Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-29 / 17. szám

s. BALATONVIDÉK 1906. április 29. A magyar ipar védelméről *) ii. Zalavármegj'e vezető szerepet játszott akkor is a nemzeti küzdelemben, mert mint emiitettem, a védegyletnek az országban fennálló 145 vidéki osztálya közül 14 megyénk területén működött szép sikerrel. Ide iktatom azon lelkes hazafiak neveit, kik az egyes fiókegyesületek szervezése ós vezetése körül kifejtett buzgó tevékenységükkel maradandó érdemet szereztek maguknak, hogy példájukból hasonló lelkes buzgóságot meríthessünk most folyó küzdelmünkhöz. Alsólendván : Elnök : G-yika Jenő, alelnök : Kerkápoly Sáudor, jegyző: Molnár Alajos volt. Balatonfüreden : Elnök : Mo rooza Dániel, jegyző : Nagy József. Kanizsán: Elnök: Csányi László, alelnök Csérnél Ignác, jegyző : Vasics Antal, pénztárnok: Szép Károly. Kapolcson'. Elnök: Kuthy Pál, jegyző : Laibezig János, pénztárnok : Kovács László. Készt elyen: Elnök: Hertelendy József, alelnök : Bogyay József, jegyző: Hertelendy László, pénztárnok : Prager Farkas. Kisko már ómban : Elnök : Smideg Kálmán gróf, alelnök : Bogyay Pál, jegyző : Kocsis László, pénztárnok: Kovacsics Andor. Kővágóörsön: Elnök: Mezricky Péter, jegyző: Bárány András, pénztárnok: Horváth Mózes. Köveskállán : Elnök: Saáry Gergely, alelnök : Györffy János, pénztárnok : Márton Gábor. Letenyén: Elnök: Audrássy Gyula gróf, alelnök: Szakonyi János, jegyző : Babics Ignác, pénztárnok : Verbaucsics Ferenc. Sümegen : Elnök : Minálovits Károly, alelnök : Bajomi István, jegyző: Oroszváry László, péuz'árnok : Eitner József. Szentyróton : Elnök : Deák Ferenc, alelnök Batthyány Károlj

r gróf, jegyző : Nóvák Ferenc, pénztárnok : Horváth János. Tapolcán: Elnök: Hertelendy Károly, alelnök: Adám József, jegyző: Bertalan Lajos, pénztárnok: Kovács Márton. Zalaegerszegen : Elnök : zalabéri Horváth Vilmos, jegyző : Csutor Imre, pénztárnok : Mautmann József. Zalalöoön: (az «lnök és jegyző neve ismeretlen). E lelkes férfiaknak volt köszönhető, hogy vármegyénk közönsége úgyszólván teljes számban belépett, a védőegylet tagjai sorába, mert a vezetésük alatt álló *) Lásd lapunk 16. számát. Szerk egyesületek működését, nemcsak az emiitett székhelyekre, hanem azok vidékére is kiterjesztették. Sajnos, hogy ugy az országos védegylet, valamint vidéki fiókjai is, igen rövid életűek voltak. Nem a részvétlenség, vagy a lelkesodés hiánya, hanem az 1848 iki események vetettek véget rövid, de áldásos működésüknek. A nagy nemzeti vívmányok idején, midőn a kinevezett felelős minisztériumban a nemzet jövendő felvirágzásának és anyagi gyarapodásának biztos zálogát látta, vájjon ki gondolt volna a védegyletek tovább szervezésével? Midőn közel volt, az idő, hogy a magyar ipar fejlődését üdvös törvények: által fogják biztosítani, vájjon ki gondolt, volna továbbra is a társadalmi utou való védekezésre? Amikor pedig hazánk derült egén megjelentek az első viharfelhők, a hazafiak figyelmét teljesen az ellenállásra, a védelemre való készülődések foglalták el. A harci zaj közt, ki gondolt volna másra, mint a hazának fegyverrel való védelmére? Es azután ? . . . Azután pedig az eltiport, ós meggyalázott nemzetnek mukkannia sem volt szabad, majd két óvt,izeden át. Az orsz. védegylet áldásait éj sikereit mind elsöpörte a szabadságharc s az utána következő elnyomatás korszaka. Az ipar ós kereskedelem ismét, a régi állapotba került. Végre eljött a 67 s meghozta a sok szenvedésbe már nag}'0u is belefáradt nemzetnek a kiegyezést, a maga számtalan áldásaival. A loyalis nemzet >hosanua< kiáltással üdvözölt mindent, nem nézvén a jövőt, csak a jeleut,. Pedig a sok áldás közt ott volt a közös vámterület is, mely éppen nem, vagy csak igen csekély mértékben szolgált hazáuk ip tráuak és kereskedelmének fellendítésére s ezzel nemzeti erösbödésünkre, inkább az osztrák érdekek istápolására, mint azt a lefolyt 39 óv fényesen igazolta. Es e hosszú idő alatt, bár iparunk ós kereskedelmünk védelméről törvények által is gondoskodtak, nem hogy elérni, de még megközelíteni sem tudtuk haladás tekintetében osztrák szomszédainkat. Mert inig Ausztria ezen idő alatt valóságos gyárállammá fejlődött s a sűrű népesség dacára a lakosság jólétnek örvend, addig nálunk, hol minden emberre hozzávetőleg 10-szer akkora terület esik mint p. o. Csehországban, a nép elszegényedett, nyomorog és végre megunva a sok küzdést, kivándorol. Eu a kivándorlás okát a gyáripar fejletlenségében látom. Azt mondják egyesek, hogy a magyar nem jó gyári munkás s a fennálló gyárak közül is sokban idegen, 'a legtöbbször cseh munkást látunk alkalmazva. Ezt az állítást nem osztom, mert ha a magyar Amerikában jó gyári munkás, miért ne lehetne óz itthon is ? Azért, mert itthon nincs alkalma azzá lenni. Kevés a gyár. Nézzük csak meg vármegyénket ! Nagyságra van akkora, mint, sok kisebb német fejedelemség s a t,iz ujunkon megszámlálhatjuk a területén működő gyárakat (a téglagyárak ós mészégetőket kivéve). Da kinek is lenne kedve gyárat építeni oly helyre, hol egy napi járó földet, kell menni a vasútállomásra. Niucs elég gyors és biztos közlekedési eszköz, — nincs virágzó ipar és kereskedelem. Még egész fiatal gyermek voltam, mikor első ízben tervezték a Balaton zilai partjáu végig vezető vasúti vonalat s azóta sok év mult már el s egy egész virágzó vidék népessége jutott már majdnem teljesen kosiusbotra, de a vasút, mely hivatva lett volna megmenteni, még most, is csak a megvalósulás stádiumában van. Hogy azután inikőr, vagy egyáltalán lesz-e belőle valami, azt netn tudjuk. Igazán, szinte szükség volt valami nagy rázkódtatásra, mely véget vessen a fennálló rendszernek és uj irányt ós életet adjon ugy állami, mint, társadalmi életünknek. A rázkódtatás meg volt s ha semmi más sikere nem lenne is, már maga az elég, hogy a társadalom felébredt félszázados tespedéséből s actioba lépett. Szikrák. Alig három hete és fogalommá izmosodott e hét kis betű : tulipán. Egy picinyke, fémből készült piros virág, a melyet lyra alakban környez az ő lcét stilizált zöld levele. A piros szinbe>i a szeretet vet lángot, a zöld a reménység ; közepén egy fehér száracska. A tisztaság jelképe a fehér. nekünk laikusoknak sötét titok s a legnagyobb elméknek is csak halovány sejtelem? A könyv, az Ember könyve, melyet ha olvasok, kétféle érzést támaszt bennem : felemelő az egyik, lehangoló a másik. Fölemel a tudat, hogy legalább idáig, a, hol vagyok, eljutottam a fejlődés csudálatos utján ; lehangol a tudat, hogy e fejlődésnek végső állomására el nem juthatok, mivelhogy sok ezer esztendő rettenetes nagy távolsága választ el attól. E kettős érzés hatalmában olvastam végig Lenhossék Mihály Bevezető-jét, mely valóképpen az egész könyv dióhéjban. Le merem irni, hogy magyar tudós még tudományos •dologról ily szépen, megkapóan, lebilincselően nem szólt a magyar olvasóhoz. Csudálatos dolog : nem mesterkedik rövid lólekzetü mondásokkal, nagyképű tudós kijelentésekkel ; ugy foly az ő stílusa, mint a csendesen folyó víz, hosszú utat tesz m

eg egy-egy mondata, de mi megyünk vele bizalommal, mert a folyóvíz tükre tiszta ; tudós beszél hozzánk, kinek tudományában feltétlen a bizodalmunk ; igazi író beszél hozzánk, ki ugy közli velünk a tudományát, hogy azt meg nem értenünk lehetetlenség ; oly világos, színtiszta ez a beszéd, hogy valósággal élvezzük nemes egyszerűségét, folyamatosságát ; nincs ebben dadogás, szaggatottság, nincs ebben tekervényessóg, zavarosság : igy kell irni egy igazi tudósnak s akkor lesz a magyar tudománynak közönsége ! Általában mi a valódi célja a Műveltség Könyvtárának ? Bizonyára nem arra vállalkozott a kiadó a tudósok nagy seregével, hogy könyvtárainkba becsempészszenek tizenkét könyv-óriást s azoknak diszes-aranyos fokát bámuljuk s látogatóinknak mutogassuk. Nem, a derék vállalkozók célja a tudomány összes ágainak népszerűsítése. Hogy a tudós a maga tudományából átadjon nekünk laikusoknak, a menynyit a'adni föltétlenül szükséges az általános műveltség megszerzésére s ugy adja át, hogy azt elfogadhassuk, valósággal maguukóvá tehessük. Ezt az eléggé meg nem becsülhető nagy célt szolgálja a Műveltség Könyvtára s természetesen ez a kötet is, teljes címén : Az ember testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai. A könyv címében rejlő feladatot Lenhossék Mihály Bevezető-jén kivül tiz fejezet szolgálja, ugy szolgálja, hogy bármely nemzet büszke lehetne rá. Ez a könyv maga egy óriási fejlődés a tudomány népszerűsítésének mezején. Ha feltámadna a jó Apáczai Cseri János, a magyar tudomány e martirja, ki harmadfélszáz év előtt megírta az ő Magyar Encyklopaediá-ját, megelőzve a művelt németet is a tudomány összes ágainak hazai nyelven való ismertetésében I Ha látná, hogy harmadfélszáz év után óriási méretekben csinálják meg magyar tudósok azt, mit ő kicsiben kezdett, egyedül, félreértve, meg nem értve ! Ha látná, hogy a magyar most újra megelőzött sok, műveltségére büszke nációt e könyvével ! íme, az ember fejlődését tárja fel előttünk e könyv s egyéb nagy szolgálatot is tesz nekünk : mutatja nemzetünk fejlődését is s ápolja bennünk a nemzeti öntudatot, a magunk művelődési képességében való bizodalmat — elpusztulhat-e a nemzet,, mely igy tör elő, mely ily fegyverekkel harcol a művelt világ közösségében való elismertetéseórt ? Lám, hová vezetett a könyv, az én könyvem, mindnyájunk könyve ! De viszszatérek hozzá s nézem, mi mindent rejteget magában. Gorka Sándoré most a szó, ki az ember származását magyarázza el s Valódi Fischer Emil féle I,2és3 K-ás Legújabb magyar gyártmányú „Tulipán" jelvények „Tulipán"

1*S;5i

é

s kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF