszprémi székeskáptalan kezelése alatt álló egyházmegyei alapítványi hivatal abbeli határozatáról, hogy a kölcsönök kamatait a folyó évre B százalékban állapítja meg s az adós felekre nézve az utólagos kamatfizetés elvét mondja ki. Ma, mikor akkora a hitelkereset, s a pénzhalmazat, ez az elhatározás lehetetlen, hogy gondolkodóba ne ejtse mindazokat, kik a pénzintézetek etikai alapját bár a legkisebb mértékben is szem előtt tartják. Ma, mikor a kölcsönre szoruló fél alig szabadul meg minden kiadást és levonást egybevetve, 10 — 12 százalókon aluli kölcsönügyletétől, valóságosan áldásszámba megy egy olyan pénzintézet létezése, hol eme fizetségeknek úgyszólván negyedével hozzáférhetővé teszi a kölcsönt. Itt tehát nem az egyéni haszon, hanem a közboldogulásnak egy oly tényével állunk szemben, mely fölött nem lehet és nem szabad egyszerűen napirendre térni. Kívánatos, hogy az adott példát pénzintézeteink is kövessék. Es mi ebben látjuk ezeknek nagy szociális feladatát. Tegyék lehetővé, hogy a népnek minél szélesebb rétegei olcsó kölcsönökhöz juthassanak méltányos feltételek mellett. Eme feltételek egyikét látjuk a pénzintézeteinknél általános használatban levő vágórendszernek kötvénykölcsöuökre való átváltoztatásában. Töméntelen visszaélés nyerne orvoslást ebben. Legnagyobb előnyét azonban a pénzintézetek ügyfelei látnák. Kimondhatatlan sok zaklatás és haszontalan fizetség szűnne meg vele. A váltólejárat nem tür halasztást. Óriási ö szeget emészt fel évente csak az ovatolás. Mig a kötvény kölcsönök s utólagos kamatfizetésnél ez a summa nagy részben a megszorult adósok zsebében maradna. Ajánljuk a veszprémi példát pénzintézeteink figyelmébe. De a nép, a kii eksziztenciák igaz barátaihoz is volna egy szavunk. A veszprémi káptalan ismert határozatához nem kell kommentár.^Szooiális horderejét, önmagában birja. De mit ér a legszebb vigasztalás, a legjobb tett, is, ha a szükséget látók nem ismerik nyomoruknak gyógyító forrását ? A ki a nép vagyoni és szociális bnjait, ismeri s a társadalmi bajok orvoslását szivén viseli, tartsa Tüdöbategsegek, mjrutük, szamárköhögés, skrofülozis. influenza ellen számtalan tanár ós orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roeke" erefirti ftomajolátt. F. U«ffmaaa-L» H»clic A. Ca. Ifasel (Sfije). tf JRoehe íé Kapható orvoti rendeletre I fyícy»iertá/a|rbao. — Ára iivtaeuk at A.— kor.aa