Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-29 / 17. szám

1906. április 3. BALATONVIDÉK 3 Piros, fehér, zöld : szeretet, érintetlen tisztaság, bénitó csüggedést nem ismerő remény. Ebből a három szinböl áll az a lobogó, amely alatt él és ha kell, meghal minden igaz magyar. Ebből a három szinböl készült az a picinyke virág, amely ott ékeskedik minden magyar szív fölölt. A férfi eszével, karjával küzd a honéit, szembeszáll minden vésszel, hogy megvédje az imádott édes anyát. De ennek az anyának leánygyermekei is vonnak és ha fai helyt állnak a drága szülőért, nem illő-e, nem-e legszentebb kötelesség-e, hogy leányai is mellette tegyenek, ha veszedelemben forogA férfi eszével, karjával, a nő szírével fogja fel a csapást, amely erre a sokat, sokat szenvedett edes anyára akar szakadni. Eovahamarább eltűnnek, azok az aszszonyok, akikre — néha érdemetUnül, néha tán kissé rászolgálva — követ dobott, léha jelzővel kisebbített a közvélemény. A 19-, 20-ik század liil földet majmoló magyar asszonyokra már-már rásiilölt nemzetiség nélkül való nembánomság eltűnik egy leheletre és újra fel illler eked ik az a magyar nő, aki már annyi alakban megjelent nemzeti történetünk egy-egy -fényes lapján. Az a magyar nő ez ismét, akirészt kér magának ott, ahol tanulságot kell tennie orról, hogy még mindig méltó imolája Zrínyi Ilonának, Dobó Katicának, Széchy Máriának és más kimaga sió alakjainknak, akiknek bátor ságát,szive melegségét mindenha megérezte a haza, mikor veszélyben forgott. Most nem Munkács, nem Egervárát, nem Murányt, de az egész nemzetet kell óvnia az elpusztulástól, a szétzülléstöl, önérzetének agyontiprásától. A dicső emlékű Jlndróssy Gi/ufa gróf mélló fia mellett, megjelentek a néhai nagy hazap nöutódai is : Batthyány Lajos gróine, ennek művész sógornője, özv. Jlndrássy Tivadar grófné, akikhez a mágnás asszonyok egész légiója sorakozott, köztük JUmcissy Dénesné, Hadili-Barkóczy Endréné, /Jpponyi JJlbertné. Dezseivtty Jlurélné és Vay Gábor grófné és még számtalanon. Jlndrássy Tioadar grófné és Batthyány Lajos grófné kezdeményezésére indult meg a szivet-lelket átjáró eszme : a tulipán mozgalom. E szerény, de annyival kedvesebb magyar virágban adták ők tudtul a nemzetnek, hogy a férfi bölcsessége mellett a nö szive is védi öt. Varázsütés alatt változott át a magyar asszony magyarrá. A lelkesilö felhívásokra sorompóba áilt a nemzet gyengébb, de lélekben, szívben, meleg szeretetben erős neme az asszony, aki féltékeny szeretettel őrködik nemzeti kulturája, söt ipara fölött. A magyar asszony megértette a nagyjelentőségű átmenetet, amely ma már teljesen nyitgoli színvonalra emelhet egy nemzetet. Rátalált az útra, amely a világbéke felé vezet. Eltűnt a lelkesedés ama romboló túlkapása, mikor nyomban kardjához kapott a magyar és csak fegyverrel tudta biztosítani szabadságát, függetlenségét. Elmúlt az idő, melyben a nomád ázsiai faj csak a harcban és béke idején kizárólag az ekeszarva mellett találhatta az öt megillető helyet. A magyarnak van már irodalma, művészete és von ipara. Ez a három hatalmas támpont a legbiztosabb alapja egy nemzetnek. JSym a pusztító, de a teremtő fegyver : az ipar vetheti meg alapját, és virágcitathatja föl. Ezt az ipart támogatni, szilárdítani szövetkezelt a magyar nő és segítő kezet nyújtani mindazoknak, akik erre törekeszenek. Egy parányi virág a lobogójuk, amely alatt harcolnak. Te édes, pici kis virág, mintha egg csöpp vér volnál abból a tiszta, bátor és netries szivből, amelyből az eszme fcipatlani ; egy csöpp vér, amely izzó tűzként a tei né.-z étben való helyét jelöli meg. Méltó tanítványa Lehossék mesternek. Az Pékár Mihály is, ki az emberi test szervezetét és működését, ezt a csudálatos világot irja le "Van-e nagyobb csuda az embeii test szerkezeténél ? Van-e érdekesebb olvasmány annál, mely az embeii test fejlődését, kialakulását tátja elélik, meg-megdóbbentve a gondolattól, hogy, ha ez a fejlődés nincs, mik vagyunk mi büszke emberek ? Aztán átveszi a szót Ranschbuig Pál, ki két fejezetben bilincseli le figyelmünket két rendkívül érdekes dolog részéi e : A szellemi munka természete az egyik, A lelki élet abnormitásai a másik, mely a könyv utolsó fejezete. A lelki élet nagy ismerője és doktora Ranschburg Pál ; az ő kalauzolása mellett nagy haszonnal jár az olvasás : sok, nekünk laikusoknak érthetetlennek tetsző lelki jelenség világosodik meg az ő tollán, s tanácsai, miket a szellemi munka arányos beosztásai ól mond : arany tanácsok. Az ember faji sajátságait Semayer Villibáld, a tudós ethnografus irja le hatalmas fejezetben Itt találkozunk az ember legérdekesebb,legnevezetesebb fajtáival, az ősember végtelenül érdekes életével, a kezdetlegességből való lassú kiemelkedés, csendes fejlődés leírásával s végezetül Külön áll előttünk a magyar faj a maga mivoltában. Négy fejezetet Dalmady Zoltán egymaga irt meg. Úgynevezett praktikus dolgokat foglalnak magukban e fejezetek. A betegség és egészség fejezet egész tömegét ismerteti meg a legszokottabb betegségeknek, a következő fejezet a betegségek ellen való védekezéste tanit, majd meg jó tanácsokat ad, hogyan éljünk s végül íeirja a halált. A halált, mely nem szörnyű, La valósággal megéliünk rá s hogy megérjünk, erre tanit a tudós doktor az előző fejezetekben De a könyv tartalma még nincs kimerítve. Az utolsóelőtti fejezetben szólal meg az egyik szeikesztő : Alexander Bernát a nagy magyar niagyaiázza, ugy, a mint arra csak ő képes náiunk : a filozófia elvont tudományát szinte kézzelfoghatóvá teszi az ő népszeiüsitő tehetsége. Különös nagy adomány az: kevés ember rendelkezik ezzel s e kevesek közt Alexander a legnagyobb. Népszeiü e őadásait ezrek meg eziek hallgatják az egyetemen s e könyvben is, mmtha hallat ók a szavát, igéző előadását. Mit hallgatunk? Mit olvasunk

9 Hát ez a filozófia ? Iíisz ez oly érdekes, mint a regény ! Mostan pedig vegyétek kezetekbe a könyveteket. Az embert, olvasnátok szép csendesen, fejezetről fejezetre, meg-megpihenve, elmélkedve az olvasottakon, aztán újra meg újra olvasva egyik-másik fejezetet ; meg-megállapodva, az érdekesnél érdekesebb képeken — bizony mondom, elmétek megtermékenyül, lelketek szárnyat kap s megindultan fogjátok rebegni : Köszönet nektek, emberek, kik az én könyvemet megírtátok. B. E. fut át ereinken és lángba borítja egész valónkat: a honszeretet egetkérő szent tüze. Amit a harcban az ágyú bömbölő szava, süvítő golyók tüze rombolva küzd ki, e tiszta fényű láng, értelmet, öntudatot nyújtva akar most elérni. A tévútra vezetett agg uralkodó, aki már annyiszor meggyőződhetett a magyar sziv nemes önfeláldozó voltáról, megbízható gyengédségéről, aki egyszersmind meggyőződhetett arról, hogy áldozatkészsége mellett mekkora önérzet, fajszeretet rejlik a szittya fajban, most bizonyságot szerezhet afelől is, hogy a nyilt jellemű, bátor, nemzetiségére büszke magyar férfi mellett ott van az asszony is, aki szintén tudja szeretni hazáját, aki egykor lelkesedő gyönyörrel áldozta fel a haza oltárán egy szülött fiát s aki kéjes örömmel dobja most oda minden hiúságát, rangját és egybeolvadva, nemcsak a középosztály, de a legigénytelenebb sorsú nembelijével, szembenéz még a legfélelmesebb hatalommal is, ha nemzete jólétét látja veszélyeztelve. Te édes pici virág, tán te értetted meg mindezt a béke jobbját nyújtó uralkodóval ? . . . Háromszínű tulipánjelvény, te magyar szívben gyökeredző szerény nemzeti virág, tán a sok bölcs és önzetlen hazafi ténykedése, szózata mellett, a te gyönge virágszavad is megtalálta útját az uralkodó szivéhez, amely végre megérti, hogy érdemes, söt dicsőség visszahóditni azt a nemzetet, amelynek ilyen fiai és leányai vannak. »Maradj velünk a szent kereszt jelével*. mondja János Apostol attól a szent hittől áthatva, hogy a Golgotát megjárt Mester eszméjének világot kell hódítania. Maradj velünk lelkesedésünk, nemzeti törekvésünk, szeretet, lelki tisztaság, béke és nemzeti fejlődés reményének örök jeléül, te háromszínű tulipán. Ilma. Színház. Amit mult számunkban a Csöppség előadásáról irva, mondoltunk a színtársulatról, azt most megismételhetjük. A vígjáték terén dicséretes előadásodat adnak, különösen, mióta a társulat egy kiváló ós erős taggal — Szilágyi Aladárral gyarapodott. Mit a Képviselő urbau Vágóné (mint anyós), Szilágyi Dezső (a képviselő), Szilágyi Aladár (Péntek Tóbiás trombitás) ós Vágó nyújtottak, arról csak a legnagyobb megelégedés és elismerés hangján szólhatunk. Az elmúlt színházi hetet [Gárdonyi Géza »Fehér Auna« c. három felvonásos bet;, ál-története nyitotta meg. A címszerepet Zöldi Elza kreálta oly művészettel, mint, ahogy azt tőle a két előző felléptekor megszoktuk. Méltó társa volt bátyja László (Országh) s Manci (Leudvay Ferike). Hangos derültséget keltett Salamon lókupec (Szilágyi Aladár) s a cigányok kihallgatása. Az előadást, nagy közönség nézte végig. Déíutáu gyermek el őndásli ént, Szigeti énekes népszínműve, a Csizmadia, mint kisértet került színre. Hétfőn zónaelőadásban a megnyitó előadás darabja, Gruthi Soma Smolen Tónija szerepelt műsoron. A szereplő személyek ugyanazok voltak, mint első ízben. Az előadás azonban határozottan jobb volt. Kedden tul zsúfolt ház előtt játszották a Képvisülő urai", szakadatlan derültségben tartva a közönséget. A kitűnően sikerűit előadásról eleget mondtunk, ha