Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-04-15 / 15. szám

1906. április 15. BALATONVIDÉK 3 restitució in integrum elvéhez más is tartozik, azt hisszük, nem tévedünk, hogy a nemzeti kormány vármegyénk élére viszsza fogja állítani, azt a férfiút, azt az egész embert, azt az egész hazafit, ki az elnök között mondott Ítéletet a törvénytelenségek fölött, elsőnek áldozta föl diszes álláfiát a baza szent ügyéért. Nem kaptunk, nem kértünk és nem is várunk senkitől Bemmit, de ami meggyőződés él szivünkben azt bátran valljuk s ugy hisszük, hogy a belügyi kormány Hertelendy Ferencet fogja vármegyénk főispáni állásába emelni. Ezzel a koalíció tartozik a restitució elvének. Tartozik Ígéretének és vármegyénknek. Ez a személyi rész a nagy nemzeti küzdelem müvéhez tartozik itt és egyebütt. az országban, azért ne is vádoljon bennünket senki személyi kultuszszal, vagy épen ami még távolabb áll tőlünk — hizelgéssel. Egyszeiü harcosai vóltunk, vagyunk és maradunk — a koalíciónak. A béke kiépítésének müve pedig csak ezután kezdődik igazán. Sok, igen sok a tenni, gyomlálni való ezután, meri nemcsak az alkotmányosság, de a kfzólet terén is számtalan gyom és gaz ütötte fel fejét. Sok a pacifikálni, resti tuálni való itt is Uralkodóvá tenni a köztisztesség fogalmát, megszilárdítani a törvények tisz teletót, nagy munka egymagában véve is. De mi hisszük, a béke korszaka mindezt meg fogja hozni. A most meggyújtott nemzeti örömtüzek csapongó lángjaiban megtisztulva, a letűnt szenvedés és nyomor küzdelmében megedződve: akkor fogja e nemzet a küzdelem árán megszerzett tartós béke áldásait élvezni. A magyar ipar védelméről. i. Most, midőn az egész országban mindenütt lázas tevékenységgel szervezkednek társadalmi uton a magyar ipar megvédésére, amidőn milliók és milliók egyesülnek önként a százezrek kivándorlásának meggátlására, talán nem lesz érdek nélküli, ha a magyar ipar védelmét célzó legelső társadalmi mozgalom történetével olvasóinkat megismertetjük. Nem messzebb, csak egy emberöltővel kell visszatekintenünk. A nemzeti felujulás korát kell felidézni emlékezetünkben, hogy a nagynevű elődök dicső példájából meríthessünk buzditó és lelkesítő erőt mostani munkálkodásunkhoz. Mielőtt ezt tennők, röviden vázoljuk a magyar ipar és kereskedelem akkori fejlettségét és állapotát. A Habsburgok százados politikájának egyedüli célja volt Magyarországot bekeblezni az örökös tartományok sorába Az egyik igy, a másik amúgy próbálkozott ezt megvalósítani s csak az Isten különös gondviselésének köszönhető, hogy még szabadok és magyarok vagyunk. Az elnémetesitő törekvést, midőn az célra nem vezetett, követte az ország elszegénj'itésót célzó s ez volt az, mely lassan, úgyszólván észrevétlenül dobta a hurkot nyakunkba s vasmarkával mindig szorosabbra s szorosabbra húzta azt, megfojtassál fenyegetvén bennünket. Ez volt az, mely Magyarországot Ausztria gyarmatává tette. Mig Ausztria ipara és kereskedelme, a törvények és császári rendeletek által nyújtott kedvezmények következtében óriási lendületet vett a mult század elején, addig nálunk fokozatosan visszafejlődött. A satnya kézműipar nem volt képes a szükséglet fedezésére s igy, mintegy önként kinálkozott az ország, a fejlettebb osztrák iparcikkek piacául. A kereskedelem idegen kézben s mondhatnánk, hogy majdnem kizárólagosan csak Ausztriával volt kereskedelmi összekötteté.-ünk. El voltunk szigetelve a művelt nyugati államoktól, a melyikkel való érintkezéstől Ausztria gondosan óvott bennünket. E sérelem ellen hasztalan em élték fel szavukat az országgyűléseken egyes kiváló hazafiak, kik a fenyegető veszedelmet látták, a baj törvényesen orvosolva nem lett; más utat és módot kellett tehát keresni annak megszüntetésére Igy támadt az a gondolat, hogy társadalmi uton kellene védekeznünk s igv öltött testet az eszme, az 1848-ik ev vegen megalakított «Országos Védegylet*-ben. A Védegylet megalakításában közéletünk mindeu jeles embere. részt, vett s nem egy azok közül eredménydus tevékenységet fejtett ki annak keretében. A főrendek, képviselők és tömérdek sokaság jelenlétében 1844 okt. 6-án Pozsonyban tartatott az alakuló gyűlés Batthyány Kázmér gróf elnöklete alatt, mely közgyűlés megállapítván és elfogadván az alapszabályokat, elnökké Batthyány Kázmér grófot, alelnökké Tel ki László grófot, igazgatóvá Kossuth Lajost választotta. Az igazgató-választmány tagjai közt pedig ott voltak : Batthyány Lajos gióf, Deák Ferenc, Fay András, Wesselényi Miklós báró stb. Az Országos Védegylet megalakulása után rögtön szervezték a vidéki osztályokat vagy fiókokat is. Az eszmét mindenütt szívesen pártolták s igy csakhamar 145 vidéki osztály működött az országban. Miből állt e működés ? Taggyüjtésböl. Hogy mire volt kötelezve minden védegyleti tag, azt az alapszabályok 2-ik §-ában következőkép olvashatjuk : . . .«ki nevének az egyesület által kibocsátott és bocsátandó aláirási ivek valamelyikére leírásával magát az orsz. védegylet tagjává sorozta, ezáltal becsület szavának ezen alapszabályok értelmébeni lekötésével arra kötelezi: hogy 1850-ik évi október első napjáig | csak honi mesteremberek által fog dolgoz| tatni s általában tekintet nélkül a miné| müségre, semminemű iparcikkből, melyből I lakóhelyén vagy vidékén belföldi kapható, tudva külföldit nem veszen, nem csináltat, nem visel s tőle függő gyermekei, gyámolfjai, se azon cselédjei által, kiket ruházattal ő lát el, nem viseltet.* A tagok ezen kötelezettsége a lekötött becsület szó kezessége alá volt helyezve. Alig egy óv és százezrek küszöbén állt a vámsorompó a beözönlő osztrák árucikkek ellen. Az ipar ily hathatós támogatás mellett óriási lendületet nyert, mit mi sem bizonyít jobban mint az, hogy a védegylet rövid működése alatt 156 uj gyár és iparvállalat keletkezett az országban. Az egyesület munkálkodásának története — Gelléri Mór szerint — fényes bizonyítéka annak, hogy erős akarat és jóindulatu rokonszenv kevés eszközökkel is sokat tehet az iparfejlesztés terén. A 145 vidéki osztály közül 14 megyénkben^ működött Es pedig: Alsólendván, Balatonfüreden, Kapolcson, Karmacsőn, Kanizsán, Keszthelyen, KiskomáromKenyeret az éhezőknek! Ruhát a didergőknek ! Es mintegy varázsütésre termett a kenyér garmadával és a iuha halomszámra. Jutott hus is, szalonna is a kenyér mellé, meleg kendő, bélelt kendő a dermedt tagokra. Mert van áldozatkészség és adakozó kedv a nemesen érző magyar közönség szivében. Csak a szövetkezésnek és emberszeretetnek hűvös erején törhetik meg ama •vasvéitezetü sötét hatalom, melynek neve : önzés, nyomorúság. Szent dolog az, mikor sok lélek egy akaratban egyesül ! . . . Most pedig, midőn a szegénysorsu tüdőbetegeknek nyomorúsága és a fájó keblek millió sóhajtásai meddő sopánkodás és tehetetlen sajnálkozás helyett ime ! tettre ragadta a jó emberek legjobbjait és országszerte elhangzott gyújtó jelszavuk : • Szanatóriumot a lüdővészben szenvedőknek!* megmozdult az egész társadalom ós a felebaráti szeretetnek magasztos érzete áramlik végig a hólepte bércektől le az alföldi rónáig. Z.-egerszeg lakosságának minden rétegéből vallás-, rang- és koikülőmbség nélkül most szervezkedik ama lelkes, irgalmas sereg, melynek célja leend az emberszerete

t jegyében megfogamzott szanatóriumi eszmének diadalra segitése a mi vidékünkön is. Ehhez nemcsak jó sziv kell és nemcsak jó akarat, hanem — pénz is ; még pedig temérdek sok pénz, tömött tárca. Ami azonban nincs meg az egyeseknek : a szövetkezettösszességnek bizonyára meglesz. Kezet fognak mindazok, kiknek lelke jótékony a betegek és szenvedők gyötrelmei iránt. Jól gondol

1 a, aki a tüdővészesek menedékházának a megteremtését női kezekre rakta le. A nő érzékeny kebelóbou százszorosan visszhangot talál minden igazságtalanságnak és bűntelen szenvedésnek a jajkiáltása és részvétének egész melegével, lelkének őszinte készségével siet mindazon vigaszt, enyhülelet nyújtani, amivel az irgalomnak, szerencsétlenségnek tartozik. Most is a nők indították meg az első mozgalmat arra, hogy segítsék megépíteni az emberi szenvedéseknek ezt az enyhítő állomását «a szenvedés enyhülésére és a humanizmus dicsőségéie.» Ha lehet, mindjárt itt a közvetlen közelben, városunkban, vagy legalább a környékbeli városok egyikében. De ha a szomszéd vármegyében vagy esetleg távolabb lesz is, mindegy ! A mai kor közlekedési eszközei mellett megszűnt a távolság fogalma. Létesülhet ma itt, holnap ott, egyike azon emberbaráti intézményeknek, melyek annyi nyomornak, annyi szenvedésnek és annyi boldogtalanságnak a kegyes enyhítésén és jótékony megváltásán fáradoznak Ne sajnáljuk filléreinket a nemes céltól ; könnyen meglehet, hogy áldástliozó kamataiban közvetve, vagy közvetlenül mi is részesülhetünk. Hisz uton-utfélen találkozunk a rettenetes tüdővésznek egy-egy elkínzott, meggyötrött áldozatával, kinek bánatos lelkébe a boldogságnak legalább múló csalódását varázsolandja a szeretetünk hatalmával feltámasztott és újra éledő remény ! S nem vagyunk-e egészségesen és betegen egyaránt egy nemzetnek gyermekei ós testvérek azr emberi sors közösségében ? Járuljunk tehát készségesen a szeretet művéhez, mindegy a haza határain belül bárhol létesüljön is az ! Leírtain gondolataimat, kedves Gizellám s mind azt, ami után érdeklődtél. Adja Isten, hogy megnyerhettelek volna ennek az eszmének. Gondold el csak, minő nagyszerű perspektívája nyilik itt a felebaráti szeretet magasztos gyakorlásának ! Lépjetek hát akcióba ti is ! Neked jó példával kell előljárni s a példa gyújt, mert hidd meg nekem, a bibliai kegj'es Jóbok ós jól tevő Tliabiták szellemei itt járnak közöttünk . . . Legyen jelszó : Mentsük meg a tüdőbetegeket ! Gondolatok. A szépség rózsái nem sokáig élnek. Am a jóság őrük, mert az már a lélek. Vakmerő és támad Amor A szeretet véd és bátor. A szerelem kincsét pazarolja, A szeretet gyűjti és elosztja. A szerelem bűnre vezet Es megváltó a szeretet.